Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-08-07 / 63. szám
2 T<> LKA VÁRMEGYE éa a KÖZÉRDEK 19 i 3 augusztus 7, régi elveket, hazafiul aggodalmaikat. És kérdem Önöket, T. Polgártársaim, nem áll e merő ellentétben a szerves törvény egész természetével már csak azon szisztémája is az ellenzék egyes pártjainak, amely csak úgy „hasból'' kibök egy merev számot, mondván : ,,2,400.000 választónak kell lenni ezentúl!" Nem sértő-e már a honpolgárok méltóságára is, hogy előbb megszabassék a maximum és azután ennek megfelelőleg fejenként osztogassák kegyként széjjel a választójogot? Piát a szám a döntő e kérdésnél és nem a jogra és az azzal járó felelősségre való képesség ? Piát lehet e, szabad-e igy mintegy visszájáról megalkotni egy ily törvényt, amely magában kell, hogy viselje a népesség szaporodásával, anyagi és kulturális fejlődésével, szóval az egész állami élet szociális változandóságaival párhuzamos, arányos fejlődés legtökéletesebb képességeit, amely kell, hogy azzal a legérzékenyebb kölcsönhatásban legyen ? Igazi koalíciós politika ez is, amely előbb húzná fel a harangot, még mielőtt a torony állna! Megengedem, Tisztelt Pol gártársaim, hogy a mi, most már törvénnyé vált választójogi reformjavaslatunk alapján ma talán pár százezerrel kevesebb a választó az ellenzék javaslatánál, de éppen abban áll uj törvényünk tökéletessége, éppen ott emeli érvényre az egyenlőség és általánosság elveit a legfényesebb tökély - lyel, hogy magában a törvényben megtestesült a fokozatos haladás, a nép műveltségével, politikai érettségével karöltve járó folytonos fejlődés gondolata. Végtelen körültekintéssel, hazánk szociális és nemzetiségi viszonyainak figyelmes és alapos tanulmányozásával, a statisztikának a legutolsó népszámlálás pontos adatain alapuló tanulságainak lelkiismeretes figyelembevételével vo t csak elérhető, hogy az uj választójogi törvény alapján máris csaknem kétszeresére emelkedik az eddigi választók száma. Óriási haladás ez. Alapos tanul mány tárgyává tettem e reform előzményeit, fáradhatatlan érdeklődéssel követtem annak minden fázisát, egész irodalmát és bátran mondhatom : elmentünk a demokratikus jogkiterjesztésnek azon határáig, amelyen túl csak a sötétben való ugrás sál lennénk vádolhatok ; amelyen túl hazánk magyar nemzeti jellegét, faji szupremáciáját a legkomolyabb veszély fenyegetné. Érthetetlen élőt tem, hogy van magyar ember, sőt van magyar párt, amely még egy ilyen, hazánk élő testébe vágó reformnál is elragadtatja magát a józan ész és belátás területéről, a jelszavakkal való népámitás délibábos birodalmába. Ez csakis a radikális« k azon elvakultságával n agyarázható, amely azt sem engedi meglátniok, mint fordul el mindjobban tőlük a becsületes, hazafias, józan közvélemény* miként ábrándul ki a jelszavak keltette vérmes illúziókból a végre reális, teremtő munkát áhitozó nemzet. Vagy csalódnám és ők tudva látva mindezt, folytatnák nemzetünket veszélyeztető álkos politikájukat? Sajnos, a tények ez utóbbi látszatnak adnak igazat. Mert nem tulajdonítható másnak, mint népszerűségüknek, befolyásuk, hatalmuk foszlányainak megmentése körüli lázas kapkodásnak a rágalmazás, az embervadászat azon szennyes áradata egyrészt, a ,,fúzió" körüli lörtetés másrészt, amelyek ez utóbbi időkben az ellenzék egész tevékenységét kitöltötték, ahelyett, hogy ezen tevékenységet választóiktól nyert mandátumukban rejlő kötelességüknek megfelelőleg az országgyűlés tanácskozásaiban