Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-02-20 / 15. szám

‘ 3. február 20. TOLN AVARMEGYE és a KÖZÉRDEK Bezerédj Andor, báró Schel József kir. kama­rások, Kov/ics S Síidre, Perczel Lajos, Vizsolyi Ak,os, Bernriedér .János. Döry- Pál volt főispán, az elhunyt, sógora, Dön/ Hugó, dr. Kiss Ernő főügyész, dr. Drágíts Imre főorvos. Bajó Pál, Rassonszky Julián, Perczel Béla, Nagy István, Szévald Móric főszolgabirák, Piáth Elemér báró szolgabiró, Jeszenszky György báró. Az el­hunyt ravatalánál dr. Leopold Kornél vezérigaz­gató vezetésével megjelent a Tolnainegyei Ta­karék- és Hitelbanknak küldöttsége is, igy akarva némikép háláját lenini nagynevű alapitója és elnöke iránt. A küldöttség másik két tagja : dr. Martin József és Leopold Lajos volt. A szertartás előtt Simontsits Elemér főispán veze­tésével tisztelgés volt a három Széchenyi testvér­nél, a kiknek nevében Széchenyi Bertalan gróf válaszolt meghatottam A részvét egyébként, is óriási mértékben nyilvánult meg. A koporsót koszorú erdő borítja. A király külön táviratban fejezte ki részvétét s a Bécsben időző magyar főúri családok egymás után keresték fel a gyá szoló családot. A holttestet a déli vasút pálya udvaráról Czenkre szállították, ahol csütörtökön délelőtt 11 órakor helyezték örök nyugalomra. A bulgár kertészet. Mióta a Balkánháboru megkezdődött és a mi bulgár kertészeinket a haza védelme elszólí­tott a. tőlünk, azóta a napi és vidéki lapok is gyakran foglalkoznak azzal a kérdéssel: mikép pótolhatjuk majd a jövő nyáron a zöldség- és főzeléket termelő bulgárokat '< Ki látja majd el a városi lakókai zöldséggel és főzelékkel V A kérdéssel legtöbb lap olyan aggodalom­má! foglalkozik, mintha egyedül a bulgár kerté­szek volnának a mi táplálóink. S n ély sajnálko­zással beszélnek a hazaszólitott kertészekről. Sajnálni én is sajnálom ezen ügyes és élel­mes népet, főkép azokat, akik a csatatéren el­vérzettek vagy nyomorékká lettek, de nem azért, mert az aggaszt, hogy ki munkálja meg most az itt hagyott telepeket. Mert hát mi magyarok eu offó földmives nép vagyunk és a kertészet is a mesterségünkhöz tartozik. 8 bizio-s vagyok benne, miszerint kevés kis Útmutatással a magyar ember is ép oly ügyesen megtermeli a városok zöldség- és főzelék szükségletét, — mint azt a bulgár kerteszek megtették. Nemzeti szempontból tehát, ha sovinisztának mondanak is, örülök annak, ha minél kevesebb bulgár kertész jön vissza. Mert én a nemzet meg- károsodását láttam abban, mikor a bulgár kerté­szek itt jól meghájasodtak — nyáron át és télire szépen hazamentek, még csak hálás pillantást sem vetettek arra az áldott magyar földre, mely őket dúsan táplálta. Nem azonosították ők magukat a magyarral, hanem az egész országot csak jó fejőstehénnek nézték, melyre csak addig volt szükségük, mig a zsírját szívhatták. Tehát nemzeti és közgazdasági szempontból véve a dolgot, örülök a bulgárok elmaradásának, mert ezek elmaradása rohamos lépéssel sietteti az én ideálom megvalósítását, melyért már 30 óvon át tanítói gyűléseken és a lapokban harcolok, hogy t. i. a magyar népet a kertészkedésre kell nevelni, hogy igy az a gazda is, kinek egy-két hold földecskéje van, abból olyan hasznot húz­hasson, amiből kényelmesen, bár nem is bőven, megélhet. S hogy a földéhség miatt ne kelljen neki kivándorolni. A népet a kertészkedésre rá vezetni, nem is olyan nehéz. Evek óta figyelemmel kisérem