Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-11-24 / 94. szám

2

TOLNA VÁRMEGYE és a KOZERO EK 1 9 ! 3 november 24,

ma asszonyaink révén magával ragadja a magyar középosztályt, nemcsak vagyonilag rongálja meg a családokat, hanem erkölcsileg is, nemzeti szempontból is igen káros eredményekre visz, A vagyoni mértéket meghaladó fényűzés megrontja a családi életet is. A férj, hogy eleget, tudjon tenni a vele szemben támasztott anyagi követeléseknek, vagy játékra, vagy stréberkedésre adja magát, vagy annyi munkát vállal, annyit dolgozik, hogy e miatt családja lelki érdekeit, gyermekeinek lelki nevelését elhanyagolni kénytelen. De az asz- szony hiúságát sem igen ér rá legyezgetni s e miatt azután az asszony megunja az urát, a csak munkájának élő, mogorvává vált férjet s ha nem is szennyezi be családi életét, mégis megmérgezi, mert mindig csk arra gondol, hogy hát az ő férje miért nem oly kellemes társalgó, miért nem oly elegáns megjelenésű, miért nem oly illemtudó, mint a másé ?

A vagyoni mértéket meghaladó fényűzés okozza a szórakozásoknak valóságos robot'módjára való hajszolását. Ahol pedig ez elkövetkezik, ott léhává lesz az egész családi élet.

Más nemzetek asszonyai, ha nincs is szavazati joguk, tevékeny részt vesznek nemzetük nemzeti életében. Volt idő a mikor ez nálunk is igy volt. Ma nincs igy. A mi asszonyainkból szinte teljesen kialudt a nemzeti érzés. A magyar anya ma már nem buzdítja, nem neveli hazaszeretetre gyermekét, a leány nem kívánja a nemzeti szokások kultiválását udvarlójától ; ami egészen természetes egy olyan országban, ahol csak éppen a magyar nemzeti vágyak nem érvényesülhetnek; de ahol a horvát asszonyok a karzatról terrorizálják a szábor képviselőit és az oláh asz- szonyok ugyancsak nagy tevékenységet fejtenek ki az oláh nemzetiségi eszmék terjesztése, iparkiállitáson a román nemzeti szinek kultiválása körül.

A magyar nemzet életének zajában elnémult az égi szó. Ocsmány botrány- hajhászat egyrészről,- hitvány kishitűség és hatalmi vágy másrészről, ezek ma politikai életünk mozgató elemei. A gazdasági bajok megbénítják az automatikus nemzeti megerősödést s az asszonyi hiúság révén egyre növekedő fényűzés anyagilag is megrontja, de erkölcsileg is megtámadja a magyar társadalmat. Az érdekek mocskában gázoló férfinem az égi szózatot már nem bírja meghallani.

A magyar nemzeten a bomlás jelei mutatkoznak. Államférfiak - és politikusok nem képesek többé regenerálni a magyar nemzetet. De asszonyai megmenthetik még, ha megértik a haza hivó szavát s ha ösz- szeállanak s ismét divattá teszik a hazafi- ságot és a magyarság és magyarosság kultuszát.

Egyenkint senki sem tehet semmit. De ha összeállanak, győzhetetlenek. Mert a mennyire szeretik a divatot követni, éppen úgy hatalmukban is van divatot csinálni. Álljanak hát össze és csinálják meg az egyszerű öltözködésnek, a jó ízlésnek, a magyarosságnak és a magyar hazafiság- nak a divatját.

Téli esték.

Nemsokára átél csípős,hideg szele zörget ajtón, ablakon. Odakint kérlelhetetlenül végzi a pusztítás munkáját s a letarolt természet szinte igyekszik eltakarni kopárságát: rövid a nappal, korán beköszönt az este setétje. Bent meg a házban hamar kigyul a lámpa fénye s a melegetadó kályha mellé telepszik a család apraja-nagyja. A gyermekek nappali élénksége elül, figyelve hallgatják az idősebbek beszédét, lesik azok tetteit. Házi élmények, a múlt eseményei, a jövő reményei, szomorú s vig történetek váltakoznak a beszélgetés folyamán.

Mily kevesen gondolnak arra, hogy a szülők és a család idősb tagjai ezeken a téli estéken legtöbbet dolgoznak a művészetek leghehezebbikén, a gyermekek lelkének alakitásán. Kevesen gondolnak erre s ezért nagyon sok ferdeségenek, indulatnak, sőt erkölcsi rossznak csiráját épen a téli estéken vetik el a gyermek fogékony leikébe.

Valahol Lessingnél olvastam, hogy a könyvek tudóssá tehetnek, de sohasem emberré. Embert, jellemet a nevelés formál. S mert az esztendő nyolcezerhétszáz órájából a gyermek csak ezerszázat tölt az iskolában, a többit otthonában éli le nyiladozó értelmében, hajladozó akaratával: méhetetlenül fontos a család befolyása a gyermek lelki fejlődésére.

