Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-05-11 / 38. szám
1914. május 11. TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 esetben a járás és a vármegye ügyeit előbbre fogják vinni, ami neki is legfőbb vágya. A tisztelgések sorát Wache József nyugalmazott közös hadseregbeli kapitány zárta be és a közbecsülésben álló vitéz katonát a közönség lelkesen megéljenezte. A banket. Következett a Zucker-féle vendéglőben a 400 teritékü banket, melyen Sztankovánszky János kir. kamarás, Schell József báró, Wigand János szekszárdi főgimnáziumi igazgató, Perczel Dezső vármegyei jegyző, Döry Frigyes nagy- birtokos, Perczel Béla nyug. főszolgabíró és a völgységi járás csaknem egész intelligenciája pártkülönbség nélkül részt vett. Az első pohárköszöntőt Simontsits Elemér országgyűlési képviselő, képviselőházi alelnök mondotta a királyra, a hódoló szeretet meleg szavaival emlékezve meg arról a féltő aggodalomról, mellyel a magyar nemzet öreg királya egészségi állapota iránt viseltetik, óhajtva, hogy a magyarok Istene jó öreg királyunkat a mi javunkra és hazánk boldogságára sokáig éltesse. Zugó tapsvihar követte a lelkes beszédet, melyet a banket közönsége állva hallgatott végig. Forster István Simontsits Elemért éltette, kívánva, hogy legyen mindenben méltó utóda nagy elődének : Perczel Dezsőnek. Perczel Béla a völgységi járás nevében Kovács Sebestény Endre főispánt köszöntötte fel, biztosítva őt, a járás őszinte, meleg szere- tetéről és nagy elismeréssel szólva a főispánnak a közjó terén kifejtett eredményes tevékenységéről. A nagy tetszéssel fogadott felköszöntőre Kovács Sebestény Endre főispán válaszolt, elhárítva magától minden érdemet, mert szerinte a közügyeket szolgálni kötelesség. Ő ez alkalommal Simontsits Elemér üdvözlésére jött, mint jó barát, de szívesen jött, mert e járás és kerület már számos tanujelet adta annak, hogy az érdemes embereket tudja megbecsülni. Felidézi az elhunyt Perczel Dezső feledhetetlen emlékét, akinél önzetlenebb, derekabb, igazabb embert és jobb hazafit keveset hordott hátán ez az öreg föld és azt kívánja, hogy adjon az Isten a völgységi járásnak mentői több Perczel Dezsőt. A főispán kegyeletes szavai mély meghatottságot idéztek fel a lelkekben, melynek csillapultával Eri Márton dr. vármegyei főjegyző mondott igen szép pohárköszöntőt Simontsits Elemérre. A mai ünnepélyt, úgymond, nem a kényszer, sem a külsőséges csalékony látszatok, hanem az önök igazi, bensőséges lelkesedése, tántoríthatatlan ragaszkodás és a mindent kiegyenlíteni, felfogásban, gondolatvilágban egymástól távolállókat is egyesíteni tudó leghatalmasabb érzés az őszinte szeretet azon férfiú iránt, hozta létre, akit az ország legélső testületé, a népképviseletre alapított országgyűlés bizalma csak nagyon keveseknek kijutó díszes és előke'ő méltóságra emelt s akit önökkel együtt mi is büszkeséggel magunkénak vallunk. Ez a szeretet nyilvánult meg abban a figyelemben is, amely a nékem és tiszttársaimnak szóló meghívást megbízottjuk ajkára adta s ez tette lehetővé, hogy a mai lelkes, szép ünnepélyen részt vehetünk. De amily hálásak vagyunk szives figyelmükért, hogy nekünk egy ilyen lelki gyönyörűségeket okozó összejövetelen való részvételünket lehetővé tették, ép úgy biztosíthatom önöket mélyen Tisztelt Uraim, hogy mi is az önökével ugyanazonos érzelmektől és szeretettől indíttatva jöttünk ide, hogy tanúi és részesei lehessünk azon férfiú lelkes ünnepeltetésének, aki közös