Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-04-30 / 35. szám
TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1914 április 30, Vármegyeház 4 Vörösmarthy-utca 7 Egyéb területek 250 Összesen 1039. 3. Decsi szavazókor. Székhelye Decs. Szavazók vár- Távolság a kör ható száma székhelyétől: km. a) Decs 524 ' —b) Öcséuy 370 3-57 c) Sárpilis 136 5Ű6 Összesen 1030 Bátaszék—vár dombi szavazókor. Székhelye Bátaszék. a) Bátaszék 917 — b) Várdomb 154 7 00 Összesen 1071 Bátaszék—hátai szavazókor. Székh. Bálaszék. a) Báta 556 12T1 b) Alsónyék 242 2 09 c) Alsónána 272 9-58 Összesen 1070 VI. Tamási választókerület. Székhelye Tamási. 1. Tamási szavazókor. Székhelye Tamási. a) Tamási 671 — b) Regöly 460 13-65 c) Majsamiklósvár 253 — Összesen 1384 2. Ozorai szavazókor. Székhelye Ozora. a) Ozora 461 — b) Pincehely 398 9-41 Összesen 859 3. Nagyszokolyi szavazókor. Székhelye Nagy- szokoly. a) Nagyszokoly 461 — b) Felsőnyék 276 12-62 c) Fürgéd 69 12 63 d) Magyarknszi 273 3 13 Összesen 1079 dsőiregi szavazókor. Székhelye Felsöireg. a) Felsöireg 515-- i b) Szemcséd 70 — c) Tengőd 272 702 d) Kánya 141 9 64 Összesen 998 5. Értényi szavazókor. Székhelye Értény. a) Értény 288 — b) Nagykónyi 370 7-84 c) Bedeg 176 8-81 d) Magyarkér 55 11-03 Összesen 889 VII. Tolnai választókerület. Székhelye Tolna. 1. Tolnai szavazókor. Székhelye Tolna. Szavazók várTávolság a kör ható száma székhelyétől: km. a) Tolna 825 . — ' b) Simonmajor 92 6 92 c) Szedres 64 10-37 d) Mözs 280 4-66 Összesen 1261 2. Faddi szavazókor. Székhelye Facld. a) Fadd 605 — ' b) Gerjen 288 8-71 c) Dunaszentgyörgy 440 9-29 Összesen 1333 Zombai szavazókor. Székhelye Zomba. a) Zomba 338 — b) Dörypatlan 118 1-— c) Belac 76 8-95 d) Kakasd 201 7 85 • e) Ladomány 20 13-11 f) Harc 115 5 92 g) Sióagárd 307 11-88. Összesen 1175 4. Kétyi szavazókor. Székhelye Kéty. a) Kéty 264 — b) Felsőnána 296 4-33 c) Medina 257 12-29 d) Murga 106 4T5 Összesen 923 Indokolás: Az 1913. évi XIV. t.-c. 22 ik §-a állapítja meg, hogy „a választókerületek szavazókörökre oszlanak.“ S ugyanezen szakasz mondja ki, hogy „a szavazóköröket úgy kell megállapítani, hogy minden rendezett tanácsú város és minden olyan nagyközség és körjegyzőség, amelyben a választók száma az 1000-et meghaladja, lehetőleg külön szavazókört alkosson.“ „Népesebb városokat és nagyközségeket, valamint a nagyobb számú és egymástól távol fekvő kisközségekből álló körjegyzőségeket több szavazó körre is lehet osztani“. „Kisebb népességű szomszédos nagyközségeket, körjegyzőségeket és a különböző körjegyzőségekhez tartozó e.gyes kisközségeket egy szavazó körbe lehet egyesiteni“. A törvény eme világos rendelkezése módot nyújt a törvényhatósági bizottságnak, hogy a szavazó köröket azon törvényes korlátok között, melyek a most idézett törvényszakaszban részletezve vannak, a legjobb belátása szerint magá állapíthassa meg. A korlátozást tehát az képezi, hogy a törvény intencióinak megfelelőleg a szavazókörök első sorban akként terveztessenek, hogy a szavazók várható emelkedését is számításba véve, az 1500-at ei ne érje, mert az esetben a törvény által célzott azon körülmény, hogy a választói jog kiterjesztésével az