Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-04-06 / 28. szám
A méltányosság politikáját követtéka magyar nemzet vezérei a múltban, azt kell továbbra is folytatni a nemzetiségekkel szemben, ezt követeli egyrészt a jog- egyenlőség, az igazság, de a magunk jói felfogott érdeke is. A magyar faj és a magyar nemzeti állam hegemóniáját nem kell félteni Tisza Istvántól, akinek politikai módszere fölött eltérők lehetnek a vélemények, de hogy Tisza István a magyar állameszmét és a magyar faj érdekeit erős és biztos kézzel védi, miközben kiegyenlítő, békés eszközöket használ a nemzetiségekkel való jó viszony létesítésére és ápolására, annak igazságát elvitatni nem lehet. Nem kivételes jogokkal akarja Tisza a románajku honpolgárokat felruházni, nem különleges kedvező bánásmódot akar nekik biztosítani — miként azt Pestvármegyének holnapi közgyűlésünkön tárgyalandó körlevele tévesen állítja — hanem a jogeszme és a megértés segélyével akarja őket az egységes és oszthatatlan magyar nemzeti állam hű fiainak megnyerni. A Szekszárdi Munkásgimnázium évzáró ünnepsége. A Tolnamegyei Közművelődési Eoyesület védnöksége alatt működő Szekszárdi Munkás gimnázium évzáró ünnepségét tegnap délután 6 órakor tartották meg. Az évzáró ünnepségen megjelent Kovács Sebestény Endre főispán, a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület diszelnöke is. Rajta kivül az egylet részéről ott voltak még : Forster Zoltán elnök. Wigand János, Kramolin Gyula dr. szakosztályi elnökök, Bodnár István főtitkár, Kovách Aladár, Bartal Kornél dr. szaktitkárok s a nagyközönség köréből Kurz Vilmos királyi tanácsos, Gallér János pénzügyi tanácsos, Bajó János árvaszéki ülnök, Gödé Lajos, Németh Gyula lelkészek, Vidacs Aladár kir.s.-tanfelügyelő, Kondor József, Krompaszky Ede tanárok, Molnár Sándor mérnök. A hölgyek közül : dr. Kramolin Gvuláné, Triebler Ilma, Gallér Jánosné, üszőig Kai oly né, Krompaszky Edéné és még számosán. Az ünnepséget a munkásgimnáziumi dalárda szép éneke vezette be Krompaszky Ede dirigálásával. Ezután dr. Kramolin Gyula szakosztályi elnök tartott eszmegazdag beszédet, amely magr vas tartalmassággal következőleg fejtegette az előadások nevelő és művelő hatását: Mélyen tisztelt Közönség ! Hölgyeim és Uraim ! Ismét egy munkaciklus végére jutottunk : befejeztük a TKE szekszárdi munkásgimnáziumának negyedik évfolyamát. A végzett munkáról való részletes beszámolás az igazgatói jelentés tárgya és feladata leend ; mielőtt azonban átadnám a szót, közművelődési egyesületünknek, a munkásgimnáziumot irányitó ismeretterjesztő szakosztálya nevében és képviseletében egy háromszoros kötelességet Kell teljesítenem. Köszönetét kell mondanom mindenekelőtt a munkásgimnázium érdemes igazgatójának, dr. Bartal Kornél tanár urnák az egyre szaporodó adminisztratív munka és a kormány örvendetes érdeklődése révén mindjobban halmozódó Írásbeli teendők önzetlen buzgósággal és lelkes odaadással végzett ellátásáért ! Es mindjárt e helyen fejezem ki hálás elismerésünket Wigand János főgimnáziumi igazgató urnák is szives előzékenységéért, amelylyel a főgimnázium egyik tantermét és tornatermét az idén is rendelkezésünkre bocsájtva, munkaprogrammunk sima lebonyolítását lehetővé tette. Köszönetét mondok másodszor a mi kedves munkatársainknak, a munkásgimnázium egész, igen t. előadói karának, e lelkes embereknek, akik esti nyugalmukat, sőt vasárnapi pihenőjüket is feláldozva, zárt sorú phalanxként tartottak ki a kitűzött zászlónk körül, melyen a népnevelő emberszeretet szent jelszava ragyog. De köszönetét mondok végül magának a mi hallgatóságunk szorgalmas seregének is! Talán különösnek látszik köszönetét mondani azoknak, akik nem adni, hanem szellemi értékeket kapni jönnek ide ; aki azonban tudja, hogy az ismeretterjesztés, felvilágosítás vágya