itt, az én sztikebb hazámban : Dunafüldváron, a nép ebbeli munkáját. S különösen azt az óriási haladást, amit a nép a kerti vetemények terme­lésével elért, mióta a gazdasági ismétlő leány iskolában a zöldség és főzeléktermelés szak­szerűen lesz tanítva. Kertészkedik is itt nálunk mindenki. S ha­bár itt is vannak bulgár kertészek, — a nép és a termelő közönség nem érezte a verseny hatását, valamint a fogyasztó közönség sem érezné meg a bulgár kel teszek hiányát, ha azok «dinar; (Inának. Mert mig eddig a nép leginkább exportra termelt, ha nem lesznek bulgáraink, akkor a helyi piacon fogja a termését a termelő értékesíteni. S az a pénz, a mi eddig kivándorolt a bulgárok kezén, az is itt marad s ez is egy kis lépés a nemzeti ragyonosodáshoz. Jól ismerem hazám földjét és ennek áldott jó népét. Tudom azt is, mily könnyű ezt a népet meggyőzni és rávezetni arra, a mi reá nézve ‘haszonnal jár. Mert tud ám a magyar nép gon­dolkodni és számolni is megtanul. A dolgot sem kerüli, hisz látjuk, hogy külföldön mennyire meg­becsülik a jó magyar munkást! Becsüljük meg itthon is ! Legyünk a nép segítségére, vezessük őt a jó és helyes útra. Ne favorizálja «e a kormány, se a társada­lom az alkohollal spékelt fogyasztási szövetkeze­teket, melyek a nép romlására vezetnek ; hanem e helyeit alakítsanak „termelő szövetkezeteket“, melynek az lenne a célja, hogy a kis gazdák egy­öntetűen zöldséget és főzeléket termelve, azt a városok kereskedőinek és fogyasztóinak eladnák. Ez által a kisgazda tetemes jövedelemhez jutna és a fogyasztó közönség sem lenne kizsákmányolva, ami a mostani drágaság mellett, úgy is már el­viselhetetlen. A tanítóságra vár itt ismét a nemes feladat. És pedig ép azért a tanítóságra, mert én nem ismerek tanítót, aki a kertészet ezen könnyű ágához : a zöldség-és főzelékte: meléshez ne értene. Hogy pedig a tanítóság —. ezen most már teljesen aktuálissá vált nemzeti gazdasági ágban minél nagyobb tökélyesedésre vihesse — rendez­zen a földmivelési miniszter minél több szak­tanfolyamot a tani lók részére és vegye fel oda azokat mind, akik lelkesednek az eszméért és a tanfolyamra jelentkeznek. De addig is, mig ez meg lesz, ne nézzük a dolgot összetett kezekkel, hanem agitáljunk, beszéljünk a kertészkedés mellett és szervezzük a kisgazdák termelő szövetkezetét. Mentsük meg a magyar népet a kivándorlás elől, mert kertész­kedni még a mostohább vidéken is lehet s ezzel arany korona, melyről mintegy felrepülve látszik a természetes sziuü sas a mező jobb oldali szeg­letéből tündöklő nap felé. A paizs közepén a négy mező között egy kisebb arany koronás vért van, melynek két mezejében zöld halmon szétter­jesztett szárnyakkal fehér galamb áll, piros cső­rében zöld koszorút tartva. A cimerpaizsot aranybibor szinti diszitraény övezi. Ékes szimbóluma ez a család érdemeinek és a nemzeti szin Ízléses felhasználásának. A-lánc­hídon látható gróf Széchenyi-féle címert még két oldalró telamon gyanánt két sas tartja, de ez már a valódi családi címer kibővítése gyanánt tékintendő. Amily szép és jellemzetes a cimer, ép oly nagy jelentőségű és magasztos a család jeligéje: „Si deus pro nobis, quis contra nos.u Ha Isten velünk, ki ellenünk ! Es valóban az Isten áldása még azután is kisérte a családot, midőn további ivadékaiban oly utódokat adott a nemzetnek, mint Széchenyi Ferenc, a nemzeti muzeum megalapítója és Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Széchenyi Ferencnek érdemei az 1807. évi XXIV. t.