Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-05-25 / 42. szám
TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK külügyi politikánkat a belügyi kérdésektől és párttorzsalkodásoktól elvontan, függetlenül kell mérlegelni és megítélni. Az ellenzék jól teszi, ha a külpolitika hibáit, gyengeségeit kikutatni, feledni iparkodik, amivel csak az ország igazi érdekeit mozdítja elő, mai eljárása azonban, midőn a külügyeket a legkényesebb nemzetközi viszonyok között a belpolitikában elfoglalt egyoldalii, erőltetett, elfogult párt- szempontok és személyes méltatlankodástól és gyűlölködéstől eltelt lelkidet alapján akarja irányitani, a legnagyobb mértékben veszedelmes, mit az ország egészséges érzékű közvéleménye soha sem helyeselhet. F. föl. A szőlő peronoszpora betegsége s az ellene unió védekezés. Most, bogy a szőlősgazdák szép reményeit a május bó 2-án és 3 án bekövetkezett fagy jórészt tönkretette, arra kell törekedni, hogy a megmaradt szőlőket — ha még ez után valami elemi csapás nem fogja érni — az ellenségeitől és a betegségeitől megóvjuk. Legveszedelmesebb betegsége pedig a szőlőnek a peronoszpóra, mely már pár esztendőn át sok szőlősgazda egész évi keserves munkájának gyümölcsét megsemmisítette. Legelső érdeke tehát a szőlősgazdának, hogy ezen betegségtől szőlőjét megmentse. Nem lesz tehát érdektelen, ha néhány szóval a peronoszpóráról és az ellene való védekezésről megemlékezem. A peronoszpóra egy gombacsalád s-zámos taggal, mely majdnem minden kultúrnövényünkön előfordul, igy pl. burgonyán, répán, repcén, hüvelyeseken, uborkán stb., legveszedelmesebb azonban a szőlő peronoszpórája, melyet vidéken- kint szőlőragyának vagy szőlőkolerának is neveznek. A peronoszpóra a szőlő összes zöld részeit megtámadja, leginkább a leveleken tör ki s pusztítja azt a levélhullásig, megtámadja a vitorlát s letarolja a zsenge hegyű hajtásokat, befészkeli magát a zöld hajtásokba s pusztítja ezt a vessző beéréséig. A -fczőVő virágját is megtámadja s igy még virágjában teszi tönkre a termést, elpusz titja továbbá a kötött bogyókat is, a bogyók megbámulnák és leperegnek, de az éredni kezdő bogyókat sem kíméli s az igy megtámadott bogyók rozsdabarna szinüek lesznek, majd lehullanak vagy ha nedves időjárás van ott a kocsá- nyon elrothadnak. A peronoszpóra mindig a megtámadott sző lőrészek belsejében tenyészik, azért ezeket onnan kipusztitani nem lehet s a védekezéssel csupán annak elterjedését akadályozhatjuk meg. A leveleken a következő elváltozásokat idézi elő : a befuródás helyén eleinte sárgás zöldes foltocskák mutatkoznak a közepükön egy kis ponttal s az egész levél úgy néz ki, mintha olajjal lenné átitatva, ezen foltok azután terjednek, ösz- szefolynak s piszkos zöld szinüek lesznek, majd később megbámulnák, megszáradnak, a levélből kihullanak s igy a levél lyukas, foltos lesz, ha az ilyen levél alsó lapját megnézzük, az pedig olyan, mintha meg volna sózva. Ez már azt jelenti, hogy a peronoszpóra gyümölcsözése megkezdődött. Tudniillik a levelek alján lévő felié rés kivirágzás nem más, mint a levélben tenyésző peronoszpóra penészszálai, melyek végén millió és millió számra van a gomba csirája, melyek a szél által tova vitetnek s igy a betegséget tér jesztik. A spóra vagy csira, ha ráhull egy másik levélre vagy a szőlő bármely más zöld részére, harmatcsöppben vagy esővízben kikel és tovább tenyészik. Ha már most pl. »bordói lével“ a le vél alját megpermetezzük, a fehéres foltok eltűnnek ugyan onnan, de csak ideig-óráig, mert a peronoszpórát a levélből kiölni nem lehet s ha tartós, nedves, meleg időjárás jár, továbbra is szaporodnak s csakhamar előtűnnek újra a leveleken a fehér foltok. Ez azonban csak tartós nedves időjárás alkalmával szaporodik ily nagy mértékben, mert ha száraz idő áll be, a gomba csirái nem kelnek ki s igy újabb fertőzések nem történnek. Ha a levélnyelet támadja meg a peronoszpóra, azon sárgás-barna csikhoz hasonló varas sebek keletkeznek. Innen azután átterjedhet a levélre s ha a levél nagyon meg van fertőzve, az elszárad s a levélnyélről leesik, kopaszon hagyva a hajtásokat. S mivel tudjuk azt, hogy a levél a növénynek a tüdeje és a gyomra, köny- nyen megérthető tehát az a nagy veszteség, mit a levelek lehullása által egyes tőkék szenvednek. A lehullott levelekben termeli a peronoszpora a téli szaporító szerveit, melyek az elkorhadt levélből tavasszal kiesve, újabb fertőzéseket idézhetnek elő. A levelektől megfosztott tőkéken sem a hajtás, sem pedig a fürt nem érik be jól s a rossz hatás még a boron is meglátszik, mert az ilyen bor sok fehérjét tartalmaz, zamatját veszti s könnyen megtörik. Sokan összetévesztik a szőlő peronoszpóra betegségét a szőlő »nemez betegségével, ezen betegséget egy kis állat, az úgynevezett „szőlő atka“ idézi elő, ez ugyanis a levelet megszurja, mire az feldagad s a levélből kijövő nedvet magába szívja, a petéit pedig ezen dudorokba rakja. Ez nem veszedelmes a szőlőlevélre s csak ha nagyon elhatalmasodik, akkor idézi elő azt, hogy a szőlő hajtásai eltörpülnek s rövidekké válnak. A szőlő hajtásain pedig úgy mutatkozik a peronoszpóra, hogy az a vitorlától kezdve lefelé elfonnyad, később elszárad s szórványosan megjelennek rajta azok a fehéres pontok, melyeket már előbb a levélnél is emlitettem. Idősebb zöld hajtásoknál pedig beszáradó foltokat idéz elő a peronoszpóra s az ilyen hajtás korán érett lesz. 1914 május 25. Nálunk a hajtásokon ritkán észlelhető peronoszpóra, annál gyakoribb azonban a fürtökön. A virágfürtök bántalma igen korai fertőzésnek az eredménye s mivel ilyenkor a lombozaton még nem láthatók a peronoszpóra foltjai, sokan az elrugásban keresik a baj magyarázatát. A peronoszpóra a virágfürtöket a nyelén, a kocsá- nyökon, meg a gerezdeken támadja meg, ott varas, besüppedő sebeket okoz, úgy nő bele a bimbóba s a virágokba. A virágokon fehér pontocskák alakjában jelenik meg, melytől a virág elfonyad, megbámul s elszáradva lehull. Össze nem tévesztendő ezen fürtbántalom a szőlőmoly okozta fürtpusztulással, mitől könnyen megkülönböztethető az által, hogy a peronoszpórától száradó fürtökön hiányzanak a szőlőmoly fonalai, melyekkel a bimbókat csomókba bogozza. Ha a peronoszpóra virágzás. után támadja meg a fürtöket, úgy az apró nyulserét alakú bogyók tele vannak fénylő fehér szálacskákkal, melyek 8 —10 napig mind sűrűbben és sűrűbben jelennek meg a bogyókon, miközben a bogyó színe megváltozik, eleinte szürkülő lesz, majd megbámul s a kocsányoknál a szemek lehullanak vagy ott elrothadnak. A zsendülő bogyóknál a tövén hatol be a peronoszpóra s úgy terjed el a bogyók belsejében, az igy fertőzött bogyok ráncosak, oldalukon besüppedtek, eleinte szürkés fakók, majd vörös- barnák lesznek s ha száraz az idő, akkor a megbetegedett bogyók megkeményszenek, megszáradnak s végül a kocsányukról leperegnek vagy azzal együtt hullanak le, ha pedig nedves az idő, akkor a megbetegedett bogyók raegkeinénysze- nek, megszáradnak s végül a kocsányukról leperegnek vagy azzal együtt hullanak le, ha pedig nedves az idő, akkor ott a kocsányon elrot- hatnak. Ezek azok a pusztítások, melyeket a peronoszpóra a szőlőkben előidézni szokott. Lássuk már most az ellene való védekezést. Hazánkban a peronoszpóra fellépéséről azt tapasztaltuk, hogy május hó második felében szokott először jelenthezni s azért a védekezést is ehhez kell szabni. A peronoszpóra megjelenése ugyan vidékek szerint igen eltérő s néha ez az időkülömbség egy hónapot is kitehet, ami leginkább a vidék hőmérsékletétől függ. Hogy a peronoszpóra fejlődésnek induljon, szükséges, hogy elég tartós vizcseppre találjoo, szükséges továbbá a fejlődósékez a nedves