Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-06-04 / 45. szám
Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fé l évre......................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . ,16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Nesjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18'—fll. Szerkesztőseg: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide'küldendők a lapot érdeklő össze» közlemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések Id* küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A társadalom nagy testének életműködései épugy az egyes szervek összhang- zatos munkájából folynak, mint az emberi szervezet életnyilvánulásai: a közszabadságok, a közlekedésügy, a közgazdaság, a büntető igazságszolgáltatás, a köz- igazgatás mindmegannyi pendantjai a lélegzés, vérkeringés, táplálkozás, kiválasztás és az idegrendszer szerveinek, a politika összefoglaló életnyilvánulása pedig szintén megtalálja pendantját a szervezetünket átfogó emberi öntudatban. De amint testi életünkben is szükség van egy mindent összekötő, mindenüvé eljutó, mindent átáramló fogékony szervre, a vérre, amely nélkül a többi szervek helyes munkája lehetetlen: a társadalmi intézményeket is át kell lengeni, át kell hatni minden vonalon és minden rétegben egy szabályozó, nemesitő, szeliditő fluidum- nak, amely emberi intézményeink munkásságát célirányosabbá teszi s az egyszerű logika kegyetlen, szinte gépies durvaságáról a finomult lelkületű, belátásos körültekintés magasabb színvonalára emeli. Ezt a szerepet, a vérnek ezen mindenek éltető átáramlására hivatott szerepét a minél szélesebbkörü s minél mélyebbre terjedő közművelődés tölti be. A műveltség ismeretekkel telitett szelleme frissíti, üdíti fel az eszközeiben kimerült munkástényezőket; az ad nekik uj tápot, uj irányokat; az eliminálja a régi, elhasznált, értékűket vesztett szempontokat és jelszavakat az egyén szükebb kis világából csak úgy, mint a hivatalos intézmények évszázados bolthajtásai alól. Vármegyei közéletünk tisztes templomában, a falakról letekintő szentjeink sokat átélt szemei előtt, most zajlott le ismét közgyűlésünk, a kultúrának ezen bátorító ünnepe ! Szinte nápolyi hangulatok, a hit és remény hangulatai fogtak el bennünket, midőn — Szent Januarius évente felpezsdülő véreként — a társadalom éltető vérének, a közművelődésnek biztató, ünnepies hangjait hallottuk, melyek a szép és tartalmas elnöki megnyitó és a terjedelmes titkári jelentésekből csörgedeztek felénk. A kezdet legelején, a legnagyobb nehézségeken már túl volnánk! Minden nap, mely uj munka és lankadatlan munkakedv között virrad reánk, egy-egy lépéssel apasztja utunkat törekvéseink magaslatai felé. E magaslatokon pedig a kultúrában, nyelvben, érzésben egységes, bölcsen és joggal megelégedett magyar nemzet gránitoszlopa áll s a magaslat a polgári kulturmunka szerény porszemeiből halmozódik fel. Ne vessünk meg tehát egy porszemet se, mely ezt a magaslatot növeli, ne feledjük, hogy a Bartina is csak porszemekből áll. Magunk is mind porrá válunk s becsületes kulturmunkában porrá váló életünk mégis csak emeli az ösvényt, mely a jövő nemzedéket a magasba vezeti! . —n. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület közgyűlése. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület tegnap délután 3 órakor tartotta meg szokásos évi közgyűlését Szekszárdon, Tolnavármegye székházának nagytermében. Jelen voltak : Kurz Vilmos, Tihanyi Domokos, Örf/y Lajos, dr. Kranio- lin Gyula, dr. Török Ottó, Hoffmann Sándor, Bajó Pál, Bújó János, dr. Drágíts Imre, Schneider János, Stein féld Béla, dr. Müller Ferenc, Szin- ger Bálint, Madi Kovács István, Bodnár István, Kovách Aladár, dr. Tanárkg Árpád, Puly Iván, dr. Pestiig Pál, Fördős Mihály, Tóth Károly, dr. Leopold Kornél, Holub János, Szekszárd város, Szekszárdi Népbank, Frank M., a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank, dr. Hagumássy Zoltán, Wigand János, dr. Káldi Gyula, Földvári Mi- kály, Pirniizer J., Pápag István stb. A közgyűlést Forster Zoltán elnök nyitotta meg, szép és tartalmas beszéddel. Utalt a magyar nemzeti művelődés még sok hiányára s hangsúlyozta, hogy e téren nem szabad mindent az államtól, a felső hatalomtól várni, a legnagyobb közművelődést előmozdító hatalom maga a társadalom, ennek munkáló, eleven ereje többet ér a törvények holt betűinél s amit ez meg akar valósítani, mindig tud reá kijelölni utakat és módokat s elő tudja arra teremteni az eszközöket. — Ilyen kulturális társadalmi tevékenységre hivatott a T. K. E. is. Abban a reményben, hogy szavai visszhangra találnak a szivekben, a gyűlést megnyitja, b Jegyzőkönyv hitelesítők ül Szinger Bálint és Tihanyi Domokos jelöltettek ki. A közgyűlésről távolmaradásukat sürgönyi- leg kimentették : Padányi Andor kir. tanfelügyelő és Simontsils Elemér képviselőházi al- elnök, aki meleg hangon fényes