Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-12-22 / 102-103. szám

1913. december 23.

— Jeges fördő. Vasárnap délután Varga Pál 14 éves kanászbojtár a vámházmelletti sármederben lévő jégen csuszkáit. A kiváló téli sportból azonban a kanászfiunak nem sok jutott ki, mivel hogy a szegény embernek a szerencséje is szegény. A jég beszakadt s a vígan sportoló fiú a vízbe esett. Kényelmetlen helyzetéből jó negyedórái kiabálás után Schmideg Mór Kákonyi Ferenc nevű kocsisa mentette ki a fiút olyanformán, hogy hasoncsuszva megközelítette és deszkát nyújtott neki, amelynek segítségével kiszabadult a didergő gyermek. — Faddon három gyerek azonban csúszkálás közt bele- fult a vízbe.

— Csalódni emberi dolog, de nem okvetlenül kell. Ha e névre „Réthy“ figyelünk, úgy nem csalódunk, hanem eredeti pemetefű-cukorkát kapunk 60 fillérért, még pedig egy kedvelt régi magyar háziszert, mely köhögés, rekedtség és hurutos bántalmak sok ezer esetében oly kitünően bevált. Az egyedüli készítő Réthy Béla gyógyszerész, Békéscsaba.

— A csaló álfömérnök. Annak idején megírtuk, hogy Wenk József dernyei (Bács Bodrog m.) illetőségű gépügynök bejárta Pestmegye, Bácska, Tolna és Baranya megye több községét, mindenhol a minisztérium által kiküldött Ladányi József főmérnöknek adta ki magát és a cséplőgépeket vizsgálta' felül. E minőségét egy hamisított igazolvánnyal bizonyította, amiért legtöbb helyen hittek is neki. A cséplőgép megvizsgálá sáért 6 korona dijat szedett. Sok helyen azonban állítólagos defektusok miatt a géptulajdonosokra 100 koronáig terjedő birságot is rótt ki, úgy, bogy ez a foglalkozás szépen jövedelmezett neki. Már több vármegyét megjárt az állítólagos főmérnök, mig végre rajtavesztett. Amint a nyomozás megállapította, 42 rendbeli csalás büntette és 6 rendbeli csalási kísérlet terheli Wenket, aki a főtárgyaláson be is ismerte az elkövetett csalásokat. Védelmére azt hozta fel, hogy Szerbiá ban tartózkodott és rövid időre Magyarországba kerülvén, újból vissza akart menni, de az éppen akkor kitört balkán háború miatt nem engedték át a határon. Mivel itt nem tudott foglalkozást szerezni, kénytelen volt csalásra vetemedni, hogy valamiből megélhessen. A vádlott előéletének ismertetésénél kitűnt, hogy nem most tévedt a bűn útjára, hanem a zombori és mitrovicai törvény székek által már ugyancsak büntetve volt. A pécsi kir. törvényszék négy évi fegyházra ítélte. Az Ítélet jogerős

— Megvert vendéglős. Horváth Mihály bölcskei korcsmárost a nála mulató ifj. Komáromi József és ifj. Lemle János bölcskei lakósok puszta kézzel alaposan elverték, a vendéglő helyiség több ablakát betörték és a söntésben levő bort kiöntötték. A tetteseket a csendőrség a dunaföldvári kir. járásbiróságnak feljelentette.

x Uj épületfakereskedés Dombóváron

Austerlitz Viktor, somogymegyei régi fakereskedő cég, kinek Kadarkuton és Kiskorpádon hosszú éveken át voltak épületfakereskedései, Dombóváron a napokban szintén egy a mai kornak megfelelő nagyszabású épületfa és téglakereskedést nyitott az Ódombóvári vasútállomás mellett. Mint régi, elismert, szolid és jóhirnevü céget ajánljuk azépitő közönség szivesfigyelmébe.

CSARNOK.

t

Ahitat-órán.

Ez a te órád . . . Csöndes ünnep. Eloltom a lámpavilágot —

És messze mesévé szépülnek A szürke hétköznapiságok.

Es szem nem látta csodás kék fény Szállong ha1 kan szitálva most szét,

És álmot sző a japán gyékény,

És elborong a vén karosszék.

A tükör néz kiégett szemmel,

Az óra régi éneket ver,

— S az emléked szirén, ragyogva, Glóriásan kigyul az estben:

Mint bús Madonna márványszobra Dús tömör arany posztamensen .. .

Rédey Tivadar.

Két karácsony.

Schönbrunn. A kis főherceg négy esztendős, szőkefürtü, kedves gyermek, szereti egész Bécs. Ha sétálni viszik, tömeg csoportosul körülötte és az emberek úgy dédelgetik meleg tekintetükkel, mintha az ő gyermekük volna. A nagyapa, Ferenc király még trónján ül, nagybátyja Ferdinand még csak ezután fog trónra kerülni, amelyre igénye van apjának, Ferenc Károly főhercegnek is. Tehát két trónörökös és csak azután következnék ő.

TOLNAVÁRMEGYE éa a KÖZÉRDEK

De a porosz és az angol követ máris beható jelentéseket küld kormányának, hogy mikép nevelik az uj trónörököst és ezek a jelentések arról is beszámolnak, hogy Ferenc József Károjy nagyon eleven- eszü gyermek, akinek szellemi képességeiről sokat tartanak a bécsi udvarbau. Különösen a porosz követ van azon a véleményen, hogy a kis főhercegnek korán fog a szerepe megkezdődni. Ferenc király mar aggastyán, fia a trónörökös Ferdinánd beteges, életképtelen ember. Ferenc Károly, a kis főherceg apja, nem vágyik a trónra, tehát csakugyan rövid pár év és a gyermek lesz az uralkodó.

. . . Este volt. Hideg karácsony estéje az 1834. esztendőnek. Ferenc király a nagyapa, a Salzkammergut sötét erdőjéből hozatott hatalmas fenyőt schönbrunni kajácsonyfának. Átvitette magához kis unokáját — a Hofarchiv fakult irá saiban olvasható ez igy — s mig nála volt, a fát a cselédség feldiszitette. Hat órakor egybegyűltek a gyermek szobájában Montenuovo herceg s a főhercegi család és az udvatartás tagjai. Ferenc király és Auguszta Karolina királyné kézen fogva vezették kis unokáikat a szobába, amelynek mennyezetét szinte elérte'a salzkammerguti fenyő. Ott volt kis fiával herceg Metternich is, a kancellár, gróf Goess és Malfatti, a főhercegi család bizalmasai. Sok mindent lehetett látni a hatalmas fenyőfán — igy beszéli el ezt a régi karácsonyt az archív feljegyzése — s Franci főherceg mindennek nagyon örült. Háromszor is kezet csókolt az uralkodónak, aki mondta is, hogy ilyen illedelmes még sohasem volt a kis unokája. Egész este nagy örömük telett benne. Mindenkit megnevettetett, amikor Malfatti bókoló meghajlásait igyeke- kezett utánozni. Persz.e, amit Malfatti a legszertartásosabban csinált, az a kis főhercegnél csak bájos esetlenséggel sikerült, de igy még kedvesebb volt. Goess fenségnek szólította, de Ferenc József Károly nem értette meg az előtte még ismeretlen cimzét. A főhercegasszony mondta is szemre hányólag a grófnak, hogy nem kell a gyermeket ilyen megszólítással zavarba hozni, ráér megtudni később, hogy miféle nehéz feladatok elé ál 1 itototta születése.

Ott állt a karácsonyfa mellett a kis Metternich Szilárd Kelemen, a kancellár fia, aki sokszor ment át a Burgba és a schönbrunni kastélyba, kis kortársával és későbbi császárjával játszani. Ezen a karácsonyon kapta Ferenc József Károly főherceg azokat a díszes egyenruháju katonákat, melyek az akkori osztrák és magyar ármádia minden fegyvernemét képviselték. Ólomból vol tak a katonák s velők játszott legszívesebben a gyermek-trónörökös. Az udvari kamarában ma is gondosan őrzik az ólomkatonákat, amelyek 30 év múltán Rudolf trónörökös gyermekéveit vidították fel. Mindegyik bakancsán vagy csizmáján ott olvasható az évszám: „1834. karácsonya“ s a király, aki pedig unokáitól soha semmit meg nem tagad, ezeket a régi játékszereket egynek sem adta oda.

Ditrichstein gróf is ott volt a schönbrunni karácsony estén Ferenc főherceg gyermekszobájában és ő jegyezte fel, hogy Auguszta Karolina királyné sokáig sirt az örömtől. Nyolc óra volt már- amikor a háznép elénekelt egy karácsonyi éneket és a kis főherceget' ágy ba fektették.

így volt Sckönbrunnban 1834-ben . . .

*

A gödöllői királykisasszony karácsonya. A hetvenes években ez a karácsony volt talán a király legboldogabb napja. Gödöllő ebben az időben valósággal a magyar Versailles volt. De azért alig ismerte az udvari pompát, falun vagyunk, mondotta a királyné és nem kastélynak, hanem puszta udvarháznak tekintette a Grassalkovicsok egykori hajlékát. Idejött, hogy legfiatalabb gyermekének, Mária Valéria főhercegnőnek gyenge egészségét megóvja. A gödöllői királykisasszony itt töltötte legboldogabb éveit és a király legboldogabb karácsonyát.

Ezen a karácsonyon kapta a főhercegkisasszony nevezetes zeetlandi ponniját, melyet egy parány szánkába fogtak, aztán beültették a hercegnőt és útjára engedték. Lovász, vagy lakáj nem volt vele, egymagában járta be a besnyői utakat. A szánkó végigsiklott a hóboritotta utón s a királykisasszonyt ujjongva fogadták a szembe jövő parBsztgyermekek. „Itt a Valéria !“ . . .