fejtették volna ki. Nem hagyhatom itt szó nélkül azon becstelen irigységtől és mérges gyülölségtől szitott csu fos hajszát, melyet az ellenzék Lukács László miniszterelnök személye ellen indított. Nem bolygatom, nem bírálom a bíróság ténykedését; befejezett ítéletet szerintem csak a törvénytisztelő polgár néma megadásával szabad fogadnunk, bár kétségtelen az, hogy ugyanaz a bíróság, mely első Ítéletében kimondotta, hogy a panama fogalma csak arra az esetre szorítkozik, ha a közhivatalnok a saját anyagi haszna miatt követett el valamely visszaélést és Désyt azért Ítélte el, mert Lukácscsal szemben azt bizonyítani nem tudta: második Ítéletével mégis felmentette a vádlottat, holott most mái' a bizonyítás teljes felvétele után sem látta megállapíthatónak, hogy a sértett magának bármilyen illetéktelen és személyes vagyoni előnyt szerzett volna; és bár kétségtelen az is, hogy a pör folyamán, annak természeténél fogva nem is küzdhettek vádlott és sértett egyenlő fegyverekkel! Távol áll tőlem az olyan tettnek, amelyhez a vád legcsekélyebb árnyéka is férhet, védelmére kellni! Lukács László személyi becsülete azonban teljesen sértetlenül és rehabilitálva került ki a pörből ; és csak pártpolitikájának tenni vélt szolgálatkészségből és hosszas és tán szomorú tapasztalatainak tanulságait levonva, tiszta lelkiismerettel ragadtatta el magát azon lépésre, amelyért meglakolt. De nem segíthetek magamon, T. Polgártársaim, ennél az egész Lukács elleni hadjáratnál eszembe jutott az a gyújtogató, aki tüzet kiabál, hogy elterelje magáról a — figyelmet! Úgy akart tenni a közvéleménnyel az ellenzék, mint akit egy domb lábához odaállítanak, hogy ne.láthassa a domb mögött emelkedő hegyóriást! Nem akarok bárkit az ellenzékből annyira is rágalmazni, mint ahogy arról az oldalról ez Lukácscsal megtörtént; csak a nemrég letárgyalt koalíciós zárszámadásokra utalok, amelyekből kiderül, hogy bizony „bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű“. Mert ezekben az államkincstárnak nem egy 4 és félmilliós haszon elmaradásáról, hanem pl. csak a szénbányákkal kötött szerződéseknél 40 milliós tényleges kárról ; a talpfa szállítások körül milliókat jelentő 33 százalék indokolatlan és fölösleges költségtöbblet, az előirány zat nélküli kiadásoknál 100 percentes (60 miiló) emelkedés található ; és azt hiszem, nem sok joguk van panamával dobálózni azon párt híveinek, akik pünkösdi királyságuk gyászos idején kíméletlenül áthelyeztek, sőt nyugdíjaztak olyan tisztviselőket, akik nem vakon szolgálták koalíciós üzelmeiket! De hisz könnyebb más szemében a szálkát, mint a magáéban a gerendát meglátni. Bizony, bizony kevesebbet ártottak volna nemzetünknek és talán többet használtak volna saját maguknak a nagy erkölcsbirák, ha saját portájuk előtt söpörtek volna ; — mert kérdem, T. Polgártársaim, lehet e az országnak valami nagy véleménye azoknak erkölcsi becséről, akik a szerintük gazembernek tartott egyénnel heteken és hónapokon át keresték az érintkezést és a legváltozatosabb hangnemekben igyekeztek egyezkedni vele és akik ő benne keresték érvényesülésük módjait és eszközeit? Példátlan megalkuvásra vall azon eljárás, hogy amikor nagyreményű kísérleteik hajótörést szenvedtek a miniszterelnöknek tántoríthatatlan politikai elvhüségén, — kudarcuk fölött való haragjukban a legádázabb támadással rontottak reá! És kérdem, lehet e valakinek becsülete felett az Ítélkezést feltételektől függővé tenni ? Vagy talán nem tartották