Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-11-20 / 93. szám
XXIII. IX. évfolyam. 93. szám. Szekszárdi« 1913 november 20. mamimé b i Előfizetési ár: Egész évre .... .16 korona Fél évre ••*... 8 » Negyed évre . .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség - telefor>szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Gazdasági térfoglalás a Balkánon. A balkáni háborúk nyomán támadt uj helyzet gazdasági kialakulásának a kérdése előtérben áll mindazokban az államokban, amelyeknek igényük lehet arra, hogy termelésük fogyasztópiacai között a Balkánt is számba vegyék. Ezek között Magyar- ország, földrajzi helyzeténél fogva első helyen áll, de gazdasági erő, életrevalóság, ezpanziv erő és persze eredmények dolgában is az utolsó helyen kullog. Most is, hogy a helyzet egyenesen rákényszerit bennünket a balkáni gazdasági problémával való foglalkozásra, még mindig a tervezgetéssel vagyunk elfoglalva, holott erősebb versenytársaink utazói régóta lent járnak a balkáni országok vértől ázott földjén s még ágyudörgés és halál- hörgés kisérő zenéje mellett kötötték meg az első üzleteket a győzőkkel és a legyő- zöttekkel egyaránt. Mi egyelőre csak a terveztetésekig jutottunk el, de ebben eléggé buzgók vagyunk. Terv van elég, jó, rossz vegyest, de cselekvés annál kevesebb. A legsűrűbben emlegetett tervek közül való a balkán-egyesület terve, amelyet több oldalról is lansziroztak. Komoly és tiszteletreméltó tényezők foglalkoznak vele, hivatkozván a német és az osztrák példára. A Vámpolitikai Központ is tárgyalt ilyen tárgyú javaslatot s komoly és alapos megfontolás után arra az eredményre jutott, hogy a Magyar-Bosnyák Gazdasági Központot kell felkérni, hogy az egyesületnek szánt feladat legcélszerűbb megoldására nézve a már létező intézmények keretében (kereskedelmi muzeum) javaslatot tegyen. Uj egyesület alapítását tehát a Központ ellenzi és szerintünk ezzel helyes nyomon jár. Régtől fogva az az álláspontunk, hogy a gazdasági érdekképviseletek elaprózása nem vezet jóra, uj egyesületet jól meggondoltan és csak olyan cél szolgálatában szabad alapítani, amelyre eddig egyáltalán nincs megfelelő szervünk. Balkáni gazdasági érdekeink előmozdítására azonban több olyan fórummal rendelkezünk, amely a maga körében már eddig is bizonyos sikereket mutathat fel. Ezek között első helyen áll a kereskedelmi muzeum, melyet érdemes volna erre a célra reformálni és a szakegyesületekkel eleven kapcsolatba hozni. A muzeum tudvalevőleg a keleti kivitel fejlesztése, tehát elsősorban a balkáni piac feltárása tekintetében eddig is sok szolgálatot tett már a hazai iparnak és kereskedelemnek. Az utóbbi evekben rendezett vándorkiállításai nem voltak egészen siker nélkül valók és úttörő munkát végeztek a tervezett Balkán-kiállítás szamára. A muzeum balkáni levelezőire az uj helyzetben fokozottabb feladatok várnak a hír- szolgálat terén. De maga az uj egyesület tervét tárgyaló Vámpolitikai Központ, a tervet lanszirozó kamarákkal, valamint a kebelében szövetkezett egyesületekkel együtt, szintén fontos, sőt elsőrendű fontosságú hivatást tölthet be — reméljük be is fogja tölteni — a balkáni kereskedelmi szerződések revíziójának előkészítésével. Mindezek a szervezetek vállvetett A levélszekrény. A tükörablak gyöngyöző üvegjén Elnézem órahosszat: odaát Mint nyeli el a pirosajku szekrény Annyiak titkolt örömét, baját. Elnézem őket, amint oda tértek: Sok vánnyadt arc, gondtól gyűrött, fakó, Sok kapzsi szem. — Hiába : az önérdek, A konclesés csak jó tollforgató! Mily vigasztalan és sivár e kép! — Aztán jött egy szép, Lenbach-arcu lányka. S nagy pirulón belopta levelét. Láttam, mint réved hosszan még utána, A szemét néztem : ó, hogy csillogott! — S a vasszekrényben most egy szív dobog... RÉDEY TIVADAR. Erzsébet királynéról. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ eredeti tárcája. 1857-ben járt először magyar földön, ő felségével beutazta az ország nagy részét és nemcsak meghódította, hanem meg is szerette Magyar- országot. Rajongó lelkesedés fogadta először, még fokozottabb később, valahányszor kedvelt magyar jai közt mutatkozott „Napról-napra nő a lelkesedés, mely irányában nyilvánul. Valamint hiszem, hogy soha az országnak nem volt királynéja, ki azt inkább érdemié : úgy tudom, hogy soka sem volt olyan, kit igy' szerettek és én a jövőhöz bizodalmamat éppen ezen érzésre alapítom. Előtte a tisztelet, melyet egy nemes nőiség előtt érzünk, háttérbe szőrit minden egyebet s hódolatunkban nincs semmi, mi a császárnét illeti. Mint egy áldás jött körünkbe, kinek arcáról egy szebb jövőnek re ménye mosolyog reánk ! Vele szemközt az egész nemzet költői érzésekkel telik el, mert hisz csak egy valódi költészet van e világon s ez a szeretet“. így ir róla a kiegyezés idejének egyik minisztere, ki többször kisérte a királynét, amikor kultúrintézményeinket megtekintették. Az ezredéves ünnepek alkalmával volt utoljára az országban. Csak egy Mikszáth ragyogó tolla tudja leírni azt a jelenetet : ,,mikor utoljára láttuk“. ,,Hármat koppantottak a pálcás urak s belépett a királyné, régi sugár termetével. Leült a trónon ura mellé balról Magyarország patronája. Ott ült fekete csipkével áttört magyar ruhában, minden fekete volt rajta, minden, minden : haja átkötve gyászfátyollal, magyarosan, ahajtük és gyöngyök mind feketék voltak. Csak az arca volt fehér és végtelenül szomorú . . . Egy Mater Dolorosa. Nagy szempillái le vannak eresztve, élénk, kedves szeméből nem látszik semmi ; ott ül csen desen, majdnem érzéketlenig, mintha nem látna senkit, nem hallana semmit. A lelke, óh a lelke másutt lehet. Egyetlen mozdulat, egyetlen tekintet nem jelzi érdeklődését. 0 yan, mint egy fehér szobor a szomorú fehér arcával. És aztán elkezd beszélni Szilágyi Dezső, szép lassan, ahogy a trónnál illik. A király hova tovább figyelni kezd. Egy szó, egy gondolat megkapja és szeme ott csügg a nagy nemzeti szónok ajkán, de a királyné arcára semmi sincs írva. Semmi, semmi. Olyan fehér és olyan mozdulatlan. Hát egyszer csak belevegyiti a szónok a királyné nevét is. Még csak a szemöldje sem rezdül. Beszélhetnek a szoborról a szobornak. munkájukkal inkább alkalmasak az uj balkáni alakulással keletkezett feladatok teljesítésére, mint egy uj egyesület, amelynek előbb megalakulnia, szervezkednie kellene, hogy ugyanazoknak az erőknek, ugyanazoknak az eszközöknek az igény- bevételével elvégezze ugyanazt, amit a meglevő szervezeteknek kell elvégezniök. Ebben tehát egészen fölösleges a német és az osztrák példát utánoznunk. — Ellenben utánozzuk, még pedig sürgősen, azon a merőben gyakorlati utón, amelyet szintén ezek a hatalmasabb és szerencsésebb versenytársaink mutattak meg nekünk. Mennél sürgősebben, mennél több és mennél ügyesebb kereskedelmi utazót kell kiküldenünk a balkáni országokba, hogy ezek végezzék el az igazi felderítő és hóditó munkát és a maguk gyakorlati érzékével, kereskedelmi tudásával kiegészítsék és támogassák azt a munkát is, a melyet az érdekképviseletek, a kormány és a törvényhozás vannak hivatva elvégezni. Az érdekeltek szervezkedése, a kormány támogatása, a törvényhozás munkája,'jó információk, jó kereskedelmi szerződések, jó tarifapolitika, mintakiállitások: mindezek csak segédeszközei a kereskedelem gyakorlati munkájának. E nélkül a többi semmit sem ér. Uj egyesület pedig semmiképp sem ér semmit. A Magyar Vámpolitikai Központ legutóbbi ülésén dr. Varjassy Lajos, az aradi kereskedelmi és iparkamara titkára, továbbá dr. Tandler Emil, a brassói kereskedelmi' és iparkamara segédtitkára javaslatokat terjesztettek elő a magyar ipar érdekeinek a Balkánon való hathatósabb propagálására. De a királyné nevének hallatára egyszerre csak felzug az éljen. És milyen éljen az ! Mintha a szivekből szakadna ki egy érzelmi zivatar. Megremegnek a trónterem sárgás márvány falai. Valami csodahang volt az, melyet nem lehet leírni vagy meghatározni. Volt ebben az éljenben zsolozsma, harangzúgás, tengermorajlás, gyöngédség, érzés, még talán virágillat is. S az érzéketlen felséges fej megmozdult. Gyöngén, alig látszólag intett köszönetét. Valami csodálatos kccs volt abban. S az éljen felharsant még erősebben és nem akart megszűnni percekig, szállt szállt föl a boltozatokig és megrengette a boltozatokat. A fehér struc-tollak reszketni látszottak a hanghullámoktól. Az ország nagyjai és törvényhozói nem elégedtek meg a mámoros kiáltásokkal, kalapjaikat, kucsmáikat lengették s egy silrü erdő támadt fönn az emberek feje fölött sastollakból, kócsagokból, hüs szellőt támasztva a fojtó meleg levegőben. Ilyen legyezője is kevés királynénak volt még. . A szónok abbahagyja beszédét és várja, mig a féktelen lelkesedés lecsillapul. Hasztalan ; nincs határa. A királyné lesüti fejét ... és az a hófehér arc egyszerre csak elkezd pirosodni . . . mindig jobban jobban. Először csak nem olyan fehér többé, azután olyan, mint a frissen szűrt tej, mintha rózsaszínnel volna befuttatva, aztán piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros. Milyen káprázat! Ferencz József király mellett ott ült egy életpiros királyné. Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyiltak s a régi ragyogás kicsillant belőlük. S a szemekből, melyek úgy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomorú országot viditot-
