Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-07-20 / 58. szám
2 akarja menteni az országot a nagyobb. stempli veszedelmétől. Be van ugyan bizonyítva, hogy a kisebb pereknél ezután sem lesz nagyobb a bélyegilleték, csak a nagy pöröknél. Úgy, de van-e a világon ezidőszerint nagyobb pör, mint az ellenzékünké? Nincs! Joggal fél tehát a nagyobb stempjitől. Dehogy fél joggal: Az ellenzék szegénységi bizonyítvány alapján ezután is díjmentesen perelhetne . . . * És Károlyi Mihály? Amerikát járja. Az amerikai újságok szerint mindjárt a kiszállása első órájában 1800 dollárt szedett össze. Azóta azonban az órák, sőt a napok is egyre szaporodnak, a dollárok azonban csak nagyon gyéren. Annyi bizonyos, hogy nem érik el a remélt milliókat. Sőt a mi nagy, Amerikát járó magyarjainkat némi kis kellemetlenség is érhetni. 1897-ben. ugyanis a belügyminiszter — amint egyik újság kollegánk felfedezte, különös rendeletet adott ki. Mi is utána néztünk s ez a rendelet ma is érvényes: „l.§. Bármely nyilvános jellegű adomány-gyűjtés csak előleges hatósági engedély mellett szabad. 4. §. Az engedélyt kérő személyek által a begyült összegekről és azok hová- forditásáról pontos jegyzék vezetendő. 5. §. x\ közigazgatási illetékes hatóságok jogosítva vannak azon jegyzéket bármikor betekinteni, a kételyek eloszlatására a számadóktól fölvilágositást kívánni, ezek pedig tartoznak azt megadné. 6. §. Jogositvák az illetékes hatóságok a számadást átvizsgálás végett bekivánni, azokra észrevételeiket megtenni, a számadókat felelősségre vonni, a gyűjtött pénzt zár alá venni. 7. §. Külföldön, valamely hazai célra gyűjtött adományok belföldön csak a belügyminiszter engedélyével fogadhatók cl, 8. § Akik ezen szabályokat meg nem tartják, kihágást követnek el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén megfelelő elzárással büntetendők; az engedély nélkül vagy külföldön gyűjtött pénz ezen felül elkobzandó.li Hát bizony elég furcsa dolog lenne, ha a hazatérő Károlyiék zsebét egy kicsit kiTOLNAVÁRMEGYE és a KOZPíRDEK forgatná a hatóság. Megnézné, hogy mi van benne: dollár-e vagy nadrággomb ? Nemcsak joga, de kötelessége is volna á száma- dásravonás. Csakhogy — tessék nyugodtan aludni, mi nálunk a miniszteri rendeleteket nem azért adják ki, hogy meg is tartsák, de hogy egy numerussal több legyen az — iktatóban. * —- Hanem most már elég lesz. Nyári munkatársunktól ezennel visszavesszük a tollat. Sok igazságot irt meg, de éppen ezért félünk, hogy beverik a tejét érte. Vagyunk olyan önzetlenek, hogy inkább a mi fejünket verjék be. ... B. HÍREK.-— Személyi hírek. Horváth Elemér miniszteri tanácsos, a budapesti áru és értéktőzsde el nőké és Ervin Kálmán, mindketten a Magyar Általános Hitelbank igazgatói, pénteken a déli vonattal városunkba érkeztek és a Tolnamegyei takarék és Hitelbanknál látogatást tettek, dél után pedig a Molnár-féle nyomdai müintézetet tekintették meg. — Szabadságom Példányi Andor kir. tan- felügyelő 6 heti szabadságra ment, amit Pilis- Csabán fog tölteni. — Gróf Batthyány Tivadar beszámolója. Gróf Batthyány Tivadar, a szekszárdi kerület ojszággyülési képviselője beszámolóját a választókhoz írott nyílt levélben fogja elmondani. Gióf Batthyányt betegségi állapota kényszeríti a beszámolás ezen módjára. — EljegyzÓSOk. Dr. Gaál Dezső törvény- széki jegyző eljegyezte Dicenly Pannika tolnai tanítónőt. Martinelli Gusztáv dombóvári máv. hiva talnok eljegyezte S~ era fin Rózsikat. — Mórágy hálája. Mórágy község képviselőtestülete folyó hó 12 én tartott díszközgyűlésén néhai Perez el Dezső volt országgyűlési képvise lőnek a vasúti megállóhely kieszközlése körül kifejtett buzgó közreműködéséért és úgy a községgel, m ni annak egyes lakóéval szemben min denkor tanusitott atyai jóságáért — háláját lerovandó — emlékét kegyelettel megőrizni kívánta és azt a községi képviselő-testület összeségével egyhangú szavazatával jegyzőkönyvileg megörö kiteni határozta el. Minden esetre ritka dolog, hogy egy község egy már régebben elhunyt not-ibiütást igy ünnepeljen. Mutatja ez azt a mély ragaszkodást, mellyel a vármegye lakosai Perczel Dezző iránt viseltettek és ez a legfényesebb bizonyítéka Perczel Dezső erkölcsi nagyságának és igazi értékének, mely mindig emel1914 julius 20, kedik, míg egykori habzó szájú ellenségei elenyésznek az ismeretlenség homályában. — Jutalmazás. A földmivelésügyi miniszter Ptgniczky Ferenc szekszárdi gazd. iskolai igazgatónak a mezőgazdasági hírszolgálat terén kifejtett bu'gó szolgálataiért elismerését fejezte ki s jutalmul egy bonyhádi fajta teuyészüszővel ajándékozta meg. A kitüntetett méltán rászolgált erre, mert a földmivelésügyi minisztériumnak tudósítója, piaci jelentője, méhész tudósítója és meteoro ógiai állomás vezetője, mely tisztségeket évek óta a legnagyobb lelkiismeretességgel, teljesen díjtalanul látja el, — Halálozás Vettük a következő gyászjelentést: A Dunatoldvári Polgári Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara fájdalmas megilletődeasel jelenti, hogy az intézetnek egyik alapítója és alakulásától a mai napig vezérigazgatója cservenkai Cser- nyánszky Imre ur, életének 57-ik évében, f. hó 16-án elhunyt. Az istenben boldogult intézetünk alapítása és felvirágoztatása körül nagy érdemeket szerzett. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Dunaföldvár, 1914. julius 16 án. — Vasúti megnyitó. Julius hó 15 én este 7 óra 4 perckor, a Bátaszék felől érkező személy vonattal nyittatott meg a mórágy—alsónánai megállóhely, mely körülmény bekövetkeztével Mórágy', Alsónána községeknek egy régen várt óhaja valósult meg. Ezt a napot a két község közönsége, élén az intelligenciával, méltóképpen megünnepelte, ugyanis az érkező vonathoz zeneszóval vonultak ki, a vonatot mintegy kétszáz tagú küldöttség lelkes ovációval fogadta, azt. fel kisérte a nagy állomásra, ahonnan zeneszóvei Link Péter vasúti vendéglőjébe vonultak, ott találkoztak a vidék minden részéről megjelent nagyszámú előkelőséggel és részt vettek a rendezett halvacsorán. Az ünnep sikerét a megjelent nagyszámú ven dégek is előmozdították, a vacsorát be sem várva, táncra perdültek és azt derűs hangulatban folytatták addig, mig a vacsora megkezdődött. Vacsora alatt Gáspár E idre mórágyi jegyző méltatta az ünnepély nagy jelentősegét és a megállóhelynek a két községre nézve előnyös voltát, megköszönte a vendégeknek megtisztelő megjelenését, kiemelve azon körülményt, hogy őket nem az érdekközösség, hanem az igaz rokonszenv és barátság hozta össze. Vacsora után újra tánc következett, amely a kora reggeli órákban fejeződött csak be. A négyest 30 p ír táncolta végig, annak dacára, hogy már akkor több vendég eltávozott.A jeleu volt hölgyek névsora a következő: Zádor Ferencné, Polgar Györgyim, Weisz Bella, Rietmer Mancika, Kardos