Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-07-10 / 55. szám
XXIII. IX. évfolyam 55. szám Szekszárdi 1913 július 10 LIU1 O.V . Egész évre . . .' . .16 korona Fél évre...............................8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt- ér: garni ond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m„ leír. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: f8—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs :. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Gazdasági gépmunkások baleset elleni biztosítása. A cséplőgép mellett alkalmazott munkások betegség és l aleset elleni biztosításának teljesítése körül a betegsegéiyző pénztár és az egyes községek között folytonos nézeteltérés volt, ami azután sok súrlódásra adott okot. Ezen folytonos civódás részben már ismeretessé vált a helyi lapokból, amennyiben egyikmásik fél a sajtóban is igyekezett igazát bebizonyítani. A betegsegéiyző pénztár azon álláspontra helyezkedett, hogy a mások részére vállalkozás- szerüleg dolgozó cséplőgéptuiajdonosok alkalmazottai az 1907. évi XX. törvénycikk értelmében a betegsegéiyző pénztárnál biztosíttassanak s nem az Országos Munkás- és Cselédsegélypénztárnál. A betegsegélyzőpénztár által ,.egyedül helyesnek ismert álláspont1* tál szemben, azonban a közigazgatási hatóságok ellenkező álláspontra helyezkedtek. A helyes álláspont megismerése érdekében a sok panasz folytán végül a kereske delmi miniszter egyik rendeletében kimondotta, hogy bármilyen gazdasági gépnél alkalmazott munkások, tekintet nélkül arra, hogy a gép tulajdonosa gépével a saját gazdaságában, avagy mint vállalkozó másnak gazdaságában végeztet munkát, az 1907. évi XIX. törvénycikkben szabályozott kötelező biztosítás alá nem vonhatók. Kivételt képez a vizsgázott gépész, ki a beteg- segélyző pénztárnál biztosítandó. A betegsegéiyző pénztár azonban ragaszkodott álláspontjához és sem a kereskedelmi miniszter rendeletét, sem Tolnavármegye alispánjának intézkedéseit nem ismerte el jogosnak, mert a pénztár jogkörébe illetéktelenül beavatkozó ren- deletek hatályosnak el nem ismerhetők. A gép ulajdonosok zaklatása tovább folyt. A pénztár régi álláspontjához ragaszkodott, a köz- igazgatási hatóságok pedig a kereskedelmi miniszter rendeletét ismerték el irányadónak. Egyedül Szekszárd város tanácsa volt az, ki a miniszter rendeletét el nem ismerve a betegsegéiyző pénztárnak adott igazat s kötelezte a géptulajdonosokat alkalmazottaiknak a betegsegéiyző pénztárnál való bejelentésére. A betegsegéiyző pénztár ezen egy esetre, mint praecedensre hivatkozva, nagyobb energiával látott hozzá, bogy a cséplőgép mellett alkalmazottaknak a pénztárnál való kötelező bejelentését keresztülhajtsa. — Sőt Szekszárd városban, miután a géptulajdonosok alkalmazottaikat be nem jelentették, liánéin azokat jogosan az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárnál biztosították, a pénztár megkeresésére a következő járulékok behajtása végett a géptulajdonosok ellen az árverés kitüzetett. — A géptulajdonosok azonban az árverés felfüggesztését és e vitás dolog végleges rendezését kérték. Az árverést Tolnavármegye alispánja felfüggesztette s az iratokat felsőbb elbírálás alá a kereskedelmi miniszterhez felterjesztette. A miniszter döntése még nem jött meg. Jött azonban egy szentesített törvény, az 1913. évi XX. törvénycikk és annak végrehajtása tárgyában kiadott rendelet. Idézett törvény 2. § ának utolsóelőtti bekezdése szerint: „A gazdasági gépmunkások — ide értve a képesített (vizsgázott) fűtőt is, még ha közönségesen gépésznek nevezik is — az 1907 : XIX törvénycikkben előirt betegség és baleset esetére való biztosítási kötelezettség alá nsm vonhatók, még abban az esetben sem, ha a gazdasági gép tulajdonosa gépével nem a saját gazdaságálban, hanem mint vállalkozó másnak gazdaságában végeztet munkát.