-c.-ben örökítették meg kartársai, mely szerint. „A rk. hálásáé ismerik el gróf Széchenyi Ferenc kir. főajtónálló mesternek a közjó iránti igyekezetét, mely szerint dicső emlékű őseinek nyomdokait követvén, nagy válogatott könyvtá­rát, ritkább érmeit, kézirat-, térkép- s;b. gyűj­teményeit a magyar nemzet használatára teljes joggal átengedte s igy a felállítandó nemzeti mú­zeum alapját dicséretes buzgalommal letette. Eme nagybecsű és főkép hungaricumokban gazdag könyv-, oklevél-, érem- és régiséggyüjte- ményét pesti házával együtt már az 1802 ik év­ben a magyar nemzetnek adományozta. Széchenyi István, a ,,legnagyobb magyar“ működése annyira ismeretes az utókor előtt, hogy az ő érdemeit méltányolni teljesen fölösleges. Az ő' neve újabb nemzeti történelmünket, az újra alakulás korszakát, a ,,Magyaror*zág nem volt, hanem lesz“ igének megvalósulását jeleuti. Lehet azon vitatkozni, hogy az ő előrelátó, megfontolt és mérsékelt magatartása a politikai téren alkal más és képes lett volna-e a nemzetet ez alkot­mányfejlődés azon fokára elvinni, amelyen jelen­leg vagyunk; de‘hogy közgazdasági, társadalmi, culturális stb. téren néhány évtized alatt mit te­remtett meg ő, mint e nemzet gigásza, megmu­tatják művei, alkotásai. Megvetette a magyar tudományos akadémia alapját, megcsinálta a lánc­hidat, a magyar nemzeti szinházat, a gőzhajó­társaságot, alaki tott gazdasági egyesületeket, kaszinókat, takarékpénztárakat, raegszabályozta a Tiszát, tervezett az ország távoleső részeit össze­kötő vasúti hálózatot, szóval a gazdasági és cul­turális téren ő volt Magyarország ujjáteremtője. A legnagyobb magyar egyik fivére volt Lajos, ki szintén részt vett az akadémia megala kitásában és 1836-ban egy Széchenyire valló, hazafias levél kíséretében, az akadémiát Széchenyi Istvánnak mesteri kézzel festett képével ajándé kozta meg. Ez a honszerelem melegével irt levél eléggé dicséri gróf Széchenyi Lajos, a most meghalt nagyatyjának fenkölt lelkét és magasz­tos gondolkozását. Gróf Séchenyi Lajosnak egyik fia volt Széchenyi Nép. János, Deák Ferencnek volt benső barátja, ki Erdődy grófnővel lépet házas­ságra. E szép frigyből három gyermek szárma-. zott: László, Ferenc és Sándor ; az utóbbi vár­megyénk volt nagyérdemű főispánja. I ' _____ ' j 3 előse gítettük a nemzet gyarapodását és ez áldott magyar földnek a jövedelme nem kerül idegen, velünk még csak nem is rokonszenvező nép kezébe. S ha igazi buzgalommal karoljuk fel a kertészkedést, akkor nem kell visszasírnunk a bulgárokat, mint nem siratja őket — mint ter­melőket — Dunaföldvár közönsége, mert csak élhetetlenségre vall az, ha mi ezen az áldott föl dön nem bitjük azt megteremteni, a mire szük­ségünk van ! Lantos Simon. Hiteltudósitás. A hitel állandó megszorítása még mindig vértelenué teszi kereskedelmi életünket; de mert most annyira megnövekedett a hite! kereslete, a visszaélések is megszap rodtak, amelyet vele minden időben elkövettek. Kereskedők, pénzem­berek és pénzintézetek ma még alaposabban meg­fontolják, mine máskor, pmzbe.n bővelkedő idők­ben, ho y leinek nyújtsanak Iliiéit. I) *. mert köz­vetlenül nem mindig lehet tájékozódást szerezni a hitelt igényló vagyoni helyzete s afelől, hogy a visszafizetést teljesíteni tudja-e, nem lehet nél­külözni a mások utján való informálódást. Régóta v.mnák