Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-08-25 / 68. szám
anyagi jólétének előmozdítását jelenti ennek a sok ezer ember által várva várt útszakasznak a mielőbbi megépítése Tevel, 1913 augusztus 19. Diczendy Pál, jegyző 1013. augusztus 25. Kérvény a városnak nagyközségé visszafejlesztése ügyében. Szulimán György és társai folyó hó 21-én, csütörtökön kkrvényt nyújtottak be a képviselő- testülethez a város nagyközséggé leendő visszafejlesztése iránt. A kérvény miután kifogásolja a tisztviselők magas fizetését s azt, hogy az á'lami, egyházi, közigazgatási, községi s magántisztviselők az uj adótörvény szerint is községi pótadót nem fizetnek — többek közt a következőket mondja : Tekintetes Képviselőtestület ! Nem hisszük, hogy e hazában volna még egy oly rt. város, melynek adófizető polgáraira oly terhes volna az uj adótörvényekkel járó ad minisztrácionális költség, mint városunknak, semmi jövedelmező vagyona nincs, minden kiadás fedezése egyedül a pótadóra van utalva ; vidékünk nincs ; a piacaink gyengék ; ami kis forgalmunk volt, azt is a baja—bátaszék dunai áthidalás által elvesztettük, az ipar, a kereskedelem pang ; városunk önmagára van utalva, a rossz helyrajzi viszonyok miatt a földmives osztály is csak sínylődik, mert földjeink nincsenek s egyedül a kopár hegyek művelésére vagyunk utalva, melyet csak szőlő telepítésre használhatnak, mely pedig a terhes fentartási költségek miatt alig fentartható. Ne adja az Isten, de egy pár csapásos év, aminek folyton ki vagyunk téve és teljesen tönkre megyünk, mert az 1913. évi költségvetésünk szerint az adminisztráció 109 ezer korona ; tehát ez maga majdnem 100 százalék pótadót emészt fel, amit a fenti törvények tetemesen felemelnek. Tekintetes Képviselőtestület ! Az itt előterjesztett indokok valódiságát mi sem bizonyítja jobban, mint azon tény, hogy mióta rt. város vagyunk, dacára, hogy 99 százalék pótadót fizetünk, sem szépészet, sem kulturális, sem közegészségügyeink fejlesztésére nem fordíthattunk semmit ; sőt még a gimnázium főn- tartására kötelezettséget vállalt 10.000 korona évi hozzájárulást sem rendeztük, dacára, hogy ez az évi költségvetésekbe mindig bent szerepelt és a tanács erre fedezetet is vett fel. A város adóssága is e csekély hét év alatt, mióta rt. város vagyunk, több mint hatszázezer koronával emelkedett ; kiszámíthatatlan, mennyire fog ez emelkedni, ha tovább is rt. város maradunk. Az ettől való félelem inditotta városunk pótadót fizető polgárságát arra, hogy mozgalmat indítson városunk nagyközséggé való visszafej lesztése tárgyában ; aláírási iveket bocsájtottunk ki, melynek eredményeként több mint 100 ezer koronát tesz ki azok egyenes állami adója, kik a visszafejlesztést óhajtják, ami az összes egyenes állami adónk 70 százalékának felel meg. Ugyancsak városunk pótadót fizető polgárságának 1913. évi junius 29 én tartott nyilvános népgyülése a városnak nagyközséggé való- visszafejlesztését egyhangú határozattal kimondotta. Hogy ezen mozgalom indokolt, bizonyítja azon tény, hogy mig nagyközség voltunk, 37 százalék pótadó mellett minden kölcsön igénybevétel nélkül, az összes séta- s egyéb tereinket beparkiroztuk, a megtakarított pénzekből az utcákat sorra köveztük,több gazdasági és szegényügyi építkezéseket rendeztünk, nagyobb összegeket, bírtunk forditani kulturális és