Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-08-18 / 66. szám

XXIII. IX. évfolyam. 66. szám. Szekszárdi 1813 augusztus 18. Előfizetési ár: Egész évre .... .16 korona Fél évre ......................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt­téri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lajaot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Lapíulajdonosok a szerkesztők. Járványkórház. A vörheny, a ragályos betegségek egyik legveszedelmesebbje uralkodik Szek- szárdon. Utcákról-utcára, házról-házra szedi nem is kis számú áldozatait. Sok fiatal élet, oly sok szép remény hajolt a rideg sírba s azok, akik a bajon átesve, életben maradtak, a rettenetes betegség sok, nehéz bajával mennek bele az életnek ép testet, ép lelket, mindenesetre erős fizikumot kívánó harcába. Hála Istennek, amint lapunk utóbbi számaiban konstatáltuk, a baj sztinőfélben van. Az utóbbi napokban már nem is volt uj megbetegedés. Mindenesetre örüljünk, örvendezzünk ezen az örvendetes jelenségen. De ez a látszólagos kedvezőbb szituáció ne tegyen túlságosan elbizakodottá, a baj múltával ne süllyedjünk vissza a szokott semmit­tevésbe, de igenis szükséges, hogy a szülei szivünket átjárt sok aggódás, íélelem, ret­tegés okulással lásson el a jövőre s meg­tanítson arra, hogy a baj ellen lehet, de kell is védekezni. Én megvallom, nem állítottam össze a mostani járványszerü-baj emelkedésének, alábbhagyásának grafikai táblázatát, kétség­telenül konstatálni lehet azonban, hogy a kegyetlen járványos baj terjedő, tokozásé irányzata azonnal alább szállt, sőt egészen megszűnt, amikor teljes erővel s kellő szi­gorral hozzáláttunk a veszedelem helyhez kötéséhez. Az alispán által személyesen teljesített házról-házra való egészségügyi vizsgálatok, a kiadott egészségügyi rendel­kezések szigorú orvosi felülvizsgálata és ellenőrzése kétségtelenül üdvös hatásúak voltak a baj tovább terjedésének meggát- lására, de az úgyszólván : szemmellátható eredmény ott kezdődik, a mióta a szek­szárdi Ferencz kórház megnyitotta kapuit a járványos betegek előtt s 19, kellőleg nem izolálható vörhenybeteget ott helyez­tek el. Itt a szinte kézzel megfogható példa, hogy mit kell cselekednünk a jövőre. A hasonló járványszerü baj leküzdésének az az egyetlen, leghatásosabbnak kínálkozó módja, ha minél hamarabb megépítjük a járványkórházat, ahova aztán, személyválo- * gatás nélkül, elhelyezendő minden fertőző beteg. Az aggódó szülei szívnek minden­esetre nehéz próba lesz a féltett betegjétől való elszakadás, éppen ezért, ha teheti, arra a pár hétre költözködjék be inkább az anya, vagy a legközelebbi hozzátartozó maga is a kórházba, de mint más he­lyeken is szokásban van már, a fertőző betegek járványkórházba való szállításának okvetlenül meg kell történnie, mert a baj terjedésének egyedüli orvosszere a szigorú elkülönítés s ez még a müveit, vagyono­sabb családoknál sem lehetséges máskép, annál kevésbbé a tudatlanabb polgári elem­nél, amely még most sem igen hisz a baj fertőző s odább hurcolható mivoltában. A műveltebb szülő ugyan most is megteszi, hogy a családjában előfordult járványos esetkor nem igen érintkezik ide­gen emberekkel. De ha mondjuk, a tiszt­viselő nem jár is hivatalába, házához jön a pék, a tejes asszony, a levélhordó, a sok koldus s a cselédnek, vagy a házi asszony­nak