Melyik szülő nem tudná ezt ? Melyik nem érezné, hogy a gyermek az ő öröme, reménye,

■ azdagsága, akiben a család, a haza, a föld meg- ifjul, megújul ? S mégis mennyi hiba, bűnös hanyagság történik a család részéről a gyermek lelkének kialakitása körül, mikor nem adják meg neki a szóban és testben nyilatkozó jó példa

tápláló anyagát, sőt a ross: példával már csirájában ölik meg a gyermek jellemének bontakozó életét. Ezért fontosak a téli esték a nevelésben. Pihenőben s legtovább van együtt ilyenkor a család ; a nappali munka terhe mögötte van ; a gyermek figyelmét nem köti le az iskola, az utcái pajkoskodás ; az esti nagy csend figyelésre készti mindaz iránt, ami körülötte történik. A jó iránt, amit lát és hall, ébredez lelkiismerete; a rosszát azzal az utánzási ösztönnel, mellyel az okos szülpnek feltétlenül számolni kell, nyeli s cselekszi.

Minő tág s hasznos tere a téli esték beszélgetésének a szerető érdeklődés, mellyel a szülő gyermekének egész napi életét, tanulmányát, viselkedését számonkéri. Itt van a helye azután az ismeretek kiegészítésének, a jóban való megerősítésnek. Még ha a gyermek helytelen tettről adna is számot, okos szelídséggel vezetik rá a jónak felismerésére; hiszen a lágy, édes viz alkalmasabb a szenny lemosására, mint a kemény, a sós. Tanulságos, igaz történetek oktatólag hatnak a gyermek képzeletére; korukhoz képest megismerhetik szüleik előadásából az élet nehézségeit is; ezzel egyrészt tiszteletök növekszik tápláló szüleik iránt, másrészt elszántabbá készül a gyermeki lélek az élet küzdelméhez. Utbaigazitás, tanács a holnapi napra, jámborságra, engedelmességre, szelídségre buzdítás, főleg ha mindezt a házi tapasztalat már otthonossá tette a gyermek lelke előtt, nyájas beszélgetés formájában, kellemes és hasznos időtöltés a hosszú téli estéken.

Csak korának és romlatlanságának nem valót ne lásson, ne halljon a gyermek ! Bár nem indul mindjárt a rossz példa után, de megragadja emlékezetét s csak idő és alkalom kell s a megrontott gyermek rossz tette nehéz gondot okozhat a szülőknek

A gyermek nevelésének természettől hivatott munkásai a szülők; ezek s a gyermeket körülvevő környezet' adják meg a gyermeknek azt az irányt, mely jellemének mindenkor fővonása marad; az otthon szerzett benyomások egy életre kiható nyomot hagynak a gyermek lelkü- letében.

S mikor az érintkezés annyira közvetlen, mikor a behatás iránti fogékonyság oly nagy, akkor kell áldásosán a nevelésre felhasználni az időt, — a téli estéket. Df*. M.

KÖZSÉGI ÜGYEK.

Elfogadott panasz. A tamásii-—dombóvári törvényhatósági közút 35—36 km. szakaszain létesített munkálatok építési költségeihez való hozzájárulás ügyében a közigazgatási bíróság Kőrös Adám, Német József, Dorsics Jánosné, Schneider Györgyné, Egerszegi Józsefné, Fried Sándorné, Schmiedet’ Károly, Szerafin Gyula, Friedenthal Adolf és Szemenyei Mihály dombóvári lakos ér dekeltek panaszainak helyt adott és elrendelte, hogy az érdekeltek bevonásával uj tárgyalás tartassák.

— Menyasszonya voltam Portöreönek, de atyám, ki ősei nevére rendkívül büszke volt, nem egyezett bele házasságunkba. Régóta poli tikai ellenfelek is voltak s régi gyülölség válasz tóttá el őket. Én azonban nem akartam eltűrni az apai zsarnokságot s kijelentettem Portöreönek, hogy a kedvese leszek, hogy ekkép kényszerít sem atyámat, hogy a házasságim klioz utólag bele egyezését adja. Megbeszéltük a dolgot előre. 0 cselédségét élküldötte hazulról és én hét óra körül besurrantam lakásába. A kedvese lettem. Inkább dac vitt rá, mint szerelem. A pásztoréra után megakartam beszélni az ezután valókat, miképp eszközöljük ki atyám beleegyezését házasságunkhoz. De Portoreő a szemem közé nevetett. — Drágám, szólott hozzám, maga a szeretőm lett, nekem az elég, — Én sohase vennék nőül olyan leányt, aki már a szeretőm volt. Es újra gúnyosan kacagott. Én könnyekre fakadtam, könyörögtem, szemrehányást tettem, elégtételt követeltem. — Elégtételt ? szólott s egy bankjegyet nyújtott át. Ekkor az asztalon heverő browning jat l'-ikapva, belelőttem Néhány perc múlva ki- szenvedett En visszanyertem teljes lélekjelenlétemet, mindent rendbehoztam a szobában és észre vétlenül, amint jöttém, sikerült távoznom is. M ondhatom; uram, sem akkor, sem most a leg csekélyebb lelkifurdalás nem bántott. A vizsgálat

során reám, mint meggyőződhetett, a legcseké- Ivebb gyanú sem háramlóit.

