Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-02-10 / 12. szám
EGYHÁZI ÜGYEK. Széljegyzetek egy megüresedett tisztség be+öltéséhez. Budapest, 1913 február 6. A Tolna-, Baranya-, Somogyi ág. hitv. ev. egyházmegye világi felügyelője az elmúlt évben elhunyt; a felügyelői tisztség tehát üresedésben van. Egyházunk alkotmányát képező zsinati törvények szerint kettős elnökség viszi az ügyeket annak dokumentálására, hogy a világi és a papi elem egyenlően viselje szivén egyházának ügyét, előrehaladását. Szükséges volt tehát az iránt intézkedni, hogy a megüresedett tisztség mielőbb töltessék be arra alkalmas, megfelelő egyénnel. Evégből tartotta meg az egyházmegye folyó hó 4-ikén rendkívüli közgyűlését Bonyhádon, amely alkalommal a volt felügyelőnek, néhai Szeniczey Gézának szép szavakban s emlékét megillető elparentálása után a közgyűlés megtette a szükséges előintézkedéseket a választásra. A többi az egyházközségek dolga, mivel igy és csak ilyen módon lehet a protestantizmus liberális és demokratikus eszmeáramlatát biztosítani, amennyire ez által az egyház minden tagjának módjában ált a maga álláspontját körvonalazni s feljegyzését érvényre juttatni. Azonban felmerül a kérdés, hogy a protestantizmus progresszív szelleme igazán kellőképen biztosítva van-e a liberalizmus és demokratizmus ilyen módon történő megnyilatkozása által. Es ahogy számtalan példával illusztrálhatni lehet, ki kell mondanunk, hogy kellőképen nincs biztosítva. Ép ami egyházmegyénk egyik jeles világi ura mondotta néhány év előtt kíméletlen igazsága által, méltó feltűnést keltett brossürájában a következőket : „Nagyobb baja a protestantizmusnak az, hogy a világi vezető helyek betöltésénél a választó testületek túlnyomóan oly elv szerint jártak el, hogy az illető egyéntől úgyszólván csak vagyoni vagy csak pozíciós minősítést kivántak meg s ekónt a nagyobb világi tisztségeket a feudális elemek kezére játszották. Ily utón teremtettek azután oly állapotot, melyben minden alkotmányos egyházkormányzati rendszer mellett is, lényegileg nem a demokrácia érvényesül, hanem az oligarchia fekszik rá a protestantizmusra." íme a bizonyság rá, hogy egyházunk alkotmányának fejlődésével — a demokráciává! — homlok- egyenest ellenkező, az a mindinkább mélyebb gyökeret verő szokás, amely szerint protestáns egyszerű egyház életünkben is keressük, hogy hol tudnánk azt kifelé jól mutató valamivel vagy valakivel felcicomázni. Félre ne értessem : nem személyek ellen és nem személyek mellett szólok, amikor megálla- pitom azt, a könnyen bizonyítható tényt, hogy téves modus procedendi szerint járunk el, amikor nem az egyház érdekében kifejtett tevékenységet tartjuk az egyházi, világi tisztségeknek betöhé- nél fokmérőül, hanem „vagyoni pozíciói minősítést“ kívánunk. TOLNAVARMEGYE ég a KÖZÉRDEK ________ 1913 február 10. Szinte szokás joggá és itt egyszer kötelességgé izmosult az a sok időn át követett hamis eljárás, amely szerint világi felügyelői állás úgyszólván csak — sőt merném állitani: kizárólag — a nagybirtokos osztályból kerülhet ki és csupán ezen osztályhoz tartozót „lehetett“ megválasztani. Talán rendben van a dolog, arnig ezen osztályhoz tartozó egyénnél egyháza érdekében kifejtett munkálkodásról, vagy ha csak a szokottnál élén- kebb érdeklődésről is szólhatunk. Ámbár a protestantizmus egyik alapelvét képező demokráciát szem előtt tartva, ez esetben is lehet vitatni e kérdést. De minden tekintetben messze alatta marad ennél a vagyonnal és más egyébként pozicióval is rendelkező azon „egyszerű“ egyháztagnak, aki az egyház minden ügye iránt, ezt érdeklő minden kérdésnél igaz érdeklődést tanúsít, amely aztán arra serkenti, hogy egyházának fejlesztéséhez teljes erejével hozzájáruljon. S ez az, amit szeretünk elfelejteni és nem csak hogy elfelejtjük, de odahatunk, hogy ez senkinek — egyik egyházközségnek se jusson eszébe, hanem találja — a régi szokás szerint — azt a legtermészetesebbnek, hogy a nagybirtokos vagy „vagyonnal és pozícióval“ rendelkező egyház tagok közül választják meg a felügyelőt, teljesen elkerülve azt, tud-e s akar-e tenni valamit egyházáért vagy csak aféle — csokornak lesz jó a gomblyukba. Ennek a továbbiak során gátat kell vetni ; hangosan tiltakozik ellene a protestantizmus egész lényege és a §§-ba fektetett törvényeknek szelleme. ! Az egyházat, mint az egész nagy társada" lom egy részét, kell, hogy megerősítsük, nem hogy széthúzást támasszon, hanem hogy belekapcsolódva az egész nemzet többi társadalmi szervébe, igen nagy erővel segítse elő az egész társadalom, a nemzet ügyét. Az egyházba is tehát olyanok jussanak a vezetői állásokhoz, akik az erő növekedését és az érték fokozását jelentik, tekintet nélkül arra, mely társadalmi osztályhoz tartoznak. Az az elégedetlenség pedig, amely e sorokat is papírra vetette s amely mind általánosabb lesz, nem kishitűség. Ebben is az uralkodó — de helytelen — irányzat elleni harc nyilvánul meg. Az a harc, mely a protestantizmus ősi demokratikus és progresszív irányzatát kívánja diadalra juttatni. i Koritsánszky Ottó. HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Széchenyi Sándor vbt. tanácsos mint legnagyobb sajnálattal értesülünk Bécsben influenzából eredő tüdőgyulladásban súlyosan megbetegedett. Betegsége 4—5 nap óta tart; fiai: Bertalan és Domonkos grófok azonnal betegágyához siettek é az illusztris beteg bécsi orvostanárok gyógykezelése mellett a leggondosabb ápolásban részesül. Még február 2-án szokásához híven részt vett a Nemzeti Kaszinó Széchenyi lakomáján és Budapestről Bécsbe utazván, a császárvárosban érte utói a komoly betegség. Állapota a betegséggel járó magas hőmérséklet dacára, a kitűnő szívműködés mellett megnyugtatónak mondható és hisszük, hogy az agg főur ismere- retes erős szervezete le fogja küzdeni a betegségéhez tapadó veszélyeket és közéletünknek köz- tiszteletben álló, nobilis vezéralakja tisztelőinek legöszintébb örömére hamarosan visszanyeri egészségét. — Bezerédj Pál vbt. tanácsos Budapestről, hol több napig gyengélkedett szombaton este haza érkezett Hidjára, ahol már teljesen jól érzi magát. — Simonlsils Elemér főispán néhány napi távoliét után, vasárnap este haza érkezett. — Királyi elismerés. A király megengedte, hogy Bírói/ Béla ítélőtáblabirói címmel és jelleggel felruházott gyönki kir. járásbirónak, saját kérelmére történt nyugalomba helyezése alkalmából, sok évi hü és buzgó szolgálataiért legfelső elismerése tudtul adassák. — Kitüntetett munkás. A m. kir. keres kedelmi miniszter Márkusz Gáspárt, a Leopold Károly, illetve Telkes Izidor bornagykedő cégnél 50 év óta teljesített hűséges szolgálatáért, alkalmaztatásában való állandóságának és szorgalmának elismeréséül 100 korona jutalomban és elismerő oklevélben részesítette — Ösztöndíj. A kultuszminiszter Sebestyén (Seleznik) Béla jogszigorlónak, kolozsvári jogásznak, a Koháry féle alapból 300 korona ösztöndijat adományozott. — Államszámviteltani vizsga. Neuwirth Rezső paksi m. kir. adótiszt Budapesten sikeresen letette az államszámviteltani államvizsgát. — Evang. egyházmegyei közgyűlés. A tolna— baranya—somogyi evang. egyházmegye folyó hó 4 én Bonyhádon rendkivüli közgyűlést tartott a Szeniczey Géza halálával megüresedett egyház- megyei felügyelői állás betöltése tárgyában. — A gyűlés határozata értelmében a szavazatok beadási határideje március 15; az uj felügyelő beiktatása a nyári egyházmegyei közgyűlés alkalmával történik meg. A hangulatból Ítélve, amint a Pécsi Napló Írja, a gyülekezetek túlnyomó többsége a belecskai Mecluvart Ernő tolnamegyei nagybirtokost óhajtja a dunántúli evang. egyházkerület ezen legnagyobb egyházmegyéjének élére állitani. — A paksi községi alkalmazottak fizetés- rendezése. Paks község képvisetőtostülete egy 3 tagú bizottságot küldött ki azon célból, hogy a községi alkalmazottak fizetésének rendezéséről tegyenek a képviselőtestestületnek javaslatot. A bizottság a javaslatot a képviselő testületnek pár- tolólag beterjesztette, de a képviselő testület a fizetésrendezést nem szavazta meg és igy a községi alkalmazottak elestek a várva-várt fizetés- emeléstől. Ezen