mégis csak ki kell mennie a piacra s mit ér ilyen esetben az úgynevezett elkü­lönítés ? A szegényebb népnél meg egye­nesen nevetségesnek mondanánk, ha oly szomorú nem volna, az ilyen izolálási el­járás. Az a napszámos nem maradhat ott­hon, heteken át, munka nélkül, ki ad neki és családjának kenyeret s a gazdaságból élő polgártárstól ki viszi el reggelenként a tejet, túrót, vajat a házakhoz, ki viszi az eladásra szánt baromfit a piacra, nem is számítva azt, hogy a szomszédba is csak át kell nézni egy tó beszélgetésbe s va­sárnapokon elmenni a templomba, a dob- szóra, mert hát hova menjen az ember, ha már még a sógor vagy a koma „kis családjának“ a temetésére se szabad el­mennie ? Szóval oda lyukadunk ki, hogy a szekszárdi járványkórháznak megépítése elkerülhetetlen. Úgy tudjuk, a város ter­vez is ilyet, csakhogy már jó ideje folyik az akadémiai tárgyalás a minisztérium és a város között. Oda fenn soknak találják a 20 betegre való berendezést, pedig, hát, amint a jelen eset mutatja, 19 egy híján, mégis csak — húsz, Mi szerintünk a járványkórházat sok­kal olcsóbb volna a Ferenc-kórházzal kap­csolatosan megépíteni. A kórház úgyis építeni akar sebészeti pavillont. Egyidejűleg ezzel a járványkórház külön pavillonját is megépíthetnék. Ha esetleg az lenne a kifogás, hogy a város közepe még sem alkalmas erre a célra, alakítsák át az őrültek házát a sebészeti osztály számára, az őrültek házát és jár­vány kórházat pedig helyezzék el a váró­Az eienyészett tolnamegyei bencés apátságok. (Hlb.) A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend történetének utolsó kötete fekszik előttünk, * befejezése annak a hatalmas munkának, mellyel a rend a magyar kereszténység, királyság és bencés-rend fönnállásának lcilencszázados emlékét ünnepelte. A rend e nemes vállalkozása méltó dicső múltjához s méltán sorakozik azon emlékek mellé, amelyeket történelmünk múltjából kegye­lettel őriz. Miután Géza fejedelem követei Quedlin- burgban a békére való hajlandóság bizonyságául megjelentek I. Ottó császárnál, 973-ban, meg­nyílt a szabad út a hittérítők előtt s rögtön megjelentek nálunk a hittérítő papok, köztük számos benedekrendi szerzetes. Ott álltak a ma­gyar kereszténység bölcsőjénél s nagy gonddal ápolták a kereszténység terjesztését, a hitélet gondozását tartották feladatuknak ; jó példával, tanítással jártak elől a gazdasági munka meg- kedveltetésében, helyes elvégzésében, ők tanítottak az iskolákban, úgy, hogy „minden kolostor abban az időben egy-egy oázis volt, ahonnan a civili­zációnak és békés fejlődésnek példája messze környékre kihatott. Gazdasági intézetek, tudomá­nyos és szépművészeti akadémiák, iskolák, kór­házak, szállók, kereskedelmi és iparos központok voltak.“ Maga Szent István „a maga és családja lelki üdvösségére, az ország megmaradására“ öt bencés apátságot alapított; példáját követték utó­dai is és magánosok is, s idővel majdnem nyolc­vanra rúgott a magyarországi bencés apátságok száma. Á mai pannonhalmi kongregáció tulajdon­képen csak a következő öt apátságból alakult ki : Pannonhalma, Zalavár, Bakonybél, Tihany, Dömölk; ez e kongregáció azonban hajdan na­gyobb volt, beletartozott nem egy, a ma már el­enyészett apátságok közül is; de ezen apátságo­kon kívül még jelentékeny számú monostor oly viszonyban volt Pannonhalmával szemben, hogy történetük a pannonhalmi Szent Benedek-Reud történetének kiegészítő és vele összefüggő része, mert idővel Pannonhalma főapátjai nemcsak gyakorlat, hanem jogi határozat alapján a magyar bencés rendtartomány örökös és kizárólagos elnö­kei, a többi apátok prímás apátjai lettek. Ez magyarázza meg e kötet létrejöttét, mint terje­delmes lüggelékét a mai kongregáció történetének.