Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-02-09 / 12. szám
XXIV. X. évfolyam. 12. szám. Szekszárdi 1984 fbruár 9. TMAVARHEGYE B J KIZEBDEK Előfizetési ár: Egész évre . . uí\ évre . . . Negyed évre . Egy szám ára . . 16 korona . 8 » 4 > . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik ketenklnl kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—81. Szerkesztösög : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összia közlemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések'ld* küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A választókerületek beosztása. A képviseló'ház közigazgatási bizottsága immár letárgyalta a választási kerületek beosztásáról szóló törvényjavaslatot, amely — amint a tárgyalás anyagából látszik — sokkal jobb a hírénél. Az ellenzék itt is a szokott methodu- sát követte, a negáció vesszőparipáján lovagolva, a limine visszautasította az egészet — mielőtt azt tüzetesebben megismerhette volna. Képtelenebbnél-képtelenebb vádak kerültek forgalomba, amelyekre nem is érdemes a nyomdafestéket pazarolni. így megvádolják a kormányt a nyílt hazaárulással, a nemzetiségieknek nyújtott kedvezménnyel, holott az igazság az, hogy éppen a nemzetiségi vidékek veszítettek kerületeket, szám szerint 10-et, mig a magyarság 42-t nyert. Emlegetik a miniszteri önkényt is amiatt, hogy a kerületeket eddig a vármegyék osztották be s most ezt a miniszter teljesíti. Elfeledik azonban, hogy egy vármegye kivételével minden vármegye bizalmat szavazott a kormánynak, tehát a kerületek beosztása itt is csak a kormány intenciói szerint történhetnék s a beosztásokat eddig is a miniszter vizsgálta felül, mig most éppen az történik, hogy a miniszter által teljesített kerületbeosztás a képviselőháznak is be lesz mutatva, azt tehát a parlament vissza is utasíthatja. Megint csak ott vagyunk tehát, hogy az ellenzék teljesítse kötelességét. Ne hagyja cserben a legfontosabb nemzeti érdeket, amint a sajtó s a horvát kiegyezési törvény tárgyalásánál tette. Minálunk különösen nem panaszkodhatik az ellenzék, mert kétségtelen, hogy a tolnai kerület felállításával —. amelyhez körülbelől Fadd és Agárd is tartozni fog — még egy uj kerülethez jut. De lássuk magát a javaslatot. A legtöbb kerületet nyer a Dunántúl és a Duna Tisza köze, tehát a két legmagyarabb országrész. Legtöbb kerületet veszít Erdély, ahol a kerületek száma a tö • elrai 98 cal szemben csak G5 lesz. Nemzetit, gi szempontból nyer a magyarság 32 kerületet, a nemzetiségek veszítenek 10 kerületet, úgy, hogy a mérleg a magyarság javára 42 kerület. A városok kerületeinek száma az összes kerületek negyedrésze lesz, mig az ország lakosságának csak egy öiöde lakik városokban, lehát a városi lakosság a vidékinél nagyobb befolyáshoz jut. A törvényhatósági jogú városokban a titkos szavazás a ^legigazságosabb mértékben fog érvényesülni. Némileg kedvezőtlenebb elbánásban részesül a székesfőváros, amennyiben az ott fizetett adók alapján jóval több képviselőre tarthatnak igényt. A választókerületek számának és székhelyeinek megállapításáról szóló törvényjavaslat nem előre megállapított elméleteken, — hanem teljesen a valóban meglévő viszonyok lelkiismeretes vizsgálatán és pártatlan figyelembevételén épül fői. A kerületek számának megállapításánál alapul veszi a javaslat a lakosság számát és a választók számát, de ezen felül figyelemmel van a vagyoni erőre, a műveltségre, a múlt tradícióira