Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-05-04 / 36. szám
XXIV. X. évfolyam. 36. szám Szekszárd, 1914 május 4. Előfizetési ár : Egész évre ....................16 korona Fé l évre...........................8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- |ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztöseg: Bezeréd] István-utca 5. szám. Megküldendők a lapot érdeklő össze» közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szára . Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Gazdasági deKadencia. Mialatt a szép május elsején az ellenzék a zöldbe- (talán Pétervárra) rándulás eshetőségével bíbelődött, a házban nívós, de egyúttal elszomorító tárgyalások folytak arról a nagy gazdasági dekadenciáról, amelybe Magyarország immár a legkétségtelenebb módon belejutott. Ghillány Imre báró földmiveíésügyi miniszter, végre-valahára, férfias elszántsággal lebbentette szét azt a bűvös fátyol t, amely szemünk elől eddig a valót eltakarta. Egy kicsit felébresztett bennünket eddigi hazug álmunkból, hogy Magyar- ország a világ Eldorádója. A számadatok megdönthetien erejével mutatta ki, hogy ha a változás egyhamar el nem következik, nem Magyarország, hanem Ausztria I lesz Európa magtára. A miniszter szerint az ország utolsó öt esztendős búza termése átlagban 2’Z százalékkal ■ kisebb az előző átlaghoz képest, mig Ausztria búzatermése 18'7, Németországé 10-7 százalékkal emelkedett. Más szem termelésben valamivel jobb eredményt produkáltunk, de korántsem annyit, mint Ausztria és Németország. Egyedül az árpatermés az, amiben még vezetünk ... De aztán ? Mi lesz aztán ? A miniszter nem mondta ki, csak gondolta, hiszen úgyis sejtheti mindenki. Ha Magyar- ország a gazdasági termelés teién is feladja s elveszti eddigi pozícióját — meg- ért mint a buzakalász, hogy learassák s hogy más törekvő nemzetek szabad prédája legyen. A mig lehetett, nem használtuk fel a kedvező alkalmat, hogy ipart, kereskedelmet, okszerű földművelést teremtsünk, a magyar nemes kártyázott, agarászott, mulatott, nyakig merült az adósságba, mig végre letört, vagy kiéhezetten küzködik a legnagyobb gazdasági csapással, a pénz nincsetlenséggel. Pénz nélkül pedig belterjes gazdaság el sem képzelhető. Hiszen az olcsó napszámoskezek millióit elnyelte Szlavónia, xAmerika, igy a gazdasági produktumok előállítása is majdnem kétannyiba kerül ma már, mint hajdanán. Látszólag a nagy gazdasági evolúcióból mégis kijegecesedett egy, a jólétnek magas fokára emelkedett társadalmi kaszt, a husz-harminc — százholdas paraszt gazdaosztály, csakhogy ennek meg az a hibája, hogy minden rossz úri tempót megtanul — de a jó paraszterények elhagyásával. Büszke, önhitt, gőgös, úrhatnám természetű, de a legfőbb hibája, hogy — nem tanul. Szóval, igazi — magyar. A német, osztrák paraszt beleckézte a maga nagy tudományát, hogy miként kell kis területből mennél több hasznot elővarázsolni anélkül, hogy a földet kizsarolnánk. A magyar vagyonos polgári elem a terjeszkedésben, mennél több föld összevásárlásában látja a boldogulás eszközét, de akarata, tudása, sokszor az intenzivebb befektéshez szükséges anyagi ereje is hiányzik ahhoz, hogy a föld termő erejét fokozza, vagy legalább a régi nívón megtartsa. Ezekben van a gazdasági visszafejlődés oka. Helyeselni lehet tehát azokat az elveket, amelyeket a földmiveíésügyi miniszter hangoz!atott. Csak egy métermázsával több termést szeretne hektáronként s ez 7 millió bevetett hektár föld után, ugyanannyi métermázsát jelentene. ígéri ezért a gazdák védelmét a helyes vámpolitikával. Legsürgősebbnek tartja az alsófoku népoktatás fejlesztését, a gazdasági népoktatás kiterjesztésével, a gazdasági népiskolák szaporításával. Fejtegeti az ismétlőiskolák fontosságát, gondoskodni fog a felnőttek gazdasági és háztartási oktatásáról. A pozsonyi egyetemen gazdasági főiskolát szervez, hogy bérlőink, gazdáink fiait elterelje a jogi pályától. Módosítja az elavult állategészségügyi törvényt. Az állami erdészet terén akarja a házi kezelést, hogy az erdészet altruista segedelmével mindenütt ott legyen, ahol a népnek szüksége van reá. A borértékesítés ügyére nézve örömmel jelenti az osztrák földművelés- ügyi miniszterrel történt megállapodását, az osztrák bortörvény miénkhez hasonló módosítását a cukrozás és törkölybor készítése terén. A miniszter a tárgyalás második napján kitért a kormány telepítési politikájára is s válaszul Darányi sokat dicsőített telepítési politikájára elmondta, hogy igenis, az akkori kormány ígért 10 milliót telepítési célra — de semmit sem adott, a jelenlegi kormány azonban 20 milliót tényleg reá fordít az erdélyi akcióra s a birtok-politika