Kinn volt a gödöllői kastélyban a főhercegnő magyar oktatója, Rónay Jácint püspök, pár évvel azelőtt gróf Andrássy Gyulának tanácsára a trónörökös magyar történelmi tanára. A királykisasz- szonynak, kedves magyar lányunknak — mint azokban a napokban Erzsébet királyné mondotta — az erdélyi Korniss grófné volt a nevelője s a gödöllői karácsonyon magyar versre tanította. Ezen a karácsonyon közölte a királyné Rónay Jácinttal határozott óhaját, hogy Mária Valéria magyarul imádkozzék. Legyen vallásos és mégse vakbuzgó. Imádkozzék mindig magyarul, mert a magyar imák nagyon szépek.

7

A valkói erdőből vágták ki azt a hatalmas fenyőt, amit a gödöllői királykisasszony karácsonyára fehérkárpitu leányszobájában felállítottak. Séjour volt akkor Gödöllőn. A kíséreten kívül ott volt a karácsonyfa körül az udvari személyzet családostul s a rákosi homok magyar parasztja együtt énekelte a karácsonyi zsolozsmát a császárok, királyok és hercegek utódaival. Nem szűk családi kör volt akkor ott együtt. Gödöllői magyar urak, járási tisztviselők és falusi notabilitások együtt ünnepelték meg a karácsenyt a királyi családdal.

Másnap vadászat volt a szentjakabi és valkói erdőkben. Akkorra megérkeztek a bécsi és budapesti urak, akik közül ma már csak nagyon kevesen voltok életben s alighanem csak ketten emlékeznek már erre a karácsonyra, a király és „kedves magyar leánya“ ....

így volt ez Gödöllőn, a királykisaszony tavaszának karácsonyán..........

Kovács J.

Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cemenU és email-töméseket. Arany, platina és porcellán koronákat és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nélküli fogakat.

Foghúzás érzésteleniiéssei!

Műfogak és javítások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek.

Lakás: a gimnáziummal szemben.

Melódiák.

— Egy holt költő versei. —

(B ) Könyvszekrényemben kerestem valamit. Nem hiszek a babonában, de mintha a kezemet megfogta volna egy — könyv. Levelei valósággal odatapadtak ujjaimhoz s mindaddig szorították, mig csak ki nem húztam a kék fedelű kötetet. Veszelei Károly Melódiák. Budapest 1903. Tehát már 10 éve. Valami úgy megszorította a szivemet, mintha csak szét akarná morzsolni. Egy szomorú drámának, egy véres tragédiának vasujja még most, évek mufva is fojtogat. Szegény jó fiú, személyesen soha sem ismertem. Csak leveleiből, gyöngy betűiből s gyöngyöket érő szép verseiből. Eleinte félénken küldözgette ezeket lapunknak. Itt, ott még most is megismerem azt a csekély, egy-két szónyi simítást, amelyet, mint akkor e lap főmunkatársa — versein megcselekedtem. Később már nem igen akadt simítani való, a Hét s más előkelő fővárosi lapok egyre- másra közölték szebbnél-szebb költeményeit s verskötetei a Hervadás regéi (1894). Fel a szivekkel (1897) irodalmi körökben is feltűnést keltettek. De jaj, csak ezt az utolsó kötetét, a Melódiákat soha meg ne irta volna. Ehhez a szive vére tapadt. Úgy tudom, hogy még maga gyűjtötte össze verseit s rendezte sajtó alá, de a szépséges Melódiák szomorú introdukciója egy revolverdörrenés volt. Ez ebben a kötetben, az ő egész életében talán az egyedüli disszonáns[hang. Ennek se keressük az okát. A nagy „miértére úgy sem tudnánk megfelelni. Talán még ő se. Jómódban, szerető környezetben élt, megérte a dicsőséget, az elismerést. Beteg volt? Az a teste, de nem a lelke, mert ez ritka egészséges volt, ha busongott, ha szenvedett, ha megszakadt is. Veszelei Károlyban egy folyton fejlődő s mindég magasabb-magasabbra szárnyaló tehetség veszett el. Cikornyátlan, egyszerű lírikus, de mélyen érző, igazi poéta. Nem szavakkal dobáló, égig kurjogató, de szelíd, lágy, lelkűnkhöz simuló, mint egy bársony darab. Mindég magát dalolta, de meg kellett értenünk. Érzéseit pedig nem tukmálta ránk. Meleg közvetlensége mint puha női kéz behizelgően simogatta végig a lelkünket. A szülei s általános emberszeretet volt glóriás fénye az ő költészetének. Jaj, csak magát nem szerette. Ha szerette volna, ma fent, elől ragyogna a kevés számú igazi poétáink között. Sok divatos nagy is irigyelné, bár mesterkéletlen egyszerű hangjáért lehet, hogy sárral is dobálnák. Engem nem fűzött az elhunythoz szorosabb kötelék, éppen azért elfogulatlan lehetek vele szemben s bátran hirdethetem, hogy abban a nagy könyvben, ahol a magyar irodalom veszteségeit könyvelik el : Veszelei Károly egy nagy jelentős tétel, aki pedig még nagyobb is lehetett volna. De ne én beszéljek. Szóljanak az ő gyönyörű versei, amelyek az én rögtönzött visszaemlékezésem kicsinyke kará csonyi gyertyájánál sokkal szebb, tündőklőbb s ami fő, maradandóbb féDDyel ragyognak :