nálunk is hiteltudósitó irodák, amelyek bármely, bárhol lakó egyén viszonyairól adnak, díjazásért felvilágosítást. Átlátszó, milyen fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy ezek az információk korrektek, meg­bízhatók, tárgyilagosak legyenek. Kitűnt e kivá­nalom jelentősége legutóbb, amikor a budapesti hiteltudósitók nagy visszaéléseket követtek el a hitellel, hamis, személyes érdekektől vezetett in­formációk adásával. Jóhiszeműen is tévedhetnek a hiteltudósitási irodák, mert adataikat azok sem szerezhetik min­dig közvetlen tájékozódásból. Ha tőlük egy vidéki kereskedőről felvilágosítást kérnek, nem küld­hetnek mindenkor megbízottat, aki annak a ke­reskedőnek üzleti könyveiből, talán ingatlanainak telekkönyvi bejegyzéseiből szerezi be adatait. Hanem legtöbbször a kereskedővel egy városban levő más, megbízhatónak tartott cégnél tudako zódnak. Már most ezt a céget akárhányszor ve­zethetik személyes érdekek. Más az, lia maga a tudósitó iroda él vissza a felé irányult bizalommal, ha szélhámos, bauds üzletet köt, mert lelkiismeretes információ helyett • lelkiismeretlen, a valóságtól szándékosan eltérő információt ad, amit pedig jó pénzzel megfiz-ttek. • Ezek a hamis tudósítások óriási károkat okoz­hatnak, mint legutóbb megtörtént. Örömmel kell ennélfogva fogadni a kor­mánynak a bitehudósitás megrendszabályozására vonatkozó törvénytervezetét, amely hivatva van , arra, hogy a hiteltudósitás terén tapasztalt visz- szaéléseket megszüntesse. A tudósitási irodákat . szigorúbb hatósági ellenőrzés alá fogják helyezni s a törvény fokozott szigorával büntetik a visz- szaélésekci, amelyekből származott károkért a hiteltudósitók anyagi kárpótlással is tartoznak, ami mindenképen méltányos. ■ i ’ - ­A jelen kormánynak nem kicsinylendő ér- - deine lesz a hiteltudósitás! törvény megalkotása. , HÍREK. — Egyházmegyei felügyelő választás. A tolna—baranya—somogyi ev. egyházmegye -f el - ügyelői székének betöltése tárgyában most- foly­nak a szavazások. A sárszentiőrinci egyházköz­ség a maga kettős szavazatát f. hó 17-én Sass László borjádi földbirtokosra, egyházmegyei 1 gyámint. elnökre adta le. — Nyugalomba vonult pénzügyi tanácsos A pénzügyminiszter Tékus Vilmos szekszárdi pénzügyi tanácsost, a szekszárdi m. kir. pénzügy- igazgatóságnál, 39 évi szolgálat után nyugdíjazta • és neki hosszú és érdemes közszolgálatáért elis­merését fejezte ki. A nyugdíjazott érdemes tiszt- - viselő volt s rokonszenves egyénisége révén Budapestre távozásakor a legjobb emlékeket hagyta vissza Szekszárdon.- Meghívó. A szekszárdi róm. katli. óvoda­egyesület nagynevű alapítója és elnöke: Simontsits : Béláné halálának évfordulójáról — az erre vonat­kozó határozatához képest — f. évben is kegye letesen emlékezik meg. Ennek folytán van szerencsém értesíteni az egyesület t. tagjait, hogy az emléknapon, 1913 február 21-én (pénteken):' 1. Délelőtt 91/2 órakor a boldog emlékű elnöknő lelkiüdvéért a belvárosi r. katli. templomban requiem lesz, (Gyülekezés az óvoda helyiségében d. e. 9lL órakor.) 2. Ezután d. e. 101/a órakor a boldogult elnökuő arcképének leleplezése az óvoda helyiségében. 3. A Simontsits Béláné- alapitvány kamataiból folyó évben 10 gyermek­nek teljes ruházattal ellátása és a ruhák kiosz­tása. Szekszárd, Í913’ február 15. Tisztelettel Br. Schell Józsefné, az egyesület elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom