Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-12-22 / 102-103. szám
XXIII. IX. évfolyam. 104. szám. ¥ Szekszárd. 1913 december 29 Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fél évre ...... 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Hesielenik hefenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Izenet Tolnamegyének és Szekszárdnak, A „Tolnavármegye és a Közérdek“ szekszárdi újság folyó évi december hó 15-ikén vezércikkben foglalkozik a báta- szék—mohács—pélmonostori vasút kérdésével. A lelkes hang, a buzdító szavak úgy hiszem, nemcsak a lap hazájában, hanem máshol is élénk visszhangra találtak és nem tudok elzárkózni, hogy ennek kifejezést ne adjak. A szomszéd Baranyából irom e levelet, az izenetet nemes Tolnavármegyének és Szekszárdnak, innen akarom megizenni, hogy az említett cikk minden sora, tiszta szinarany igazság. Sok érdekszál fűzi össze Tolnát Baranyával, ezek azon érdekszálak, melyek a politikai, közigazgatási határokat eltüntetik és közös gazdasági érdekekben a két törvényhatóságot összefűzik. Ha visszatekintünk az alkotmányos éra előtti múlt és régmúlt időkre, midőn még közgazdasági kérdések csak 'kevés ki- választottat és hivatottat érdekeltek, midőn a politika, a nemzeti sérelmek játszották a főszerepet, a két vármegye társadalmilag egybeforrott, Baranya székvárosa volt több vármegye társadalmi gócpontja. A társadalmi harmónia azután később átment a gazdasági kérdések terére. Az utolsó évtizedekben a két vármegye a közös érdekű gazdasági kérdéseket együtt, karöltve, egymást támogatva moz- gátta. Első nagyobb emóció volt utóbbi időben a budapest—pécsi vasút, ezután pedig a baja—bátaszéki vasút és itt a Duna- hid kiépítése. Ez utóbbi kérdésnél felmerültek Baranyában partialis érdekek is, mégis a hivatalos vezetőség Tolnavármegyét támogatva minden téren, az ügyet dűlőre'vitte és megvalósítását keresztül vitte. A harmadik fontos kérdés a boszniai fővonalnak Sárbogárd—Szekszárd—Báta- szék—Mohács—Pélmonostor télé terelése. Ezen kérdés már évtizedek óta szőnyegen van, megvalósítására már évek óta számos terv merült fölt, sokan kísérelték meg ennek megvalósítását a bátaszék—-mohács— pélmonostori vasút kiépítésével. A kérdés megvalósitása azonban az annexió után teljes súllyal és fontossággal követelőleg lépett föl. Ezen időponttól kezdve teljes eréllyel, kitartással kezdte meg a két testvér vármegye az agitációt. Küldöttségekkel, együttes és külön-külön feliratok egész Özönével fordult a kormányhoz, hogy a vasutat államköltségen létesítse és a szükséges első- rangusitást végeztesse. Sajnos, a súlyos külpolitikai és még súlyosabb pénzügyi viszonyok nem engedték meg és a közel jövőben nem is engedik meg, hogy a boszniai fővonal vagy egyik fővonal ezen kivánt útirányban legyen. Ha talán Pató-Pálok lennénk, a változatlanban megnyugodnánk és várnánk a jó szerencsét, amikor a sültgalamb szájunkba repül. De hát van-e ebből haszon, van-e ebből ésszerűség, a válasz — nincs. A sok vajúdás, sok felirat és sok de- putáció után, 15 hónap előtt,. a kereskedelemügyi miniszter a boszniai fővonal még kiépítetlen bátaszék—mohács—pélmonostori szakaszára az előmunkálati engedélyt kiadta. Az engedményes munkáját megkezdte, csatasorba állitá Baranyavármegyét és az érdekelt községeket, Mohács városát. íme, a harci riadóra a baranyai érdekeltség, utóbbi időkben, példátlan áldozatot hozott azon elvből kiindulva : „segits magadon“. A baranyai érdekeltség érezte, tudta és tudja, hogy ezen vasútvonal kiépítésének elmaradása, kitolása ma egy kiszámithat- lan anyagi veszteség, de tudta és érezte, hogy mig kellő anyagi áldozatot nem hoz, addig a megvalósulásra semmi reménye sem lehet. Hiszen hiába beszéltünk és irtunk, hiába hangoztatjuk í vasút fontosságát, országos jelentőségei, mert nem egy, hanem tiz-husz hetyen hangzik föl az esdő, követelő szózat: állam, kormány ide jöjj, itt segits, itt támogas, mert elvesz az ország, elvesz a magyar stb. Szóval az állam, a kormány a legnagyobb zavarban van, hova nyúljon, hol segítsen, mi sürgősebb, mi szükségesebb ? Csak a helyzete és elhatározása lesz