büszkeségünk, akivel és akinek vezetése alatt szerencsések lehettünk vármegyénk javara két évtizedet meghaladó hosszú időn át együtt működhetni. Csak ismétlési hibába esném, ha én Ő méltóságának hosszú vármegyei közszolgálata alatt kifejtett értékes munkásságát, ennek nyomában keletkezett vármegyénk határai felett messze kimagasló hatalmas alkotásait méltatnám, vagy ha az ő vonzó egyéniségét, humánus gondolkodását, nemes lelke kiváló qualitását, fényes tehetségét apostrofálnám ; én igen tisztelt uraim — amidőn önökkel együtt örülök és önöknek szeretett képviselőjük által oly rövid idő alatt elért nagy sikerhez melegen gratulálok, — csak azon őszinte óhajomnak kívánok egyszerű szavakban kifejezést adni, hogy adjon a magyarok Istene Öméltóságának jó egészséget, erőt és kitartást, hogy díszes méltóságában magasan szárnyaló lelkének minden vágyát ennek a sokat szenvedett pártviszályoktól meg- gyöngitett édes magyar haza javára, megvalósíthassa s mielőbb eljuthasson azon, egyéniségének igazán megfelelő szélesebb hatáskörű positióba, ahova a vármegye minden fia fényes tehetsége révén képzeletében már rég helyezte. De végül legyen szabad még arra is kérnem Öméltóságát, hogy amikor az ország javára kifejtendő erős és küzdelemteljes munkában erejét lankadni érzi, amidőn majd nem a köz, de a rut önös érdekektől felkorbácsolt szenvedelmek piszkos hullámainak ostromától kifáradt és csak nemesért és jóért lelkesedő énje üdítő balzsam után eped, akkor jöjjön el ide, ahol ebből a most megnyilatkozott nagy szeretetből a további küzdelmekre uj erőt, buzdítást, felfrissülést szerezhet s hogy gondoljon életének minden viszonylatában szerető lélekkel arra a földdarabra, amelynek alantas gondolkodástól mentes levegőjében szívta magába azt a magasabb igények kielégítésére okvetlenül szükséges lelki erőt, mely képessé tette a fórumon is fényes tehetségéhez méltó előkelő hely betöltésére s 'hogy bokros teendői közepette se feledkezzék meg azokról, akik két évtizeden át igyekeztek bár szerény, de mindig becsületes és odaadó munkásságukkal Méltóságod bölcs, tapintatos és jóakaró vezetése alatt e nemes vármegye érdekeit szolgálni. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés fogadta a szép beszédet, melynek záró szavai nemcsak a szónokot hatották meg, hanem az ünnepeltet is. Simontsits Elemér bevallja, hogy szive vágyát követve jött, hogy a kitüntetést, mely őt érte, megossza választóival, akik neki a mandátumot adták. Azt hitte, hogy látatlanul, csendben jöhet és érintkezhetik kerületével es azt látja, hogy a szeretet olyan ünnepségekkel veszi körül, milyenekre soha számítani nem mert. Itt látja a főispánt, megyei tisztikart, a vármegye és járás kiválóságait, akik messze földről eljöttek, a választókat pártkülönbség nélkül. Hogyan tudja ezt meghálálni, viszonozni ? Véghetetlen büszkévé teszi, hogy a kerület mandátumával a vándorbottal kezébe adott fehér virágot felvihette a magasba, ahol azt mindenki látja. De a vándor botot se hagyta a völgyben és ha szükség lesz rá, használni fogja. Akik őt ismerik, tudhatják, hogy a személyes érvényesülést nem kereste, de ha olyan viszonyok közzé kerül, ahol valamit várnak tőle, soha nem fog visszariadni, hogy a várakozásnak megfeleljen. Más ambíciója nincs, mint, hogy az állásával járó kötelességeket teljesítse. Köszönetét mond a kerületnek és járásnak. Minden gondolata a vármegyéé és a kerületé és annak közönségét élteti. (Nagy tetszés.) Utána Diczendy Pál teveli főjegyző gyönyörű beszédet mondott, magasztalva Tisza István gróf egyéniségét és méltatva politikai működését. Nagyszabású beszéde, mely igazi szónoklati remek volt, általános nagy tetszést keltett. Szakách Imre mórágyi ref. lelkész a megyei tisztikart és Eri Márton dr. főjegyzőt éltette, Jozgits János dr. Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnököt és Drágíts Imre dr. tiszti főorvost; Szepessy Kálmán bonyhádi főjegyző a vendégeket, Major Lajos kir. tanácsos, pénzügyigazgató Simontsits Elemért és Kovács Sebestény Endre főispánt, Eibach Kornél dr. Simontsits Elemért, Meyer Lajos szekszárdi hitoktató igen szép beszédben Simontsits Elemér családját köszöntötte fel, kívánva, hogy családja körében, gyermekei előrehaladásában sok örömöt leljen és hazafias motívumokkal átszőtt beszédében azon reményének és meggyőződésének adott kifejezést, hogy a mai idők visszavonásainak elmúltával a megértés igazi boldogsága fog eláradni a magyar haza felett. (Nagy tetszés.) Perczel Béla indítványára elhatároztatott, hogy a lakomából táviratilag üdvözlik Tisza István gróf miniszterelnököt és Khuen Héder- váry Károly gróf pártelnököt. Pohárköszöntőt mondott még Eibach Kornél dr. Forster István pártelnökre, Major Lajos kir. tanácsos, pénzügyig. Simontsits Elemérnére és Kovács Sebestény Endrénére, Perczel Béla Major Lajos pénzügyigazgatóra, Éber Géza plébános a távollevő Forster Zoltán alispánra, Szulimán György a szekszárdi kisgazdák megbízásából Simontsits Elemérre, akit a nép olyan embernek ismert föl már régóta, aki a kisgazdák ügyét mindenkor felkarolja ; Eibach Kornél dr. a völgységi járás kisgazda közönségére. Simontsits Elemér (német nynlven) a bonyhádi kerület választó közönségét éltette, nagy hatást keltve intelmével, mely a túlzó nemzetiségi törekvéseket elitélte és kérte a német ajkú polgárokat, hogy tartsák meg bizalmukat és szeretetüket a magyarság iránt. Jozgits János dr. a rendező bizottság elnökét: Perczel Béla dr. főszolgabírót köszöntötte fel, zajos tetszést keltve ! Perczel Béla felköszöntötte a sajtót és a Tolnavármegye és a Közérdek képviseltében megjelent Földvári Mihály főlevéltárost; Perczel Béla dr. főszolgabíró felköszöntötte a rendezőbizottság buzgó tagjait és megköszönte úgy a főispán, mint a vármegye notabilitásainak megjelenését. Kramolin Gyula dr. igen szép, tartalmas és szellemes beszédben Simontsitsot, mint a társadalmi mozgalmak tevékeny munkását méltatta és éltette, mint a társadalmat megerősítő »ékverőt«. Földvári Mihály a sajtó nevében megköszönve a megemlékezést, elismeréssel szólt arról a szép összhangról, mely a bonyhádi ünnepségeken mindenkor megnyilvánul, amit annak tulajdonit, hogy a bonyhádi társadalom közönsége és vezetői között teljes az 'egyetértés. Az ázsiai pusztákon a magyarra is ráillett a nomád török fajt jellemző török mondás : »Fejetlen nép vagyunk, nálunk minden ember király*. De már a honfoglaló magyaroknál láttuk, hogy ha a békében fejetlenek és kiskirályok voltak is, ha a csatára hivó kürt megharsant, ha ellenség mutatkozott, vezért választottak és annak parancsait elszántan követték. Amily szükséges a szervezés a háborúban ép oly szükséges a békében. A bonyhádi kerület szép példáját mutatja ennek a szervezettségnek, amelynek érdeme Forster István pártelnöké, az ő egészségére üríti poharát, kívánva, hogy a bonyhádihoz hasonló szervezettséggel már legközelebb találkozzunk a szekszárdi és egyéb megyei kerületekben is. Wigand János a vezérpolitikusokat éltette igen szép beszédben, Diczendy Pál német nyelven a képviselőhöz való hűséget ajánlotta igen hathatósan és nagy tetszés mellett, Eibach Kornél dr. a jelenlévő lelkészi kart, Perczel Béla Sztankovánszky Jánost, aki mindig együtt érzett a völgységi járással és annak örömében, bánatában résztvett. — Jozgits János dr. a bonyhádi és völgységi járás értelmiségére, amely- lyel a lelkészi karnak öröm és boldogság együtt működni. (Nagy tetszés.) Végül Simontsits álltszólásra és igen meleg szavakkal a völgységi járás fiatal főszolga- birájára ürité poharát. Az alma nem messze esik a fájától, mondá, és ő nagy örömmel és megnyugvással látja, hogy az ő választása és a vármegye bizalma mily szerencsés volt. Minden lépés, melyet e járás területén teszünk, az ő igazságosságát, bölcseségét dicséri. Poharát búcsúzóul Perczel Béla dr. főszolgabíró egészségére íiriti, kívánva, hogy a gondjaira bízott járás mindenkor kövesse az ő Útmutatását. Lelkes éljenzés követte a szép pohárköszöntőt és ezzel a nagyszabású banket és sikerült ünnepség véget ért. Simontsits Elemér képviselőházi alelnök még vasárnap visszautazott Budapestre, Kovács Sebestény Endre főispán pedig, miután banket után még néhány látogatást tett, este kíséretével visszatért Szekszárdra. HÍREK. — Személyi hir. Apponyi Sándor gróf tárnokmester, vbt. tanácsos és neje, pár heti tartózkodásra Olaszországba, Nettunoba (Provincio di Róma) utazott. — Katonai előléptetések. A király Dömötör József szekerész-főhadnagyot, földin két, századossá, Borsúnyi József zászlóst, Borsúnyi István szekszárdi m. kir. csendőrtörzsőrmester fiát had- nagygyá nevezte ki. — Berendelés. Az igazságügyminiszter dr. Balta Béla tamásii kir. járásbirósági albirót a pécsi kir. ítélőtáblához tanácsjegyzővé rendeltébe. — Helyet.esités. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester Janosits Károly főjegyző helyettesítésével dr. Daulovits Sándor rendőralkapitányt bizta meg. — Hegedűs Gyula üdvözlése. A szekszárdi polgári nüiskola tantestülete Hegedűs Gyulát, az ország első színművészét pályájának 25. évfordulója alkalmából tantestületi határozattal üdvözölte. Hegedűs Gyula tudvalevőleg polgári iskolánknak hat évig növendéke volt s mikor nemcsak a Vígszínház közönsége, hanem hazánk szive, Budapest, sőt az egész ország müveit közönsége is olyan lelkesen ünnepelte a nagy művészt, igy természetesen a tantestület sem maradhatott el. Ünnepelt művészünk ezen üdvözlést a következő meleg tartalmú levéllel köszönte meg : Mélyen tisztelt Igazgató ur! A szekszárdi polgári fiúiskola mélyen tisztelt tanári karának hozzám juttatott, engem érdemen felül kitüntető, üdvözléséért fogadja hálás köszönetemet. Az idő szörnyű forgásában, rohanása közben, — hogy megkaptam megtisztelő soraikat — megálltam egy pillanatra — gondolkoztam, visszaálmodtam a csekély 30 esztendőt — ... és megtelt a szemem köny- nyel. Tartsanak meg továbbra is szeretetükben. Tisztelő híve Hegedűs Gyula. — legyzögyülés. A dombóvári községi és körjegyzők egylete hétfőn tartotta a Társaskör helyisegében ez évi rendes közgyűlését. A tagok szokatlanul nagy számban jelentek meg s élénk érdeklődést tanúsítottak az egyes tárgyak iránt. Napirend előtt Horuátll László alelnök az egyesület nevében meleg szavakkal üdvözölte Czéh Ferenc egyleti elnököt, ki tartós betegeskedés után újból egészségesen jelenhetett meg kartársai körében. A közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette
