Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-08-18 / 66. szám

2 son kívül, hiszen egy időben már volt arról szó, hogy az amúgy is szüle őrültek- háza helyett a városon kívül építenek uj kórházat. Ha aztán a járvány kórház meglesz, akkor igazán ideális módon védekezhetünk a fertőző bajok ellen. Elérkezik az ő ideje annak a nemes célú alapítványnak is, a melyet a vármegye ezelőtt két évvel, a most körünkből távozó volt főispánunk, Simontsits Elemér lelkes kezdeményezésére, egészségügyi alap néven — éppen a jár­ványos bajok leküzdése céljából létesített. így például a vörhenynél, koleránál a fertőzési időszak 5 nap. Ha tehát meg­lesz a járványkórház, a betegnek oda beszállítása után igenis kötelezhetjük azt a szegény napszámos embert és családját, hogy 5 napon át emberektől lehetőleg elkülönítve, otthon tartózkodjék, mert a megteremtett, vagy a Szekszárd város által is megteremtendő, ilyesféle egészségügyi alapból, 5 napszám erejéig kárpótolhatjuk az otthonmaradó szegény embert és családját, mig ha a házakban való elkülönítésről s az egész család vesztegzárolásáról van szó, elképzelhetetlen olyan nagy alap, amely csak némileg is kárpótlást nyújthasson egy-egy családnak, 6 heti elmaradt keresetéért. Legelső, legégetőbb teendőnk tehát egy modorn járványkórháznak a megépí­tése. A halál ugyan akkor sem hagyja végképpen abban az aratást, de az uj kórház köveiben egy kicsit bizonyára meg­csorbul a kaszája ... B> Gazdasági iparosok és gazdasági gép­munkások baleset elleni biztosítása. Az Országos Gazdasági Munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, valamint a gazdasági gépmunkások baleset' esetére való biztosítása és betegség esetében való ellátása tekintetében irány­adó törvényes rendelkezésekről szóló 1913: XX. t.-c. a folyó hó 3 án életbe lépett. E törvénynek főleg két rendelkezése bir jelentőséggel. Az egyik az, a mely szerint a gazdaságok­ban alkalmazott úgynevezett szegődményes ipa­rosok, a mennyiben ipari munkát az illető gaz­daságon kívül másnak keresetszerüleg nem telje­sítenek, baleset esetére való biztosításuk és betegség esetében való ellátásuk tekintetében a gazdasági cselédekkel egy tekintet alá esnek. A törvény második rendelkezése szerint a körülmény is; hogy Benedek apát a XIV. század közepe táján 75 márkányi általányban egyezett meg a pápai tizedszedővel, ami nem kevés csa­ládi, thagán kegyuraság alá tartozó apátság 10—11 évi jövedelmével ér föl. A rezerváció áldatlan korát megtaláljuk Szekszárdon is, amikor t. i. a pápa gondoskodott számára apátról, akinek azután tekintélyes ösz- szeget kellett ezért fizetnie. A XV. század elején pedig megjelennek a kommendatorok is, akik világi papok s nem szerzetesek voltak, ami szin tén ellentétben állt a szerzetesi intézmény szelle­mével s a fegyelem felbomlására vezetett. János apát Tömöri felhívására 50 fegyve résével és 50 más emberével táborba szállt 1526 ban s ott is esett el a mohácsi sikon. Örökébe György szerzetes, Szekszárd utolsó bencés apátja lépett. 