és a jövő várható fejlődésére is. Egyik szempontot sem honorálja merev egyoldalúsággal, hanem valamennyinek egybevetéséből állapítja meg az átlagot, amely 435 választókerületet számítva, körülbelül 41.706 lakos és 4226 választó kerüle- tenkint. Természetesen ettől eltérések is vannak. Az erdélyi részekben a lakosság száma szempontjából nem tér el a javaslat az országos átlagtól, mert e szerint ott 40.895 lakosra jutna egy kerület, de eltér a választók számában, a melynek kulcsa szerint 2538 választóra jut egy kerület. De ezt a kedvezőbb elbánást ennek az országrésznek történelmi múltja igazolja, továbbá az a szempont, hogy az ország középpontjának fejlesztő befolyása, közgazdasági és kulturális erejének kihatása a perfériák felé a távolság arányában csökken. A javaslat különös figyelemmel van a városok fejlődésének kellő értékelésére. A főváros nagyarányú fejlődését azzal honorálja, hogy a választókerületek számát 9 ről 22-re emeli fel. A korábbi gyakorlattal szemben szokatlan az a javaslatban megállapított eljárás, hogy a részletes beosztást a belügyminiszter végzi. D-« tekintetbe véve azt, hogy a legközelebbi képviselő- választásig a törvényben előirt előkészítő munka latok hosszadalmassága miatt a kerületi beosztás semmiesetre sem készülhetne el, ha hosszas törvényhozási tárgyalások retortáin inenne át, vagy a törvényhatóságok a helyi széthúzó érdekek által befolyásolva, húznák el a kérdés megoldását, a belügyminiszter kénytelen a i'észletes beosztás munkáját végezni. — De garancia rejlik abban, hogy a beosztásról szóló rendelet a képviselőház elé kerül és hogy ha később ennek megváltoztatása válnék szükségessé, ennek joga a törvény r hozás kezében van. A magyarság érdekei elsősorban és föltétlenül megnyugtató módon vétettek figyelembe a javaslat megalkotásánál és lesznek mértékadók a részletes beosztásnál Í3. A magyar választókerületek száma növekedni fog, az intelligencia vezető szerepe biztosítva lesz. Teljesen alaptalan az a vád, hogy a nemzetiségi vidékeken a választó- kerületek kevesebb, magyar vidékeken több választóra esnek. Az erdélyi részekben néhol azért állapit meg a javaslat egyes törvényhatóságokra nézve több választókerületet, — a minek folyo mánya az, hogy egyes választókerületekben kevesebb lesz a választó — mert a nemzetiségek közé beékelt kisszámú magyarságnak az illető vidéken csak ezáltal lehet egy választókerületben többségre számítani. Sokan keveslik azt, hogy a városi kerületek száma 85-ről 105 re emelkedik. De e mellett figyelembe kell venni, hogy a 85 közt, a mely a Az első fogoly. Irta: Harold Thomson Barmingtonnak, a nyugatkanadai városkának elkészült a fogháza — de lakója sokáig nem jelentkezett. Barmingtonnak voltakép nem is volt szüksége fogházra. Lakói a legjámborabb, törvény- tisztelő polgárok voltak a földön. A hatóságok azonban hajthatatlanok lévén — a fogház fölépült. Méltóságos kis palota volt, tiszta, szép zárkákkal és egy rendőrt is tettek bele, hogy szükség esetén a város békéjét megvédelmezze. Két év leforgása alatt a fogház még mindig nem jutott ahhoz a ponthoz, hogy céljának szolgálni kezdjen. Nagyon természetes tehát, hogy Barmington lakói békétlenkedni kezdtek. Fogházuk volt, mely üresen állott. Tartottak drága pénzen egy fogházőrt, aki nem csinált egyebet csak sétált, pipázott, evett és a kertjét gondozta. A helyzet már komikus lett. Ekkor jelent meg Clarke Andy és minden meg volt mentve. Jó humoru, kedves fickó volt. Pénze nem volt, de kitünően tudott verekedni. Nos, Andy egy forró nyári délutánon beállított Barmington ha és „fölidézte az ördögöt/* Pompás görbeestét rendezett, melynek végeztével Ford Martint, a kiváló szabómestert és helybeli kapacitást a saját ablakán át hajította ki lakásából. Félszáz ember volt tanúja a jelenetnek és kétszer annyian voltak tanúi annak, amikor Mac Rae, a rendőr, büszke lépésekkel kisérte a fogházba. — Hurráh ! — kiáltotta Andy és lelkesedéssel visszhangzott a szó a tömeg fiatalabb tagjainak ajkáról. — Még az idősebbek sem tudták megállani, hogy örömmel ne rázzák meg egymás kezét . . . Az éjszakák éjszakája volt : históriai pillanatok történtek Barmingtonban. Végre szereztek egy foglyot, egy tüzes, harcias foglyot még hozzá, aki százszorta többet ér, mint egy közönséges csavargó vagy tolvaj ! Mac Rae betuszkolta Andyt az egyik szel lős cellába, aki nagyszerű kedvében volt. Nem csak, hogy kitűnő tréfát csinált, de — ha minden jól megy — a közvetlen jövőjéről sem kell gondoskodnia. Szépen fog lakni, lesz ellátása és — nem kell dolgozni. — Menjen be — dörögte Mac Rae. Feküdjék le és csendben maradjon ! Andy nevetett. — Isten vele, édesem ! Fáradt és álmos vagyok, én is azt hiszem, legjobb, ha magamra hagy ... Másnap óriási izgalmak közben tartották meg a tárgyalást. Az Ítélet gyorsan elkészült. — Kihirdették. — Két hónap ! — csapta össze Andy meglepetten a kezét — Ez az egész ? — Gondolják meg uraim, hogy Mr. Ford kitörhette volna a nyakát! És csak két hónap? — Mac Rae — szólt az elnök — vezesse ki az elitéltet. A hallgatóság megelégedetten oszlott szét. Barmingtonnak meg van a nagy szenzációja? Andy nagyszerűen érezte magát uj otthonában. Oly kitűnő kosztott kapott, oly pompás ágyat, hogy az emberi méltóságon esett csorbáról teljesen meg is feledkezett. Szeretetreméltó, egyéni kedvességével egy hét múlva már a legjobb barátságba kerül Mac Raeval, a fogházőrrel, a második héten már segített neki a kerti munkánál. Lassankint pedig Mac Rae felesége és két kis gyermeke úgy megszerették, hogy minden este behívták szobájukba, karosszékbe ültették, pipát dugtak a szájába, hallgatták a szép meséit vagy Mac Rae hegedűjén játszott dalait. A hatóság pedig nemcsak szemet hunyt efölött, hanem nyíltan helyeselte is, Andy a város jónevét mentette meg, ezért csak méltányos volt, hogy a legudvariasabban bánjanak vele. Egyik-másik ember meg is látogatta, beszélgetett vele s minthogy a legutolsó dolog volt, hogy szökni akarjon, udvarias formában azt is közölték vele, hogy az utcára is kimehet. Lassankint nem volt kedveltebb ember a városban Andynál és valahányszor végigsétált az utcán, büszke örömmel üdvözölték őt az emberek. Pénzt, dohányt csúsztattak olykor a kezébe és néha néha egy pohár borra is meginvitálták. De Andy becsületes fiú volt. Nem akarta megszegni az Ígéretét és kilenc órára mindig otthon volt. Egyetlen egy eset történt meg, hogy Mac Rae nagyon szigorú lett. Andy egy csomó rajongójával együtt a kelleténél kicsit többet ivott és mindenről megfeled- kezetten mulatta át az estét. Csak éjfélkor vetődött haza s nagy meglepetésére a kaput zárva ta'álta. Egy kicsit megszeppent, De aztán fölemelte fejét és kiáltani kezdett: — Dávid ! . . . Dávid barátom ! Itthon vagyok ! . . . Semmi felelet. Andy újra kiáltott: — David ! Engedj be ! Mikor erre sem kapott választ, fölkapott egy követ és beverte vele Mac Rae ablakát.
