Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-05-21 / 41. szám

2 szitásét, de megengedi-a görög borok be­hozatalát. Már pedig köztudomású, hogy a „görög bor" nem más, min*: mestersé­gesen előállított édes bor, melyet úgy ké­szítenek, hogy a görög bortermelő, vagy borkereskedő a mustot befőzi, felszeszezi, glicerinnel adagolja és kész a görög aszú. Az osztrák borkereskedők (és újabban a magyarok is) nagy mennyiségbü ily görög bort hoznak be Trieszten, Fiúmén át, a mely borokkal a könnyebb hazai borokat házasítva a legsilányabb vinkóból is kitűnő pecsenyeborokat állítanak elő olyan árban, amilyenben azt a hazai és külföldi meg­rendelő kívánja. Bécsben már vannak ke­reskedők, különösen egy nagy borcég, melynek Magyarországon is van két telepe, kiknek szabad raktáraik vannak tele „gö­rög borokkal“. Hogy ez nem más, mint a magyar bortörvény kijátszása, az oly vi­lágos, mint a napfény. De az is világos, hogy ezt a kijátszást egy jogállam nem tűrheti. Németország erélyes példával mu­tatta meg, hogy ezt a visszaélést nem tűri, mert egész hajórakomány ,,görög borokat“ kérlelhetetlenül visszautasít. Ezt a példát kell nekünk is követnünk. És ha e kér­désben Ausztria nem tartana velünk, a magyar kormánynak egymagában kell in­tézkedni nem csak abban az irányban, hogy a „görög bor“ csak hiteles természetes termelési és származási bizonyítvánnyal le­gyen behozható, hanem abban is, hogy ha ez eljáráshoz az osztrák kormány hozzá nem járulna, „görög bor“ vagy „görög- borral“ házasított más bor Ausztria terü­letéről se legyen Magyarországba behozható. Meg vagyunk arról győződve, hogy Ghillány Imre báró földmivelésügyi minisz­ter e sorainkat figyelmére fogja méltatni. Itt a legvégső ideje annak, hogy a magyar bortermelő és borkereskedő ok nélküli ká­rosodása és károsítása egy túlhajtott szi­gorúsági! törvény miatt megszüntettessék. A tisztességes magyar bortermelők, a tisztességes magyar borkereskedők, melyek úgyis eleget szenvedtek eddig és szenved­nek még most is a nehéz viszonyok miatt, élni akarnak. Hogy élhessenek, meg kell változtatni a magyar törvényt, mert a tör­vénynek az élet feltételeihez, parancsaihoz kell alkalmazkodnia. Földvári Mihály. valami derült hangulatba viszi az embert. Meg­mosdunk, megreggelizünk és nekiindulunk a va­rosnak. A Union Station-től a Capitol hoz (ország ház) rövid, egyenes utón jutunk, az ut ké ol dalan még rendezetlen, beépítetlen terület. A Capitolt az amerikaiak monumentális remeknek szánták, erre vall a hosszú lépcsőzet és főleg az épület középső része, elől a hatalmas és valóban szép kupolával. Hátulról nézve a Capitol tényleg monumentális, mert az ott elterülő park mélyeb­ben fekszik, a néző az elől levő kupolából keve sebbet lát, igy az egész épületnek jobb az össz­hangja, e fogadhatóva lesz a két szárny, amely a középső részhez képest aránytalanul kicsi és ala csony. A Capitolba belépve a nem lulnagy elő csarnokba jutunk, amelyben nehány történelmi festmény van, legtöbbje Washington és Lincoln id^jebeli eseményekről. Köröskörül, csaknem tö möiten, az amerikai történelem kimagas ó alak­jainak életnagyságu szobrai, a szabadságharc és polgárháború vezérlő tisztjeinek, megannyi ide alista hősnek, délceg alakjával állunk szemben. A háború után bi ke következik, hatalmas nem zeti prosperitás. A ház balfolyosóján van az Egyesült Államok elnökeinek mellszobor-csoportja: Roosevelt és Taft szobrai még nincsenek ott, az országgyűlés nem engedte meg, hogy élő embe­reknek szobrot állítsanak. A háznak bal szárnyában van a „House of Representatives“ (képviselőház), jobb szárnyában a „Senate“ (íe'sőház) ülésterme ; a két ház alkotja a vCongress“ t (országgyűlés). A Capitol középső része a „Supreme Court“ nak, a legfelsőbb ame­rikai bit óságnak a tanácsterme. Az üléstermek belsejéről nincs sok mondanivalóm, egyáltalán nem külöi ösek, architektúra tekintetében meg sem közelitik a mi országházunk üléstermeit. Az Országos Központi Hitel- szövetkezet oajai. Ismeretes, hogy az Országos Központi Hitel- szövetkezet milyen kellemetlenségekkel és súlyos bajokkal küzd, főleg annak következteben, hogy kellő megrostálás nélkül vett fei kebelébe számos teimelesi, raktárberendezési és egyéb ipari szö­vetkezeteket, amelyek, kellő és megfelelő szak­értelem és tőke'híján válságba kerültek, amikor azokat az OKH. szanálás céljából átvette és a maga védő szárnyai alá helyezte. Amennyire di­cséretes volt az a törekvés, hogy a bajba jutott ipari szövetkezeteken és hasonló vállalatokon se­gítve legyen, épp annyira sajnálatos, hogy ennél a közérdekű akciónál az OKH nem jári el ele gendő körű tekintéssel és az ipari vállalkozások­nál összegyülemlett bajok az ő vezetése mellett sem voltak orvosolhatók és a jövő komoly kö­vetkezményeivel nem számolva, további bajok és bonyodalmak állottak elő, amelyek — nél­külözvén a szakavatott es gyakorlati vezetést — tetemes, több millióra menő kart okoztak az OKH nak. A főrendiház pénzügyi bizottságának keddi ülésén is szóba kerültek az OKH dolgai és bajai. Az ülés ezen részétől a következőket olvassuk: Hajós .József fői end felvilágosítást kért a pénzügyminisztertől. Az intézmény tulajdonkép­peni hivatása — úgymond — az volt, hogy a vidéki hitelszövrtkezeleket támogassa, időköz­ben azonban ' működési köre jelentékenyen kibő­vült. Ezt a hatalmas kibővítést az intézet maga nem bírta el és az eredmény az volt, lmgy igen kedvezőtlen helyzetbe jutott. Tudomása van róla, hogy az iutézet igazgatósága kérte a kormányt, mentesítsék ama feladatok elvégzésétől, amelyek nem tartoznak tulajdonképpeni üzletkörébe. Ezután Ult man n Adolf főrend szólt hozzá az OKH. ügyéhez Ullman Adolf úgy találja, hogy a Központi Hitelszövetkezetek kerete nem áll kellő arányban törvény szerinti hivatásukkal. Az üzletkeretek megszorítását szükségesnek tartja, de ez ne történjék a kisipar jogos érdekeinek kielégítése nélkül. MütlekovitS Sándor szerint az Országos Központi Hitelszövetkezetnek csak eredeti felada tával, a hitelszövetkezetek támogatásával kellene foglalkoznia. A felszólalásokra Teleszky János pénzügy miniszter hosszabb beszédben válaszolt. A tör­vény — úgymond — általában és elsősorban hi­telszövetkezet két koncentrált mind a mezőgaz daság, mind a kisipar hiteligényeinek kielégíté­sére. De kétségtelen, hogy mig mezőgazdasági közönségünk részéről valóban bámulatos fogékony ságot tapasztalunk a szövetkezeti eszme iránt, ezt a kisiparos közönségnél nem találjuk, mert eze­ket még nem hatotta át annyira az egymás el­lenőrzésének az a gondolata, amely tu'ajdonkép- pen a szövetkezeti eszmének lényegét teszi ; de ebből nem az következik, hogy ezeket ki kell venni a szövetkezetből, hanem es ik az, hogy na­gyobb körültekintéssel kell eljárni. A Közpouti TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Miért van ez ? Talán azért, mert mi gazdagab­bak vagyunk, mint az Egyesült Államok? Nem azért, hanem mert az ő országházuk a mienknél mintegy három századdal előbb épült és akkor bizonyára nagyon díszes volt. Londonban sokat csodálkoztam a House of Lords és a House of Commnos szűk termein, a kopott padokon és el nyűit bőrfoteleken, de fényes országgyűlésünknek talán már elég tétlen ülését értük meg, hogy be­lássuk, mily másrendü fontossága van a tanács­termek diszességének. Ami fontos, az az ország érdekében való szakadatlan munka. Ha a Capi- tolra nézek, nincs meg az a fényes múlt és nyu­godt öntudatosság által előidézett biztonságom, mintha Londouban nézném a Parlamentet De, hogy7 az Egyedit Államok törvényhozása dolgo­zik, hogy szinte üzleti lelkiismeretességgel és hi­vatalnoki szorgalommal dolgozik, azt merem állítani. A Capitolból kijőve, balról van a szenátus hivatala, jobb oldalt — ugyanolyan hosszú, ha­talmas, fehér épület •— a képviselőházé. Ezekben üléseznek az állandó törvényelőkészítő bizottsá­gok, amelyeknek sokkal nagyoob szerepük van, mint a mieinknek. A Capitollal szemben van a gyönyörű színes kupoláju Congress Library (Országgyűlési könyvtár) mindkét ház tagjai és a közönség használatára. A Capitol mögött elte­rülő parkon lesétálunk, sok szobor, a legtöbbje bizony elég gyenge alkotás. Itt van a Washing­ton emlékmű, csak Washington szobra hiányzik, azért nem állították fel, mert nem volna eléggé kimagasló, olyan nagyok a mellékalakok. A Capi­tolból nyílegyenes ut visz a White House ig, amelyben a mindenkori elnök lakik. A palota egyik oldalán a pénzügyminisztérium, a másikon a hadügyminisztérium van. A White House 3gy­Hitelszövetkezet keretébe az odavaló ipari hitel- szövetkezeteken felül nagyszámmal és a kellő megrostálás nélkül vettek be termelési-, raktár­os beszerzési-szövetkezeteket, amelyek már az első tiz évben válságos helyzetbe jutottak. Az első szanálás — folytatta a pénzügymi­niszter — 1907 ben kíséreltet-ett meg, részint pal­liativ uion, részint azzal kapcsolatban, hogy a kormánynak a kisipar fejlesztésére irányuló ak ciója, is a Ko/ponti Hitelszövetkezet keretébe utalta oit. Éppen a szanálásnak ez a módja: a túlságosan fokozott mesterséges iparfejlesztési ak­ció, mely csak momentán sikerre nézett s a jövő következményekkel nem számolt, rejtette magában a további bajok csiráját. A másik baj az volt, hogy a szervezetekre olyan felada tok hárittattak, amelyekre az nem volt kon­struálva. Próbált magán ugv segiteni, ahogy tu­dott : a hivaial.os szervezetek mellett mellékszer- vezetek keletkeztek, ezeknek a feladatoknak meg­oldására a kelleténél nagyobb tér engedtetett az egyéni iniciat ivá nak, mely optimizmusában az akkori egész kormányzati iránytól támogatást nyert. Engagement ok keletkeztek, amelyeknek a sikeres lebonyolítása kedvezőbb konjuokturák le­bonyolítása mellett is nehézségekbe ütközött volna, a válságos helyzetben természetesen a következ­mények még súlyosabban jelentkeztek. A diagnó­zis megállapításából Önként következik a szaná­lás módja. Elsősorban teljesen ti ztán kell lat­nunk. Hosszabb ideje folynak a vizsgálódások, mert a kérd. sek nagy tömegével állunk szemben. Eddigi információi szerint kizártnak tartja, hogy e vizsgálatok eredménye rosszhiszeműséget és egyesek bűnös manipulációit derítené k: ; ha igen, a megtorlás semmi esetre sem fogna ehna rád ni, de eddig ennek feltevésére semmi ok nincs. A szanálás financiális következményét a mi niszter meggyőződése szerini csak az állam visel­heti, de a lebonyolítás menetét úgy fogják irányí­tani, hogy a hiányok lehetőleg minél kisebbmér vüek legyenek. További kérdés az, hogy e fel­adatoknak ezúton val<) ellátása milyen intézkedé seket igényel. Célja a kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg az, hogy a Központi Hitelszövetke­zet által eddig ellátott feladatok jövőre is vagy a Központi Hitelszövetkezetre, vagy más meg- felelőleg létesítendő szervezetre háruljanak. 1914 május 22. Közgyűlési meghívó. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület évi rendes közgyűlését Tolna- vármegye székházának közgyűlési termé­ben 1914 junius 3-án délután 3 órakor tartja meg, melyre az Egyesület t. tagjait — közgyűlési határozat értelmében külön meghivók mellőzésével — azzal hivjuk meg, hogy az alapszabályok 29. § áaak d) pontja értelmében a választmányi ti lé ­szerű, szép épület, akkora lehet, mint a mi megye házunk, a kertje talán kétszer akkora, miut a mi vármegyekertünk. Nem őrzik gárdisták, néhány detektív van a kapukon belül és egy fegyver­telen öreg rendőr a kapunál. Demokrata ország­ban vagyunk. Egyik utitársa i megkérdezi a rendőrtől : „Is the President home V“ „No, but he will be back by to morrow.“ Körülsétálunk. A kertben tennispálya, ezen játszik Wilson immár egyetlen hajadon leánya, Miss Margaret. Miss Eleanor Wilson most megy férjhez, de nagyon keves.et hallani a házasságról j az újságok is tiszteletteljesen hallgatnak, és csak néhány sor tudósítás látott napvilágot. Egy Mc Adoo nevű ur veszi el az elnök legfiatalabb lányát, az az ur pedig nem más, mint a Secre­tary of the Treasury (pénzügyminiszter), 51 éves, hat gyermek atyja, de két unokája is van már. Jegyese 24 éves, a jó ég tudja, milyen idill játszódott le a White House széles derekú, lom bős fái alatt. Lemegyünk a napsütésben ezüsthátu, szép Potomac folyóhoz. Előttünk a Washington emlé­kére emelt hatalmas obeliszk, lift visz fel a tete­jére, ahonnan körülbelül 20 mérföldnyire ellátni. Szemben Mount Vernon, már a túlsó parton az erdős Virginia államban fekszik. Dél van, a templomból tódul a sok ember. — A főépületeket nagyjából már láttuk, nézzük meg magát a várost. — Az utcák elhelyezése Washington eredeti tervei szerint történt, a terv­rajzot a Capitolban még ma is mutogatják. — O az ország fővárosát katonai központtá akarta tenni. Azt látjuk, hogy egy egy térre 9—10 utca torkollik, igy akarta elérni, hogy egy pontról ágyúval aránylag nagyobb terület legyen meg­védhető A város lakossága mintegy 150,000,

Next

/
Oldalképek
Tartalom