1532-ben már a török az ur Szekszárdon s a XVI. századból nem is ismerünk apátot, csak a XVII. szájad elején kezdik adományozni a cimet, a végén pedig már ismét javadalmas apátság. Győri István, aki 1622-ben lett apát, kezdte meg az elveszett javak visszaszerzését szor­galmazni, de eredmény csak Gubasóczy János esztergomi kanonok apátsága alatt mutatkoíott. Az apátság restaurátora Mérey Mihálj, esz tergomi kanonok lett, aki 1693 ban kapta meg Szekszárdot s vagyonával, összeköttetéseivel vissza­szerezte birtokai egy részét, helyesebben birtoko kát szerzett neki, mivel ezek közt olyanok is vannak, amelyek sohasem voltak az apátságéi. Hogy apátságának jobban utána nézhessen, házat építtet magának Szekszárdon, Garábra (Grábóc-ma) a rác lakosság . miatt görög-keleti szerzeteseket telepitett, Szlkszárdon pedig gimnáziumot alapí­tott vagy tervezett, melynek emlékét csak a múlt század közepén előkerült pecsétje őrizte meg. gazdasági gépmunkások — ideértve a képesített (vizsgázott) fűtőt is, mégha közönségesen gépész nek nevezik is — az 1907 : XIX. t.-c. ben elő­irt betegség és baleset esetére való biztosítási kötelezettség alá még abban az esetben sem von­hatók, ha a gazdasági gép tulajdonosa gépével nem a saját gazdaságában, hanem mint vállalkozó Olásnak gazdaságában végeztet munkát: kivételt csak a képesített gépkezelő (vizsgázott gépész) képez, a ki mind betegség, mind baleset esetére az 1907 : XIX. t-c. értelmében biztosítandó. A gazdaközönség bővebb tájékoztatása vé­gett alább közöljük a törvénycikket: 1913: XX. t.-c. az Országos Gazdasági Munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, vala­mint a gazdasági gépmunkások baleset esetére való biztosítása és betegség esetében való ellátása tekintetében irányadó törvényes rendelkezésekről. 1. §. Az 1900: XVI. t.-c. által szervezett Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélyző- pénztár ezentúl ezt a nevet viseli: „Országos Gazdasági Munkáspénztár“. 2. §. Az 1907: XLV. t.-c. alapján szerző­dött gazdasági cselédeket baleset ellenére az 1900: XVI, 1902: XLV. és 1912: VIII, tör­vénycikkek értelmében az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál kell biztosítani, betegség ese tében pedig segélyezésükről az 1907: XLV, t. c. 28. §-a értelmében közvetlenül a gazda köteles gondoskodni. A gazdasági cselédek az 1907 : XIX. tör­vénycikkben előirt betegség és baleset esetére való biztositási kötelezettség alá még az esetben sem vonhatók, ha az illető gazdaság számára ipari munkát teljesítenek. A jelen törvényszakasz első és második be­kezdésében foglalt rendelkezések alá esnek a gazdaságokban alkalmazott úgynevezett szegőd­ményes iparosok is, amennyiben ipari munkát az illető gazdaságon kívül másnak keresetszerü­leg nem teljesítenek. ­Az 1898: II., illetőleg az 1899: XLH. t-.c. alapján szerződött gazdasági gépmunkásokat bal­eset esetére az 1912: VIII. t.-c 5 §-a értelmé­ben az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál kell biztosítani, betegség esetében való segélyezé­sükre nézve pedig az 1898: II. t.-c. 33. § ának, illetőleg az 1899: XLII. t. c. 18.. § ának rendel­kezései érintetlenül maradnak. A gazdasági gépmunkások — ideértve a képesített (vizsgázott) fűtőt is, még ha közönsé gesen gépésznek nevezik is — az 1907 : XIX. t.-c.-ben előirt betegség és baleset esetére való biztositási kötelezettség alá nem vonhatók, még abban az esetben sem, ha a gazdasági gép tulaj­donosa gépével nem a saját gazdaságában, hanem mint vállalkozó másnak gazdaságában végeztet munkát. A jelen törvényszakasz negyedik és ötödik bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a képesített gépkezelőre (vizsgázott gépészre), a)$,i mind betegség, mind baleset esetére az 1907: XIX. t. c. értelmében biztosítandó. 