és meleg levegő. A borús, ködös időjárás legjobban kedvez fejlődésének, mert akkor a harmat nehezen szikkad fel s a ködből is folyton újabb és újabb vizcseppek válnak le. A száraz szélnek azonban nagy gyógyító ereje van, mert fölszántván gyorsan a vizcsep- peket, a szőlőről a csírák elhalnak. A védekezés ezen veszedelmes gombabetegséggel szemben abban rejlik, hogy a szőlő mindig védve legyen, vagyis az összes szőlő részei védekező szerrel legyenek bevonva. Ez ugyan nehéz feladat, mert a szőlő folyton újabb és újabb hajtásokat hoz, melyek gyengeségüknél fogva, sétáin. Es végül ismét megtette ajánlatát, hogy a megoldás kedvéért maradjon itthon a tanító ur. A nagyságos asszony kínos zavarban volt és mit lehetet egyebet, kimondta az Ítéletet: — Hát itthon marad a tanitó ur, de te is vele ! Te rossz hu . .. Nem is szeretlek többé .. . A Bandi érezte, hogy most már nem se- githet magán, hát minden erejével nekifogott a sirásnak. A nagyságos asszony meg beüzente a szobalánnyal, hogy legyek szives ma kivételesen itt maradni a hu mellett reggelig, mert nem tudják, hogy ők mikor- jönnek haza. Miután még Mözler ur utasítást adott, hogy csak kezdjem meg a tanitást, majd megunja a sírást a gyerek s elhallgat. — A család eltávozott a szüreti mulatságra. És én most őrzem a Bandit, meg a nyolc szobát. Itt alszom majd a gyerekszobában, a Bandi lakosztályában. Nézem, nézem ezt a szobát, bizony szebb, mint az enyém, amelyért 12 forintokat űzetek havonta. Még se rossz dolog, ha az ember gyáros fiának születik. Lám, külön szobája van már gyermekkorában. És két felöltője is van. Én a huszadik évemben vagyok s még mindig abban a hitben élek, hogy a felöltő nélkülözhető ruhadarab. Ha hűvös van, vegyem föl a télikabátoraat, ezt mondta nekem, édesanyám, mikor elbúcsúztam otthon. A Bandit máskép szoktatták. Neki két felöltője is van, az egyik parádés, a másik meg arra való, hogy amikor a házitanitó megy vele sétálni, szemnek ne légyen nagy gyönyörűsége a ruházatában. Szóval, megvan ittgifrnindenben a rangbeli különböztetés. A házakban külön lépcső van a cselédeknek. És erre a mintára a házitanitónak külön bejárata van a gyermekszobába is. Mi nem az előszobán át megyünk a gyerekszobába, hanem a konyhán keresztül. Más mindenki az elő szobát használja, nekünk megmondták, hogy amikor az iskolából jövünk, menjünk csak a konyhán át, legalább a szakácsnő mindjárt látja, hogy adhatja az ozsonnát. Ugye megható a különbejárat megokolása ? De mindez nem nagy baj. Legyetek is egészen nyugodtak, elég jó sorom van ebben a nagy városban. Hiszen olyan sok szépet lát itt az ember. Mindig az jut eszembe, bár látnátok ezt is, amazt is, amikor valami nagyon megtetszik nekem. Három-négyféle ruhában suhog el mellettem mindennap a nagyságos asszony. Es mindenik ruhája valóságos látványosság. Különben erről már a múltkor is Írtam nektek, de ezekről a selyemcsodákról nem lehet eleget írni. Sohase hittem volna, hogy valakinek a ruházata engem ennyire érdekeljen. Mindig az eszemben van. . . Mit tagadjam, még a tanulásomban is zavar. Bizonyára azért van ez igy mert újság ez előttem. Hát majd megsz'okom és nem gondolok ilyen semmiségekre. Erről különben, kérlek benőteket ne szóljatok a Bilikének, hiszen emlékeztek rá, hogy tavaly a tánciskolában is mindig engem szemelt ki tréfái tárgyául. . . Egyébként gondol-e nélia még iám? En folyton úgy képzelem, hogy kűztetek van. De vájjon nem csal-e a távolba való érzésem ? Köszöntőm őt is veletek együtt igaz szeretettel. Elismert kitűnő minőségű LlCHTMAH-féle alakú fekete és sziiies hölgy-, úri-, leány- és gyermekcipők. Uri-es'fiu kalapok. Sapkák. Keztyük. Nyakkendők. Harisnyák. Zsebkendők. Nap- és esőernyők. Legjobti szabású fehérnemüek és vászonáruk. — Legnagyobb választékban. Pirnltzer József és Fiai áruházában Szekszárdon.