* Hogy általános történetirodalmi szempontból mily fontoB ez alapos és szépen megirt mű, azt feles­leges hangsúlyoznunk, de különös érdeklődésére és hálájára tarthat számot megyénknek, mert amikor megismertet bennünket Tolnamegye három nagy: Szekszárd, Báta, Duna/öldvár s négy kisebb: Jván, Madocsa, Mágócs és Szék bencés­apátságának történetével, megyénk múltjához ér­dek esebbnél-érdekesebb adalékkal szolgál, úgy a középkorból, mint az újkorból. Megyénk levéltára csak 1696-tól kezdve maradt meg s ez a körülmény megérteti velünk egyrészt, hogy micsoda fáradság s utánjárás régebbi adatok összegyűjtése megyénk történetére, másrészt pedig, hogy micsoda nyere sége megyénk történet-irodalmának e kötet. * A Pannonhalmi Szent-Benedek Rend Története. Tizenkettedik kötet. B) Az elenyészett bencés apátságok. Irta: Sörös Pongrác pannonhalmi főiskolai tanár, a M. T. Akadémia levelező tagjn. • I—YI. A pannonhalmi főapátság tőrt. VII. A zalavár i apátság tört. VIII—IX. Bakonybéli apátság története. XII. A) A dömőlki apátság tőrt. (még nem jelent meg. XII. B) Az el­enyészett apátságok. A bárom nagyobb apátság királyi alapítás, tehát a királyi kegyuraság alá tartoztak. A szek­szárdi apátság múltját már ismertük Fraknói Vilmos munkájából, aki 1879-ben, amikor a szek­szárdi apát címet kapta, megírta történetét. Ezt használta fel Sörös is, de számos uj adattal bőví­tette ki Fraknói kutatását. 1. Béla " alapította 1061-ben1), mint királyi alapítás ki volt véve a megyés püspök jogható­sága alól s az esztergomi ersek jogüatósága alá tartozott ; utóbb az apátok megszerezték a főpapi jelvények használatának jogát s az apátság es népei ki voltak véve a megyei bíráskodás alól. Első ismert apátja az olasz Vilmos volt, aki 1074-ben, mikor Salamon király Szekszárd körül táborozott, meghiúsította Salamon gonosz taná­csosainak Géza herceg ellen tervezett merényletét. Hiteles helyi működést rs fejtett ki — hiteles pecsétje alatt, hiteles okleveleket adhatott ki jogi aktusokról, amelyek előtte folytak le, vagy ame­lyeknél hiteles kiküldötte jelen volt ; a XiV. szá­zadból ismerjük pecsétjét is, mely a trónon ülő üdvözítőt ábrázolja, mivel a monostort az isteni Megváltó tiszteletére alapitá Béla. A gazdag apátság birtokai Tolna-, Fehér-, Baranya vármegyékben terültek el s a neo- acquistica-bizottság a XVIII. század elején 44 bir­tokát számlálta össze. Jól gazdálkodtak, a XVII. század közepén már gyümülcsfákkal beszegett utakról, árkok határolta földekről, halastavakról, szőlőkről olvasunk. Gazdagságára mutat az a 9 Fraknói Vilmos találta meg az alapító-levél töre­dékét az esztergomi kápt. 1696-i átiratában Esztergomban. A M. N. Muzeum levéltára tavaly szerelte meg a kalocsai káptalannak eredeti oklevelét 1390-ből, amelyben az alapító­levél egy része olvasható s amelyről az 1696-i átírás is készült- ennek alapján kijavithatók a XVII, századi átírás hibás tulajdonnevei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom