Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-08-24 / 68. szám
2 A háború prózája. Ezekben a lázas napokban minden tekintet a déli és északi harcmezé felé irányul. Sóvárogva tekintünk a dél felé szálló bárányfelhők után, amelyek elkísérik arra fiainkat. Tudakozódva for* ditjuk tekintetünket a lenge szellő felé, amely északról jövet érinti meg arcunkat, mert ez a szellő is fiainkról beszélhet nekünk. Mivel pedig-az északi szellő semmi hirt nem hoz nekünk, a délre menő bárányfelhő se visz el oda, ahova eljutni szeretnénk, a vérvirágok mezejére, megindítjuk emberi fantáziánkat, megfestjük a jövőnek majd rózsaszínű, majd gyászlepellel borított képét. Ebben a munkában gyakoroljuk magunkat. Pedig meg kellene értenünk, hogy ott a harcmezőn akkor lesz majd minden ékesen és jó rendben, akkor alakul ott ki számunkra a jövő rózsaszínű képe, ha a hadvezetésen kívül a polgári élet folyása is zavartalan és zökkenéstől mentes lesz. Akkor, ha mindenki megállja azt a helyet, amelyet számára a gondviselés ezekben a sejtelmes napokban kijelölt: a katona a harcmezőn, a polgár a mindennapi életben. Akik odalent hadakoznak, nem hiynak segítségül minket, nyilván azért, mert szükségük mireánk nincsen. Egész emberek ők, akik elvégezik a munkát, amit vállaltak. De azt már elvárják tőlünk, hogy itthon mi is egész emberek legyünk és hazulról ne érkezzenek szomorú hirek a róz'saszinü tábori levelezőlapokon. Saját vérét szívesen ontja honáért a magyar vitéz, ha hazája kívánja. Szívesen áldozza fel drága munkaidejét a szántóvető ember, de az majd fáj neki, ha azt látja, hogy mig ő mások életéért, javáért is küz dö’.t, addig itthon a ^megmentettek'* az ő javáért nem mozdítottak meg egy száraz hantdarabot sem. Itt értünk el a háború prózájához. A kasza felcserélése karddal, puskával, szines költészet, de a fényes szurony után a rozsdás eke, rozsdás kasza felvétele egyhangú próza. A hadba Vi nuló katonát virágerdővel s a figyelem ezer jelével halmozzák el. Ez a figyelem kijár a harcból megtérőnek is, de semmi sem marad annak, aki foltos ruhájában otthonába tér meg. Arra gondolok, hogy seregeinknek egy jelentékeny, értékes része földmivelő népünk soraiból kerül ki. Azoknak a földmiveseknek köréből, akik itthon hagyták aratás végén, vagy talán aratás derekán mindenüket, itthon hagyták az elmúlt egész év munkájának gyümölcsét, eredményét, de itthon hagyták a jövő év gyümölcsének reményét is. Sok határban nagyon szomorú látvány tárul már most szemlélő elé. Vannak ott a jól megmunkált földek mellett munkálatlan parlagok. — A megmunkált föld arról dicsekedik, hogy boldog tulajdonosa saját puha vánkosára hajtja fejét éjjeli nyugovóra, a parlagon maradt tarló pedig arról panaszkodik, hogy gazdája bátor lélekkel elment, a csaták tlizébe védeni az itteni rögöket és őrizni azok nyugalmát, akik itthon pihentető álmot alhatnak. A rideg szemlélőnek is fáj, ha ezt a képet látja. De mennyire fáj majd annak a szegény embernek szive, aki valamikor karácsonykor vagy husvétkur hazakerülve, parlagon találja a maga földjét. Ezen segíteni kell, mert ezen segíteni lehet ! Szen em előtt lebeg Gyula és Békéscsaba városok példája, amelyekben a segélyre szorulók gyámolitására 10 százalékos pótadót vetettek ki. Nem vehetne-e példát e varosoktól minden község, esetleg minden törvényhatóság ? Az a joga a legkisebb községnek is meg van, hogyha dülőutjai elromlanák, gyalogosait ásóval, kapával, fogatos gazdáit szekérrel, fogattal egy félnapra, több félnapra munkára szólítsa, mert az utak javitása közérdeket képes Kérdem szeretettel, nem volna-e legalább ilyen közérdek, hogy az otthonából véradót fizetni eltávozó polgár földjei is meglegyenek művelve? Mit ér majd a jövő aratáskor a sok jó ut, ha nem lesz termény, amit a jó utakon hazahordjanak ? Elhatározhatnák az egyes községek, törvényhatóságok, hogy az itthon levő kisbirtokos polgárok, akik n-un küldtek katonát a harcmezőre, kötelesek községi közmunka címén, azon kisbirtokos polgártársaik földjeit megmunkálni, akik a harcmezőre mentek. A segély munkára igényt tartókat az elől járóság jelölhetné ki. Ez igazán nem volna az itthon levők erejét meghaladó áldozat, de nagy áldás volna a távozókra. Szükséges valamit arra nézve tenni, hogy a harctér halottjai mellett a gazdasági életnek is ne legyenek nagy számban halottjai ! Fábián Imre, ev. lelkész. HÍREK. Széchenyi Domonkos gróf újabb adománya. Gróf Széchenyi Domonkos nagydorogi nagybirtokos, kinek a szekszárdi Vörös- kereszt Fiók részére adott niult heti 1000 koronás adományáról már emlékeztünk, a vármegyei behivotfak visszamaradt családtagjainak segélyezésére 500 koronát utalt át Forster Zoltán alispán kezeihez. Sebesültek Szekszárdon. Pénteken délután az 5 órai vonattal 23 sebesült érkezett Szekszárdira, ahol magyaros vendégszeretettel fogadták és sok gyengéd figyelemmel halmozták el őket. A vasútállomásnál a Vöröskereszt Egylet vezetősége jelent meg és a derék cserkészcsapat hordágyakkal, úgyszintén nagyszámú közönség, köztük vármegyénk főispánja, aki a mozgósítás óta állandóan körünkben időzik. A sebesülteket a szekszárdiak melegen üdvözölték és a vasútállomáson a hölgybizottság meleg teával és kávéval vendégelte meg őket. Ezután kocsikra ülve a mintaszerűen berendezett vöröskereszt kórházba vitték a sebesülteket. Dr. Kramolin Gyula, a Vöröskereszt igazgató-főorvosa rögtön hozzálátott, miután a sebesültek átöltöztek, a sebek megvizsgálásához és több kollégája, valamint az ápolók közreműködésével uj kötéseket alkalmazott. Gyönyörű látvány volt, amint városunk hölgyei mosdatták, kötözgették, majd vacsorával ellátták és a súlyosabb betegeket pedig maguk etették. A sebesültek a 69-ik székesfehérvári ezredhez tartoztak, akik e hó 19-én Sabácot elhagyva és Valjevo-felé vezető utón előnyomulva vettek vitézül részt a heves ütközetben. Sugárzó szemekkel beszéltek harci élményeikről és alig várják felgyógyulásukat, hogy mihamarabb újra csatatéren lehessenek. Egy nagydorogi, egy madocsai, egy németkéri és két dunaföldvári volt a sebesültek között, a többiek fehérmegyeiek. A 23 beteg közül 3—4 volt csak súlyosabban sebesült, ezek sem életveszélyesek, a többiek könnyebb sebesülést szenvedtek. Szombaton délután az 5 órai vonattal mentek tovább Székesfehérvárra a csapatkórházhoz, tele hálálkodó szavakkal a Szekszárdon élvezett bőséges és szeretetteljes vendégszeretetért. A napilapokból már ismeretes részleteket hallottunk tőlük a szer- bek kegyetlenkedéseiről, hogy öreg asszonyok és kis gyerekek revolverekkel lőttek, továbbá, hogy milyen lerongyolt állapotban van a szerb katonaság és hogy ők is milyen magyar virtussal bántak el a szerbekkel, kiknek vadsága kíméletet alig érdemel. A szekszárdi katonanap eredménye. O Felsége születése napján Szekszárdon is megtartották a katonanapot, amelyen a mi lelkes közönségünk adományaiból 1768 korona folyt be, ami tekintve, hogy közönségünk sok felől, volt igénybe véve, valóban igen szép eredmény. Képtelen hirek terjesztése. A háborús események nagyon természetesen élénken foglalkoztatják és izgatják a nagyközönség fantáziáját. Azonban ami sok, az sok. Nap-nap után a leglehetetlenebb hireket adják az emberek tovább és szájról-szájra viszik a riasztó és teljesen légből kapott, minden alapot nélkülöző hireket. Még az intelligens elemek is hajlandók hitelt adni és terjesztik rögtön tovább a legképtelenebb és leglehetetlenebb dolgokat. Ezzel pedig csak fölösleges izgalmakat idéznek elő. Kérjük a közönséget, hogy az ismeretlen hirgyártók rémes meséinek ne üljenek föl és hogy csak a hiteles helyről érkező híreknek adjanak hitelt. A háborúval jár, hogy a hiteles helyről származó TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK értesülések is sokszor eléggé komolyak és szomorúak, azonban fölösleges és nagy hiba, ha ezeket az izgalmakat minden ok és alap nélkül, csupán merő szóbeszéd és pletykák alapján fokozzuk. Fizessünk adót. Minden állampolgárnak hazafias kötelessége és első sorban a saját érdekében is cselekszik, ha az államot a mai nehéz időkben támogatja és ha mindenki a maga erejéhez képest hozzájárul az államra nehezedő feladatok megoldásának könnyítéséhez. Tudjuk, hogy a háború, melyet nem kedvtelésből viselünk, hanem arra bennünket Szerbiának állami életünk ellen irányított vakmerő támadásai és alávaló üzelmei b el ekény szent ettek, temérdek költséggel jár és hogy a harci vitézség mellett minden háborúban temérdek pénzre van szükség. Az államkincstár nemcsak a hadseregnek naponként milliókat fölemésztő napi kiadásait köteles fedezni, hanem gondoskodik a mozgósítottak itthon maradt családtagjainak anyagi ellátásáról is, amellett az egyéb állami szükségletek is kielégítést igényelnek, viszont bizonyos állami bevételek a háborúval kapcsolatosan elmaradhatatlanul csökkennek. Mindezeknél fogva kérjük polgártársainkat, kik ezekben a nehéz időkben álláskülönbség nélkül lélekemelő módon teljesitik minden irányban kötelességüket, hogy ezt az adó pontos megfizetésével hasonlóképpen gyakorolják. A szekszárdi népjóléti bizottság. Folyó hó 19-én a szekszárdi népjóléti bizottság a városházán ülést tartott dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklésével. Az ülésen beszámoltak az eddigi segélyezések mérvéről és megállapították a segélyakció további módját és részleteit. A bizottság e hó utolsó napjaiban újból ülést tart. Minden egyes segélyre szoruló pontos nyilvántartás alatt áll és úgy készpénzzel, mint természetbeni adományokkal segitik. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számában a Förster Zoltán alispán kezehez beérkezett adományokról szólt) kimutatásba értelemzavaró iráhhiba következtében tévedés csúszott be éz pedig az, bogy a katonanapra adományozott a szekszárdi Vöröskereszt egylet 10 koronát, Pártos Zsigmond Mözs 10 koronát-"és özv. Szigeth Gá- borné 20 koronát. Ezen téves közlés helyreigazításául közöljük, hogy a szekszárdi Vöröskeresztegylet részéről nem történt adományozás, hanem az országos Vöröskereszt egylet céljaira adakozott Pártos Zsigmond Mözs 10 koronát a szekszárdi Vöröskereszt egylet céljaira pedig özvegy Szigeth Gáborné 20 koronát. — Adomány a Vöröskeresztnek. Szabó Dezső sióagárdi plébános a Vöröskereszt egylet javára 50 koronát küldőt be B-fió Pál főszolgabíróhoz, ki azt, az alispánhoz küldte be. — Ma- gassy Gyula 5 koronás adományát illetékes helyére juttattuk. — A főgimnázium megnyitására nézve rendelkezés még nem érkezett. A javító, felvételi és magánvizsgálatok — ha más intézkedés nem történik — augusztus 31 en d. e. 8 órától kezdve megtartatnak. — Kimutatás. A szekszárdi vörös-kereszt egyletnek adakoztak: Bírtál Béla 100, dr. Steiner Lajos 8, Jánosmajor lakosai (Meiszl Károly tanitó gyűjtése) 51 kor. 65 fii., dr. Hangéi lg- nácné 100, Bajó Pálné 20, dr. Spányf Leó 25, Müller Conrád Varsád 5 kor. A bevonattak hátra maradottal javára adakoztak: Szondy Kata 10, Jánosmajori lakosok (Meiszl Károly gyűjtése) 51 kor. 65 fii , N. N. 1, Leopold Magda 5 kor A katona napon befolgt: Urnákba 380 kor. 04 fii., Bérdy Józsefné gyűjtése 54 kor. 64 fii., Leicht Flóra gyűjtése 74 kor. 84 fii., Leopold Évi gyűjtése 117 kor. 25 fik, Éri Mariska gyűjtése 57 kor. 10 fik, Kovács Lujza gyűjtése 45 kor. 14 fii., Leopold Magda gyűjtése 84 kor. 11 tik, Bajó Dóra gyűjtése 31 kor. 15 tik, Hazslinszky Terus gyűjtése 44 kor. 26 fik A Molnár-nyomda személyzete által rendezett vásár eredménye : 600 kor. 58 til. A katona-napra befolyt augusztus 22 éig 1768 kor. 76 fillér, j katona nap rendező bizottságának elnöksége n< vében mindenkinek, aki ezen nap szép eredni' nyének elérésére közreműködött az elnökség báli köszönetét tolmácsoljuk. 1914 augusztus 24,