“ Kimondja továbbá a törvény, hogy a gazdasági g ép inunk á.* ok az orsz. gard. munkás- pénzlárnál biziositandók. A gazdasági cselédek pedig még az esetben ,sem vonhatók az 1907: XIX. törvéng- cikkben előirt betegség és baleset esetére való biztosítási kötelezettség alá, ha az illető gazdaság számára ipari munkát teljesítenek. Az 1907 : XIX. törvénycikk rendelkezései alá egyedül csak a vizsgázott gépkezelő vonható. így hát végre megszűnt a sok zavar s a törvény rendelkezései végül megmutatták az — „egyedül helyes álláspontot** s vele helyesnek ismerték el a kereskedelemügyi miniszternek, a mostani törvény rendelkezéseivel teljesen összhangban levő intézkedéseit. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület közgyűlése. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület tegnap délután 4 órakor tartotta évi közgyűlését, amelyet Forster Zoltán elnök a tagokat üdvözlő szép beszédjével nyitott meg. A közgyűlésen, amelyet az igazgató választmány rövid előkészítő ülése előzött meg, többek közt jelenvoltak a tisztviselők közül: Wigand János, Kramolin Gyula dr. alelnökök, Bodnár István főtitkár, Kovách Aladár szaktitkár, Hotub János pénztárom, dr. Kiss Ernő ügyész s az igazgató-választmány, valamint az Egyesület tagjai közül Szekszárdi ól : Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszóki elnök, dr. Drágíts Imre főorvos, dr. Leopold Kornél vezéiigazgató, dr Rubinstein Mátyás, dr. Mütter Ferenc, dr. őrffy Gyula ügyvédek, Padárigi Andor kir. tanfelügyelő, Szénáid Oszkár főjegyző, Schneider János ‘nép- banki igazgató, Stockmger János, Fördős Mihály vm. jegyző, lanáirkg Árpád főorvos, Jasek Sándor, Szondy István, Szeyhy Sándor gyógyszerészek, Stein féld Béla árvaszéki ülnök. Vidékről: Madi Kovács István nyug. miniszteri tanácsos, Bern- rieder János földbirtokos, Ferenczy István, P. Dömötör Sándor D. Dömötör József Duua- szentgyörgyről és még számosán. Jegyzőkönyvhitelesitökü! dr. Müller Ferenc és Steinfeld Béla küldettek ki. A tárgysorozat harmadik pontjául az igazgató választmány a következő javaslatot terjesztette a közgyűlés elé : Alapszabályaink li. §a értelmében az egyesületnek két diszelnöke van. Az egyik Tolna- vármegye mindenkori főispánja. Mivel azonban Simontsils Elemér még képviselővé választatása előtt lemondott főispán! méltóságáról, felmentéséTÁRCA. Rezanviile 1870. augusztus 16. Ejizód az 1870—71-iki porosz-francia háborúból. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ eredeti tárcája. Irta: Szalay László. Az 1870—71-iki nagy porosz-francia háború, amely megteremtette a nagy egységes Németországot és megalapította Németország hegemóniáját Közép-Európában, volt tulajdonképeu az első, amelyben mindkét fél a modern technika eszközeivel, hátultöltő fegyverek, ágyuk, berendezett távirószolgálat stb. felszerelve álltak egymással szemben. Sőt a francia Chassepot gyalogsági fegyver kordképességre és találás! biztonságra a német u. n. Zündnadelt messze felül is múlta, viszont azonban a német Krupp acél ágyuk jobbak voltak a franciákénál. Ennek a háborúnak a sorsa, amint az ma már úgy német, mint francia szakírók munkáiból minden kétséget kizárólag megállapítható, a Metz környékén augusztus 14—18-ika között vívott csatákban dőlt el. _ Legjobban érezték ezt maguk a franciák, akik a háború végével vezéreik közül egyedül Bazaine marschalt, a metzi parancsnokot állították elkövetett mulasztásai miatt haditörvényszék elé. Talán nem lesz érdektelen épen most, midőn a jövő hónapban vármegyénkben nagy lovassági gyakorlatok vannak hivatva tanúságot szolgáltam arról, bogy a lovasságnak a felderítő szo'- gálaton kívül lehet még a jövő háborúban magában a harcban is igen nagy, esetleg döntő szerepe, — emlékezetünkbe idézni ennek a metzi négy napos küzdelemnek legkritikusabb, de talán legérdekesebb fázisait az 1870. augusztus 16 án vívott Rezon viliéi ütközetet, melyben óráról-órára változott a hadiszerencse s melyben végül is a német bad vezetőség nagy szellemi fölénye mellett a francia hadvezetőségben támadt visszavonás és egyenetlenség, de különösen egyes német lovasezredek bámulatos vitézsége és önfeláldozása a németek javára billentették az egyensúlyt. A „Brigade Bredoff“ szinte legendaszerü fogalommá vált a germán nép és hadsereg emlékezetében. De térjünk át maguknak az eseményeknek ismertetésére. A porosz nagy vezérkar, melynek élére a geniális Moltke állott, a wörthi és spichereni összeütközések után meglehetősen tiszta képet nyert a francia hadsereg erejéről és hadállásáról. A főcél most már a két francia hadseregnek egymástól való távoltartása és egyenkint való leküzdése tisztán lebegett a porosz hadvezetőség előtt. Ez pedig a legtermészetesebben Bazaine marscbal seregének Metzben való kürülzárása utján volt elérhető. Mig tehát aránylag csekély haderők Mae- Mahonnak Wörthnél megvert seregeit tartották szem előtt, mindhárom hadseregét Metz irányában vonultatta fel a porosz hadvezetőség. Az első porosz hadsereg Steinmetz parancsnoksága alatt először jött érintkezésbe a metzi francia sereg csapataival. A Morny vagy Colombery Nouilly előtt augusztus 14 én vívott ütközetben az első porosz hadsereg abbeli feladatát sikerrel oldotta meg, hogy mennél több francia csapatot kössön le a Mosel pariján és akadályozza, esetleg hátráltassa a francia seregnek Me.tzből való elvonulását. Hogy milyen tájékozatlanságban volt a francia hadsereg a poroszok céljai és tervei felől, mi sem bizonyítja jobban, minthogy azt, hogy egyes ezredek állásaikat megtartották, fényes győzelem gyanánt ünnepelték, sőt maga Napoleon császár sietett Bazaine marschallnak gratulálni ; „Ön az első, aki a varázst megtörte**. Pedig akkor már minden oldalról gyülekeztek a vihar felhők a francia sereg felett. Mig Colombey Nouillyiiál közel 60.000 ember egy eredménytelen pozíció küzdelemben pazarolta erejét és idejét, a nagy megkerülő mozdulat, melyet ezalatt a porosz hadvezetőség a II. és III dik hadseregekkel hajtott végre, kezdett a sikerülés stádiumába jutni. Midőn 16 án hajnalban a felderítő szolgá latra a Verduni országúira kiküldött francia lovasság és csekély számú gyalogság egész gondtalanul reggeli pihenőjét tartotta, ebben a legkényelmetlenebb módon zavarták meg őket a valósággal főzőedényeikbe bulb) siMpnell darabok. A megrémült francia csapatok alig egy kilométer távolságban láttak közeledni egy porosz lovas hadosztályt két ágyuüteggel, melyek a megzavarodott tömegre tüzeltek. A II. porosz hadsereg három lovasbrigádját, élén a Redern dandárral, előre küldötte a hadvezetőség, hogy addig is tartóztassák az esetleg elvonulni akaró francia seregeket, mig az erőltetett menetben közeledő porosz gyalog liadosz- lopok a harctérre érkeznek. (Folytatása köv.)