határozat a tisztviselők között nagy elégedetlenséget szült. — Rendkívüli közgyűlés. A szekszárdi rk. Olvasókör f. hó 16-án délután 4 órakor rendkívüli közgyűlést tart( mely alkalommal világi elnököt, igazgatót, háznagyot és jegyzőt választ. kicsikék, nagy gyorsaságot, erőt tehát nem tud a roham kifejteni. De főleg nem érdemli meg a kozák a lovaskatona nevét, mert gyalázatos lóápoló. Mivel a ló jajgatni nem szokott, addig lovagolja, mig össze nem esik. Hogy fel van törve a háta, hogy sánta, az a kozákot nem zsenirozza. Még a tiszt is, minden ok nélkül, ügetésben jár a legkeményebb utón is. A kozákot csak egy feladatra lehet használni : Ha valahol a polgári lakosság katonásdit akar játszani és támadólag lép fél, u. n. tüntető expedícióra. Vagyis gyújtogatásra, rablásra. Dekát ez, bár néha sajnosán szükséges, de nagyon szomorú, kétes értékű katonai feladat. Egy tévedést azonban — a kozákok javára is — el kell még oszlatnom. A kozák nem részeges, a kozák csak teát iszik, rum és cukor nélkül, A teafőző ott van a málbatáskában, ez tartja bennük a lelket. Persze kivétel ott is van, de általában egy kozákezredben tizedrész annyi alkoholista sincs, mint egy párisi, londoni vagy akár budapesti házi ezredben. — Egyáltalában a kozák, mint a többi orosz is, kitűnő anyag, de a mostani szervezet mellett lehetetlen belőle a mai harcászat követelményeinek megfelelő katonát nevelni. Aki ezzel szemben csak némileg ismeri a mi huszárjainkat és a velük versenyző ulánusokat, de még a gyengébb lovasokat, a dragonyosokat is, az tisztában van azzal, hogy az orosz lovasságtól nincs mit tartanunk. —- És nem fog megijedni, ha azt olvassa az újságban, hogy az északkeleti határon X. kozákhadosztályt összpontosították. Nekünk magyaroknak szokásunk, hogy gondolkodás nélkül leszólunk mindent, a mi a mienk. Minden nemzet rajong a hadseregéért, mi szidjuk, vagy legalább is viccelünk felette. A ki nem volt katona, az tudatlanságból teszi, aki pedig volt, az vagy azért, mert csak a hibákat vette észre és nem a túlnyomó erényeket, vagy pedig azért, mert igy akar boszut állni azokért a kellemetlenségekért, melyeket megérdemelt ott a hanyagságával, indolenciájával, vagy a nehézkességével. Alig van Magyarországban civil ember, aki igazán ismerné a hadsereget. Ét mégis mindenki bírálatot mond, sokszor hajmeresztőén ostobát. Ha nem is meri senki lekritizálni a magyar legénységet, azt mondják, hogy hazafiatlan, megbízhatatlan a nemzetiségi ezredeké. A magyar ezredekben pedig rosszak az idegen tisztek. —• A közös huszároknál is ezt kifogásolják. A honvédségnél pedig legalább az „osztrák“ generálisok rontanak el mindent. Hogy hozzáértők, elfogulatlan bírálók szerint gyönyörű eredményeket értek és érnek el csapataink, az semmi a volt önkéntes káplárnak. — <> tudja, hogy rossz a hadsereg ! De különben is bebizonyította König- grütz. Mindig azt emlegetik a kaszinói taktikusok és stratégák, akik különben sem tudják, mi a különbség a taktika és a stratégia közt. — Hiszen nem baj, ha nem tudják, de legalább hallgatnának. Königgrätzet emlegetik és elfelejtik, hogy Napoleon hadseregét is tönkretették most száz éve, pedig az talán még sem volt rossz ? De jó, legyen igazuk, hogy rossz a hadseregünk, rossz, mert a mienk ! Azért még sem kell félnünk az orosztól, mert azé még rosszabb. Csakhogy az orosz annyival különb a magyarnál, hogy inkább leharapná a nyelvét, semhogy a sajátját leszólja ! Egy főzőutasitás! Daragaluska-leves: A liter forró tejbe 3 evőkanálnyi darát keverünk, szintúgy egy galambtojás nagyságú darab vajat; a darát kásává gőzöljük s kihűlni hagyjuk Ezután egymásután 2 tojássárgát, egy kevés sót, citromsárgát vagy metélőhagymát végül pedig két tojásfehérjéből vert habot ét egy evőkanálnyi lisztet keverünk az elfőtt kásába. Közben P/2—1«/4 liter forró vízben 6 drb Maggi-féle kockát oldunk fel, galuskát készítünk s azt forró levesben kifőzzük. Győződjek meg kérem, hogy a húsleves, mely a -féle MAGGI kockából, darabja 3 fillér. készült, a házilag előállított levessel egyenrangú.
