Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-05-11 / 38. szám

1914. május 11. TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 esetben a járás és a vármegye ügyeit előbbre fogják vinni, ami neki is legfőbb vágya. A tisztelgések sorát Wache József nyugal­mazott közös hadseregbeli kapitány zárta be és a közbecsülésben álló vitéz katonát a közön­ség lelkesen megéljenezte. A banket. Következett a Zucker-féle vendéglőben a 400 teritékü banket, melyen Sztankovánszky János kir. kamarás, Schell József báró, Wigand János szekszárdi főgimnáziumi igazgató, Perczel Dezső vármegyei jegyző, Döry Frigyes nagy- birtokos, Perczel Béla nyug. főszolgabíró és a völgységi járás csaknem egész intelligenciája pártkülönbség nélkül részt vett. Az első pohárköszöntőt Simontsits Elemér országgyűlési képviselő, képviselőházi alelnök mondotta a királyra, a hódoló szeretet meleg szavaival emlékezve meg arról a féltő aggoda­lomról, mellyel a magyar nemzet öreg királya egészségi állapota iránt viseltetik, óhajtva, hogy a magyarok Istene jó öreg királyunkat a mi javunkra és hazánk boldogságára sokáig éltesse. Zugó tapsvihar követte a lelkes beszédet, melyet a banket közönsége állva hallgatott végig. Forster István Simontsits Elemért éltette, kívánva, hogy legyen mindenben méltó utóda nagy elődének : Perczel Dezsőnek. Perczel Béla a völgységi járás nevében Kovács Sebestény Endre főispánt köszöntötte fel, biztosítva őt, a járás őszinte, meleg szere- tetéről és nagy elismeréssel szólva a főispánnak a közjó terén kifejtett eredményes tevékenysé­géről. A nagy tetszéssel fogadott felköszöntőre Kovács Sebestény Endre főispán válaszolt, el­hárítva magától minden érdemet, mert szerinte a közügyeket szolgálni kötelesség. Ő ez al­kalommal Simontsits Elemér üdvözlésére jött, mint jó barát, de szívesen jött, mert e járás és kerület már számos tanujelet adta annak, hogy az érdemes embereket tudja megbecsülni. Fel­idézi az elhunyt Perczel Dezső feledhetetlen emlékét, akinél önzetlenebb, derekabb, igazabb embert és jobb hazafit keveset hordott hátán ez az öreg föld és azt kívánja, hogy adjon az Isten a völgységi járásnak mentői több Perczel Dezsőt. A főispán kegyeletes szavai mély meg­hatottságot idéztek fel a lelkekben, melynek csil­lapultával Eri Márton dr. vármegyei főjegyző mondott igen szép pohárköszöntőt Simontsits Elemérre. A mai ünnepélyt, úgymond, nem a kény­szer, sem a külsőséges csalékony látszatok, hanem az önök igazi, bensőséges lelkesedése, tántoríthatatlan ragaszkodás és a mindent ki­egyenlíteni, felfogásban, gondolatvilágban egy­mástól távolállókat is egyesíteni tudó leghatal­masabb érzés az őszinte szeretet azon férfiú iránt, hozta létre, akit az ország legélső testü­leté, a népképviseletre alapított országgyűlés bizalma csak nagyon keveseknek kijutó díszes és előke'ő méltóságra emelt s akit önökkel együtt mi is büszkeséggel magunkénak vallunk. Ez a szeretet nyilvánult meg abban a figyelemben is, amely a nékem és tiszttársaim­nak szóló meghívást megbízottjuk ajkára adta s ez tette lehetővé, hogy a mai lelkes, szép ünnepélyen részt vehetünk. De amily hálásak vagyunk szives figyelmükért, hogy nekünk egy ilyen lelki gyönyörűségeket okozó összejövete­len való részvételünket lehetővé tették, ép úgy biztosíthatom önöket mélyen Tisztelt Uraim, hogy mi is az önökével ugyanazonos érzelmek­től és szeretettől indíttatva jöttünk ide, hogy tanúi és részesei lehessünk azon férfiú lelkes ünnepeltetésének, aki közös büszkeségünk, aki­vel