Istvánná, Fritz Lipótné, Wagner Józsefbe, Pozsonyi Iduska, Schindler Józsefné, Farnadi Flórisné, Farnadi Jucika, dr. Barta Dezsőné, Schindler Micike, Gáspár Eudréné, Fáik Zsigmondné, Szili Istvánná, Szili Karola, Heller Simonná, Barta Erzsiké és Singer Berta. Társasjáték, szépségverseny, világposta szórakozajándékot vásárolni. Mit találna megfelelőnek» édesapja például mit fogadna legszivesebben ? — Édes apám? Annak legforróbb vágya egy ezüstveretes szép tajtpipa, amilyen ez itt ni ! Bornál a raktáron levő ezüstveretes tájt- pipák közül a legszebbiket vette meg. — Kíván még valamit? kérdé Ilona, minek- utánna a kiválogatott tárgyakat becsomagolásra kiadta. — Bizony volna még kívánni valóm, ha miskodott most már Bernát, csakhogy olyasmi aligha van az eladó táigvak jegyzékében. — Mi legyen az ? csak mondja meg kérem, talán mégis szolgálhatok. — Ha nem is ez az üzlet, magácska bizo nyára. Valamit ugyanis vissza szeretnék önnek adni, amit úgy hiszem kölcsönbe kaptam. — Mi lehet hát az ? — Egy csók, vagy akár kettő is. Bernát olyan idomosan viselkedett eddig, s most is olyan tisztességes modort tanusitott, hogy a pi ruló lányka nem tudta mire vélni a dolgot. — Már mint hogy én önnek . . — Nekem csókot adott. Olyan igaz, mint ahogy én most itt áll k. Ilona aggodalmas pillantást vetett az ifjúra, úgy rémlett neki, hogy valami megzavarodott emberrel lehet dolga; pedig a pillantása olyan tiszta, nyugodt, magav;selete olyan kifogástaian, bizalomgerjesztő volt ! — Tudom, hogy most engem bolondnak tart. Pedig lássa épeszű vagyok ; maga engem csakugyan megcsókolt. Én magát ? mikor ? Most látom először s esküszöm önnek, hogy még sohase csókolódz- tam férfival. Maga vagy beteg, vagy . . . — De ha bebizonyilom önnek, hogy nem sokkal ezelőtt, ezekről a szép ajkakról határozott, meleg csókot kaptam? No de hagyjuk ezt most. Még ma meglesz a bizouyiték. — Ha ennek bizonyítására képes . . . — Akkor még egy csókot kapok. Áll az alku ? — Áll. Megkapja. Ilona még mindig nem tudta, hogy mire vélje a dolgot ; boszankodott is, sajnálta is ezt a szegény fiatal embert, mert bizonyosra vette, hogy nincsenek rendbeu a kerekei. Még Bernát távozása után is minduntalan erre a furcsa vásárlóra gondolt. Délben két órára szabad ideje volt. Apja születésnapjára egy palack pezsgőt vásárolt, azután haza sietett. Mennyire meglepődött, araikor otthon a boltbeli vásárlót apjával barátságos beszélgetésben találta. Szótlanul állt meg a küszöbön. Az ördög űzi itt a játékát ? Apja mosolygott. Vendégétől már mindent megtudott s a kezében levő tajtpipa mutatta, hogy a fiatal ember alaposan be tudta magát nála hizelegni. Ilona most intett apjának, bogy beszélni szeretne vele ; figyelmeztetni akarta apját, hogy ez a fiatal ember nem épeszű s hogy vigyázva kell vele bánni. De apa, aki már mindennel tisztában volt s a lánya szándékát is elértette, néhány szóval ki magyarázta a helyzetet. Ilona erre kezet nyújtott az ifjúnak és szívesen üdvözölte. ii«ii»iwii).'HM)igriiHEiaaBa UCHTNAIt-féie Iröljy-, úri- éj íyennekcipők, jundulok. Halastók, sapkák, nyakkendők, gyári ruhaszövetek, sima és mintás eponge, crepon- és sáda újdonságok selymek? SzaHagok.^Csipkék : Utazékosarak. Bőröndök. Fonott bútorok Legnagyobb választékban és legizlésesebb kivitelben beérkeztek _ |Pirnitzer József és Fiai áruházában Szekszárdon. | r’"“ 11 ....——- .« ' 1 1 11 111 n 1 ' ' —— i