közegészség- ügyeink fejlesztésére, mióta rt. város . vagyunk, mindez kölcsönpénzből fedeztetik, mert az ősz szes pótadó jövedelmünket felemészti a drága adminisztráció fentartása. Tekintetes Képviselőtestület ! Az 1913. évi junius 29-én Szekszárd rt. várost nagyközséggé való visszafejlesztése tárgyában, a városi rendőrhatóság ellenőrzése mellett megtartott nyilvános népgyülésről felvett és ide mellékelt eredeti jegyzőkönyv tanúsága szerint, a népgyülés minket, alulírott százas bizottságot bízott meg azzal, hogy a visszafejlesztés végrehajtására vonatkozó lépéseket tegyük meg. Ennek alapján tiszteletteljes kérelemmel járulunk a tekintetes Képviselőtestület elé, hogy az itt előterjesztett indokok figyelembe vétele mellett, mondja ki határozatilag, hogy városunkat visszafejleszti nagyközséggé. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni. TOLN'VARMEGYE és a KÖZÉRDEK Hadgyakorlatok. 1913. augusztus 21. Falusi reggel. A pásztorok már kihajtottak, de a hajnali harmat ráfeküdt az ut porára és a nyáj nyomán nem kél porfelhő. A falu végén az úttól jobbra-balra tiprott tarló terül el, fakó-szürke máskor, ma tarka. Az árkon túl, melyben harmattól csepergő kék és sárga virágok nyillanak, színes tömeg áll : kék kabátos, sárga hajtókás dragonyos ezred. A nap most emelkedik a keleti égen fekvő sötét felhő fölé, első sugara alatt ezer sisak csillan föl aranyos fényben. A másik oldalon, ahol a szellő a tisztesfü édes illatát hozza felénk, fehérrel koronázott sötét folt feketéllik, sötétkék, fehér csákós huszárok állnak ott. A lovasok közé most tüzérek robognak és megállnak az ut gyepes szélén, Egy pár percnyi csend, aztán harsány vezényszavak, a faluból . pompás csoport bontakozik la bátor ügetésben : a tábornok törzsével. Elöl ő maga markáns fekete arcával, fekete lován, utána komolyképü vezérkari tisztek, majd a parancsőrtisztek vidám, könnyelmű, karcsú csoportja, úszik a sok sárga vállszalag a reggeli szélben. A csapatok mint megannyi lovasszobrok állnak, csak itt ott mozgatja egy-egy ló a fülét egy kissé. Mozdulatlan a tömeg, csak a napkicsalta szikrák táncolnak a pengéken. A tábornok rendelkezik. Patrullok fürgén bontakoznak ki a századokból és eltűnnek a sötét zöld, vizes kukorica táblákban. A hírszerző járőrök. Azután egy század dragonyos indul üge tésben, a hófehér hajú, indiánus arcú, öles ezre des vágtában ugrat élére, könyökig érő lovag- keztyüs kezében a széles pallossal. Két ágyú robog a század nyomában, azután egy kerékpáros század előzi meg nesztelen siklással az egészet. Ez elővéd megindult, a törzs vágtában kerüli el, utána egymásután a csapatok, először a szőke, bajusztalan dragonyosek, azután a kurucképü, mokány huszárok. Kétfelől az oldalvédek csörtetnek a kukoricában. Pár kilométernyire az uthaj lásnál zöldcsákés honvédbuszárjárőr bukkanik fel az árokból. A parancsnok fellovagol a töltésre, szeméhez emeli a messzelátót. És már vágtat is egy káplár vissza & jelentéssel : Ellenséges lovasság felvonul az országúton. Száma még ismeretlen. A hadnagy egy arrajáró fuvarostól tudakozódik. De az atyafi nagyon nehezen érti meg a kérdéseket és még lassabban felel. Közben egyszerre csak felbukkanik egy dragonyos szakasz és száguldva kergeti vissza a honvédhuszárokat. Most azután pillanatok műve az egész. Innen is, túl is szakaszok, századok tűnnek fel és el. Villámgyorsan ! A tüzérek galoppban az árkon keresztül fejlődnek fel a dombnak, az ágyú kereke alig éri a földet. És már tüzelnek is. A másik oldalon a géppuska kerepel. Azután itt sisakok és fehér csákók, ott zöld-piros csákók tűnnek fel, mindig több, mindig gyorsabban, két ezer, három ezer penge repül a magasba, kommandók csattannak, száguldó, színes tömegek röpülnek, az én kocsim lovai is velük vágtatnak, bent vagyok a rohamban, felállók és a kocsis vállába kapaszkodva, nyitott szájjal bámulok, az ágyuk szavát elnyomja a diadalorditás : „Hurrah- hurrah !“ „Rajta-rajta !“ Mint egy villámcsapásra egyszerre megállnak a gőzölgő paripák, elhallgat a sok ágyú. Csend van, azután egy magasliangu trombita, éles, tiszta szava összehívja a tiszteket a tábornokhoz. A lovasok leszállnak, egy pár huszár a csákóját keresi az akácosban, az egészre ráfekszik az augusztusi verőfény. Csak két áldozata van a csatának, egy dragonyost most tesznek be a vörös keresztes kocsiba. Egy állatorvos pedig a front mögött nyulat gyömöszöl a málha táskájába. HÍREK. — Személyi hírek. Dr. Kardoss Kálmán közigazgatási bíró néhány heti tartózkodásra Budapestről tolnamegyei birtokára : Tabódra ér kezeit. Dr. Irajber Vince nyug. kir. főügyész rokonai látogatására a múlt héten Bonyhádon időzött, jelenleg pedig Szekszárdon tartózkodik. Dr. Dragics Imre vármegyei tiszti főorvos és dr. Tanárky Árpád kórházi igazgató főorvos külföldi utazásukból vasárnap este hazaérkeztek Szekszárdra. — Uj zászlós. A király Szilasi Lászlót Schwartz Keresztély szekszárdi városi hivatalnok fiát, a szabadkai honvédezredhez zászlóssá nevezte ki. — Egyházmegyei közgyűlés. A tolnai ref. egyházmegye, mivel Tolnavármegye törvényhatósági közgyűlése és a főispán beiktatási ünnepélye szeptember hó 9 én fog tartatni, ezért az ezen napokra kitűzött egyházmegyei közgyűlést és birósági ülést a következő két napra t. i. 11. és 12. csütörtök és péntekre halasztotta. 3 — Áthelyezés. A pénzügyminiszter Barna László pü. számellenőrt hasonminőségbe í Székelyudvarhelyről Szekszárdi’» helyezte át. — Rossz a közvilágítás. Felhívjuk a villamos telep vezetőségének figyelmét aira, hogy bár égnek az utcai lámpák és azok számos, ha nem is ideális, mégis tűrhető, az utcákon ennek dacára igen rossz a világítás és nagy a sötétség. Ennek magyarázata abban lehet, hogy a világitó testek nem felelnek már meg a célnak és azoknak ki- cserélése nagyon sürgős. Ajánljuk felszólalásunkat, amely a közönség minden rétegéből érkezik hozzánk, az illetékes körök jóindu'atu figyelmébe. — Hivatalátvétel. Ángy el György szám- tanácsos, a szekszárdi kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség uj főnöke állását elfoglalta és a hivatal vezetését átvette. — Vasúti mizériák. Két szembeötlő hiányról hallatszik állandóan az utazó közönség részéről a jogos panasz. Az egyik, hogy a sárbogárd- szekszárd-bátaszéki 8b kilométer hossza vonalon csupán egyetlen jolyosós kocsi van forgalomban, minek következményeképen az utasok úgyszólván nap nap után a hosszú utat a folyo són kénytelenek megtenni. Igen sokszor van rá eset, hogy az első osztályra 15—20 utas váltott jegyet és az egyetlen szakaszban csak hatan férnek el, a többiek -az egész utón állani kénytelenek Hasonlóképpen tarthatatlanok a második osztályú utasokra nézve is az állapotok. A legszerényebb és legindokoltabb követelés tehát, hogy erre a hosszú útra a legrövidebb időn belül legalább még egy folyosós kocsi alkalmaztassák és pedig a legsürgősebben. — A másik jogos panasz, hogy Bátaszékre, az onnét Bajára és Szabadkára induló vonatok egyikéhez sincs összeköttetésünk, sem az oda , sem pedig a visszautazásnál, aki tehát Szekszárdfól, Tolnáról, Nagydorogról stb. Bajára akar utazni, az nem kaphat közvetlen összeköttetést, hanem Bálaszéken kell vesztegelnie néhány óra hosszat. Indokolt és jogosult tehát az a kívánság, hogy ha már megépült a baja—bátaszéki vasút, annak előnyeit a mi közönségünk is élvezhesse és a menetrend összeállításánál legyenek annyi figye- lemmel irántunk, hogy a Bátaszékre menő vonataink közül legalább kettő közvetlen összeköttetésben álljon a Bajára induló vonatokkal és visszafelé hasonlóképpen. A közvetlen kapcsolatok, amikor egyébként ugyanazon vonalokon fennál a forgalom, főleg mikor úgyszólván a szomszédságban vagyunk, úgy a vasútnak, mint az utazó közönségnek elengedhetetlen érdekeit képezik. — Iskolaszéki ülés. A szekszárdi róm. kath. Hitközségi tanács és iskolaszék tegnap délután ülést tartott dr. Fent Ferenc apát plébános elnöklése mellett. Az ülés főbb határozatai a következők : 1. Vizsgaelnökök jelentették, hogy a junius hó 16 és 17 én megtartott évzáró vizsgálatok ismét a legjobb eredménnyel folytak le, amiért az iskolaszék elismeréssel adózik a tanítói karral szemben. 2. Az 1913—14. tanévre a beiratások szeptember hó 1., 2. és 3-án tartatnak meg d. e. 8—12 óráig, mig a rendes előadások 5-én veszik kezdetüket. 3 Az iskolák téli szénszükségletének beszerzésével az elnökség bizatik meg. 4. A 4300Q öl Piszter-féle szántóföldnek bérbeadását dobszó utján hozzák a lakosság tudomására s írásbeli ajánlat utján a legtöbbet ígérő fogja azt elnyerni. 5. A tanítónők lakbéremelési kérvényét az iskolaszék érdemileg nem tárgyalja addig, mig az erre vonatkozó egyházmegyei utasítás meg nem jelenik. Egyben kimondja az ülés, hogy a törvény rendelkezésének eleget kíván tenni és legfelebb e határozatával csak rövid ideig késlelteti a többlet kiutalását. 6. Indítványok során Horváth Ignác és Tarlós János igazgató tanítók tisztelet diját nem a hitközség pénztárából folyósítja az iskolaszék, hanem Zichy Gyula gróf megyés püspök utján soronkivüli előléptetésre ajánlja őket. Mayer Antal nyug. tanítónak az iskolaszék igaz köszönetét tolmácsolja az adományozott ifjúsági könyvtárért. Végül az újvárosi ismétlő fiúiskola vezetésével Mosgai Sándor plébános ajánlatára Malonyai Elemér tanítót bízta meg az iskolaszék. Ezután a hitközségi tanács még több kérvényt intézett el. — Zongoratanitás. Waldmann Anna, Wald- mann Rózsa zeneakadémiát végzett tanárnő növendéke, elfogad úgy kezdőket a legalaposabb tani- tási’a, úgyszintén haladottabbakat az orsz. m. kir. zeneakadémia tanterve és tananyaga szerint. A növendékek haladását Waldmanu Rózsa tanárnő figyeli, ki e célból a fővárosból gyakrabban haza- rándul és a növendékeket kívánatra folyó év szeptember havában a főváros bármelyik zeneiskolájában levizsgáztatja. Jelentkezéseket kér Waldmann, Széchenyi utca 167. — Tűz Pakson. Bach József paksi lakos Hajnal utcai házába e hó 21 én éjjel a villám becsapott. A lakóháza és gazdasági épületei leégtek. A kár 2200 korona, mely biztosítás révén megtérül.
