Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-11-10 / 90. szám
TO LN A VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1913 november 10, az alkotmányos életnek, melynek felfüggesztéséért csak önmagukat okolhatják. Mérlegelve a horvát politikában küszöbön levő békés megoldást, azt csak örömmel üdvözölhetjük. Arra el lehetünk készülve, hogy a horvát nyelv joga bizonyos határokig érvényesüléshez jut a magyar államvasutak horvát vonalain, de ez érvényesülést nem kifogásolhatjuk és pedig annál kevésbé, mert hiszen a horvát nyelvet senki se akarja elnyomni, jogaiból kiforgatni. Viszont azonban legyen vége már az ottani magyar üldözésnek is. Odaszakadt véreinknek, a Julián iskoláknak erélyesebb megvédését kérjük a horvát túlzásokkal sznmben. Mi nem akarjuk a horvátokatmeg- magymosdani. De azt is megkívánhatjuk, hogy a haza testéből odaszakadt véreinket is engedjék megmaradni magyaroknak. — Joguk van a horvátoknak ahhoz is, hogy országos kiadásaikhoz megfelelő fedezetet biztosítsanak maguknak és hogy a horvát-m-a- gyar kiegyezés rendelkezései valóra váljanak. Egyáltalában : Magyarországnak nemcsak joga, de kötelessége arról gondoskodni, hogy a vele állami egységben élő társországok az anyagi és szellemi fejlődés utján előre haladjanak. De hogy előre haladhassanak, rá kell erre az útra lép- niök. Ez a kötelességszerü gondoskodás áldozatokkal jár, melyektől eddig se idegenkedtünk és ezután se fogunk idegenkedni, feltéve, hogy Horvát-Szlavonorszá- gok népe és törvényhozása hűséget fog mutatni a kiegyezéshez és a Magyarországgal való állami egységhez. De hogy e hűség megmaradhasson, nekünk is kell valamit tennünk: Szigorúan és világosan kell értelmeznünk és alkalmaznunk a kiegyezési törvényt, jól kell kormányoztatnunk a társországokat, ellenőriznünk kell a horvát eseményeket és lehetetlenné kell tennünk azt, hogy az osztrák beavatkozás zavart okozhasson a társországokban. F. Wl. A muMimnnzium megnyitása. A szekszárdi munkásgimnáziun negyedik évfolyamának ünnepélyes megnyitása vasanmp, folyó hó 9 én, délután 6 órakor folyt le a muzeum nagy képtártermében, melyet a nagyszámú, érdeklődő közönség egeszen megtöltött. A közönség soraiban ott láttuk dr. Eri Márton vm. főjegyzőt, Kurz Vilmos kir tanácsos, árvaszéki elnököt, Wigand János főgimnáziumi igazgatót, dr. Szalay egy ismeretlen erdő kellős közepén, a mind sűrűbbre váló esti szürkületben, önkéntelenül megremegtem. Kezemet zsebembe mélyeszivo, ujjal na görcsösen tapadtak oda revolveremhez. Néhány lépést tettem még, amikor a bök rok közül feléin ugrott valaki. Kiáltani akartam, de a hang megakadt a torkomon.-— A pénzedet — kiáltotta támadóm s megragadta a mellemet. — Csak a villogó szem ét láttam — Odaadom — szóltam rekedten s a zsebemből kirántva a revolveremet keresztüllőttem a fickót. Megtántorodott. Szemeivel csodálkozó, fájdalmas, szinte megrázó pillantást ve;e t felém, azután összeesett. Én pedig folytattam az utamat. De az a tekintet, melyet a halálra sebesült rám vetett, íiPír hagyott nyugodni. A legkülönfélébb gondolatuk cikkaztak át agyamon. Ki tudja, minő szánalmas sors, minő szomorú balvégzet késztette ezt a szerencsétlen embert, hogy vad módjára az erdőn barangoljon. Talán a végső ketségbeeaés birta őt arra, hogy rabolni menjen ? Istenem, hi László főispáni titkárt, Bajó János árvaszéki ülnököt, a főgimnázium és p lgári fiúiskola tanári karát majdnem teljes számban és még másokat számosán, köztük igen sok hölgyet is. Az ünnepélyt a „7örekvésu daloskor egy száma nyitottá meg uj karmesterének, Krompaszky Ede polg. isk. tanárnak vezetése alatt. Majd a IKE. ismeretierjesztő szakosztálya elnökének dr. Kraraolin Gyulának megnyitó beszéde követke zett, utána ismét énekszám s ekkor dr. Bártat Kor él a munkásgimnázium igazgatója terjesztette elő a részletes munkaprogrammot és óratervet, hosszabb, meleg beszédet intézvén a hallgatósághoz. Végül a daloskor nagy kedvvel és precizitással előadott népdalegy velege következett. Az előadások ma, hétfőn, 10 én már rende sen megkezdődnek és eddig 120 hallgató iratkozott be, de számuk még jelentékenyen emelkedni fog. Dr. Kramolin Gyula megnyitó beszédét alábbiakban adjuk : M. t. Közönség! Hölgyeim és Uraim ! A TKE védőszárnyai alatt működő „szekszárdi munkásgimnázim11 negyedik évfolyamának megnyitása alkalmából sereglettünk ma itt össze ! Kicsiny és szerény kői’ az nagyon, amelyben ez a mi ismeretterjesztő vállalkozásunk a működését kifejti ; olyan kicsiny, hogy talán aránytalan fontoskodásnak vagy parádézási viszketeg- nek tetőzhetik, hogy a munkásgimnáziumban rejlő társadalmi életjelenség egy-egy ilyen megnyilvánulását mindig ünnepies mezbe öltöztetjük ! ? — Azonban kérem, ne Ítéljenek túlgyors m ! A világitó mécs értékét nem mindig az szabja meg, hogy milyen fényerővel lobog, hogy sugárkévéi milyen nagy területet árasztanak el, hanem hogy milyen különleges feladatot szolgál. Egy százezer gyertyái-nyü ívlámpa, mely az amúgy is fényárban úszó Andrássá ut ragyogását szaporítja, bizonyára kevesebb hasznot tesz, mint a leggyatrább, legprimitívebb mécses, mely a sötét erdő mélyéből, vagy egy szakadékos hegyoldalról csillámük felénk, hogy a helyes irányt, a helyes utat mutassa!? A társadalmi egyenlőtlenségek egész nagy rengetege vesz körül bennünket; és e nagy rengetegnek is az talán a legsötétebb, leg mostohább része, ahová az iskola ismeretterjesztő fénysugarai kellőképen be nem hatolhatnak. Nagyon sokan, embertársaink mii iói élnek ebben a vadonban. Sokan szívesen kimenekültek volna, szívesen kimenekülnének onnét az ifjúkor isme- retsóvár éveiben ; ki a napsütötte tisztásokra, a hol a tudomány, az ismeretek forrásai csörgedeznek, hogy s'oinjukat oltsák, de nem tehették, nem lehetett, mert a. szegényes apai guuyhó, az apai gunyhó nyomorúsága a vadonhoz láncolta őket. S mikor végre onnét kiszabadulhattak, kiszabadulhatnak, a mindennapi kenyér gondjai foglalják le idejűket, a kenyérgondok töltik ki ismeretszomjas leiköket. Ezen társadalmi egyenlőtlenségeket legalább némiképen kiegyenlíteni, a sors mostohas igából eredő ismerethiányokat a ke- nyerkereső korban, esti tanfolyamokkal legalább szén annyiféle nyomorúság van ezen a földgolyón ! Ki ismerné, ki értené meg valamennyit? Azután meg arra gondoltam, hogy elvégre is orvos vagyok s bárki legyen is az, aki véres sebével a közelembe fekszik, kötelességem, hogy segiisek rajta, ha tudok. Visszafordultam. A sebe>ült még ott feküdt a gyalogösvény mentén, mozdulatlanul. Gyors elhatározással feltéptem a ruháját; sebére, amelyből lassan szivárgott a vér, szükségkötést alkalmaztam, homlokát esővizbe mártott zsebkendőmmel megdörzsöltem s a fejét gályákból, levelekből rótt párnára fektettem. Alig készültem el a mentéshez szükséges legsürgősebb teendőkkel, úgy rémlett, mintha a távolban valami fény csillant volna meg a fák között. Most már a lovak dobogását is hallottam. M ijd a kocsikerekek zörgését és ostorpattogását. — János — kiáltottam teljes erőmből. Meghallotta. És a lovak közé suhintott. Néhány perc múlva mellettem volt. — János — szóltam az izgalomtól remegő hangon — itt az ösvény mellett egy sebesült némileg pótolni : ez a munkásgimnáziumok már elég gyakran vázolt s eléggé ismeretes felad Aa 8 ez a mi vállalkozásunk célja is. Bizonyára elég ok árr.i, hogy ünnepnek tekintsük, ünnepnek érezzük, ha a paedagógiai philanlhropiának, a nép szellemi s közvetve anyagi jólétét is előmozdító népnevelő emberszeretetnek ezen munkája ismét újból megindulhat. S ezen ünnepi hangulat alkalmát legyen szabad megragadnom arra, hogy néhány röpke gondolatot kifejtsek ! M. t. Közönség ! Gyakran halljuk, hogy napjainkban a kongresszusok idejét éljük. Tény, hogy alig múlik el hónap, alig múlik el hét, hogy valami kongresszusról ne olvasnánk. Az utóbbi idők számtalan kongresszusa közül, melyek a legkülönbözőbb foglalkozások, érdekcsoportok s a legeltérőbb világnézetek zászlaja alá tömörítik az emberiséget, úgy arányainak nagysága, mint általános emberi érdekű jelentőségénél fogva főleg három kongresszus ragadja meg a figyelmemet Ezek: az eucharisztikus kongresz- szus, a szocialista kongresszus és a természet- vizsgálók legutóbbi nagy bécsi kongresszusa. Ne tessék félni, hogy talán e kongresszusok részleteibe akarok mélyedni ; ez távol áll tőlem s nem is ide tartoznék. Hogy mégis ezen három kongresszusra irányítom becses figyelmöket, az onnét ered, hogy minden látszólagos ellentétességeik dacára egységes, közös vonásokat látok bennök, hogy az embert, az emberi társadalmat, az emberi lelkületet jellemző három tu'ajdonság erőteljes visszhangját hallom ki belőlük. Ez a három tulajdonság: a titokzatosra való hajlam, a boldogság vágya és a megértésnek, a természet igazságainak a szomjaz ás a. Az első az eucharisztikus kongresszus ; a titokzatosság, a misticizmus felé vonzódó tömegek szelid sóvárgásának az eredője ; egy sejtelmes vágyódás az a boldogság után, mely a hit és a vallás béketürő lemondásával, emberszerető megnyugvásával nézi az elet problémáit. Az egész egy tüntető, nagy tömörülés e világnézet zászlaja alatt. A második a szocialista kongresszus: a létért való energikus küzdelem harci riadója. A gyakran igazságtalanságig fokozódó társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló harcias mozgalom, h ircos szervezkedés. A harmadik végül : a természet titkait, annak igazságait és törvényeit bátran fürkésző s azokat hasznosítani törekvő szövetség ; a tudomány nagy, ünnepélyes beszámolója az eddigi eredményekről ; cáfolat a tudomány csődjét hirdetőknek és a további, komoly munkaprogramul megállapítása. Ha egy symbolicus hasonlattal élhetek, az első kongresszust a szív, a másodikat a gyomor, a harmadikat az ész kongresszusának nevezném! Kétségtelen, hogy mindhárom szerv — a szív, a gyomor és az agyvelő — egyformán szükséges az élethez ; mindegyik reá van utalva a másik kettő támogatására és számtalan viszonylatban támogatja is az egyik a másikat. A fonember fekszik. Ezt a kocsiba kell emelnünk . . . Majd hazavisszük a kastélyba hozzád . . . A sebesültet ketten föltettük a kocsiba. Húsz perc múlva a kastélyba voltunk. Egy öreg szolga került elénk és szomorú hangon jelentette : — Az öreg méltóságos ur az imént lehelte ki a lelkét . . . Megnéztem a halottat. Egy negyedórával ezelőtt talán még segíthettem volna rajta. Egy negyedóra ! Ugyanaz az idő, amit a „másikánál töltöttem. Elszorult a szivem, kétség mardosta a lel- kemet, vájjon helyesen cselekedtem e ? Föláldoztam az öreg báró életét, mialatt egy semmirekellőét megmentettem. Mert a fickó megmenekült. Két hét múlva tálpraáilott. Hogy hol van most ? Itt — nálam. Az inasom. Tizenöt év óta hűségesen szolgál. Szorgalmas, becsületes, ragaszkodó. Ö a jobb kezem : a Péter. Ügyeljünk a MAGGI névre és a keresztcsillag védjegyre. különösen Ízletes lesz, ha viz helyett húslevesben főzzük meg, melyet gyorsan és kényelmesen állíthatunk elő a ^rewtcj//^ kockákból (kész húsleves). I kocka % liter finom húsleves részére 5 f.