sikereket kívánt az egyesület hazafias működéséhez. Utána Bodnár István főtitkár ismertette a A túsz. — Henry Févre. — A francia—német háború idejéből mesélem el nektek ezt a kis történetkét, — kezdte a szót Pascal apó —• nem éppen szomorú történet, habár halottja is akadt az esetnek. Úgy mondom el, ahogy volt. Mifelénk a németek nem okoztak különös galibát s telhetetlen harácsolásaiktól eltekintve nem is garázdálkodtak. Csak a magunk franc- tireurjei ne okoskodtak volna. Abban az erdobeu ugyanis, melyen a vonatunk áthalad, akkoriban egy hadirenden kívül álló szabad, csapat szokott tanyázni s azokra a vonatokra lövöldözni, amelyeken a poroszok csapataikat és ágyúikat szállították, amig a hadműveletek Chátillon és Dijon környékén folytak. A németek megsokalták a dolgot s mint ilyenkor szokás, szállítmányaik biztonsága érdekében túszokat követeltek. Kikötötték, hogy azok a környék előkelő, tekintélyes polgáraiból válogathassanak ki. Minden vonat gépére, a mozdony- vezető mellé egy-egy túsznak kellett felszállania, aki a legközelebb visszainduló vonattal visszatérhetett. Akkoriban én voltam a polgármester s igy az én feladataim közé tartozott a túszok kiválogatása is. Hogy a sok búza-vonának elejét vegyem, a tanács tagjait jelöltem ki s a sorrendet is megállapítottam. Mindennap egy-egy tanácstagnak kellett a pályaudvaron jelentkeznie s a vonatot Chatillonig kisérnie. Ez az intézkedés a poroszo kát megnyugtathatta, amellett bizonyos előzetes elégtételül is szolgálhatott nekik arra az esetre, ha franc-tireurjeink a vonatot mégis kizökken tenék. Már az egész tanácson végig ment a tusz- ság sora, csak az öreg Humblot városatya volt még hátra. Agglegény volt. — Humblot barátom, rajtad a sor — mondám neki — holnap ott légy a pályaudvaron. Ez a megtiszteltetés nem igen volt Ínyére. Az bizonyos, hogy a nagy' hidegben, barátságtalan poroszok társaságában a mozdonyon állva utazni, esetleg golyót fogni vagy a kisiklott vonat alá kerülni, nem volt kecsegtető kilátás, de hát meg kellett annak lenni. — Nem lehetne tán helyettest állitani ? — kérdé Homblot. — Nem. A többi már mind megfelelt a kötelességének. Te vagy a soros, sőt csakis te vagy még hátra. Ha holnap nem lész ott a pályaudvaron, a porosz katonák feltüzött szuronyok között vezetnek ki oda, arról biztosiilak. — Jól van hát, ott leszek. Észrevettem, hogy mégis tűnődik és kibúvót keres. Sehogyse fért a fejébe, hogy miért kelljen az ellenség vonatáért életét kockáztatnia ? Még egy-két ellenvetést kísérlett meg. — Miért éppen én, miért nem más valaki V — Mert tekintélyes, vagyonos polgár vagy, értékes ember. — Nekem pedig úgy tetszik, hogy most az egyszer túlbecsültök. — Hiszen csakugyan meg is becsülünk. — Holmi jött-ment mezitlábost a poroszok nem fogadnának el túsznak s ha véletlenül mégis ilyen jutna fel a mozdonyra, franc tireurjeink azt már nem kímélnék, holott Terád mégis figyelemmel lesznek. Nem igen örült a dicsőségnek. Szó nélkül távozott, de észre lehetett venni, hogy valami motoszkál a fejében. Mint később megtudtam, haza se ment, hanem Michandot kereste fel, a munkanélküli kőművest, aki családjával együtt nagy nyorrorban élt. Meg is egyezett vele. Aznap még nem tudtam erről semmit s ugyancsak megdöbbentem, a I mikor másnap hu ül hozták, hogy franc-tireurjeink ! a vonatot felrobbantották hogy a gépész és a túsz is a halottak között vannak. A feldühödött po'foszok fel akarták a községet gyújtani. Nagynehezen sikerült őket lecsen- ■desitenünk. Mégse ez volt a főgondom, hanem szegény Humblot sorsa, aki miatt bántott a lelkiismeret. Hiszen balsejtelmei és kifogásai ellenére én kergettem bele a sorsába ! Amig javában tűnődöm, bánkódom, Humblot gazdaasszonya — egyik távolabbi nőrokona — közeledik felém. — Isten hozta kedves Christine kisasszony ! Szegény Humblot barátom felől akar kérdezősködni ? Sajnos, bizony befellegzett neki! — , Pszt! Ne aggódjék. Nem Humblot volt a gépen, hanem Michand, a kőműves. — Michand ? — Az. Humblot tegnap este megegyezett vele a helyettesítés iránt száz sousban, egy téli kabátban és egy palack pálinkában. „A németek egyikünket se ismerik“ — mondá Michandnak — „a pályaudvaron nevem alatt jelentkezzél.“ így is történt. Humblot most otthon rejtőzik és kérdezteti, hogy eztán mittevő legyen ? — No szép dolog ! Magam se hittem volna, hogy mily kevéssé tudtam örülni a halálhír cáfolatának. Elvégre, mégis csak van halottunk, családot hátrahagyó szegény ember, no meg Humblot dolga sincs ám még egészen rendben. — Humblot csak tartsa magát a fejtekében — adtam meg az üzenetet — mert ha a poroszok é&zrevesznek va'amit, megesbetik vele, hogy agyonlövik, sőt tán engem is vele együtt; hiszen aligha hárulna el rólunk az a gyanú, hogy a franc-tireurökkel összejátszottunk és Michand önfeláldozása tudtunkkal történt volna! No meg csak Michand felesége ne árulná el a dolgot! Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
