Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-07-03 / 53. szám
XXIII. IX. évfolyam. 53. szám. Szekszárdi 1913 julius 3. TWIAVARH B A KIZEMEK Liunzciesi ur : Egész évre............................16 korona Fél évre ....................................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Majd őszre. Az idő, mint a sebek és bajok egyetemes orvosa, sokkal elfogadottakban szerepel a köztudatban, sem hogy visszauta- sithatnók azt a feltevést, hogy őszre a mi országos bajaink is orvosolhatók lesznek. Hogy tényleg orvosolhatók legyenek, bizó reménységgel kell várunk, mert közállapotaink valóban tarthatatlanok ; annyira nagy az összekuszáltság, oly kényes a külpolitikai helyzet, oly példátlan a szakadás a pártközi életben, oly nehéz politikai problémák várnak rendezésre, hogy azok megoldása a fenforgó viszonyok között szinte emberfeletti feladatott képez. Itt van mindenek előtt a horvát kérdés, melynek rejtelmessége legjobban kitűnik abból, hogy maga Tisza István is szükségét érzi annak, hogy a megoldás előtt személyes tapasztalatokat szerezzen Horvátországban és Szlavóniában. Igen helyes dolog ez. Legalább a magyar politika hivatott irányítója saját szemeivel fogja látni, hogy a magyar-horvát kiegyezésben biztosított jogokkal a horvátok mennyire visszaéltek és hogy a meggondolatlanul alkalmazott magyar nagylelkűség és köny- nyüvérüség következtében a Horvát-Szla- vonországokban élő magyarok mily lealázó életfeltételek közzé jutottak. Amidőn ezt megállapítjuk, hangoztatnunk kell, hogy mi a legőszintébb hívei vagyunk Horvát- Szlavonországok autonómiájának, alkotmányos életének, anyagi és szellemi téren való felvirágozásának, azonban csakis Szent István birodalmának keretei között. Feltétlenül kívánjuk, hogy Horvát-Szlavonorszá- gok alkotmányos életet éljenek, de ennek elérésére első sorban Horvát-Szlavonorszá- gok népének kell a szükséges intézkedéseket megtenni és a horvát alkotmány biztosítása nem járhat a magyar alkotmány hátratételével vagy csorbításával, Azt az irányzatot pedig, hogy horvát autonómia helyett horvát birodalmi politika követessék és annak költségeit Magyarország fizesse, feltétlenül elitéljük. A horvát kérdés mellé a legújabb időben támadt a hűméi kérdés. Igen szerencsétlen dolognak tartjuk, hogy az egyetlen magyar kikötő városban ily hihetetlen ellentét fejlődhetett ki a kormányzóság, mint az államhatalom képviselője és a város vezetősége, valamint olasz lakossága között. A lemondott városi vezetőség hiába dokumentálja szavakkal a magyar államhoz való hűségét, ha tetteivel e hűséget megtagadja és az állami törvények végrehajtásának ellene szegül. Hisszük, hogy a Tisza-kormány nemcsak a törvényeknek fog Fiúméban érvényt szerezni, de a fiumei olaszsággal azt is megfogja értetni, hogy Fiume, ha a magyar szent koronának „külön tagja“ is, de nem képezhet külön államot az államban. Rendet kell teremteni Fiúméban, át kell gyúrni Fiúmét magyar várossá. Olasz polgárainak nyelvét, autonómiáját tiszteletben. tartva érvényesíteni kell a magyar államiság jogait. Meg kell tisztítani Fiúmét az oda özönlő olasz- országi és délszláv inváziótól és ennek helyébe jóravaló magyar népelemekkel kell Fiume lakosságát erősíteni és gazdagítani, hogy Fiume az legyen, amivé lenni hivatása : magyar kikötő várossá. Ezért a nagy célért áldoztunk eddig, áldozni kell ezentúl, de az áldozatok eredményét a magyar államiság számára biztosítani nem csak jogunk, hanem kötelességünk is. És itt vannak a pártközi ellentétek. Hogyan lehetne ezeket orvosolni ? Úgy, hogy azok, akik ez ellentéteket kiélesitet- ték, az éleket letompitják, vagy pedig engedik, hogy helyettük mások tompítsák le. És ez épenséggel nem lehetetlen. Csak utalunk arra, hogy évekig tartó huzódozás után milyen egyszerre meglett a függetlenségi pártok egyesülése. Miért? Mert a függetlenségi pártoknak szükségük volt az egyesülésre. Igaz, hogy ez pártérdek, pártszükség volt. De mi bízunk abban, hogy az országos érdek, ha majd mutatkozik, épen oly parancsoló lesz, mint a pártérdek. Ez ellentétek elsimítását az ellenzéktől ez idő szerint nem várhatjuk, mert hiszen az ellenzék vezetői a leggyülölete- sebb harcot hirdetik a kormány és többség ellen és még a személyi érintkezést is mellőzik. Ghillányi báró, az uj földművelési miniszter nyilatkozatából viszont megtudtuk, hogy ez irányban a többség se fog kezdeményező lépéseket tenni. — Tudomásul vesszük, de sem emezt, sem amazt nem helyeselhetjük. A kormány ingerenciáját e kérdésben nem kívánjuk, de csak azért, mert parlamenti életünknek megvan a hivatott vezetője a Ház elnöke személyében. 0 van hivatva közrehatni, ellenzéknél, többségnél kormánynál egyaránt, hogy az áldatlan ellentétek tompit- tassanak. Elnöki székfoglalója alapján hisszük is, hogy ez iránybani kötelességének eleget is fog tenni. Szükség van erre annál is inkább, mert az országnak tisztában kell lennie az iránt, hogy kik és miért okozták a szakadást és kik és miért nem akarják a békés orvoslást, mert ha a békés orvoslás nem sikerül, a harci eszközöktől se szabad visszariadni. Szerencsére: őszig szünetel a parlament és óhajtandó, hogy őszig minden oldalon megérlelődjék a pártközi élet békés rendezésének eszméje és szüksége. Mindenki érzi ezt már most is, de igen sokan vannak, kik kimondani nem merik, vagy nem akarják. Az ország legégetőbb érdeke, hogy parlamentünk normálisan működjék. Amely képviselő ezt nem látja be, vagy ezt megakadályozza, az nem méltó magasztos hivatására. Amely képvsielő. abszentálja magát a parlamenti élettől, az nemcsak képviselői kötelmeit sérti meg, hanem a kerületét is megfosztja attól, hogy a törvényhozásban képviselve legyen és ezzel azt okozza, hogy a képviselőház csonka. Nem a kormány, a Házelnök, vagy a többség az oka tehát a parlament csonkaságának, hanem az a képviselő, aki bármely ürügygyel, vagy ürügy nélkül az országgyűlés tanácskozásaitól a Ház engedelme, vagy határozata nélkül távol tartja magát. Ezt az eljárást tűrni legfőbb alkotmányos szempontból nem lehet és épen ez a körülmény kelti bennünk a reményt, hogy végre is felébred politikusainkban a jobb belátás, a kötelességtudás, a íelelősség érzése és a személyes gyűlölködés elhagyásával közreműködnek a belviszonyok helyreállítására. Most még nem. — Most még a szitok, a gyalázkodás, a dühöngés járja. Majd ősszel ! F- M. A paksi állami polgári fiúiskola közművelődési ünnepe. Szerényen indult és minden várakozást felülmúlt az a szép ünnepély, melyet junius hó 29-én a paksi állami polgári fiúiskola tanári kara és ifjúsága rendezett. Megünnepelte nagy nevű kul- turpolitikusunk, báró Eötvös József születésének száz éves évfordulóját, beszámolt az intézet busz éves munkásságának eredményéről és megáldotta az intézet ifjúságának uj zászlaját. Fennállása óta nem volt még ilyen napja ennek az iskolának, de Paks közönsége sem érezte még annyira micsoda erős kultúrintézménye van polgári iskolájában, mint ezzel az alkalommal. Reggel 9 órakor nagy néptömeg közt vonult fel az intézet ifjúsága aróm. kath. plébánia templomába, ahol Virág Ferenc plébános, tb. pápai káplán megszentelte az ifjúsági zászlót és hazafias, valláserkölcsös kötelmeik bű teljesítésére buzdította az intézetnek uj zászlója alá sereglett volt és mostani növendéket. A zászló anya tisztét özv. báró Jes~enszky Béláné teljesítette. A korán elhunyt, boldogult férje emlékének áldozott ezen szép vállalkozásával, kinek a helyi érdekeltség között legtöbb érdeme volt abban, hogy Paks állami polgári fiúiskolához jutott. Az egyházi szertartás végeztével a.z ünneplő közönség, Paks és környékének úri családjai a megszentelt zászló alatt átvonultak az intézet rendezett, szép udvarára. Itt a Himnusz elének- lésével kezdődött a további ünnepség. Horváth Sándor ág. ev. főesperes, Molnár Sándor ref. lelkész és Weisz Ábrahám izr. hitoktató sorban megáldották a zászlót saját hitfelekezetük képviseletében, lelkes szavakkal méltatták az ünnep jelentőségét és a zászló célját az ifjúság nevelésénél. Ezután következett dr. Angyal Pál egyet, tanár felolvasása báró Eötvös József alapvető kultúrpolitikai eszméinek méltatásáról s ezen eszmék hódító erejéről. Kár, hogy ily szűk körben hangzottak el a tudós férfiú szavai és kár, hogy nem hallották azok, kik különös előszeretettel mindig kicsinylőleg szoktak nyilatkozni nemzeti közművelődésünk mai állapotáról, de nem mond. ják meg, mit kellene hát tennünk. Dr. Angyal Pál, ki maga is tesz, cselekszik, nem csak beszél, meggyőzött bennünket arról, hogy báró Eötvös József eszméi igen is áthatották már az egész nemzetet, közkincsünkké váltak és hálás nemzete, igenis ápolja, fentartja bennük és általuk halhatatlan nevelője emlékjelét. Örömmel, hazafias érzelmeink felbuzdulásával hallgattuk báró Eötvös József fölesküdt hívének ajkairól ezt a meggyőző és jóleső vallomást; visszaadta bitünket, megerősített reményeinkben, hogy alkotmányos nemzeti, és szabad polgári életünk bár sokszor haladt már át sekély vizeken, de zátonyra nem jutott,