köny- nyebb, ha látja, hogy egy vidék nagy fontosságú ügyéért felbuzdul, ha látja, hogy a régi jó szokástól eltérőleg nem szóval, hanem tettel, a legsúlyosabb argumentummal, anyagi áldozattal igyekszik célt érni. Teljes meggyőződésem, ha Tolnavármegye és Szekszárd épp úgy, mint a baranyai érdekeltség a fővonali vezetéssel és alépítménnyel létesíti a bátaszék—mohács— pélmonostori vasutat, akkor a fővonal iránt táplált vágy megvalósulása sokkal közelebb lesz, mint ma, akkor az állam könnyebben és gyorsabban, hivatkozva az érdekeltek anyagi áldozatára, valósíthatja meg azt, amiért oly sokáig buzgón harcoltunk, talán hiába. Rosszul mondtam, nem hiába harcoltunk, mert e harc nélkül nem értette volna meg úgy az érdekeltség és a legegyszerűbb kisgazda, mint ahogy megértette, hogy miről van szó, mire kell az áldozatot meghozni. Midőn a baranyai érdekeltség igy, fontosságához mérten obulusait lerakta, akkor a kedves bajtársak, Tolnamegye és Szekszárd, áthatva az itt Írottaktól, melyek már a köztudatban vannak, szintén erejükhöz, tehetségükhöz képest bizonyára megadják azt, amit tőlük nemcsak kérni, de áldozataink nagy mérve után, talán, követelnünk is lehet. Helyesen Írja a fent hivatkozott újság december 15-iki cikke, hogy Tolnamegye és'. Szekszárd gondoljanak jó szomszédaikra, azokra, kik őket mindig önzetlenül támogatták. Helyesen Írja, hogy Baranya mostan, midőn minden áldozatot meghozott, ha cserben hagyatnék, meg fogja gondolni, vájjon higyjen-e régi fegyvertársainak, vájjon velük menjen-e sürgetni, támogatni őket. Biztosra veszem, hogy a régi barátság meglazul és bizonyos hidegség íog beállani, mert Baranyamegye ez ügybe most már nem csak erkölcsi, becsületbeli súlyát, hanem páratlan anyagi sullyát is belevitte, befektette. Aki a cikket irta a szomszédból, ide látott a szivekbe. Egy nagy érdekeltség visszaíojtott lélekzettel várja most mit fog tenni és adni Tolnamegye és Szekszárd. Vájjon Tolnamegye meghoz-e minden áldozatot, mit elbír, vájjon Szekszárd állja-e hét év előtti szavát. Őszintén izenhetem a kedves harcos testvéreknek, hogy tőlük a legjobbat várjuk. Ez adott jó példán a felbuzdulást várjuk, hogy egyesült erővel csakhamar megvalósuljon évtizedek álma, évtizedes küzdelmek tárgya. Igen fájna, igen rosszul esnék, igen keserű volna a csalódás, ha szomszédainkban csalódnánk. Csalódás után hitünk, bizalmunk megrendül, az együttérzés, az együttműködés már nehéz, bajos dolog lenne, mert hiányoznék az összekapcsoló érzés, a tudat: ,,célunk elérésére mindenünket áldozzuk“. Tol na vármegye és Szekszárd tehát most állja ki a barátság próbáját. Biztos hitem, meggyőződésem : a próba sikerülni fog és az uj év hajnalán már a régi szövetségesek a kötelesség megtételének teljes tudatával üdvözölhetik egymást. A megadandó hozzájárulás után közel jövőben egy, két egymás mellett elhúzódó acélszál lesz az az összetűző ideális érdekszál, mely a két vármegyét nem csak testvériségben, hanem gazdasági fejlődésben hatalmasan előre vinni fogja és hozzájuk más nagy érdekköröket fog csatolni. íme- bajtársak ezt várjuk tőletek, áldozataink után elvárjuk, hogy együtt valósítjuk meg azon tervet, melyen azután gyors léptekkel kiépíthetjük ama végcélt, mely előttünk lebeg : Budapestről—Bosznia télé fővonal Szekszárd—Mohácson át. — Megvalósul e gazdag vidék mérhetlen föllendülése, a jólét, gazdaság, megelégedettség bő forrásai nyílnak meg. Rajtatok áll bajtársak, tehát előre, a tettek mezején találkozunk s ott üdvözli bajtársait. Baranyai. * Lapunk folyó kó 15 iki számának vezércikke, amely a bátaszék—mohács—pélmonostori vasút tengeri kígyójával foglalkozott, élénk visszhangot keltett szélesebb körökben is. Az érdekelt szomszéd vármegyék lapjai majdnem szó- szerint közölték s helyeselték az abban foglaltakat. Újabban a baranyai vélemény tolmácsolására a fenti cikket kaptuk, de ugyanekkor közöljük a Dombóvár és Vidéke laptársunk ellenvéleményét is, mert azt tartottuk és tartjuk most is, hogy jó ezt a sokat bolygatott kérdést mennél több oldalról megvilágítani. Bizony igaza van abban a Dombóvár ée Vidékének, sokat foglalkoztunk mi már ezzel a
