Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-10-06 / 80. szám
2 1913 október 6. TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK lenzék elhibázott taktikájából követett ab- stinencia íolytán a parlamenti élet zavartalan működése meg van bénítva, ami ismét nem vezethet másra, mint a végrehajtó hatalom túlsúlyára. Ezzel szemben feltétlenül szükség van arra, hogy a parlament a maga teljes jogkörét, súlyát, jelentőségét megkapja és ellenőrző, irányitó, döntő befolyását gyakorolja ne csak a szorosan vett bel ügyekben, hanem a külügyék minden vonatkozásában és a hadseregre vonatkozó kérdésekben is. Magyarország szuverén államisága megköveteli, hogy törvényhozása éreztesse hatalmát az állami élet minden vonatkozásában és meg kell szüntetni azt a szomorú állapotot, hogy egy 20 milliónyi nemzet törvényhozása csak regisztrálója legyen a had vezetőség követelődzéseinek. Mert nem igaz az, amit Andrássy Gyula mondott, hogy Magyarország provincia. Magyarország szuverén állam, az állami szuverénitás minden attribútumával ellátva. De legyen ez attribútumok száma millió, provinciává leszünk, ha a parla- mentárizmust meg nem óvjuk. Meg kell pedig óvnunk nemcsak a kisebbségi féktelenségek, hanem a többségi túlzás, sőt a miniszteri omnipotencia ellen is. Az ijesztően szaporodó katonai terhek megmutatják, hogy mi az igazi baja a magyar parlamentárizmusnak. Ha a magyar parlamentárizmus csak arra való, hogy a hadvezetőségnek minduntalan száz és száz milliókat bocsásson rendelkezésére, akkor a magyar parlamentárizmus nagy hőseinek kár volt születniük és még nagyobb kár volt a hazáért meghalniok. A magyar parlamentárizmus barátai tehát fogjanak össze és adják vissza a parlamentet eredeti hivatásának és rendeltetésének. Bármely párthoz tartozzanak is, mindannyian parlamenti férfiak, akiknek tudniok kell, hogy mivel tartoznak egymásnak, önmagoknak és a hazának. Lehetnek keserű sérelmeik, lehetnek jogos aspirációik. A sérelmek orvosolhatók, az aspirációk megvalósíthatók, de pártönzéssel az elfajult parlamenti állapotok nem orvosolhatók, hanem csak igazságossággal. Az igazságosság érzete ébredjen fel a parlamenti férfiak lelkében és a magyar parlamentárizmus megmenekül az összeomlástól. F. M. Az első csata a város vissza- fej'esztése körül. Talán nem is csata volt, csak amolyan kisebb „felderítő szolgálat“. Szekszárd város kép viselotestülete szombaton délután megszavazta a — nagyközséget. Azaz dehogy is szavazta meg, csak szavazott, voltaképpen azonban egyéb nem történt, minthogy a nagyközséggé való visszafejlesztést akarók vezérszónoka először interpellált, azután háromszór-négyszeri felszólalásában más-más magyarázatát adta a kérvényükben foglaltaknak, közben a „nem áll“, „nem úgy van“, teljesen parlamentáris kifejezésekkel igyekezett megcáfolni úgy az ügy előadóját, mint a többi felszólalókat, akik nem tudtak kiolvasni más egyebet a beadott kérvényből, mint ami abban benne van. A képviselőtestületi csatározásnak mégis az lett az eléggé meglepő vége, hogy a közgyűlés többsége nem a tanács javaslatát fogadta el, amely a város visszafejlesztése érdekében benyújtott kérvényt, mint a törvényes kellékeknek meg nem felelőt felszerelés végett, érdemleges határozat nélkül visszaadatni akarta, de Szuliman György és társaiét, ami által nagyon furcsa helyzetet teremtett. Mert lássuk csak mit is kértek Szulimán György és társai? Először, hogy a képviselőtestület mondja ki a nagyközséggé való visszafejlesztést, másodszor, hogyha el nem hinné a kérvényezőknek, hogy a polgárság túlnyomó többsége kívánja a rendezett tanács megszüntetését, akkor küldjön ki egy bizottságot, amely megszavaztassa a város összes adófizető polgárságát, hogy nagyközséget akar e, vagy pedig rendezett tanácsot, végül, hogy a képviselőtestület utasítsa a polgármestert, hogy a visszafejlesztést kívánó kérvényt juttassa el egyenesen a belügyminiszterhez. S mindezt — „birtokon kivül“ vagyis magyarán: a netán benyújtandó felebbezés elintézésének bevárása nélkül. Hát kérjük szeretettel, ez a határozat igy merő abszurdum. — Felszólalásában belátta azt maga jó Szulimán György is, hogy a városnak a nagyközségi rendszer mellett [nélkülözhető polgármesterét, rendőrkapitányait, tanácsosait, főszámvevőjét, tiszti ügyészét, meg a főmérnökét, akit egy vizsgázott „nagyközségi fütő“ talán még sem helyettesíthet, úgy huszonnégy óra alatt még sem lehet „hatályon kívül“ helyezni, hiszen ily formán a képviselőtestület megszavazhatná „birtokon kivül“ akár a kör négyszögesítésé^, vagy a városháza és vármegyeháza sürgős lebontását is azon a cimen, hogy a Virág , vagy a Rozmaringutcát tekintettel a tekintendőkre ki kell kövez- tetni s ezekben az épületekben van a városban a legtöbb terméskő vagy talán inkább tégla. Abszurdum továbbá a határozat azért is, mert először is a törvény határozza meg a város visszafejlesztési kérvény felszerelésének a módját és kelléket nem a polgármester, vagy a tanács és képviselőtestület tetszése s a kérvényt mindig az azt benyújtónak kell felszerelnie, nem a ható* kezni akart. — A kétoldali golyózápor közepette folytatta a két fivér a beszélgetést : — Va'óban te vagy az? — hallotta a kapitány. — Miért kell épen neked lenned ? — Igen, én vagyok megbízva, hogy az ellenséget feltartóztassam és épen téged talállak az ellenség szolgálatában. —- Az ember ott használja fel az erejét, ahol alkalom nyílik rá. Európ i száműzött, hát Ázsia szolgálatába álltam 1 — Add át a papírokat! Parancsom van, hogy szerezzem meg őket. — Rendeltetési helyükre kell őket jut tatnom. — Vonakodni ? — Igen. Gronieux odafordult a legénységéhez és parancsot adott, hogy szádjának át a másik hajóba és fogják el a küldöncöt. — Péter, a másik fivér, azonban az elsőt, aki közeledett hozzá, habozás nélkül lelőtte — Revolverrel a kezében, kiáltott át a bátyjához. — Ha igy jársz el vélem, akkor nem fog lak kimélni ! Az emberekre pedig rákiáltott. — Vissza a fedélzetre, különben senki sem jut vissza élve ! Elszánt harc kezdődött. A kapitány szive egy pillanatra összeszorult, azután összeszedte magát. — Kötelességet kell teljesíteni az utolsó lehelletig. — Görcsösen markolta meg a keze a revolvert és — amikor Péter ép egy uj áldozatot terített a földre — felemelte fegyverét és remegés nélkül lőtt. — Egy tompa csattanás. Péter összerogyott. A ,,Keselyű" parancsnoka azonnal átszállt az ellenséges léghajó fedélzetére, a halotthoz rohant, feltépte ruháit és kivéve az értékes papírokat, átadta azokat a legidősebb matróznak. — Adjátok át a parancsnoknak és térjetek vissza a Keselyűre. Engem hagyjatok itt ! Gépiesen engedelmeskedtek és a ,,Keselyű ‘ megindult. A ,,Keselyű" gondolájából rémülten látta a hadnagy és akik körüIáilották, hogy a kapitány az ellenséges léggömb fedélzetéről felmászott a gömbhöz vezető létrára. Fenn kardjával átdöfte a léggömb burkolatát. — Tátongó nyílás, — a gáz kiömlik — a ballon meghajlik — azután megfordul — és őrült sebességgel zuhan le a tengerbe. . . . i A papírokat a parancsnok megkapta, de a j tragédia okát sohasem tudta meg senki! ságnak, ahova azt benyújtják, mert hiszen szépen járna az a minisztérium, ahova például ezrével érkeznek a pályázati és másnemű kérvények, hogy ha azok kellő felszerelésére neki kellene foglalkoztatni egy egész hivatali apparátust, de meg a képviselő testületnek nincsen is joga, hogy szavazást rendeljen olyan ügyekben, amelyek nem a törvényben vagy statumokban gyökereznek. Hiszen, ha a képviselő testület egyszerűen utasíthatná erre nézve a polgármestert, vagy az általa kiküldött bizottságot, busz, harminc ötletes ember egyebet se tenne, minthogy a lapokból jól ismert szellemes ,.körkérdéseket" terjesztene a képviselő testület elé ,,megszavaltatás" végett. Gyönyörű „birtokon kívüli" határozatokat lehetne igy kihozni például: Soké az adó, fizessünk-e vagy nem ; van-e a szegény embernek elég földje vagy nincs s nem jó lenne e a környékbeli nagyobb uradalmakat felosztani — birtokon kivül ? A tanács javaslata tehát mi szerintünk, bárhogy forgassuk is a kérd ist, ez esetben teljesen korrekt volt, nem mondta, hogy a kérvényt nem terjeszti fel az illetékes helyre, de igen is törvényben gyökerező joga és kötelessége volt megvizsgálni azt, hogy a beadott kérvény megfelel-e a kellékeknek s mivel nem felelt meg, visszaadatni javasolta azt. A kérvényezők bizonyára nem gyorsították az eljárást az által, hogy a tanács javaslatát nem fogadnák el. Lehetetlen, hogy a felsőbb hatóságok fel ne oldják ezt a komolyság, józan megfontolás nélküli, hebehurgya hitározatot s még jó ha „birtokon kivül" el nem verik a port a hatáskörét túllépett képviselőtestületen, amiért a törvény határozott rendelkezéséi mintegy negligálja. Ezzel a furcsa határozattal bizony elég szegénységi bizonyítványt állítottunk ki magunkról. Beigazoltuk, hogy csakugyan nem vagyunk érettek a magasabb nívón álló városi életre s hogy még csak nem is a nagy, de határozottan a kis községi szellem uralkodik közöttünk. Pár héttel ezelőtt hosszabb cikkben fejtet tűk ki nézeteinket a visszafejlesztési mozgalommal szemben, ismétlésekbe bocsátkozni nem akarunk, hiszen a visszafejlesztést nem akaró felszólalók is jóformán ugyanezeket mondották el a most lezajlott képviselőtestületi ülésen. Egy dolgot azonban még egyszer ide szegezünk, azt, hogy mozgalmat időszeretlenebbül még taláiv sohasem indítottak, mint éppen a jelen esetben. A képviselőtestület a majdan kellőkép felszerelt kérvény alapján akár százszor is kimondhatja a visszafejlődést, nem képzelünk azonban olyan vármegyei közgyűlést, vagy minisztert, amely, vagy aki sietne a végleges döntéssel akkor, amikor éppen most van szőnyegen a városi illetve községi törvény országgyűlési revíziója. A kormánynak határozott szándéka a városokon való segítés. Ha város maradunk, bizonyára több igényünk van a kormány támogatására, mintha ezt be nem várva, visszaóhajtjuk az ezüst fogantyus bírói pálcát. Tisztelt polgártársaink, értsük meg tehát egymást. Mi mindenkor nagyra becsültük e város értelmes polgárságát s szívvel, lélekkel támogattuk minden jogos és méltányos kívánságának elérésében, viszont a város vezetőségével szemben is megóvtuk függetlenségünket s nem hunytunk szemet, ha valamiben hibát fedeztünk fel. — Elismerjük most is, hogy a városi rezsim alatt egyben-másban nem úgy történt minden, amint kellett volna, azt azonban tagadjuk, hogy a régi nagyközségi rendszer volna ama gileadi balzsatn- csepp, amely meggyógyítja ami városunknak tenger sok baját, ami egyébként nem csak a mi bajunk, de az ország minden városáé. Várjuk be tehát türelemmel az uj városi törvényt, amely bizonyára könnyít majd valamit rajtunk, mert egyszerűsíteni fogja a városi közigazgatást s uj anyagi erőforrásokat is nyit majd, mert nyitnia kell .— a városok síámára. Addig pedig ne üljünk fel a hangzatos jelszavaknak, de a polgárság értelmesebb része lógj on össze vezetésre mégis csuk inkább hivatott intelligenciával, amely utóbbinak szintén ébredeznie kell lethar- gikns álmaiból, mert ha nem, a vezetés hová tovább kisiklik kezeiből s egyelőre ilyen képtelen határozatok születnek, de később még azt is megérhetjük, hogy a demagógia, a teljes fejetlenség, sőt anarchia lesz az ur a városházán és pedig — birtokon kivid és bnlől. A képviselőtestület határozata egyenesen képtelenség és a törvénnyel ellenkező rendel•m' Villanyfelszerelési Felhívom a nagy közönséget Szekszárdon, a Kaszinó Önálló villamos telepek berendezését, és mérleg üzlet, -m épületben gazdagon felszerelt üzletemre. Elvállalom: Fürdőszoba berendezések. üzletek részére. Erőátviteli berendezések, villamos motorok raktáron. Művészi kivitelű villanycsillárok, mindenféle fémszálégök, villamos asztali szellőző készülékek. Villamos :: csengők bevezetése. Távbeszélők berendezése. Kutberendezések villamos erőre. :: Telefon szám 81. Telefon szám 81. mérlegek, táblás mérlegek, hosszmértékek és űrmértékűk, mérlegsulyok nagyban és kicsinyben árusítva, sulynélküli mérlegek. — A legjutányosabb árak ! — Tervekkel és költségvetéssel dijtnen- fiOTSI villamos felszerelési vállalata és tesen szolgálok. vNllUwISII UK&idl mérleggyára.