Megértettem a dolgot, azaz hogy teljesen megértettem, hogy mikép s mely okok folytán állt be a tragédia, de egyet nem értettem.

* -— Ön mindent elmondott, de most már azt szeretném tudni, hogy miért mondta mindezeket nekem? Félt a felfedezéstől?

— Nem. A vizsgálat már évek óta befejezve s ha nem is lenne befejezve, nem látom be, hogy mit segíthetett volna rajtam, ha önnek vagy bárkinek elmondom az igazat.

— A lelkiismeretfurdalás bántotta ? —

kérdem.

— Nem. Ma még egyszer elkövetném. Egyáltalában nem is tehettem volna egyebet, — felelt hidegen.

— De hát akkor mi oka s célja volt az igazság felderítésével ?

— Nem bírtam tovább a titkot őrizni. Valami iszonyatos kint okozott ennek a titoknak az’ érzése. Nem bírtam magammal. Ne higyje, hogy lelkiismeretem háborgása volt, vagy. tán erkölcsi érzés, hogy a büntetés elszenvedése után vágytam volna. Nem. Csak a titkot nem bírtam elviselni. Ez a titok valósággal kinzott, még pedig főleg amaz idő óta, hogy a hírlapok értesítése szerint a vizsgálatot végleg beszüntették. Nem

bírtam magammal. Atyámnak nem mertem felfedni, bizalmas barátnőm nem volt. Már már a komornámnak akartam elmondani, de mégsem tettem, nagyon is csacska személy . . . Végre eszembe jutott, hogy rábízom titkomat egy ügyvédre, kit a tiszte és a törvény titoktartásra kötelez. Hosszas keresgélés után végre önt választottam. Megelőzőleg érdeklődtem jelleme iránt s mindenütt megbízható embernek festették s igy végre elmondhattam.

— Fel akarja magát jelenteni s rám akarja bízni a védelmét ? — kérdeztem.

— A világért sem.

— De hát mi célból beszélte el ?

— Hogy ne kelljen egyedül hordoznom a titkot. Nem bírtam tovább. Nem bírtam. Végre 'elmondtam s most nyugodt leszek, önnek esküje s hivatása titoktartást parancsol, tehát árulástól nem tarthatok.

— És ha én sem bírnám a titkot tartani ? És ha elárulnám ?

— Azt nem teszi S letagadnám s önnek nincs bizonyítéka ellenem . . .

... A minap olvastam a hírlapokban, hogy rejtélyes’ügyfelem — utolsó látogatásakor a nevét is megmondta — meghalt. Beszélgetésünk után férjhez ment. Gyermekágyi láz ölte meg.

Ezen rendkívül fontos kérdés foglalkoztatja mindazokat, akik asthmában, tüdő- és torokbeli gümökórban, sorvadásban, tüdöcsucshurútban, idült köhögésben, elnyálkásodásba* hosszas rekedtségben szenvednek és eddig gyógyulást nem találtak. Mieden ily beteg kap tőlünk it*®» teljesen ingyen és bérmentve egy ábrákkal ellátott könyvet irta Dr. med.

G. Gutlmann, a Finsengyógyintézet főorvosa és a könyv e kérdést tárgyalja: .,Gyógyíthatok e a tüdöbajok?“ Azo kívül küldünk egy mintát, a mi bevált világhírű diétikus teánkból. Sok ezren dicsérik, akik eddig használták. Gyakorló orvosok e teát mint kiváló diétikumot használták és dicsérik tüdögümökórnál (sorvadásnál), asthma, bronchitis és torokhurut eseteiben.

Ez a Tea nem titkos szer, Lieberfüvekböl van összeállítva, melyek császári rendelet folytán a szabad forgalomnak vannak átengedve. Az ára oly jutányos, hogy a vagyontalanok is megszerezhetik. De. hogy minden betegnek alkalmat adjunk, hogy e teát mi' den kockázat nélkül kipróbálhassa és bajának mineinüsége iránt tájékozódhassák, elhatároztuk, hogy minden betegnek megküldjük a „Gyógyithatók-e a tüdöbajok?“ cimü könyvel és egy próbát a teánkból, és pedig teljesen ingyen és bérmentve. Csak tessék egy levelezőlapot írni pontos cimével az alábbi cégnek: PUHLMANN & Co., Berlin 903 Müggelstrasse 25.