és akinek vezetése alatt szerencsések lehet­tünk vármegyénk javara két évtizedet megha­ladó hosszú időn át együtt működhetni. Csak ismétlési hibába esném, ha én Ő mél­tóságának hosszú vármegyei közszolgálata alatt kifejtett értékes munkásságát, ennek nyomában keletkezett vármegyénk határai felett messze kimagasló hatalmas alkotásait méltatnám, vagy ha az ő vonzó egyéniségét, humánus gondol­kodását, nemes lelke kiváló qualitását, fényes tehetségét apostrofálnám ; én igen tisztelt uraim — amidőn önökkel együtt örülök és önöknek szeretett képviselőjük által oly rövid idő alatt elért nagy sikerhez melegen gratulálok, — csak azon őszinte óhajomnak kívánok egyszerű szavakban kifejezést adni, hogy adjon a magyarok Istene Öméltóságának jó egészséget, erőt és kitartást, hogy díszes méltóságában magasan szárnyaló lelkének minden vágyát ennek a sokat szenvedett pártviszályoktól meg- gyöngitett édes magyar haza javára, megvaló­síthassa s mielőbb eljuthasson azon, egyénisé­gének igazán megfelelő szélesebb hatáskörű positióba, ahova a vármegye minden fia fényes tehetsége révén képzeletében már rég helyezte. De végül legyen szabad még arra is kér­nem Öméltóságát, hogy amikor az ország ja­vára kifejtendő erős és küzdelemteljes munká­ban erejét lankadni érzi, amidőn majd nem a köz, de a rut önös érdekektől felkorbácsolt szenvedelmek piszkos hullámainak ostromától kifáradt és csak nemesért és jóért lelkesedő énje üdítő balzsam után eped, akkor jöjjön el ide, ahol ebből a most megnyilatkozott nagy szeretetből a további küzdelmekre uj erőt, buz­dítást, felfrissülést szerezhet s hogy gondol­jon életének minden viszonylatában szerető lélekkel arra a földdarabra, amelynek alantas gondolkodástól mentes levegőjében szívta ma­gába azt a magasabb igények kielégítésére ok­vetlenül szükséges lelki erőt, mely képessé tette a fórumon is fényes tehetségéhez méltó elő­kelő hely betöltésére s 'hogy bokros teendői közepette se feledkezzék meg azokról, akik két évtizeden át igyekeztek bár szerény, de mindig becsületes és odaadó munkásságukkal Méltóságod bölcs, tapintatos és jóakaró veze­tése alatt e nemes vármegye érdekeit szolgálni. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés fogadta a szép beszédet, melynek záró szavai nemcsak a szónokot hatották meg, hanem az ünne­peltet is. Simontsits Elemér bevallja, hogy szive vá­gyát követve jött, hogy a kitüntetést, mely őt érte, megossza választóival, akik neki a man­dátumot adták. Azt hitte, hogy látatlanul, csend­ben jöhet és érintkezhetik kerületével es azt látja, hogy a szeretet olyan ünnepségekkel veszi körül, milyenekre soha számítani nem mert. Itt látja a főispánt, megyei tisztikart, a vár­megye és járás kiválóságait, akik messze föld­ről eljöttek, a választókat pártkülönbség nél­kül. Hogyan tudja ezt meghálálni, viszonozni ? Véghetetlen büszkévé teszi, hogy a kerület mandátumával a vándorbottal kezébe adott fe­hér virágot felvihette a magasba, ahol azt min­denki látja. De a vándor botot se hagyta a völgyben és ha szükség lesz rá, használni fogja. Akik őt ismerik, tudhatják, hogy a személyes érvényesülést nem kereste, de ha olyan viszo­nyok közzé kerül, ahol valamit várnak tőle, soha nem fog visszariadni, hogy a várakozás­nak megfeleljen. Más ambíciója nincs, mint, hogy az állásával járó kötelességeket teljesítse. Köszönetét mond a kerületnek és járásnak. Minden gondolata a vármegyéé és a kerületé és annak közönségét élteti. (Nagy tetszés.) Utána Diczendy Pál teveli főjegyző gyö­nyörű beszédet mondott, magasztalva Tisza István gróf egyéniségét és méltatva politikai működését. Nagyszabású beszéde, mely igazi szónoklati remek volt, általános nagy tetszést keltett. Szakách Imre mórágyi ref. lelkész a megyei tisztikart és Eri Márton dr. főjegyzőt éltette, Jozgits János dr. Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnököt és Drágíts Imre dr. tiszti fő­orvost; Szepessy Kálmán bonyhádi főjegyző a vendégeket, Major Lajos kir. tanácsos, pénz­ügyigazgató Simontsits Elemért és Kovács Se­bestény Endre főispánt, Eibach Kornél dr. Si­montsits Elemért, Meyer Lajos szekszárdi hit­oktató igen szép beszédben Simontsits Elemér családját köszöntötte fel, kívánva, hogy családja körében, gyermekei előrehaladásában sok örö­möt leljen és hazafias motívumokkal átszőtt beszédében azon reményének és meggyőződé­sének adott kifejezést, hogy a mai idők vissza­vonásainak elmúltával a megértés igazi boldog­sága fog eláradni a magyar haza felett. (Nagy tetszés.) Perczel Béla indítványára elhatároztatott, hogy a lakomából táviratilag üdvözlik Tisza István gróf miniszterelnököt és Khuen Héder- váry Károly gróf pártelnököt. Pohárköszöntőt mondott még Eibach Kor­nél dr. Forster István pártelnökre, Major Lajos kir. tanácsos, pénzügyig. Simontsits Elemérnére és Kovács Sebestény Endrénére, Perczel Béla Major Lajos pénzügyigazgatóra, Éber Géza plé­bános a távollevő Forster Zoltán alispánra, Szulimán György a szekszárdi kisgazdák meg­bízásából Simontsits Elemérre, akit a nép olyan embernek ismert föl már régóta, aki a kisgaz­dák ügyét mindenkor felkarolja ; Eibach Kornél dr. a völgységi járás kisgazda közönségére. Simontsits Elemér (német nynlven) a bony­hádi kerület választó közönségét éltette, nagy hatást keltve intelmével, mely a túlzó nemzeti­ségi törekvéseket elitélte és kérte a német ajkú polgárokat, hogy tartsák meg bizalmukat és szeretetüket a magyarság iránt. Jozgits János dr. a rendező bizottság elnö­két: Perczel Béla dr. főszolgabírót köszöntötte fel, zajos tetszést keltve ! Perczel Béla felköszöntötte a sajtót és a Tolnavármegye és a Közérdek képviseltében megjelent Földvári Mihály főlevéltárost; Perczel Béla dr. főszolgabíró felköszöntötte a rendező­bizottság buzgó tagjait és megköszönte úgy a főispán, mint a vármegye notabilitásainak meg­jelenését. Kramolin Gyula dr. igen szép, tar­talmas és szellemes beszédben Simontsitsot, mint a társadalmi mozgalmak tevékeny munkását méltatta és éltette, mint a társadalmat megerő­sítő »ékverőt«. Földvári Mihály a sajtó nevében megkö­szönve a megemlékezést, elismeréssel szólt arról a szép összhangról, mely a bonyhádi ün­nepségeken mindenkor megnyilvánul, amit annak tulajdonit, hogy a bonyhádi társadalom közön­sége és vezetői között teljes az 'egyetértés. Az ázsiai pusztákon a magyarra is ráillett a nomád török fajt jellemző török mondás : »Fejetlen nép vagyunk, nálunk minden ember király*. De már a honfoglaló magyaroknál láttuk, hogy ha a békében fejetlenek és kiskirályok voltak is, ha a csatára hivó kürt megharsant, ha ellen­ség mutatkozott, vezért választottak és annak parancsait elszántan követték. Amily szükséges a szervezés a háborúban ép oly szükséges a békében. A bonyhádi kerület szép példáját mutatja ennek a szervezettségnek, amelynek érdeme Forster István pártelnöké, az ő egészségére üríti poharát, kívánva, hogy a bonyhádihoz ha­sonló szervezettséggel már legközelebb találkoz­zunk a szekszárdi és egyéb megyei kerületek­ben is. Wigand János a vezérpolitikusokat éltette igen szép beszédben, Diczendy Pál német nyel­ven a képviselőhöz való hűséget ajánlotta igen hathatósan és nagy tetszés mellett, Eibach Kor­nél dr. a jelenlévő lelkészi kart, Perczel Béla Sztankovánszky Jánost, aki mindig együtt ér­zett a völgységi járással és annak örömében, bánatában résztvett. — Jozgits János dr. a bonyhádi és völgységi járás értelmiségére, amely- lyel a lelkészi karnak öröm és boldogság együtt működni. (Nagy tetszés.) Végül Simontsits álltszólásra és igen me­leg szavakkal a völgységi járás fiatal főszolga- birájára ürité poharát. Az alma nem messze esik a fájától, mondá, és ő nagy örömmel és meg­nyugvással látja, hogy az ő választása és a vármegye bizalma mily szerencsés volt. Minden lépés, melyet e járás területén teszünk, az ő igazságosságát, bölcseségét dicséri. Poharát búcsúzóul Perczel Béla dr. főszolgabíró egész­ségére íiriti, kívánva, hogy a gondjaira bízott járás mindenkor kövesse az ő Útmutatását. Lelkes éljenzés követte a szép pohárköszöntőt és ezzel a nagyszabású banket és sikerült ün­nepség véget ért. Simontsits Elemér képviselőházi alelnök még vasárnap visszautazott Budapestre, Kovács Sebestény Endre főispán pedig, miután banket után még néhány látogatást tett, este kíséreté­vel visszatért Szekszárdra. HÍREK. — Személyi hir. Apponyi Sándor gróf tárnokmester, vbt. tanácsos és neje, pár heti tar­tózkodásra Olaszországba, Nettunoba (Provincio di Róma) utazott. — Katonai előléptetések. A király Dömötör József szekerész-főhadnagyot, földin két, száza­dossá, Borsúnyi József zászlóst, Borsúnyi István szekszárdi m. kir. csendőrtörzsőrmester fiát had- nagygyá nevezte ki. — Berendelés. Az igazságügyminiszter dr. Balta Béla tamásii kir. járásbirósági albirót a pécsi kir. ítélőtáblához tanácsjegyzővé rendeltébe. — Helyet.esités. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester Janosits Károly főjegyző helyette­sítésével dr. Daulovits Sándor rendőralkapitányt bizta meg. — Hegedűs Gyula üdvözlése. A szekszárdi polgári nüiskola tantestülete Hegedűs Gyulát, az ország első színművészét pályájának 25. évfor­dulója alkalmából tantestületi határozattal üdvö­zölte. Hegedűs Gyula tudvalevőleg polgári isko­lánknak hat évig növendéke volt s mikor nem­csak a Vígszínház közönsége, hanem hazánk szive, Budapest, sőt az egész ország müveit közönsége is olyan lelkesen ünnepelte a nagy művészt, igy természetesen a tantestület sem maradhatott el. Ünnepelt művészünk ezen üdvözlést a követ­kező meleg tartalmú levéllel köszönte meg : Mé­lyen tisztelt Igazgató ur! A szekszárdi polgári fiúiskola mélyen tisztelt tanári karának hozzám juttatott, engem érdemen felül kitüntető, üdvöz­léséért fogadja hálás köszönetemet. Az idő szörnyű forgásában, rohanása közben, — hogy megkap­tam megtisztelő soraikat — megálltam egy pilla­natra — gondolkoztam, visszaálmodtam a csekély 30 esztendőt — ... és megtelt a szemem köny- nyel. Tartsanak meg továbbra is szeretetükben. Tisztelő híve Hegedűs Gyula. — legyzögyülés. A dombóvári községi és körjegyzők egylete hétfőn tartotta a Társaskör helyisegében ez évi rendes közgyűlését. A tagok szokatlanul nagy számban jelentek meg s élénk érdeklődést tanúsítottak az egyes tárgyak iránt. Napirend előtt Horuátll László alelnök az egye­sület nevében meleg szavakkal üdvözölte Czéh Ferenc egyleti elnököt, ki tartós betegeskedés után újból egészségesen jelenhetett meg kartársai körében. A közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom