Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-07-23 / 59. szám
2 Arcukon méltóság, beszédjükben a magyar ur nemes egyszerűsége, pompás humora, szemükben napfényes nyiltság, köszönésükben gőg és kevély- séguélküli barátság s akkor megértettem, hogy miért nem öldösték ezeket az urakat századokon át úgy, mint a francia mágnást és urat, miért szerette ezeket honoráciortól le a pórig, armális nemestől a zsellérig mindenki. Akkor megérez- tem s most megértem, miért hívták a vármegye táblabiróit senior pars nak, a megye bölcsesége letéteményeseinek, megértettem, hogy ezeknek a régi, jó táblabiráknak, nemzedékről-nemzedékre öröklődött pompás tulajdonságok embereinek leikéből hogyan sarjadzott ki jogalkotás, kultura- esinálás, jobbágyok önkéntes fölszabadítása, lemondás ősi kényelmekről, birtokokról, jövedelmekről. Megértettem a Kossuthok és Deák Fe: rencek, a Nagy Pálok és Bezerédyek hatásának titkát. Nagyság és szivjóság, együttsirás a sze génnyel, az ^elnyomottal, a kézben örökké törvénykönyv, mely lefelé véd, fölfelé fenyeget, a szívben rendületlen szeretet s fönt a koponyában tudás, ismeret és nyugodt bölcseség, alkotó energia. A tiszte megváltozik. Az igazság szolgájából, pernyujtó mezei liskálisok fékezőjéből, pallosjogok uraiból csak egy halvány sziluett lép újra a porondra. Az ő leikéből születik meg a vármegye ősi panasz- és felirati joga. Megkapó gondolat volt újra életre hívni s ha a régi örökségből semmi setn maradt reá, az uj tisztség benső tartalma mégis régi zamatu. Az igazságszolgáltatás fenséges szavai más ajkakról hangzanak már el, a modern idők szél rohamai el faj ták a vármegyei igazságszolgáltatás ezüsttartó ban égő gyertyáit. Nem ülnek többé törvényt a régi, jó táblabirák, a magyar igazságot külön palotában szolgáltatja kétezer királyi biró. Tábla- biró helyét a táblai biró, pandúr helyét a csendőr foglalta el. Betyárvilág helyett rend, ötven évig húzódó birtokperek, 03ztályperek, határvillongások helyett a huszadik század ezerléleg- zetü ipari- és kereskedelmi perei, Werbőczyből, Planum Tabulareből Ítélő másodalispánok helyett könyvtári törvénykönyvekből Ítélő modern, európai nívójú bírák. S mégis jól esik viszontlátni régi korok ideszakadottját. Egy darab csipke a nagyanyánk drága szép csipkéjéből, régi kép régi falakról, régi udvarházak, beomlott kúriák ódon illata s szinte ajkamra tolul régi a dal, régi dal, régi dicsőségről. Ágota kisasszony édesapja, ki meghalt s régi telkét, régi házát rája hagyta. Régi telek, régi ház. Hatemeletes felhőkarcolók közé áll be, rabicfalas kaszárnyák közé. Falai ölnyi vastagok, a falakon oltották a me szét s ha ma lebontják, kicsorbul belé az acélcsákány. Mégis leomlottak a régi, büszke falak. Trójai falóba bujt az uj korok szelleme s meg közelítette az ódon sziklafalakat. Most a régi ház egy faldarabját befalazzák a vármegye resta túráit házfalába. Semmi egyéb nem történik. De ma, mikor veszendő minden, ami régi, ami nemes s csak az ér valamit, ami gyors egy prémekbe burkolt, kövér ember a kísérőjéhez a mellettük elfutó árvákra mutatva. Megrázza az embert, szinte melegem lesz, ha rezem, hogy reszketnek. Istenem, miért is hagyták el otthonukat. És nagyon bosszantotta, hogy elébe jöttek ezek a gyerekek és ő látta, hogyan remegnek. Ez nem tréfa dolog, az ember étvágyát elrontják, Ila eszembe fognak jutni az ebédnél, nem fogok tudni enni — mondotta és összeráncolta homlokát. A másik észrevette, hogy barátját furdalja a lelkiismeret és iparkodott kimenteni ebből a kellemetlen érzésből. — Eb, mit, nem érdemes nyugtalankodni miattuk, elviselik ők ezt. Igen, egész más volna, ha ez a mi gyerekeinkkel történnek. Tudod, ha te az én Orik fiamat most akár takarókba burkolva kihoznád, megfagyna. De ezeknél egész más, ezek elbírják. A magyarázat meggyőző volt, a kövér ember és kísérője elmentek. Az árvák pedig tovább mászkáltak az ut cákon és csöppet sem csudálkoztak azon, hogy künn jártak az utcán, bár más, velük egykorú gyermek nem volt láttató Csak azt tudták, hogy bár nagyon hideg volt, bárcsak félig felöltözve, mezítláb, kalap nélkül mendegéllek, kénytelenek voltak ajtóról-ajtóra menni és kenyeret koldulni. Nagyon éhesek voltak, tegnap dél óta nem ettek. — Oh Gallo, milyen hideg van — mondta a kisebbik, összeszoritoU, érzéstelenné vált ujjait elkékiilt ajkaihoz emelve és apró lábaival taposva a havat. — Igen, Myrto, nagyon liideg van, egész a szivünkig hatol, jer, menjünk gyorsan. — Oh, az istálló milyen jó meleg volt — folytatta siránkozva a kisebbik és szomorú könnycseppek folydopáltak arcán, mig oda nem fagytak. valóság, kábitó haszon, jól esik hallani azt a szót, mely halottakat életre hív, ba uj ruhát ad is rájuk. Mert ezek a halottak nem voltak igazi halottak. A modern korszellem szélrohama sivó homokkal befújhatta sírjaikat, lent a föld, a magyar föld, a magyar föld mélyén koporsójukban is tovább éltek. Hogy visszajön közibénk, fogadjuk áhítattal, igaz pietással. Kicsi lelkét, régi házát becsüljük meg akkor is, ha felhőkarcolók közé ékelődik is be. Felejtsük el Grünwald Béla támadását, Mocsári Lajos védelmét, ne a régi tábla- birót várjuk vissza, hanem a régi jó táblabirót. TOLNA VÁR MEGYE éa a KÖZÉRDEK VÁRMEGYE. — Jegyzői választmányi ülés. A községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány Forster Zoltán alispán elnöklésével f. évi julius hó 25-én délelőtt 10 órakor, a vármegyei székház kistermében ülést tart. Tárgysorozat : 1. rekele József majsamiklósvári jegyzőnek kérelme, nyugdijaztatása iránt. 2. Ábrahám Lajosné községi jegyző özvegyének kérelme, özvegyi nyugdíj iránt. 3. Özv. Boda Ivánná kérelme, kiskorú Miklós fia nevelési járulékának tovább folyósítása iránt. 4. Németh Ferenc nyug. jegyző kérelme, nyugdijának felemelése iránt. 5. Czéh Ferenc ujdombóvári jegyző nyug- dijjárulék befizetését igazolja. 6. Szity Dezső gyönki aljegyző nyugdij- járulék befizetését igazolja. 7. Loósz Károly bonyhádi jegyző nősülése. 8 Janos its Károly városi főjegyző kérelme, nyugdíj alapjául szolgáló fizetésének újabb megállapítása iránt. 9. Rosta Kálmán dunaszentgyörgyi aljegyzőnek kérelme, a nem rendszeres állásban eltöltött szolgálati idejének beszámitása iránt. 10. Ho'uáth György kakasdi jegyzőnek kérelme, nyugdijjárulék fizetése alóli felmentése iránt. 11. Kiss Pál gyulaji jegyző kérelme, lakbér nyugdíj fizetése alól felmentése iránt. 12. Lehoczky Andor szabályi a'jegyző kérelme, nyugdíj beszámítás iránt. 