Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-04-06 / 28. szám
XXIV. X. évfolyam. 28, szám. Szekszárdi 1914 április 6. Előfizetési ár": Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . Egy szám ára . . .16 korona . . 8 > . , 4 > . . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az upsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések'Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tisza és a nemzetiségek. —lk. A nemzetiségi kérdés gerince a magyar nemzeti politikának. A kérdés annyira kényes és bonyodalmas, hogy az előző kormányok kivétel nélkül a laisser aller, laisser faire kényelmes álláspontra helyezkedtek és érdemleges intézkedésekkel a dolog mélyébe alig avatkoztak, hanem máról holnapra inkább felszínesen foglalkoztak a nemzetiségi ügyekkel, leginkább arra törekedve, hogy a statuskvot meg ne bolygassák. Azzal a határozottsággal és bátorsággal, amely az ő politikai egyéniségét jellemzi, fogott Tisza István a nemzetiségi kérdés rendezéséhez és ha az első kezdeményezés teljes sikerre nem is vezetett, a románokkal tervezett békés megoldás sokáig nem fog késni. Tisza nem törődve a népszerűséggel és a közvéleményben elterjedt banális szólamokkal, egy komoly államférfiuhoz méltó magasabb perspektívából fogott ezen mindenképpen nehéz kérdésnek megoldásához és minden elfogultságot és hiúságot félretéve igazságos mértékkel igyekezett az évszázados küzdelmek, torzsalkodások és félreértések által kiélezett és a túlzók és izgatok által sokszor mesterségesen szított ellentéteket bölcsen kiegyenlíteni. Ezen ügyben lefolyt tárgyalások során Tisza föllépésének és eljárásának az adott nagy erkölcsi súlyt és politikai értéket, hogy amily következetesen és mtranzi- gensen ragaszkodott a magyar állam egységét és nemzeti jellegét védő és biztositó összes kautélákhoz, épugy következetesen teljes jóakarattal, megértő türelemmel és messzemenő méltánylással fogadta mindama román nemzetiségi követeléseket, a melyek a jogegyenlőség szelleméből, a nyelv és hagyományok tiszteletben tartásából fakadnak és a magyar nemzeti állam jogos igényeivel ellentétben nem állanak. Tisza épitö és összeforrasztó munkára törekedett. Szeretettel ápolta és védte a magyar állam egysége és nemzeti jellege iránt tartozó érdekeket, de szeretettel törekedett minden akadályt az útból elhárítani, hogy a román nemzetiségi párt túlzott és aggressziv követelményeinek kiküszöbölésével, a magyar és román társadalom közeledését, egyetértését és amennyire csak lehetséges összeolvadását előmozdítsa. A magyar állami szupremáciával egyáltalán nem ellenkezik, amit Tisza akar és megígért, hogy a nemzetiségekkel szemben méltányos és igazságos bánásmódot követel az ország minden részében, hogy a közigazgatási és egyéb hatósági közegek ne kövessenek erőszakos és türelmetlen magatartást az állam polgárainak bizonyos csoportjával szemben, hanem, hogy előzékeny, jóságos és igazságos eljárást kövessenek a jogsegélyre szoruló közönséggel szemben rang, állás és faji különbség nélkül, mert csak egyenlő és igazságos bánásmód mellett lehet az idegenkedést megszüntetni és a polgárok bizalmát nemzetiségi különbség nélkül megnyerni, csak megértéssel lehet rokonszenvet ébreszteni és csak szeretettel lehet a telkekből szerete- tet kiváltani. A Tisza által koncedált engedmények a népiskolák terén, ami ugyancsak egyik legfontosabb pontja volt a tárgyalásoknak, teljesen fedik Apponyi Albert grófnak álláspontját és Apponyi Albert az ő gyönyörű beszédében, melyet tőle a nemzetiségi vitában hallottunk, sem talált érdemleges kifogást a népoktatás körében felajánlott reformok tárgyában. A román nemzetiségi párt az izgató vezérek népszerü- séghajhászása és féltékenykedése következtében ragaszkodott ugyan a maga túlzott és sokban a magyar nemzeti állam fogalmát sértő pontozatokban foglalt ösz- szes követelményeihez, melyeknek jó részét Tisza sem fogadta el, mindazonáltal a tárgyalásoknak, melyek a nemzetiségi párt kiküldöttjei és a miniszterelnök között lefolytak, meg van az a pozitiv haszna és eredménye, hogy még a legféktelenebb agitációt is lefegyverzi és csillapító és mérsékelő hatással bir az összes nemzetiségekre, amikor azt látják, hogy a hivatalos magyar állam nem zárkózik el mereven az ő követeléseik meghallgatása elől és a legmesszebbmenő jóakarattal, türelemmel és előzékenységgel megértésre és a legmél- tányosabb bánásmód alkalmazására törekszik. v Nekünk nemzeti önérzetünk teljes megóvása mellett, amikor nemzetiségeinknek a magyarsággal való asszimilálására törekszünk, elsősorban a kölcsönös megértés fegyvereit