mégsem annyira bűnösnek Lukácsot? Akkor meg miért a súlyos vádak és rágalmak özöne? Nem, Uraim, itt nincs menekvés Scylla és Charibdis közül 1 De hisz azoktól, akik mindenből kifogytak, megszoktuk, hogy a botrány eszközeihez fordulnak, az a partra kivetett hal utolsó vergődése: amit lehetett hangzatos elveikből, melyeket a népszerűség utáni vágy reájuk rótt, azt már mind odadobták a féktelen hatalmi törtetés nagy étvágyú molochjának, mikor a koalíció uralmon volt; igy hervadt el kezükben' az önálló bank, a katonai követelések, a külön - vámterület és egyéb nagy „nemzeti vívmányokból“ kötött, sajnos, sokakat elbóditott illatú bök- réta. Ma T. Polgártársak, az ellenzéki uraknak újabb paripákra kell ill ni ök, mert a régieket a közvélemény kiábrándulása, a szomorú tapasztalatok kőkemény pályáján csakhamar utolérte! Ma legalább is „helyre“ akarnak bejönni, aminek persze legkényelmesebb módja lenne, ha azok a helyek előbb megüresednének; ezért kellett nekik Lukács feje, ezért kellene nekik Tisza feje is! Es hogy ismét a közérdek színeibe göngyölhessék egyéni szereplési vágyaikat, hiú hatalmi érdekei két, világgá kürtölték az uj választójog, a véderő törvény, parlamenti őrség, szóval minden, Tisza házelnöksége alatt hozott nagyfontosságu, üdvös törvénynek lerombolását, megsemmisitését! (Folyt, köv.) A szekszárdi vörhenyjárvány. A szekszárdi vörhenyjárvány aggasztó terjedése arra birta Forster Zoltán alispánt, hogy rendeletéinek, valamint a járványbizottság rendelkezéseinek végrehajtásáról személyesen győződjék meg. E végből f. hó 4 én dr. Kramolin Gyula tb. főorvos és más közigazgatási hatósági személyek kíséretében bejárta az egész várost és az összes bejelentett járványbetegek lakásán szemlén tartolt. A szemle eredménye egyenesen lesújtó, amennyiben a bejelentett 30 eset közül 19-ben konstatálta a rendeletek be nem tartását. A főbb esetek : Bicskei Ferenc zenésznek, i akinek 2 gyermeke a kórházban ápoltatik, 3 vör- I heny beteg gyermeke fekszik otthon; zenész ennek dacára minden nap eo" ‘ a bandával a kávéházakban, 'r'' Budai Mátyásnak együtt játszadozik a ovmekeivel. Bakó László csati „ neteg gyermekének nagyobbik testvére melt hord az apjának. Angyal János remetekápolnai szolga beteg gyermekei nincsenek bejelentve; a gyermekekkel érintkező anya a kápolnában takarít, az apa pedig a városban jár-kel. Klézli József takarékpénztári szolga gyermekei vörhenybetegek. Az apa a betegszobán keresztül jár. A vörhenyes házakról a vörös cédula sok helyt le volt tépve, a betegek hozzátartozói nem voltak kioktatva, a fertőtlenitések több helyen nem voltak foganatosítva, betegek nem voltak bejelentve. A tapasztaltak alapján Forster .Zoltán alispán látva, hogy a rendeletek csak igen csekély részben és tökéletlenül foganatosíttattak, a polgármesterhez sürgésén intézett szigorú rendeletben meghagyta az azonnali pót'ást és 24 órán belől jelentést kért, elrendelve, hogy a tapasztalt mulasztások, illetve kihágások szigorú megtorlása iránt intézkedjék, egyben, miután a járvány ügyben kiadott alispáni rendelet végrehajtásának tökéletlensége és késedelmessége a közegészségügy érdekeit mélyen sértő mulasztást képez, felhívja a polgármestert, hogy ezen nagyfokú felületességre vonatkozólag igazoló jelentést tegyen és nevezze meg mindazokat, akiket az alispáni rendelet és a járvány bizottsági intézkedések végrehajtása körül hanyagsóig nagy mulasztéis terhel. Az alispán szigorú intézkedéseinek nyomban meglett a foganatjuk. Janosits Károly főjegyző, aki a szabadságon levő polgármestert helyettesíti azonnal elrendelte a szükséges pótlások teljesítését, ami Molnár Lajos rendőrkapitány és Komáromy Gyula városi orvos utján meg is történt. Itt említjük meg, hogy a polgár- mester előteriesztésére Forster Zoltán alispán megkereste a hadtestparancsnokságot, hogy a szombathelyi csapatkórházban szolgálatot teljesítő Klein József dr. Szekszárdra ujonan megválasztott községi II. orvos egy hónapra sürgősen szabadságoltassák, továbbá Jánosits Károly helyettes polgármester elrendelte, hogy olyan házakból, melyekben járványbetegek vannak, szódásüvegeket csak rendőri közegeknek szabad kihoz- niok és ezeket csak hatósági fertőtlenítés után szabad újból használatba venni. Aki e rendelet ellen vét, 600 koronáig büntethető kihágást követ el. A legnagyobb megnyugvással tapasztaljuk alispánunknak ezen fontos és közérdekű ügyben tanúsított erélyes, helyes és gyors intézkedéseit, valamint, hogy a városi hatóság is immár komolyan és megfelelő ellenőrzéssel hozzálátott a járvány elfojtásához. Meg vagyunk róla győződve, hogy ezek után nem fog a járvány tovább terjedni, de már régebben abban is maradt volna, ha a városnál a papiros rendelkezések pontos és tényleges végrehajtását az első naptól fogva jobban ellenőrizték volna. Egyébként az utolsó 8 napban csak két újabb megbetegedés történt és három eset kivételével, az összes megbetegedések a vciros külső területein fordultak elő. A munkásbiztositó székháza és szanatóriuma. A kerületi munkásbiztositó pénztár e hó 3-án délelőtt a városháza tanácstermében Stokiu- ger János elnöklése alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen Szekszárdról és az egész vármegyéről összesen 83 választott kiküldött (közgyűlési képviselő) jelent meg. A közgyűlés a munkásbiztositás intézményét és a munkásközegészségügyet igen közelről érdeklő és Szék szárd város fejlődésével is jelentékenyen összefüggőkét igen fontos, sőt nagyjelentőségű kérdésben határozott, melyeket már lapunk előző számában jeleztünk. Az első; a pénztár Szekszárdon építendő székházának ügye. A pénztár vezetőségét már több mint egy évtizede foglalkoztatja a folyton és nagy arányokban fejlődő intézmény hivatalos helyiségei elhelyezésének kérdése, de noha a pénztár nagyszámú személyzete aránylag igen szűk és ehhez képest egészségtelen bérlakásban van összezsúfolva, a vezetőségnek mindezideig nem sikerült oly egyöntetű megállapodásra jutnia, hogy ez «z égetően sürgős kérdés végre megoldható le ~~k- alig két hónapja '* «kart yei - - „ .t vitte. Az igazgat i 3-iki közgyűlés elé, hogy a dijaira ne a fölszámolt régi betegsegélyző A mztárnak részben a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankban készpénzben elhelyezett, részben pedig értékpapírokban fekvő 60 000 koronányi vagyonát használja föl, hanem bízzák az építkezést az Országos Pénztárra, amelynek ily célokra igen kedvező amortizációs kölcsön áll rendelkezésére. Ketskés Győző igazgatóhelyettes, mint a javaslat előadója, a közgyűlésen számszerűleg kimutatta, hogy a fölszámolt pénztár tőkéje a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankban elhelyezve sokkal többet kamatozik, mint amennyi-t*-az Országos Pénztár tőkéjének igénybevétele esetén amortizáció fejében fizetni kell. Kimutatta azt is, hogy a törvényes rendelkezésekhez képest a fölszámolt pénztár tőkéje is csak akkor vehető igénybe, ha a pénztár az említett tőkének éven
