Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-04-23 / 33. szám

2 kérik, követelik a békét mindenütt, az egész vonalon. Dobják félre a politikai pártok egyelőre mindazokat a kérdéseket, melyek elválasztják őket egymástól; tevékenységüket szenteljék az ország gazdasági követelményeinek kielégítésére és tegyék lehetővé, hogy a nemzet dolgozhassák s pótolhassa a meddő közjogi harcokban eltöltött évtizedek súlyos mulasztásait. Kell e sokat bizonyítgatni, hogy Magyaror szág dolgozó polgársága egy ilyen békés időszak­ban mily csodás eredményeket tudna elérni? Hiszen alig képzelhetők el azok a gazdasági és kulturális sikerek, azok a hatalmas uj erőforrá sok, amelyek ennek nyomán fakadnának. A nem zetiségi bajok és a kivándorlási betegség orvos­lására se találhatnánk ennél hatékonyabb gyógy- eszközt. Mert egy munkás, dolgozó, szellem' és anyagi javakban napról napra gyarapodó nemzet, amely elegendő keresetet nyújthat az ország min­den rendű és rangú lakosságának: az uralkodik is rajta. A kenyér a leghatalmasabb eszköz a nemzetiségek megnyerésére és a hazafias érzület felkeltésére; hatalmasabb, mint a legmesszebb­menő ingyenes alkotás vagy a legszélesebb körű felvilágosítás. A kenyér a legjobb családalapitó és a legbiztosabb nemzetalkotó erő. A kenyér a legügyesebb határrendőr, a kivándorlási láz leg­erősebb ellenszere. Dolgoznunk kell tehát mind­nyájunknak, hogy kenyeret adhassunk minden kinek, aki ebben az országban él. De ahhoz, hogy ily kiadósán s eredményesen dolgozhassunk, elő­ször is szükségünk van a politikai békére, a párt- politikai gyűlöletes harc abbahagyására. Legyen tehát vége ennek a harcnak. A pártok fogjanak össze és segitsék a nemzetet erői nek kifejtésére, A kettős mooarkiában a leghatal­masabb, a legmunkabiróbb nemzet a magyar. Ne akadályozzák hát a munkában, hanem istá- polják, támogassák és országrontó, meddő viszály­kodás helyett tanítsák hatványozott erőkifejtésre. És ha gazdaságilag erőssé tették igy a nemzetet, majd önmaguktól oldódnak meg egyes politikai kérdések is. Ölünkbe hull minden, amiért eddig sikertelen küzdelmet folytattunk ; minden, amire joggal és sóvárogva vágyik a nemzet. Ilyen érvekkel fordult a fővárosi társaskör a magyar polgári társadalomhoz, felhiván ennek szerveit együttes akcióra a jelzett irányb-n. Amint mondottuk : alig egy hónapja, hogy ez a megszivlelésre méltó, okos indítvány elhang zott. De .mintha harmincöt évszázad pora lepné, úgy elhangzott, úgy elfelejtették. És semmi tüne­tét nem látjuk annak, hogy valahol kellő vissz­hangra talált volna. De hát persze, persze : a fölvetett tervben közvetlenül érdekelt és érintett szövetkezett ellen­zéknek sürgősebb, hazafiasabb dolga akadt: el kellett menni Amerikába pártköltséget szerezni, — Szentpétervárra muszka barátokat hódítani a magyarnak. És ha nem is akadt volna ilyetén sürgősebb feladata az ellenzéknek, akkor se tudna elképzelni nagyobb, lehetetlenebb, megfoghatat- lanabb abszurdumot, mint azt, hogy beadja a derekát békés, gyümölcsöző munkára. Hiszen ez kész halál volna reá nézve, mikor neki egész szervezete s ennek minden atomja csak gyűlöl­ködésre, csak rombolásra van berendezve. — Tudja mit, — mondta kedvesen a leány — én azt hiszem, valamelyikünk eltévesztette a házat. Melyik villába küldték