céljaira. A többi szónokok is magas fejtegetésekkel pótolták az ellenzéki kritika hiányát. így a mezőgazdasági érdekek védelmére szép beszédeket hallottunk az állatbehozatal kérdéséről, a városi munkahiány- ról s a falusi mi lakáshiányról, a több termelés feltételeiről, a hitbizományok uj rendA veröfény hazájából. Mikor Sorrentóban kiléptem a földre, valamit akartam mondani, de csak nem jött ki a szó ajkamon, csak a sóhajok soka, egy-két könnycsepp a szépségek látásán. Ott, a gyönyörű napsütésben, fényben, hol élnek a boldog halászok, véltem meglelni az Igazságot, Hamisitatlan igaz valójában, megké- szitett ragyogó színében áll a természet, a Mester csodálatos pikturája. S bent, e varázslatos szépben laknak a naiv, romlatlan lelkek, kiknek a nótája szép, mint a Miatyánk, szép, mint áhita- tos ima, jőve ábitatos lélekből s száll fel a Magasságokba, a Mindenek urához. Mosollyal a szivemben köszöntöttem a narancserdős dombokat, mik mintha a mesebeli tündér királylány színes illatozó virágos kertjei volnának, telve az aranyalmafák ezreivel. Néztem a tenger felé, mely kék, ragyogó koszorúként fonja körül a helyet, hol dolgoznak, élnek a tiszta emberek, kiknek arcán a szelíd örömök sugara talán sohasem hiányzik, nem hiányozhat, hisz bennük a béke lakik s a szeretet, mely megajándékozta őket apró, szines fiókákkal, kik — mintha ez órában is látnám — sokan vannak, ott játszanak a csillogó fövenyben, melyre fel-fel fut a tiszta fehér hab, hogy had örüljenek. Abban a kis sarkában a világnak, mely el van ott dugva, nagy öröme telhet a hívőnek s aki onnan eljő, lehetetlen, hogy ne hozzon valamit a levegőjéből, érezvén annak tisztitó, jótékony hatását. Próbáljunk még úgy élni és higyjük, hogy ott, a nagy, kék kupola alatt közelebb juthatunk ahoz, kit mindannyian vágyva vágyunk, az Igazsághoz, az Istenhez. Közelebb, mint a kőhazakban, melyeket templomoknak neveznek s melyek újabban mintha csak arra valók volnának, hogy ott az ízléstelen emberek, a kitalált ízléstelen divatot bemutassák. Sorrentóboz hasonló érzést váltott ki belőlem Capri. Nem csoda, ha jól érezte ott magát a császár, Tiberius Óh, de szerettem volna maradni még, hisz ez a hely művészembernek való ! Aki szereti a magányt, aki kedveli az egyszerű, de jó embereket, akik közvetlenségükkel úgy tudaak hatni, az jöjjön ide, aki vágyja a csöndet, keresse fel ezt a szent helyet, ahol elsírhatja panaszát a szikláknak, el a tengernek s megenyhül, meggyógyul s talán halni is vissza vágy ide. Festve a kis kikötőben, minő gondolataim voltak ! Itt a csöndtől megtermékenyült a lelkem, megfogamzott benne egy hit, egy csodás Itt ez a csönd tudatta velem a legszebb imádságot, melynél magasztosabbat nem hallottam soha ! Mondtam utána, csak úgy, alig lehelve : Istenem, Istenem ! S gondolkozva az emberek kajáu- ságán, megbotránkoztam nagyon : mennyi szépet adtál s milyen hálátlan érte az ember ! Mennyi bűn és mily különböző! Az emberi elme, amit Te szerkesztettél, találja ki a vétkek sokát, a helyett, hogy dicsérne Téged ! Önzésében elfelejt kívánni s él állali életet ! Capriból, 'egy rózsa szinti, szép napvilágos hajnalon Amalfiba mentem hajón Kedves hely, de itt már élni akarnak az emberek. Ott is hagytam hamar s megindultam a salernói hosszú utón (25 kim.) gyalog. Ez az ut, mely folyton a tenger mellett vezet, felejthetetlen marad emlékeimben. Egyik oldalon a végtelen tenger, másikon a szikla hegyek Hol felmegy magasra a tenger színe felett 250 méterig is, hol lejebb kerül, mindenünnen mesés kilátást nyújtva. Mintha most is ott mennék a gyönyörű verőfényben ! . . . Sárga, melegszinü minden a nagy fényözönhen, de a tenger annál kékebb. Ez a két szin aztán szép a szemnek, a léleknek. Mintha ott mennék előre a brigantik ország- írtján ! . . . De — csend ! Valahol nóta szól, mandolin ! A kanyarulatnál aztán meglátom : egy szikla mélyedésben szép olasz lány árulja a citromot ax arra tévedeknek. Köszöntőm s elébem teszi a szép gyümölcsöt, hogy enyhítsem szomjamat. Vagy talán, hogy a palettámra gondoljak, a tüzelő cadmi- umra, a legszebbre mind között . . . Beszélgetünk ! Kérdezem : nem fél itt egyedül V Mondja: nem. Az ő nagyapja, ki Garibaldi katonája volt, szintén itt árulta a narancsot évekig. Ö is ezt teszi most, de nem sokáig, addig, mig férjhez nem megy. Tudakolom : talán van vőlegénye ? Fe'eli : nincs. De hiszi, hogy lesz ! Mosolyogtam, pedig hiheti, mert szép. Színeiben mint Tizian Flórája. Vonalaiban mint egy Botticeli Venus, nyugtalan, izgékony, ki első pillanatra tá\Tolit, hogy később annál inkább vonzzon. Kiváncsi voltam tudni, hol lakik, miután a közelben falunak hire, hamva nincs. Ekkor aztán szép volt !
