Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-08-28 / 69. szám
XXIII. IX. évfolyam. 69. szám. Szekszárd, 1913 augusztus 28. »mm Dl KIZEKDEK Előfizetési ár; Egész évre . . •. Fél évre . . . . Negyed évre . , Egy szám ára . . . 16 korona . 8 5 . 4 » . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt- ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Megkritizált külpolitika. Nem megy már újságszámba, hogy a függetlenségi párt uj ügyvezető vezére nem helyesli Berchtold külügyminiszter külpolitikáját. Károlyi Mihály gróf vezér- sége előtt is, óta is többször megnyilatkozott ez irányban, szlavofil érzelmeket árulva el, amelyek különben mellékesek, mert Berchtold külpolitikájának mérlegelésekor teljesen számításon kívül marad az a körülmény, hogy Károlyi Mihály gróf helyesli-e azt, vagy nem és hogy szlavofil, vagy másmilyen szempontból itéli-e el. Legújabban a „Neue Freie Presse“ hasábjain kritizálta meg a magyar függetlenségi párt vezére monarchiánk külpolitikáját. A nemes gróf a német újság hasábjain is következetes maradt önmagához és ugyancsak lesajnálta Berchtold külpolitikáját, amire csak az az észrevételünk van, hogy az angol ellenzék vezére nem hogy önként, de kínzásokkal se volna arra rábírható, hogy az angol külügyek vezetését egy külföldi lap hasábjain leszólja és megtámadja. Károlyi gróf szerint Berchtold külügyminiszter külpolitikája megbukott. Ez a külpolitika szerinte hibás volt kiinduló pontjában és tévesztett volt végeredményében, a revízió kérdésében és általában erélytelen, tehetetlen volt. De hogy miért, miben volt az és hogy lehetett volna elkerülni, azt bölcsen elhallgatja. Károlyi cikkéből az tűnik ki, hogy ő a balkáni statusquo fentartásának volt a hive. De ha ez áll, akkor az osztrák-magyar monarchiának fegyveresen kellett volna beleavatkozni és a Bálkánszövetség 4 országát fegyverrel kellett volna a statusquo tiszteletben tartására kényszeríteni. Ez esetben nem lettünk volna tehetetlenek és lehettünk volna erélyesek, de vájjon e politikával megnyertük volna-e a harcszomjas Balkán szövetségesek barátságát és — ami a fő — a hadiköltségek kifutották volna-e a fél milliárdból ? Károlyi gúnyosan említi „a Balkán a Balkán népeké“ jelszót, tehát helyteleníti azt; de ha igy van, szeretnők tudni, hogy hogyan biztosította volna Károlyi gróf monarchiánk számára a Balkán-népek hajlandóságát ? Károlyi külpolitikánk hihájául rója tel, hogy a győztes Balkán-népek a mi segítségünk nélkül győztek, a vesztesek pedig, (a török és bolgár) a mi támogatásunk elmaradása következtében győzettek le. Ezek szerint nekünk, osztrák-magyar monarchiának, bele kellett volna avatkozni a háborúba és vagy előbb a törökkel szövetkezve, le kellett volna vernünk a Balkán szövetségeseket, azután pedig a Balkán szövetségesek mellé állva a törököt a statusquo fentartására kényszeríteni, vagy pedig elsőbb a Balkán szövetségesekkel kooperálva kellett volna legyőznünk a törököt, azután pedig a legyőzött törökhöz csatlakozva kellett volna a Balkán szövetséget a statusquora kényszeríteni Hogy ezek a vagylagosságok mily képtelenségek, azt hisz- szük nem kell bizonyítanunk, valamint azt sem, hogy egyik utón haladva se értünk volna el a Balkán-népek rokonszenvéhez. De talán hagyjuk is el a Balkán-népek sokat hánytorgatott rokonszenvét és térjünk át lényegesebb dolgokra, amelyekben Károlyi gróf cikke nem szűkölködik. Az egyik az, hogy Berchtold külpolitikája, Károlyi szerint, nem egyéb, mint ujjhuzás Oroszországgal. — Még ha i'gy volna :is, ezt a támadást magyar hazafinak, magyar állampolgárnak nem szabadna elkövetnie. És hogy egy Károlyi Mihály gróf mégis elkövette, éppen ez mutatja, hogy az az elhibázott, túlzó ellenzéki irány, melyben Károlyi gróf megindult és melyben magának annyira tetszeleg, mily végzetes útra tolta őt és vele együtt pártját. Nem egyéb ez, mint az esküdt ellenséggel való rokonszenvezés és együttérzés, melyet a hűtlenségtől már csak egy keskeny vonal választ el. A második az, hogy Károlyi szerint külpolitikánk legfőbb célja csak az lehet, hogy a Balkánt ipari piacunkul megszerezzük és a Balkánon magunknak gazdasági előnyöket szerezzünk. — Eltekintve attól, hogy az ipari és gazdasági összeköttetések létesítése első sorban mégis csak a szak- miniszterek dolga, akiknek reszortjába a külügyminiszternek semmiféle beleszólása és beleavatkozása nem lehet, meg kell állapítanunk, hogy e követelés létesítésének senki se áll annyira útjában, mint épen Károlyi Mihály gróf, aki, mint a magyar agráriusok vezére nem engedi meg, hogy a Balkán nyersterményei hozzánk bejöjjenek. Már pedig, ha mi a Balkán nyersterményei elől elzárkózunk, hogyan kívánhatjuk, hogy a Balkán a mi iparpiacunk legyen ? Ez a követelés tehát lehet ellenzéki szólam, szépen csengő frázis, hangosan puffogó reklám, de épen Károlyi Mihálytól nem lelkiismeretes beszéd. A harmadik végre az, hogy Károlyi szerint a jó külpolitikának alapja a bel- ügyekben megnyilatkozó rend és nyugalom, a belügyek konszolidáltsága, amelyekre való törekvésben a külügyminiszternek még személyi áldozatoktól se szabad visszariadnia. Hát ez nagyon szépen van mondva — németül. De magyarul úgy hangzik, hogy belügyeink konszolidáltságának, a rend és nyugalom helyreálltának legfőbb akadálya ma épen Károlyi Mihály gróf, a függetlenségi párt vezére. Ismerje el a nemes gróf, hogy ő nem a nemzet vezére, hanem egy kisebbségi párté. Lássa be, hogy nem a többségnek kell abdikálni ő előtte, hanem neki és pártjának kell deferálni a többség előtt. A parlamentet szabadítsák meg a végnélküli botrányoktól és adják vissza a törvényhozói tisztességes munkának. — Ne követeljenek személyi áldozatokat, amihez nincs joguk, de teljesítsék törvényhozói ^kötelességüket és mindjárt nemcsak konszolidált rend lesz az országban, de*— Berchtold külpolitikája is jónak fog bizonyulni. F. M. Manövernapok. — Saját tudósitónktól. — A verseny. A legszebb nap virradt augusztus 24-ón Felsőiregre. A legszebb nap az idÓD, ebben a mostoha nyárban, a legszebb nap talán ember- emlékezet óta, fényes, pompás látványosság szempontjából. — Már déltől kezdve az automobilok, négyesek, giggek, fiakkerek, vadász- és paraszt - ke esik szakadatlan sora-pora közeledett minden irányból, a bántavai mezőn lobogó szines zászlók felé. Két órára tömör kocsitábor vette körül a a hatalmas versenyteret, melyen óit nyüzsögtek a sötét é ■ világoskék huszárattilák, a kacér ulán- kák, a szines hajtókás dragonyos kabátok tarka tömegben, közte változatosságképen néhány zöld- hajtókás kerékpáros-vadász, no meg a sok-sok világos női toalett. — Az úri közönség pompás tömegét szines karéjban vette körül az illedelmesen ünneplő vasárnapi nép. Mindan osztály együtt élvezte a ritka pompás látványt. Hat-hét3záz lovastiszt lehetett együtt és ugyanennyi urihölgy, mindössze talán háromezer emberre tehető a nézőközönség. Alaposan megbámulták a bennszülöttek az e vidéken ritka négyes fogatokat is, legjobban tetszettek Döry Hugó és várni Strasszer Vilmos hosszufarku amerikai lovai, Döry Ödön fogata, Gaál István kamarás két négyese Büsüből és az 5. dragonyos ezred kocsijai, aliol majd minden tisztnek van szebbnél-szebb fogata. A magas birói páholyban ott láttuk Hötzen- dorfi Conrád Ferenc bárót, a vezérkar főnökét, Rohr Ferenc lovassági tábornokot, a honvédség főparancsnokát, gróf Hnyn lovassági főfelügyelőt, báró Hauer honvédlovassági felügyelőt, báró Apor és báró Puteáni tábornokokat, Vogl alezredes svájci katonai attachét és később Huyn gróf kitüntető szívessége folytán, egy bájos tolnamegyei urileányt, aki úgy illett a marcona generálisok közé, mint gyöngyvirágos selyemkendő a fegyvertárba, de sajnos, megtiltotta e sorok írójának, bogy a nevét itt megörökítse. Csak annyit árulhatunk el, hogy nem tamási-járásbeli volt. Ő mindenesetre megjegyezte ezt a napot, mert kevés leány ült még és fog valaha' ülni Conrad báróval és Huyn gróffal a zsűri páholyban. A versenyre kerek négyszáz nevezés történt, melyből magára az első számra, a vadászversenyre 120 esett. Ezeknek mintegy fele állott starthoz, úgy, hogy soha nem látott hatalmas mezőnyök voltak. A versenynek szakszerű leírása más lapra tartozik. — E helyen még csak annyit, hogy lefolyásuk mindvégig gyönyörű volt. Komoly baleset a sok résztvevő és nehéz akadályok dacára, nem történt. Mindössze a vidék rövid idő alatt általános kedvence Windisch Graetz Lajos herceg főhadnagy bukott fejtetőre, de kemény természetével, összelapitott sapkájában, véres arccal végig ottmaradt a közönség körében és hagyta magát dédelgetni, a szebbnél-szebb hölgyek által. Hat órakor vége volt a szép versenynek és Ozora, Tab és Tamási felé hatalmas porfelhőben kerülték el egymást ismét a legkülönbözőbb jármüvek. A lóverseny határozottan fénypontja volt a két hetes manöver-campagnenak, ami nem csoda, ha ideírjuk, hogy az egészet nem kisebb ember, mint Lubienszky János gróf ezredes, az ismert urlovas rendezte, méltó segédtársakkal. A publikum gondolatban mindenesetre megköszöni neki a ragyogó élvezetet.