egységeknek kisebbre szabása, amelyekben a szavazás végbe megy, más szóval : a szavazás decentralizációja, amely a választói jog szabad és minél könnyebben való gyakorlását teszi lehetővé, biztosíttassák. Ebből a törvényes elvből kiindulva, figyelemmel a m. kir. belügyminiszter urnák elől hivatkozott rendeletében foglaltakra, terjesztem elő tiszteletteljes javaslatomat, amelynek tervezésénél figyelemmel voltam arra is, hogy a kerületek székhelyein szükséges helyiségek rendelkezésre álljanak s hogy a szavazó küldöttségek megalakítása nehézségekbe ne ütközzék, viszont pedig a választás rendje és zavartalan lefolyásának biztosítására a helyi körülményeket tekintve, a szükséges előfeltételek meglegyenek. Hogy az egyes szavazóköröket mathemati- kailag egyforma arányban beosztani nem lehetett, annak oka egyrészt abban található, mert a szavazó kerületek földrajzi beosztása sem egyforma területtel bir, másrészt pedig figyelemmel kellett lennem arra is, hogy a választás vezetésére alkalmas személyek és megtelelő helyiségek is megszerezhetők legyenek. így is azonban biztosítottam azt, hogy a szavazókörök székhelyei a szavazó polgárok részéről az átlagos 6 —10 klméter távolságon belül elérhetők legyenek, ami az eddigi 15—20 km. átlag távolságnak felére redukálódott. Ami egyes kevés kivétel észlelhető, azt az illető községek kedvezőtlen fekvése tette szükségessé. Végül tiszteletteljesen jelentem, hogy a szavazók várható számát azon adatokból merítettem, melyeket a m. kir. belügyminiszter ur az 1910. évi népszámlálásnak alapul vétele mellett egybe- állitott kimutatásban rendelkezésemre bocsátott. Szekszárd, 1914. évi április 27-én. Kiváló tisztelettel : Forster Zoltán, alispán. Megyei közgyűlés. A király egészségi állapota. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 28-án rendkívüli közgyűlést tartott, melyet Kovács Sebestény Endre főispán a következő beszéddel nyitott meg: „Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Úgy érzem, vétenék ezen nemes vármegye hagyományai iránt és mulasztást követnék el a tek. Törvényhatósággal szemben tartozó kötelességem tekintetében, ha közügyeink intézése céljából történt mai összejövetelünk alkalmát nem használnám fel arra, hogy szivem sugallatát is követve, kifejezést adjak annak a szeretettel teljes aggodalomnak, amely szivünkben lakozik és összes gondolatainkat elfoglalja, amióta a lapok először közölték jóságos öreg királyunk gyengélkedésének hírét. Aggodalmunknak ez az érzése nem konvencionális, mert teljes tudatában lévén annak, hogy dicsőségesen uralkodó Királyunkban, nem csak a bölcs kormányzót, alkotmányunknak hű és hajthatatlan őrét tiszteljük, de népeinek jó atyját is szeretjük ; az az érzés, mely hozzá fűz, TÁRCA. Hegedűs Gyula jubileuma. A főváros szinházjáró közönsége e hó 28-án fényes ünnepséget ült: Hegedűs Gyulában önmagát becsülte meg. A nagy színművészt, ki a valódi életet a maga valóságában, tehát a feszélyező kothurnus nélkül vitte a színpadra s mondhatni uj érát teremtett a magyar színjátszás történetében, a Vígszínházban fejedelemhez illő pompával ünnepelték. Hetek óta elkelt minden jegy; még pedig úgy, hogy utóbb már börzei kurzusa p lett ennek, az egyébként hitvány kis papírnak, mert sokan 100 koronát is szívesen fizettek, csakhogy ott legyenek. A fényes ünnepség lefolyásáról a fővárosi lapokból már előbb értesült a közönség, mi tehát nem ismételjük a gyönyörűséges programmot, de érzés, meleg érzés tolul toliunk hegyére : itt küldjük az ünnepeknek a magunk, a szülőföld forró szeretetét, háláját, elismerését, küldjük büszke önteltséggel, hogy ő a mienk volt s innen szakadt el, mint az akáclombról az akácvirág pompás illata, mint a szülői kebelről az idegenbe szakadt gyermek. Isten éltesse, áldja meg őt, ki maga is termékenyítő áldás volt szegényes drámairodalmunkra s a nagyközönség lelkére. Küldjük meleg, forró üdvözletünket, egész szivünket s mert megszoktuk, hogy ne mi, de Hegedűs Gyula adjon kincset és értéket mi nekünk, itt közöljük a magyar színpad részére irt önéletrajzát s a világ — leghazugabb versét, amelyre éppen a most lefolyt gyönyörű ünnepség volt a legbeszédesebb cáfolat: A színész. Irta: Hegedűs Gyula. Azon tűnődtem egy komor, álmatlan éjszakán, Egy bolond, nevettető, tréfás szerep után, Vájjon miket is mondhatnak mi rólunk Előadás után, otthon az emberek ?. . . Tán azt, hogy okos bolondok vagyunk, Kik jó pénzért komédiázzuk át az életet ? Vagy hiszik-e, hogy komoly emberek vagyunk, akik Elfojtjuk mind a kínt, ami a lelkűnkben lakik, S ha kell, a művészet nevében szenvedünk, , S bolondozunk, ha úgy kívánja szerepünk? És rájöttem ... A választ erre hiába keresem, Előadás után nem beszél rólunk a — kutya sem. Önéletrajz. Elmondta: Hegedűs Gyula. Tavaly tavaszszal Szegeden vendégszerepeltem. Virághátyné-Keresztéig Flórával találkoztam ott, aki segédszinésznő. Az első direktoromnak, Keresztéig Jánosnak a leánya. — Mikor is lehetett az, amikor mi együtt fölléptünk. Amikor én először léptem színpadra? — kérdeztem. — O, megvan az nálam. Pontosan följegyeztem — felelte. Elővett a ridiküljéből egy. ócska, elnyűtt noteszt, kiolvasta belőle: »Tolnatamási, 1889 május Í4«. Ez volt az első föllépésem. Micsoda szerepet játszottam, nem is tudóm, nem emlékszem. Itt, Szegeden eszméltem rá, holló, hiszen huszonöt esztendős színész vagyok. Iliik ezt a dátumot a magam számára emlékezetessé tenni. Itt, a színháznál, sokan le akartak beszélni, ne jubiláljak. Én azt hiszem, színésznek csak a huszonöt esztendős jubileumát szabad megtartani. Akkor még fönt van a zeniten, ötvenesztendős szi- nészkedést megünnepelni öregen, megtörtén ? . . . Hiszen akkor már nem is emlékeznek arra az emberek, micsoda szinész is volt valamikor a jubiláns. Mondom, tavaly, Szegeden tudtam meg, hogy huszonöt esztendeje vagyok szinész. Tolnatamásiban kezdtem, ama bizonyos Keresztély Jánosnál. Harminchat forint volt a gázsira. Ke- rcsztély János nemsokára meghalt, a társulat szétzüllött. Egy páran valami hangversenyt rendeztek, ennek a jövedelmét — tehetségesnek tartottak — ideadták nekem, aki nem is működtem közre, hogy jöjjek föl Pestre és iratkozzam be a sziniakadémiára. Beiratkoztam. Nem igaz, legenda az, hogy innen, mint tehetségtelent, kicsaptak. Ellenkezőleg: Paulay Ede, a direktorom, az első év után a harmadik évfolyamba lép-
