Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-07-16 / 57. szám
XXIV. X. évfolyam 57. szám Szekszárd, 1914 julius 16 Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fél évre......................8 » Ne gyed évre .... 4 > Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—11. > Szerkesztőse^: i Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények. • Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A tudomány harcosai. (B.) Az ember örök harcban áll az élettel. A kenyeret termő föld mintha megszűnt volna jó barátunk lenni. Úgy kell kicsikarni tőle a napi falatot, mintha csak „ellenséggel“ állanánk szemben. A kirrie- rülhetlennek hitt humusz nevet az erőlködésünkön. Nem kényszerithetjük husz-har- minc kilométerre hordó ágyukkal, akkurá- tosan gyilkoló puskagolyókkal az engedelmességre, hogy többet teremjen, vagy hogy amit még is megterem, azt megtartsa s éléstárunkba behordani hagyja. Az ember harca azonban még sem meddő. Sikerrel tud megküzdeni a láthatatlan sok ellenséggel. A tudománynak van fegyvere, a mellyel védi az ember érdekét s visszaveri a léte ellen való támadást. Ilyen fegyver, a mikroszkóp is, amelynek segélyével a bele néző tudós csodálatos harcokat viv meg s kitartó küzdelmével a legtöbb esetben megfutamítja — a szabad szemmel nem is látható s éppen azért legveszedelmesebb ellenséget. Hogy mit köszönhet az ember a mikroszkópnak azt ma már nem csak az orvosi tudomány mértföldeket lépő csizmával való haladása bizonyítja, de mutatja a kenyérért folyó küzdelem is, amely e nélkül az eszköz nélkül a vad embernek szánalmas, gyámoltalan vergődése lenne csak a láthatatlan felsőbb hatalmasság ellen. A mikroszkóp végzi az élet harcában ama felderítő szolgálatot, amely nélkül a tudomány terén sikeres csatát vívni ma már úgyszólván teljes lehetetlen. Ha ezt a finom műszert ki nem találják, talán már az éhínség fenyegetné az emberiséget, hisz gazdasági tudományunknak nem rég még oly rövidlátó szemét ez erősítette meg a tisztábban látásra, ez tette képessé az embert- a sok élősdi no vény betegség sikeres leküzdésére. A mikroszkóp létezése nélkül bizony ma már még a gondot elűző borókához sem juthatnának az emberek. A íillokszera, peronoszpora, oidium legyűrése mind e finom műszer mindent- látó szemének köszönhető, amely kikutatva a bajok létokát, a chemia egész arzenálját vitte harcba az atomnál is kisebb szőlőgyilkos katonák ártalmatlanná tételére. Itt közöttünk élő jeles tudósunk, dr. Hollós László, ki gombászati tudományos kutatásai révén mondhatni, a messze külföldön is jól ismert szaktekintély, az alábbi közleményében ujabbi hármas veszedelemre figyelmezteti gazdáinkat. — Katasztrófa fenyegeti az egres termelőket, ami talán még nem életbevágó fontosságú dolog, de veszélyben a paradicsom, az uborka és dinnye is, amik már nagyon is kedvelt póttáplálékai az embereknek. Olvassák haszonnal gazdáink az alábbi sorokat, mi nekünk e kis bevezetéssel nem volt egyéb célunk, mint hogy külön is felkeltsük az alábbi cikk iránt a nyári érdeklődést s hogy ez alkalommal meghajtsuk az elismerés zászlaját jeles földink előtt, aki csendes, zajtalan munkájával — az ember láthatatlan ellenségei elleni harcban nem közkatona, hanem a vezérkarnak nagyon is számottevő tagja. De beszéljen ő maga: Amerikából származó növénybeteg- segek Szekszárdon. Irta: dr. Hollós László. Három veszedelmes növénybetegségöt mutatok be. Az egyik az egres amerikai liszthar- mat betegsége (amerikai köszüléte-lisztharmat, vagy egresvész), a másik a paradicsom Septoria betegsége (paradicsom ragya), a harmadik a idinnye és uborka állisztharmat-betegsége. Mind a három betegség Amerikából származott és felépeit már Szekszárdon is. Ámbár az egres, paradicsom és uborka nem nélkülözhetetlen táplálószerünk, mégis a rajtok fellépő betegség sok termelőnek érzékeny kárt okoz és igy anyagi szempontból is érdemes vele foglalkozni. Az előrehaladott idő miatt ez idén már alig veheti hasznát ismertetésembe]^ a gazdaközönség, de ha a betegség lényegtájgEtf és a védekezésmóddal most tisztába jön, jövő évben ismereteit idejekorán értékesítheti. * Az egres amerikai lisztharmat betegsége [Sphaerotheca mors uvae (Schwein.) Berk, et Curt.| hazánkban az 1908. évben lett megállapítva. Azóta alkalomadtán erre is figyeltem <|8 ezért, midőn Klemm Rókus szekszárdi kertész és virág- kereskedőnél 1914. junius 13-án házi szükségletre vett egrest láttam, kiöntöttük az asztalra s egyenként megnéztük. A szekszárdi asszonytól a piacon vett két liter egres közt nyolc beteg szemet találniuk. Az egres amerikai iissíh&rmat betegségét ebben az évben Klemm Rókus a következő tolnamegyei helyekről látta: Tengelicz-pusztán a gróf Benyovszky uradalomban, Alsó-Nánáfól a szekszárdi piacra hozott egresen és Mözsön, ahol már a múlt évben is jelentkezett ez a betegség. Tőle kaptam Tarlós János szekszárdi tanitó kert- jéből való ilyen beteg egrest is. Magam láttam Szekszárdon a Petőfi utca 503., 527. sz. házak kertjében, továbbá Varga József kertész telepén, ahol tavai még nem volt. A fölső uj temető és a Séd-patak közt lévő szőlőkben több helyen találtam. Özvegy Hermann Józsefné pincesori szőlejében tavai nem mutatkozott a betegség, az idén — Mi az anyám ? Rosszul vagy ? Vagy az az ember . . . Az őrnagy hirtelen fölugrott. Dimitries kapitány csodálkozó arccal nézett rá. — Sapristi — mondta az őrnagy — ezt az asszonyt már láttam valahol. Azzal felkelt s a már messzejáró Gálosné után sietett.-—- Fél óra múlva, mikor a kávéházba visszatért, a kis kapitány türelmetlenül kérdezte : — No mi volt az ? — Most már emlékszem. Egy régi szerelmem, — mondta blazirt arccal az őrnagy. » VI. Másnap délelőtt Gálosné egyedül volt odahaza. A férje tárgyaláson volt. A fia valamelyik barátjánál járt. Ä szobalány a kerítésen át beszélgetett egy huszárral. Gálosné végtelen szomorúnak, betegnek érezte magát. Máskor rózsás arca most sápadt volt s a szeme körüli apró ráncok fenyegetőleg figyelmeztették a közelgő őszre, — az öregségre. Érezte, tudta, hogy valami történni fog. Finom asszonyi lelke sejtette, hogy a múlt háttérbe fogja szorítani a jelent. Es félt tőle. Tudta, hogy a becsület, a tisztesség, minden amihez ragaszkodott — most semmivé lehet. Amitől rettegett, az csakugyan bekövetkezett. Réthy őrnagy csakugyan eljött. Az asszony ott ült egy nagy karosszékben. Szomorúan nézett a férfira. Az odalépett hozzá, megszorította a kezét, mélyen a szemébe nézett s azután csak annyit mondott : — Emlékszik. . . Megismert. . . Az asszony most felkelt. Szemében dacos tűz lángolt, erős, szilárd meggyőződéssel beszélt: Régi sebek. I. A huűzárcsapat a poros országutról letért a városba vivő útra. A tikkasztó nyári hőség szinte elviselhetetlenné vált. A hossu kigyóvonalu csapatban egy hang se hallatszott. A rettenetes meleg megnémitotta a nyelveket, megbénította az agyvelőt. Az elől lovagló őrnagy felemelte kardját. A kürtösök vigyázzt fújtak. Egy pillanatra mozgás támadt. A holtra fáradt emberek kihúzódtak a nyeregben, aztán csend lett, csak a lovak patáinak tompa ütődése hallatszott. A kürtösök egyhangúan fújták a marsot. A kis városka máskor csendes, néptelen utcái most egyszerre zajosak lettek. A kiváncsiak tömege figyelte a mind közelebbről hallatszó trombitaszót. A porfelhőből lassan bontakozott ki 'az elől lovagló huszár alakja. A csapat a főtérre ért. Az őrnagy halk, száraz hangon parancsokat osztott. A századparancsnokok végiglovagoltak az arcéi előtt. Csak egy egy éles hang sivitott át a levegőn. Aztán oszlott a csapat. Egy két perc múlva már újra csendes, néptelen lett az utca, csak itt ott lehetett egy a lovát kantáron vezető huszárt látni. II. Dr. Gálosné a nyitott ablaknál állott s ahogy elrrézte a huszárcsapatot, látta az aranysujtásos tiszteket, úgy érezte, hogy a múlt újra felele venedik. Lelke messze, a távolba repült. Lehaj tóttá a fejét, a szemeit lehunyta és aztán vadul odadobta magát a múltra való visszaemlékezésnek. Látta magát, mint ifjú leányt. Igen ö az. Hófehér ruhában, kezében egy sárga rózsa, kihajol az ablakon a úgy vár valakire. Eljön-e. Mondja-e ma is, hogy szeretlek. A szive sebesen dobog, a percek lassan múlnak. Vájjon eljön-e ? aztán csak érzi, hogy egy nedves ajk odatapad a csupasz nyakára. Szeretne örömében felsikol- tani. Ö itt van . . . \ Aztár. hirtelen hátrafordul. Feleszmél. A múlt elröpült. Újra itt a jelen. A fia áll mellette, annak a csókját érezte az előbb. Felsóhajt. A fiú a szemébe néz. — Mi az, anyám. Olyan bus, olyan szomorú Vígy. És ahogy belenéz a fia kék szemébe, a múlt emlékei újra viharként tobzódnak a lelkében. Átfonja a fiú szép, erős fejét és amint magához öleli, halvány arcán egy köny gördül végig. — Anyám. Te sírsz . . . III. A nap nyugovóra térő fáradt sugarai szinte bíborvörösre festették az eget. Lágy szellő fuj - dobált. A Fő utca, a kis város esti korzó helye népesedni kezdett. A „Nemzeti“ kávéház teraszán egy bosszú asztalnál ültek a huszártisztek. Az asztalfőu ülő jrnagy szeme fel felvillant. Elemében volt. Asszonyokat, lányokat látott. A műértő szemeivel vizs gálgatta őket, aztán halk hangon tett megjegyzéseket. A mellette ülő kis kövér Dimitries' kapitány néha jóízűen felnevetett. Az őrnagy most idegesen feszelgett a székén. A kávébáz előtt egy 35 év. körüli szép asszony sétált egy fiatalember kíséretében. Az őrnagy hosszasan vizsgálta az asszony arcát. Gálosné tekintete találkozott az őrnagyéval, majd halványra vált arccal hirtelen fia karjába kapaszkodott* Az ijedten kérdezte :