3. §. Amennyiben a mezőgazdasági és erdei termelés, állattenyésztés, halászat, kert- és szőlő TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK Mivel azonban Rákóczi Ferenchez csatlako­zott, ezen „hibája“ -miatt a jezsuiták kieszközöl­ték, hogy Lipót király az apátságot a nagyszom­bati egyetemnek adta 1703-ban. De még sem sikerült a jezsuitáknak meg- kapniok Szekszárdot, mert mikor Mérey, 1711-ben kiszabadult fogságából, apátságába sietett s ezt megvédte a kamara és emberei ellen. 1717-ben kérelmére Koadjutort nevezett ki mellé a király, Trautsohn János József grófot, aki fölépítette a templomot, gondoskodott szép fölszerelésről s megépíttette az apáti székhazat is. Utódjának, Bodt Ferenc Konrád konstanci bíboros-püspöknek halála után Szekszárd a tanulmányi alapé lett, majd ettől Mária Terézia csere címén elvette s a Magyar egyetemnek adományozta 1780-ban.1) Ferencz király azonban 1799 ben, mivel a Mária Teréziától tervezett csele nem hajtatott végre, a szekszárdi apátságot uj adomány címén, ismét a tanulmányi alap javai közé sorozta.2) 1775 tői kezdve még cimét sem adományozták. Az első cimzetes apát Nádasdy Ferenc gróf lett s ettől kezdve rendesen vannak szekszárdi cim zetes apátok. Hires apátság volt a hátai is, amelyet valószínűleg Szent László alapított. Első idejé­ből nagyon keveset tudunk. A XIII. sz. köze­1) 1790-ben az apcátsági javak után a tiszta jövede­lem 29000 forint volt. 2) Az apátsági székházat Tolnavármegye rendei vá­sárolták meg és később teljes négyszögre építették ki. (1829.)' Wosinsky Mór szerint (lásd Garay Album 155. I.) a ben­cés kolostor a mostani vármegyeház helyén épült. Egyik nyugati fala a megyeház nyugati keramit járdájával párhu­zamosan, egy méter távolságban, a föld alatt ma is megvan. A templom pedig valószínűleg a megyeház északkeleti sar­kának helyén állott. Az apátság alatt, keleti oldalon terült el az apátság egykoron hírneves kertje, le egészen a mos­tani Napvendéglő sarkáig. mivelés, selymészet és méhészet körében, úgy­szintén az ezekkel összefüggő mellékiparágakban foglalkoztatottakra nézve a jövőben kétségessé válnék, hogy az illetők gazdasági alkalmazottak­nak tekintendők e, s ehhez képest baleset esetére való biztosításuk, vagy betegség esetében való ellátásuk, illetőleg biztosításuk tekintetében a gazdasági alkalmazottakra irányadó törvények hatálya alá, avagy az 1907 : XIX. t.-c. hatálya alá esnek-e, ezt a kérdést ezen alkalmazottak illető körére nézve a in. kir. földmivelésügyi mi­niszter a m. kir, kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőén kiadandó rendelettel szabályozza. 4. §. E törvény életbeléptetésével és végre­hajtásával a m. kir. földmivelésügyi miniszter bizatik meg, a ki a m. kir. kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőén intézkedik. 1913 augusztus 18, A hadgyakorlat. A tamásii járásban tartandó és jelenleg már folyamatban levő nagy lovassági öszpontositást, mint már megírtuk, a csapatok felvonulása köz­ben végrehajtandó 72 órás felderitő gyakorlat előzte meg teljes harcszerüséggel. Ennek alap­eszméje a következő volt : a Balkán felől egy hadsereg (kék jelzés) az ország fővárosa felé nyomul. Az előtte járó lovasság augusztus 13 án Nagykanizsa—Dombóvár vonalig haladt előre. Egy kombinált lovasdandár (Czitó ezdredes-dan- dárnok, Reich őrnagy vezérkari főnök, 9. huszár­ezred, 8 honvédlmszárezred és egy bosnyák zász­lóalj) e napon Dombóvár környékén áll. Egy kom­binált lovas hadosztály (Báró Apor tábornok, Dragoni őrnagy vezérkari főnök, 5. dragonyos , 6. huszár-, 12. ulánusezred, két kerékpáros szá­zad és egy géppuskaosztag) Nagykanizsa körül áll. A Citódandár aug. 14-én hajnal előtt Nagy- kónyi, Felsőireg irányában a Sióhoz vonul, hogy annak átjárásait Pálfától a Balatonig elzárja, egyben a Sión túl is Székesfehérvár felé felderít. Az Apor hadosztály Nagykanizsáról Felsőireg Dég irányában vonul 14 én hajnal előtt indulva. A kék fél ezen lovascsapatainak feladata meg­tudni, van-e a Balatontól délre ellenséges (vörös jelzésű) erő. A vörös sereg Budapestről a Balatontól délre a Dráva felé vonul. Lovassága aug. 13-án Martonvásár táján áll. Feladata Dég felé a Sión át a Balatontól délre megtudni a kék sereg előre­haladását. E célt a 10. lovashadosztály szol­gálja, amely Mayer tábornok vezetése alatt a 8. és 10. huszárezred, 1. és 7. honvédhuszárezred­ből, 4. és 5. lovaglótüzér osztályból, egy honvéd kerékpáros századból és két géppuskaosztagból áll. Indulás hasonlókép, mint a kék félnél 14 én, hajnal előtt. Járőrök mindkét részről már 13 án d. u. 2 órakor küldhetők ki. Az egész gyakorlat súlypontja kétségkívül a Sión való átkelés. Feltűnő, hogy a kék félnek nincs tüzérsége. Szükség esetére azonban a gya­korlatvezetőség rendelkezésére állt közömbösítve (fehér jelzés) a 4. tarack ezred és a 10. ágyús- ezred a Sión innen. Lefuvás 16-án déli 12 óra­pán már magánkegyurával találkozunk, a király tehát elajándékozta a kegyuraságot. Vagyonos apátság volt, birtokai Tolna és Bodrogvárme- gyében feküdtek. A XV. században G araiak voltak a kegyurai, majd II. Ulászló 1512-ben Perényi Imre nádort tette meg azzá, de 1516 ban visszavette a kegyuraságot, valószínűleg Imre fiának, Jánosnak erőszakoskodásai miatt. A mohácsi csata után, a hátai monostor tagjai hamar összeszedték a monostor kincseit s Pannonhalmára menekültek ezekkel. Sok kincset vittek magukkal, ismerjük a leltárt, amely az ajándékozók neveit is fentartotta, ezek közt ol­vassuk Hunyadi Jánost, Szilágyi E’zsébetet, Hunyadi Lászlót, Török Imrét, Perényi Imre nádort. A török idők alatt azután elpusztult az apátság, 1539 ben megrohanta Bátát a török, elpusztította s innen és vidékéről 1000 rabot haj­tott el. Miksa 1566 ban Zrínyi Miklósnak adta az apátság javait Szigetvár védelmezése költsé­geire, ennek bukása után pedig gazdátlan ma­radt s a XVII. század megvirradásakor Báta lakosságának nagyobb része már Luther és Kál­vin tanítását követte. 1613 ban II. Mátyás oly figyelmeztetéssel adja Bátát Silkovics György esztergomi kano­noknak, hogy igyekezzék a veszendőbe ment apátsági jogokat visszaszerezni. E téren azonban csak Veresmarti Mihály, a XVII. század ez érdekes konvertitája ért el eredményt, aki 1627 ben kapta meg az apátságot. Ispánja vallomása sze­rint összeírta az apátság összes javait és jöve­delmeit s megkezdte az elidegenített jószágok visszaszerzését. Báta az ő működése folytán egyike lett a legjövedelmezőbb apátsági javadalmaknak. A szellemiekben is gondját viselte népének. Igye­kezett alattvalóit régi hitükben fentartani s ahol

Next

/
Oldalképek
Tartalom