kell használnunk és nem szabad az erőszak útjára lépnünk. Más a 65 millió lakossal biró német birodalomnak a helyzete, ahol a nemzetiségekkel szemben erélyesebb és kíméletlenebb politikát lehet büntetlenül érvényesíteni és más az izolált magyar nemzet helyzete. TÁRCA Emlékezés. Hűvös, harmatos hajnal. Az országút árkában fehérszürke, poros a fű. A fák leveleiről csakúgy csurog a csepp és amint a felkelő nap most léket talál a felhőkön, megannyi gyémánt, szivárványszinekben ragyog. A kerék még nem ver fel port. A por is pihen, mint az eperfás, csendes falu mögöttünk, ahol csak elvétve száll gyér füst egy-egy koránkelő kéményéből, kék, vékony oszlopban emelkedve egyenesen égnek. Valahonnan ostorpattogás hallatszik, tisztán úszik a hang az átlátszó, friss levegőben felénk. A nap emelkedik s vele szállnak felfelé a reggel magasztalói, a pacsirták. Teli tüdővel tudatják, hogy ime ismét itt van a legszebb : A nyári hajnal! Friss fuvalom fölülről felénk hozza a száz- meg százholdas tarlóról tengern\i tisztes fű fűszeres illatát. Micsoda pazar parfőm, ki tudná ezt utánozni ? ! Jön is rá, a levegő amint melegszik, millió méhecske mindenfelől, szüretelik szorgalmasan a drága sok kristálymézet. Csak ez az elefántcsontszinü, rezedaillatu tarlóvirág kell nekik, nem is törődnek most a violaszinü virágos lucernával, azon csak a póstás- pillék < pajkoskodnak párjukkal, a császársárga hímek a citromsárga nőcskékkel. A fasorban másodszor nyílik az akác. Ott áll a kocsi az árnyékban, csendesen csapkodnak a lovak a legyek felé. A határdombra melegen süt már a nap. Pompás innen a kilátás végig a nagy tarlókon, le a zöld völgybe, el egész a fakó dombokig. Sehol egy élő lény, csak egy türkisz színben csillogó kék csóka himbálózik a sürgönydróton. A kukoricásban halk zörgés hallatszik. Óvatosan behúzódva pár lovas bujkál ott. Egy messzelátó fénylik a szélén. Hosszú csend, azután kard peng a kengyelhez, csörtetés, elmentek a kémlelő lovasok. A faluban reggeli misére harangoznak. Es mintha csak erre vártak volna, kezd megélénkülni a vidék. Lent a völgyben, a zöld rétszalag mentén, még nagyon messze, hosszú, sötét kígyó kanyarog, csak néha csillan meg egy-egy ércpikkelye. Ódaát a domboldalakról is hatalmas hernyók húzódnak le csigalassúsággal. Aligha egymást nem keresik, kerülgetik . De félhetnek egymástól, mert ugyancsak bujkálnak. Csak innen, a magas határdombról látni meg nagy ritkán egy-egy tagjukat. A hernyók úgy látszik szint vallanak. Onnan felől kongó dörgés zuhog bele a szent némaságba, azután még kettő, három. Az első ágyulövések ! És erre, mint varázsütésre benépesedik a a nagy szinpad. Fényes lovascsapat vágtat a tarló magaslatára. Elül a vezér, daliásán ül magas termetével hatalmas feketéjén, csillog a szerszámon a sok fém. Utána a díszes kiséret, a lovasok, a hány, annyiféle öltözetben, arany sisakok, forgós csákók, szélben úszó sárga vállszalagok. Végül a szolgák, lovászok. A hátunk mögül, észre sem vettük őket, kerékpárosok száguldanak előre, a feketeképü, fürge fiuk zöldhajtókás szürke ruhájukban villámgyorsan leugrálnak és már el is tűntek, már szól is a géppuska kerepelve, kattogó karabély- tüz kísérettel. Odaát pedig szüntelen zeng az ágyú . De most innen is repülnek előre, földet is alig érintve a vihar gyors vágtában vontatott hatlovas ágyuk. Egy fordulat, egy vezényszó és már válaszolnak a túlsóknak. Most már itt is, ott is, a fakó domboldalon, az üde zöld réten, a tengeri földön és az illatos tarlókon, mindenütt, mintha csak a földből bújtak volna ki, felbukkannak és eleltünnek a hullámos halmok közt piros, kék, fekete, arany négyszögek, mialatt az ágyuk dörögnek és a géppuskák kontráznak nekik. Az öles kukoricában, mint a szarvasok a sűrűben, jönnek-mennek a száguldó lovasok . Őszszakállas tábornok mutatkozik a szélén, pár szót vált kísérőivel és megint eltűnnek. Most egyszerre kevés a k> t szemünk, hogy egészen magába szivhassa a kibontakozó kép minden szépségét. Mint egy villámcsapásra ezernyi fényes sisak, tenger lófarkos csákó tűnik fel jobbról, a kukoricaerdőből kék huszárok törnek a tarlóra. Ott pillanat alatt érc-fallá tömörülnek a különféle lovasok. A fehér szakállas generális vas deresén eléjük rugtat a középre. Ugyanakkor szemben zöld, fehér, piros csákók tömegei bukkannak fel a völgyből. Idegrángató trombita jelek ! És egyszer csak sivitva repül ki a sok ezer penge hüvelyé bői, a rengeteg paripa robog egymásnak, sok ezer fiatal férfitorokból dörög a diadal orditás, itt „hurrah hurrah !“, ott „rajta-rajta!“ Fenséges kép, gyönyörű lovagi mérkőzés ! Emlékezés 1