az apostoli lelkekben minő szent fanatizmussal lobog; aki tudja és érzi, hogy oktatni, tanítani, felvilágosítani az arra hivatottaknak valósággal lelki szükséglet ; s aki érezte valaha azt az örömet, amit egy egy ismeretnek, egy-egy igazságnak a sikeres átültetése lelkűnkben ébreszthet: az nem fogja megtagadni a köszönetét azoktól sem, akik szomjazó lelkűkkel, szorgalmas, kitartó megértési igyekezetükkel a sikeres oktatómunka öröméhez tanítóikat hozzásegítették. Érdemükből mitsem von le az, hogy ez elsősorban az ő javokra válik, mert hiszen örömet okozni akkor is szép marad, ha abból hasznunk lehet! Tolmácsolván e hármas köszönetét, be is fejezhetném mondandóimat, ha egy tartozás súlya nem nyomna. Habár ugyanis a munkásgimnáziumi rendszeres szakoktatásban — mint szerény com- battans, igénytelen közkatona — magam is részt vettem, legnagyobb sajnálatomra nem állott módomban az idén lyceális előadásaink munkáját megoszthatni társaimmal, mert abban külső körülmények akadályoztak. Anélkül tehát, hogy ezt most valami hosszú előadással akarnám pótolni s ezzel a m. t hallgatóságot fárasztani, legyen szabad a mai ünnepélyes alkalmat felhasználnom legalább arra, hogy a munkásgimnázium jelentőségéről nehány még itt el nem mondott, fel nem hozott gondolatot pár szóval, röviden kifejtsek. M t. Közönség ! Bennvagyunk a tavaszban, a tavasz vesz körül bennünket, megindul az élet, megindul a munka mindenfelé ! Nemcsak a fák és bokrok hajtanak ilyenkor rügyet, hanem az ember munkakedve, vállalkozási szelleme is bimbózni kezd. A pacsirta első dalában nem a poézis, nem a költészet, hanem a létért való küzdelem harci riadója hangzik fel, csatasorba szólítva az embert, hogy a természettől kiküzdje kenyérét! Előkerülnek a pihenő szerszámok ; megindul az építés; amerre nézünk, a téli tétlenség jege a munka meleg verejtékében olvad szét és tart a munka láza szakadatlanul, egész nyáron át, hogy csak a késő ősz hulló leveleivel csendesedjék el. Vájjon miért van az, mi az oka, hogy a mi munkásságunk itt mindig akkor kezdődik, midőn minden elpihen és épen akkor ül el, mikor oda- künn felpezsdül az élet? Aki nem töri fejét és beéri a legegyszerűbb válasszal, hamar megtalálja a feleletet és azt mondja: mert télen ráérünk, nyáron nem! Aki azonban gondolkozni szeret és a dolgok mélyére igyekszik hatolni, nem végezhet ezzel oly könnyedén! Van annak más, mélyebb magyarázata is ! Nem mondok és nem is akarok semmi újat sem mondani igen t. közönség, ha rámutatok azon természettani igazságra, hogy minden munkaeredmény, minden munkateljesítmény az erőnek, energiának kétféle fajából jön létre: a potentiális és a kinetikus energiából, vagyis magyarul : a helyzeti és a mozgási erőből. Ha megfeszítjük, felhúzzuk az ijjat, kezünk munkája a feszülő húrban helyzeti energiaként gyiilemlik fel s midőn elszabaditjuk, midőn elszabadul, mozgási erővel röpíti tova a nyilat. A szerves világban is hasonlót láthatunk : midőn az ember pihenni tér, álomra hajtja fejét, midőn lustálkodni látszik, voltaképen mi sincs tőle távolabb, mint a tétlenség, mert szervezetünk sejtjei talán ekkor dolgoznak legintenzivebben, uj energiát gyártanak, uj energiát halmoznak fel a kifelé való megnyilat- kozhatás, a szemmel is látható munka részére. Ugyanígy van a társadalom életében is és a mi munkásgimnáziumunk, annak csendes, zajtalan, téli munkája a sejtek energiagyüjtő szerepét tölti be. Az emberi társadalom nagy testének hatalmas, izmos végtagjai — a dolgozó munkásság — nyáron át kiadja energiáját az ipar és mezőgazdaság alkotásaiban s igy télen át uj szellemi. táplálékra, uj energiaforrásokra szorul. A munkásgimnázium nem más, mint e szellemi erőgyűjtés a létért való küzdelemnek a kultúra fegyvereivel inegvivandó, fokozott nyári harcaira ! A tudás, az ismeret, a szellemi