Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-08-21 / 67. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . Egy szám ára , . . 16 korona . . 8 » . . 4 » . . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az os*sz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: IS—24. — Kiadóhivatalt telefon-szám: 13—II. Szerkesztősig: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádátn-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Uj városi-politika. Volt főispánunknak, Simontsits Elemér, országgyűlési képviselőnek búcsúztatása a szekszárdi Kaszinóban méla akkorddal végződött. A távozó nem kereste a szót, de a nála megszokott határozottsággal egyenesen reákoppintott a szeg fejére, kimondta ami a szivén feküdt s kemény, sok tekintetben lesújtó kritikával emlékezett meg városi közállapotainkról, a minden előrehaladást megbénító nem bánomságról s nem egyszer az egyéni hiúságnak, a közdolgokba is belejátszó, sőt domináló szerepléséről. . Keserű izéi, vallomásszerü kijelentéseiből nemcsak a meggyőződés imponáló ereje, de bizonyos fájdalmas érzés is rezgeti elő. Mintegy rezignációval panaszolta fel, hogy ő, aki évek hosszú során át szivével és leikével valósággal hozzá nőtt, hozzáforrott ehhez a városhoz, Szek- szárdért főispáni, még is csak nem kis összekötetése róvén semmit sem tehetett, raeH neki* 'erre' átkaimat senki, sohasem, adott. Kérve-kérte tehát az intelligenciát, hogy tömörüljön, szervezkedjék imponáló erővé, igyekezzék irányitó hatást gyakorolni a város ügyeinek vezetésére s kivált most, amikor ő már úgyis elmegy, de utódja, aki jön : maga a megtestesült jó akarat és cselekvési vágy, ragadjon meg minden kínálkozó alkalmat arra, hogy az uj főispánnak nyújtson módot a város, az érte és polgárság jó voltáért való cselekvésre. Körülbelül ez volt az érdekes felszólalás veleje, tendenciája. Sokkal fontosabb ez a kijelentés, minthogy egyszerűen napirendre térhetnénk felette. Azon az estén, amugyis annyit emlegették a sajtó igazság kimondó hivatását, hogy egyenesen kötelességünk a dologgal való tüzetesebb foglalkozás. Nem keressük a belső indító okokat, amelyek épp az „utolsó órában“ hozták a távozó főispán ajakára ezeket a vádszerü szavakat. Egy kétségtelen : nem kicsinyes csipkedési vágy, de a városnak használni vágyás igyekezete volt a főinditék a szigorú kritika kimondására, mert fel sem tételezhető, hogy olyan férfias, kemény küzdelmekhez szokott vezető egyéniség, mint Simontsits Elemér, volt főispán, csupa kényelmi szempontból éppen eltávoztakor akarjon bárkinek is kellemetlenkedni s könnyelmű kézzel talán tűzcsóvát dobni bele, az általa odahagyott, békés közéletünkbe. Erezte ő szavainak súlyát, nagy horderejét, ha tehát kimondta azt, amit akart, bizonyára nagy oka lehetett reá. Valóban igy is van. így kell neki lennie. Szerintünk a városnál, vagy hát mondjuk, a városoknál uralkodó bajok régebbi keletűek. Az úgynevezett községi törvény ama bizonyos rövidre szabott Prokrusztesi ágyba fektette a városi adminisztrációt. Nem tud, nem képes ez, addig nyújtózkodni, ameddig akar. A vármegyével szemben való mégis csak függési viszony bizonyos irányítási célzatot, basáskodási hajlamot, gyámkodási hajlandóságot lát és tételez fel a törvény- hatóság legegyszerűbb felülbírálási jogának gyakorlásában is. S kivált ha szembe állítjuk a várost a vármegyével, ha ki a nagyobb ur, az alispán vagy a város polgármestere, elvére helyezkedünk, kész a kanapé processus s el van vetve a viszálykodás méregfoga. így van ez nem csak minálunk, de egész országszerte. Nagyon üdvös dolog lesz tehát, ha a most készülő városi törvény rendezi a vármegye és város egymásközti jogviszonyát. Ha kiszélesíti, biztosabb alapra fekteti a városok, ma bizony sokszor kétséges autonómiáját, addig azonban mindig a körültekintő tapintat, a felsőbbség elvének elismerése kell, hogy legyen az irányadó szempont, minden rendezett tanácsú város vezetésében. Közvetítő, ellentéteket elsimító, egy kis alkalmazkodni tudó politikával' le lehet gyalulni a törvény által élesre csiszolt összeütközési felületeket s a békesség kölcsönös ápolásával továbbra jutunk, mint a dac, duzzogás a negáció merev álláspontjának megszokásával és alkalmazásával. Igaza van tehát a távozó főispánnak, hagy a szekszárdi intelligenciára nagy, nehéz feladat vár. Helyre kell csakugyan állítani a vármegye és a város közötti jó viszonyt, a melyet a legutóbb lezajlott képviselőválasztás is még jobban kiélezett. A városnak utóvégre is sokkal nagyobb szüksége van egy egész vármegye jóakaratára, mint ennek a Szekszárd városéra. Essék tehát mennél kevesebb szó a városházán a nagy országos politikáról, de csináljunk igazi városi politikát, amely mindig megalkuvás a körülményekkel, a helyzettel, az emberekkel. Az intelligens elem vezető iránya