13. Várkonyi István bátaszéki jegyző kérelme, hasonló tárgyban. 14. Simon Ferenc alsónyéki segédjegyző kérelme, fizetési halasztás iránt. 15. A községjegyzői nyugdij alap 1912. évi évi zárszámadása. 16. Időközben beérkező tárgyak. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos dijakat kérjük a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni. A kicsi hallgatott, összekarapta az ajkát és ráfujt az ujjára. Ekkor megálltak egy nagy nyitvaálló kapu előtt. Az udvar közepén egy nagy dogg hevert a hideg miatt összehuzódzkodva. Nem vette észre a gyermekeket, akik kéz-kézben bizonytalan léptekkel mentek be az udvarra. Mentükben nézték a nagy kutyát. A nagyobbik megállt és nem mert tovább menni. — Myrto, ez a kutya harap, menjünk vissza.-— Oh én olyan éhes vagyok, fázom, hova menjünk még — mormogta a kisebbik. — Itt lakik egy gazdag ember, kérünk egy darab kenyeret és visszaszaladunk az istállóba. Hiszen olyan hideg van, már szinte megfagyok. Még egy pár lépést tettek és azt remélték, hogy elérik a házat anélkül, hogy a kutya felébredne. — De a hó csikorgása fölébresztette az ebet. Fölemelte a fejét, észrevette a rongyos gyermekeket és rájuk rontott. A veszélyt látva a szegény gyermekek, nagyot kiáltottak és átölelve egymást, lekuporodtak a hóba. így védekeznek a kolduló gyermekek és asszonyok a kutyák támadása ellen. — Olyan ez, mintha elismerve legyőzetésüket, a gyönge kis teremtések a vadállat szivében szánalma^ akarnának ébreszteni. És valóban, a kutya megállt, lecsillapodó t a dühe az árvák védtelenségével szemben. Kis távolságban tőlük lefeküdt, fejét lábaira fektetve, mintha figyc'ni akarná őket, hogy ne álljanak föl és ne menekülhessenek el. Szivet remegtető, könnyfakasztó pillanat volt. — A két mezítelen lábú, rongyokba burkolt gyerek födetlen fővel, kék ajkakkal és egymásba kulcsolt, dagadt kezekkel ült egymás mellé bújva a havon és sirt. Hópelyhek kavarogtak a hideg levegőben és egymásután hullottak le borzas hajukra. A dühös 19 14 julius 23, HÍREK. — Kinevezések. Az igazságügyminiszter Dömötör Sándor dombóvári kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt, jelenlegi alkalmazása helyén, a IX. fizetési osztályba sorozott telekkönyvvezetővé nevezte ki. Kovács Sebestény Endre főispán a dombóvári járásban elhalálozás folytán megüresedett irodasegédtiszti állásra Meszmer József gyönki főszolgabirói dijnokot nevezte ki. — Címadományozás. A király dr. Geren da y György jogügyi főtanácsosnak a miniszteri tanácsosi címet adományozta. — Tűzoltói tanfolyalm. A folyó hó 27-én Lőcsén kezdődő kerületi tűzoltói tanfolyamra a vármegyei tűzoltó szövetség Haypál Benő szekszárdi tornatanárt, a szekszárdi testület szakasz- parancsnokát küldötte ki Részt vesz még ezen tanfolyamon Mnlschenbacher Lajos, a szekszárdi testület működő tagja is. így tehat szaporodik a tanfolyamot végző tűzoltók száma a szekszárdi testületnél, ami által lehetővé válik, hogy a vármegyebeli tűzoltói testületek könnyen oktatókhoz juthatnak. — Iparosok gyűlése Bonyhádon. A Magyar- Iparosok Országos Szervezete vasárnap délután Bonyhádon, az iparostestület nagytermében szervező ülést tartott, melyen a budapesti igazgatóválasztmány részéről Barta Artur alelnök, dr. Szirtes Artur főtitkár és Szilágyi Antal választmányi tag, a bátaszéki iparosság Mayer Gyula, a kaposvári iparosság Légár Lajos vezetésével, a szekszárdi André István, a hőgyészi Piripauer Ede, a tolnaiak Lengyel Ferenc, a mázai iparos ság Ripper György és a nagvmányoki iparosság Wuschina Mihály elnök vezetésével nagy számmal jelent meg. A bonyhádi iparosság Herger Nándor igartestületi elnök vezetésével teljes létszámban vonult ki a vendégek fogadtatására. A nagygyűlést Herger Nándor elnök, nyitotta meg, majd Barta Artur hosszabb beszédben ismertette a magyar iparosok országos szervezetében folyó modern ipari szervezkedés erkölcsi és gazdasági céljait. Szirtes Artúr dr. nagyhatású német nyelvű előadásában a társadalmi szervezkedés problémáinak mai állásával foglalkozott és különösen kiemelte azt a mozgalmat, melyet az országos szervezet a kollektív szerződések jogrendszerének fejlesztése és a kisipari érdekek modern védelme terén megindított és amelynek hatása most már a törvényhozási munkálatok folyamán is látható. Szilágyi Antal a szervezet aktuális föladatai közül különösen az önálló vámterület megvalósitásának, a munkásbiztositás reformjának és a kivándorlás megakadályozásának kérdéseiről beszélt, majd Légár Lajos (Kaposvár) szólt a munkásbiztositás kívánatos reformjairól, hangsúlyozván, hogy a szociális temeket a sokszorosan megterhelt kisiparosság vállairól le kell yenni és első sorban az ipari nagytőkére kell hárítani. Molnár Lijos (Bonyhádi a helybeli iparosság sérelmeiről szólt és különösen az ipari, első sorban kisipari hitel eb nagyot morgott, arra látszott várni, bogy a gyerekek föláliauak e vagy sem, hogy rájuk rohanhasson és széttéphesse őket. — Az udvarban nem volt senki. A gyermekek tovább sirtak és kiáltoztak. Rémült szemekkel néztek egyszer a kutyára, másszor a házajtóra, ahonnan segítséget vártak. Végül nyikorokva nyílt az ajtó és a küszöbön egy asszony jelent meg. —-Egy darab kenyeret! — kiáltották egyszerre a gyermekek remegő hangon. — Gyalázatos kölykök, mondtam mindjárt, hogy ők azok — mormogta az asszony, bement, kihozott egy darab kenyeret, odaadta a rémült gyermekeknek és visszament a házba. A gyermekek elvették a kenyeret és mig hozzákészülődtek, hogy a kapun meneküljenek, a kutya fö'ugrott és utánuk rohant. Elkapta a kisebbik gyerek lábát és vicsorgó fogakkal harapott belé. A megijedt gyermek nagyot kiáltott és arcra bukott, kezében a kenyérrel, mialatt a nagyobbik, nem tudván, hogy segítsen e vagy meneküljön el, megállt és sírni kezdett. A háziasszony kiszaladt és elkergette a dühöngő ebet. A kisfia, mikor az asszony talpra állította, nagyot nyögött, a kutya éles fogai össze vissza harapdálták, tépték a lábát Csöppenkint hullott vére a sebből a feli T hóra. Rátette kezét a lábára és egész véres lett. Ijedten kapta el, ránézett azután a sebre és még hangosabb sírásra fakadt. Azután lehajolt, fölvette a kenyeret és nyögdécselve, sántikálva ment a bátyja után. — A vér még mindig csepegett a sebből és ahány* szór lenéztek a hóra, fölsóhajtottak. — Azután a két éhes, remegő gyerek megfelezte a kenyeret, mindegyik elvette a maga részét és lassan tovább mentek. Nagyon ritkán fizetnek ilyen nagy árt egy falat kenyérért.