kultúra a villamos battériának az a töltő anyaga, mely a céltudatos, eredményes munka áldásos villamos- áramát osztja szét a világba ! Ez visz irányitó, Útmutató fénysugárt a sö tét éjszakába, melyben a tudatlanság árnyai borulnak a helyes ösvényekre; ez forgatja a boldogulás nagy lendítő kerekét, amely — ha kellő ponton, kellő pillanatban ragadjuk meg azt — az egyént is kiragadhatja az alacsonyság sarából; a tudás télen át felhalmozott villamos energiája, ez hajtja végül a magasba az egyes társadalmi rétegek között közlekedő liftet is, amely a pincelakások nyomorgóit a magasabb emeletek tisztább, éltetőbb légkörébe emelheti. Azon hitben, azon meggyőződésben, azon reményben tehát, hogy a mi munkásgimnáziumunk is feladata magaslatán állott s hogy a nyár,tervszerű munkájához hasznos és értékes tudnivalókkal bővitette hallgatóink ismeretkörét: a szellemi s abból fakadó erkölcsi erőgyűjtésnek e most lefolyt időszakát bezárom ! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Bartal Kornél szaktitkár tömör jelentésben számolt be a munkásgimuázium működéséről. A tanfolyam iránt fokozott érdeklődés mutatkozott. Mig 1910-ben 159, 1911-ben 129, 1912 ben 68 hallgató iratkozott be, 1913 ban összesen 190 en jelentkeztek, kik közül 84 földmives, 106 iparos, illetve kereskedő. Az elmúlt évben előadásokat tartottak: dr. Bodor Aladár, Varga Ferenc, Vidacs Aladár, Polgár Alajos, Gockler György, Mondry Hugó, dr. Kramolin Gyula, Kondor József, Pigniczky Ferenc, Szűcs János. Az előadásokon kivül minden vasárnap este vetített képekkel kisért felolvasás volt s a tornát Iiaypál Benő, a dalárdát pedig Krompaszky Ede tanitotta nagy sikerrel. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület a munkásgimnáziumi tagokén kivül a nagyközönség részére is tartott szabadliceumi előadásokat vasárnaponként este 9 órakor. Bartal Kornél dr. után, aki még hálás köszönetét mondott a könyvtár s vetítőgép kezelőinek s a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknak pénzadományáért, Horváth Gyula hallgató szá molt be a könyvtár állásáról, amely a múlt évben 64 kötettel szaporodott. Közben a dalárda még egypár sikerült éneke következett s Kramolin Gyula dr. elnök átnyújtotta a munkásgimnázium pénzbeli ajándékát Vig József hallgatónak, ki magas kora s nagy lekötöttsége mellett is már évek óta egyetlenegy előadást sem mulasztott el, egyúttal megköszönte az érdeklődést Kovács Sebestény Endre főispánnak és az összes megjelenteknek, mire az ünnepség a dalárda énekével, véget ért VÁROSI ÜGYEK. Választás a városnál. Szekszárd rt. város képviselőtestülete folyó hó 4 én, Förster Zoltán alispán elnöklete alatt tartott tisztujitó széken töltötte be Rácz Józsefnek rendőrkapitánnyá történt kinevezése folytán megüresedett rendőralkapitányi állást. Az állásra két pályázó jelentkezett és pedig dr. Paillovits Sándor vármegyei tb. aljegyző és Wendl István ügyvédjelölt, kik közül a képviselőtestület dr. Pailloviis Sándort választotta meg 16 szótöbb séggel. A megválasztott alkapitányban városunk az állásra mindenképen reátermett, képzett, szorgalmas és ügybuzgó tisztviselőt nyert. A választó közgyűlés lefolyásáról következőkben számolunk be. A gyűlés megnyitása után a jegyzőkönyv hitelesítésére elnöklő alispán Kiss Károly és dr. Mayer Gyula képviselőtestületi tagokat kérte fel. Bizalmi férfiakul megválasztattak : Bajó János, Vesztergombi István, Vilhelm Ede és Mészáros Pál, a kijelölő választmány pedig a következő. I Elismeri kitűnő minőségű LICHTMAN-féle alakú fekete és színes fi m m hölgy-, úri-, leány- és gyermekcipőn. Uri- es fiú kalapok. Sapkák. Keztyük. Nyakkendők. Harisnyák. Zsebkendők. Nap- és esőernyők. LegioMs szabású fehérnemüek és vászonáruk. — Legnagyobb választékban. Pirnltzer JőzsefTésFial áruházában Szekszárdon. átess