kezdődjék egy öntudatosan átgondolt város- fejlesztési terv kidolgozásával, a tán lassú, de biztos haladás követelésével s előmozdításával. Egyet különösen nem szabad elfelejteni, azt, hogy privát társaság megteheti, de közérdekről lévén szó, egy városnak sohasem szabad „haragszom rád“ játékot játszani s a jó akaratot — mint az üdítő forrás vizét — meg kell keresni még a tapintat varázsvesszejével is s annál kevésbé szabad visszautasítani, kivált, ha a jóakarat, használnivágyás üdítő, felfrissítő cseppjeit élőnkbe hozzák és — tálcán kínálják ... f B. Búcsú a volt főispántól. Tolnavármegye tisztikara kedden délben 12 órakor búcsúzott el a lemondott és állásától felmentett Simontsits Elemér főispántól. A tiszti kart, melynek soraiban Jeszenszky György báró gyönki, Nagy István dombóvári, Kassovszky Julián paksi, Bajó Pál központi járási főszolga- birák is ott voltak, valamint számos vidéki és tiszteletbeli tisztviselő, testületileg jelent meg a foispáni fogadó teremben Forster Zoltán alispán vezetésével, aki a nagy ovációval fogadott Simontsits Elemérhez a következő beszédet intézte: Méltóságos Uram ! Alig, bogy a fői span i beigtatás ünnepségei lezajlottak és már a viszonyok váratlan alakulása következtében bucsuzásra jelenek meg Tolnavármegye tisztikara élén Méltóságod előtt. A bonyhádi választás Méltóságod zászlaját juttatta diadalra. A népkegy vállára emelte Méltóságodat és Tolnavármegye foispáni székéről, melyet rövid idő alatt is oly dísszel töltött be, a törvényhozás fórumára szólította és állította. Fájó szívvel gondolunk a búcsúra, mert tiszttársaimmal. együtt hozzászoktunk a megnyugtató tudaihoz, hogy élünkön Méltóságod erős karja, erős akarata, erős kötelességérzete dolgozik a vármegye szellemi és anyagi javainak megőrzésére, gyarapítására. Különösen mélyen érint a válás gondolata engem, aki kora ifjúságom óta nemcsak az iskola padjain voltam együtt Méltóságoddal, hanem e nemes vármegye szolgálatába is együtt léptünk, hogy életünk javát annak szenteljük. A sikerek, melyeket Méltóságod Tolnavármegye szolgálatában és vezetésében aratott, arany hetükkel vannak beírva vármegyénk történetébe és bár e sikerek Méltóságod dicsőségét képezik, azokra mi, volt tisztviselőtársai is jóleső örömmel gondolunk. Méltóságod fényes megyei pályája a bonyhádi győzelmes választással megszűnt, de csak azért, hogy helyette egy uj, nehéz küzdelmekkel, de még fényesebb sikerekkel biztató uj pálya nyíljék meg Méltóságod előtt, a mely pályára Méltóságodat fényes kvalitásai már régen predesztinálták. Búcsúzunk tehát Méltóságodtól, mint főispántól és ugyanekkor meleg szeretettel, igaz szivbeli örömmel üdvözöljük, mint népképviselőt. Zászlója, mellyel győzött, a miénk is, mert hiszen az imádott magyar haza önzetlen és becsületes szolgálata van reá irva. Örömünkbe azonban, megvallom, egy kis önzés is vegyül. Mert azt reméljük, hogy Méltóságod, mint népképviselő, a törvényhozás termében és a kormánykörökben hathatósan fel fogja karolni vármegyénk ügyeit, melyeknek eddigi nagynevű gondozói szemlátomást fogynak. Reményünket erősíti az a tudat, hogy Méltóságod eddigi közéleti működése annyira egybeforrott Tolnavármegyével, annyira a tettek emberének mutatkozott, annyira ismeri legkisebb szükségleteinket is, nem különben azok kielégítésének módjait és eszközeit, hogy azok szorgalmazásának, felkarolásának elmellözésére képtelen volna. A törvényhozás termében Méltóságodra magasabb, eszményibb, egyetemesebb hivatás és küldetés vár, de azért ott is a mindnyájunknak oly drága Tolnavármegyét fogja képviselni. Ez a kapocs fog bennünket összekötni a jövőben is. Ez a kapocs nemcsak erősségünk nekünk, de büszkeségünk is. Adja Isten, hogy ez a kapocs idők folytán egyre erősebb és eredményesebb legyen úgy Tolnavármegyére, mint reánk és Méltóságodra nézve. Legyen áldás Méltóságod politikai működésén és minket, volt tisztviselő- társait, tartson meg szerető emlékezetében és jóakaratában. Egyúttal kérem, hogy bucsuzásunk percében fogadja tőlünk, volt tisztviselőtársaitól szívesen ez emlékalbumot. Jelképezze ez emlékalbum a mi együttérzésünket és együvé tartozásunkat úgy a szellemiekben, mint az alkotás, a cselekvés terén, vármegyénk és közügyeink javára. Az alispán szép beszéde nagy tetszést aratott és osztatlan helyesléssel fogadtatott. A tetszészaj és éljenzés csillapultával Simontsits Elemér a meghatottság látható jeleivel küzdve válaszolt, hálás köszönetét fejezve ki a megtiszteltetésért, hogy testületileg jelenve meg, alkalmat adtak neki arra, hogy a tisztviselőtestülettel szemben kifejezhesse nagyrabecsülését és legmelegebb érzéseit. Köszöni az emlékalbumot, mely mint díszes külsőbe foglalt gyűjtemény talán utolsó fel - lobbanása a testületi összeköttetésnek, mely közöttük oly régi. 0 ez emlékben nem zárókövét,