magát ? — Az „ Annea-lakba. — Sebaj, — kacagott Violett. — Majd se­gítünk egymásnak s igy hamarább készen leszünk. Most pedig jöjjön pihenni. — Van egy pár sandwichem — kínálta meg vele az erdőben Lanceloteí. — Magának nem adtak semmi enni valót? —- Nem. Csak cigarettát. — De hiszen ez pompás! — ujongott Violett. — Él jen a nagytakarítás ! Elfogyasztották a sandwicheket, aztán rá­gyújtottak mind a ketten. Lefelé kezdett már menni a nap, amikor a nagytakarítás újra eszükbe jutott. Hét órára mindegyik a saját villájában egye­dül dolgozott. Violettnél megjelent a néni. Vizsgálódva nézett körül. Megcsóválta a fejét. Végighuzta az ujját az asztalon, ott maradt a nyoma. Majd odament a kandallóhoz és egy pipát emelt le róla. — Azt tudtam, hogy cigarettázni szoktál Violett, —mondta élesen — de mióta pipázol is? A lány hangos nevetésben tört ki. Az abla­kon megjelent Bompas ur és Lancelott feje. Azok is nevettek. — Mit jelentsen ez ? — kérdezte szigorúan Bompas néni. Egyikünk sem nyerte meg a fogadást ked­vesem, — mondta a bátyja. — Ezek együtt takarítottak. A tiz fonton majd veszünk nekik nászajándékot. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Ezért marad teljésületlen jámbor óhajtásnak, hiú ábrándnak a fővárosi társaskör hazafias kéz deményezése. Egy érdekes hitbizományi per. A „Somogyvármegyében“ úgy érdekes hit­bizományi perről, olvasunk : A magyar nemzeti múzeum halhatatlan emlékű megalapítója, Széchenyi Ferenc gróf 1814-ben királyi engedéllyel háromréndbeii külön hitbizományt létesített három fia: Lajos, Pál ps István, valamint ezek fiutódai részére. Az alapitólevélben úgy intézkedett az ala­pitó, hogy három fi i között sorshúzás utján álla piuassék meg, hogy melyik hitbizományt, melyik fia nyeri el osztályrészül. Sorshúzás utján a nagycenki hitbizomány Istvánnak, a „legnagyobb magyar-nak jutott. Az ő halála után a nagycenki hitbizomány idő­sebb fiára, Széchenyi Béla gróf koronaőrré szál­lott át, aki ezen hitbizományt jelenleg is haszon­élvezi. Széchenyi Béla grófnak azonban nincsenek fiutódai és igy az ő halála után az alapítólevél értelmében a nagycenki hitbizománynak Széchenyi Ödön gróf pisára, török táborszernagyra, illetve az ő fiutódaira kellene átszállania. Azonban a hitbizomány alapitója kikötötte az alapítólevélben, hogy az általa létesített három hitbizományban a gróf Széchen) i nemzetségnek csakis azok a tagjai örökölhetnek, akik ősnemes katolikus családból vesznek feleségei, akik pedig nem ilyen házasságot kötnek, mindazokat az alapitó a hitbizományban való ötöklésből min­den maradékaival együtt kizárta. Széchenyi Béla gróf, a nagycenki hitbizo- mány jelenlegi h szunélvezője már évek óta állan dóan sürgeti, hogy ezen hitbizomány utódlási kér dósé döntessék el és állapíttassák meg az, hogy ő utána ki kapja a nagycenki hitbizományt, ne hogy emiatt azután később pereskedés legyen. A gróf Széchenyi nemzetség 1 gutóbb tar tott családi tanácsán behatóan foglalkozott ezen hitbizományi öröklési kél d ;ssel “és egyhangú h itá rozattal megállapította, hogy Széchenyi Ödön gróf pasa kétizben is olyan házasságot kötött, amelyek révén az alapitó törvényerővel biró szigorú elő­írása szerint a hitbizományban való öröklésre minden utódaival együtt képtelenné vált és meg állapította azt is a családi tanács, hogy a nagy­cenki hitbizományt az alapítólevél előírása szerint Széchenyi Bertalan gróf fölsősegesdi nagybirto­kosnak, a főrendiház »Elnökének és Széchenyi Károly grófnak kell örökölnie. De miután viszont Széchenyi Ödön gróf a hitbizományban való örök­lési jogához úgy a maga, valamint mindkét há­zasságából származó fiutódaira nézve mégis ragasz­kodik, megbízta a családi tanács a két váromá­nyost, hugy a nagycenki hitbizományban való öröklés kérdését még a jelenlegi hitbizományos, Széchenyi Béla gróf életében birói Ítélettel rendezze. A családi tanács ezen határozata értelmében Széchenyi Bertalan gróf és Széchenyi Károly gróf, illetve utóbbinak gondnoka, Baán Endre soproni főispán, a nagycenki hitbizomány ezen öröklési kérdésének birói utón való megoldásával megbíz­ták Nagy Emil dr. budapesti és Östör József soproni ügyvédet, akik szombaton nyújtották be azt a keresetet a soproni törvényszékhez, amely a nagycenki hitbizomány utódlási kérdésének birói utón való eldöntését szorgalmazza. Fölpörösök hangsúlyozzák, hogy Széchenyi Ödön gróf feleségének polgári származását szó tárgyává tenni joguk nem lenne és ezzel nem is foglalkoznának, azonban miután az alapitó a hit­bizományban való öröklésre a „család nagyobb ékességére“ föltétlenül előírta azt, hogy aki a hitbizományra aspirál, az csak »ősrégi nemesi családból nősülhet«, igy kötelessége a nemzet­ségnek afölött szigorúan őrködni, hogy az alapitó akarata betartassák s miután az alapitólevélben foglalt szigorú kizárási szabály ellenére Széchenyi Ödön gróf, (ki első házasságában nem ősrégi ne mesi származású nőt vett el, második neje p dig iparos szülőktől származott) úgy a maga, vala­mint fia számára (ki öröklési, |kepességét már csak azért is elvesztette, mert anyja gör. keleti vallásu volt) a hitbizományban való utódlási jogát követeli, igy a család akarva, nem akarva, kény­telen a biróság előtt ez iránt is érvelni, hogy annak alapján a biróság elbirájhassa, hogy Szé­chenyi Ödön gróf ezen második házassága revén is nem vesztette e el kétszeresen a hitbizomány- ban való öröklési jogát. Ha nem léteznék a hitbizományi intézmény, — így fejezi be keresetét Széchenyi Bertalan és Károly gróf — úgy a nagycenki hitbizomány Széchenyi Béla gróf leányaira szállna, nem pedig Széchenyi Ödön gróf fiutódaira. Ha azonban a hitbizomány intézményi erejénél fogva ezen hit­bizományban csakis a nemzetség fiutódai örökö- j södhetnek, ugv viszont a családi tanács állás­pontja szerint nem U‘het egy hitbizományi intéz­kedésnek csak egyik részét végrehajtani, a má­sikat pedig mellőzni, hanem addig, ameddig ez az intézmény fönnáll, az másképpen n- m képzelhető el, mint hogy a hitbizomány alapítójának akarata évszázadokon át minden irányban tiszteletben tartassák. 1914 április 23, HÍREK. _______ — Simontsits Elemér a képviselöház alelnöke. A mikor tőlünk távozott, még legádázabb politikai ellenfelei is érezték, hogy nem állhat meg egyébként szép kar- riérjének ama lépcsőfokán, amelyről távo­zott, vagy ahová legutóbb a népkegy, a valasztópolgárság bizalma juttatta. Csak idő kérdése volt, hogy fényes tehetségével, kiváló szónoki képességével, va akaratával és ismert energiájával odafenn is utat tör­jön magának. Hogy mindez ily hamar bekövetkezett, az mindenesetre az ő kiváló egyéni tulajdonságainak legfényesebb bizo­nyítéka. Mi részünkről csak örülni tudunk vármegyénk nagy képességű fiának ez újabb előmenetelén s a legőszintébb szívvel kíván­juk, hogy a férfikora legszebb idejében levő férfiú, mint itt szükebb hazájában, úgy odafenn, a parlament forró levegőjé­ben is megtalálja az emberek becsülését, tiszteletét és szeretetét s mostani dishes méltósága csak ujabbi lépcső legyen to­vábbi megérdemelt érvényesüléséhez. Si- montsits Elemér alelnökké választása a képviselőház tegnapi ülésén történt meg. Elődje, Lázár István gróf tisztét tovább vállalni nem óhajtván, igy fordult a párt egyhangú bizalmi Simontsits Elemér felé, aki egyébként már eddig is állandóan állam­titkár jelöltként szerepelt a sajtóban. Az uj alelnököt az ország minden rés/öböl nagy számmal üdvözlik. A képviselöház ülése után a Ház jegyzői kara is felkereste őt s Ver mes Zoltán képviselő meleg szavakkal tolmácsolta a kar jókivánatait. Az uj alelnök szívélyes sza­vakkal köszönte meg a szives figyelmet. Nyilat­kozott a sajtó képviselői előtt is s az előttük hangoztatott. programmja igen rokonszenves s jó hatást tehet mindenfelé, még ellenzéki körökben is. „Programmom a házszabályok pontos és szigorú kezdése Azok rendelkezésének betartása a képviselők által. Voltak sokan, akik bennem a szigorúbb iránynak látják exponensét, de az a törekvésem, hogy ebben kellemesen csalódjanak. Be akarok illeszkedni elődeim és a jelenlegi elnök­ség gyakorlatába, de mindenesetre pártat lan akarok lenni és igazságos. Egyéni érzéssel sajnálom, hogy az ellenzék nem vesz részt a parlament munkál­kodásában. Annál inkább sajnálom ezt, mert az utóbbi időben tanúi voltunk oly nivós tárgyalásoknak, amelyek a legrégibb tradiciós vitákra emlékez­tetnek. Ma olvasom, hogy az ellenzék az államo­sítás vitájában szándékozik részt venni s ennek ürvendek, mert magam is átmentem a közigazgatás létrájának vala . ennyi tokán és tapasztalataim eredményeként erős hive vagyok a közigazgatás államosításának. Amely akkor a legjobb, ha men­tes a pártpolitikától. Hiszem, hogy ezen uj tör vényalkotással sikerülni fog ezt az elvet érvényre emelni. Egyebekben kérem a sajtó támogatását.“ Személyi hírek. Gróf Széchenyi Domonkos, a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület elnöke folyó hó 21-én egyesületének ügyeiben városunkban időzött. Justh Ferenc miniszteri tanácsos ma este Szék szárára érkezik, hogy a ház kezelésben lévő bograoldali Teréziánum-uradalmat megtekintse. — Pénzügyigazgatói kinevezés. A király Gallér János pü. tanácoos, szekszárdi pénzügy­igazgató helyettest, az alsókubini péuzügyigaz- gatósághoz igazgatóvá nevezte ki. Gallér János néhány év óta a szekszárdi pénzügyigazgatóság­nak volt helyettes vezetője, akit úgy tisztviselő társai, mint az ügykereső közönség tisztelt és szeretett. Az uj igazgatót sok oldalról keresték fel kineveztetése alkalmával szerencseki vána- taikkal. — Miniszteri iskolalátogató. Békéi Ignác fiumei áll. polg. iskolai igazgató kedden, szerdán és csütörtökön meglátogatta a szekszárdi polg. fiú és leányiskolát A biróság köréből. Az igazságügyminiszter dr. Kun László győri kir. törvényszéki joggya­kornokot a tamásii kir. járásbirós ighoz jegyzővé nevezte ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom