Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-06-16 / 48. szám
XXIII. IX. évfolyam. 48. szám. Szekszárdi 1913 junius 16. MAIM BAKIZE1DEK Előfizetési ár: Egész évre . . . Fél évre . . . . Negyed évre . : Egy szám ára . . . 16 korona . 8 » . 4 » . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. •— Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 28-—II. Szerkesztőség: Bczerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhiva'al : Béri Balog Ádám-utca 42 szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előlizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő ; BODNÁR ISTVÁN. .Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Ui programmes. — lk. Az elmúlt napokban nevezetes politikai események játszódtak le. Tisza István gróf és kormánya bemutatkozván a parlamentnek, előadta politikájának alapelveit és kormányzatának irányát, ami egyúttal a imunkapárt programmját öleli fel, a függetlenségi pártok pedig egyesülvén, közös programmal léptek a nyilvánosság elé. A kormány programmjának legfontos- sabb részei azok, amelyek a közigazgatás és a sajtótörvény reformjára vonatkoznak. A közigazgatási reform az államosítás jegyében indul és nagyon helyesen a törvényhatósági tisztviselők választási rendszerének megszüntetésével a kinevezési rendszerre tér át. Már több mint húsz év előtt megalkotott törvény állapítja meg azt a meg nem dönthető igazságot, hogy a közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez, melyet kinevezett állami közegek intéznek, önkormányzati elemek közreműködésével. Az igazi jogállam fogalmából következik és az egységes nemzeti állam érdekei sürgetik, hogy a kinevezési rendszer lépjen a választás helyébe. De nemcsak magasabb állami érdekek, a közigazgatás javítása és egyöntetűsége, hanem maguknak a tisztviselőknek érdeke és a demokratikus felfogás is sürgetik, hogy a kormány javaslata a törvényhatósági tisztviselők kinevezése ügyében mielőbb megvalósuljon. A közigazgatási jogegység hiányát első sorban a választási rendszer idézi elő. A magyar nemzeti szempontok, az egységes nemzeti jogállam érdekei a nemzetiségek lakta vármegyékben nem érvényesülhetnek elég hatékonyan, ha a választási rendszer marad érvényben. A köztisztviselői állás függetlensége és tekintélye ugyancsak azt követeli, hogy a tisztviselők pályafutása ne legyen hat évről hat évre a választók tetszésének és szeszélyének alárendelve, hanem, hogy nem tekintve sem jobbra, sem balra, minden irányban való teljes függetlenséggel szentelhessék magukat köztisztviselői hivatásuk szabad gyakorlásának. Milyen lealázó egy köztisztviselőre nézve, hogy mandátuma lejártával vagy időközi választásoknál, ha elő akar lépni, keresnie és kérnie kelljen a bizottsági tagok és a politikai áramlatok szerint alakuló úgynevezett irányadó körök jóakaratát, támogatását. A demokratikus életfelfogás és életigények is azt követelik, hogy a köztisztviselői pályán az arravaló- ság, a tehetség, a tudás, a komoly munka, a szolgálati idő jöjjenek első sorban tekintetbe, nem pedig a családi és egyéb ösz- »zeköttetések, mely szempontok a választási rendszer keretében nem mellőzhetők. 1 Az újabb jogfejlődés és gyökeresen átalakult életviszonyok mellett a törvény- hatósági közigazgatási szolgálat már rég meg-/ lint nobile officium lenni. A kinevezési rendszer mellett meg j fog szűnni a többek között az az anomália is, hogy például a községi jegyzők válaszszák az ő hivatali felsőbb hatóságukat: a főszolgabírót, a íőszolgabirák és többi tisztviselők pedig ugyancsak a saját főnöküket: az alispánt. Az a nagy előnye is meg van a kinevezési rendszernek, hogy ha egyik vármegyében az előléptetési viszonyok kedvezőtlenek, avagy valamelyik állásra megfelelő jelölt az adott pillanatban nem áll I rendelkezésre, ezeken a bajokon áthelyezé- ! sekkel lehet majd könnyen segíteni és ezeket a hiányokat és bajokat ilyen módon lehet majd szerencsésen nivellálni. A kinevezési rendszer ellen azt hozzák fel, hogy ott is érvényesülhet a protekció, a politikai és egyéb befolyás. Szó sincs róla, kinevezés mellett is nem mindig az ideális igazság érvényesül és ez mindenütt igy van, igy is marad. Azonban az mégis csak a kivételek közé tartozik, hogy akár a bírói, akár a tanári, akár a miniszteriális tisztviselői státusban jogosulatlan előléptetések történnek —- nagyban és egészben a kinevezéseknél az arravalóság, a munka- képesség, az eltöltött munkaidő jön figyelembe és csak kivételesen merülnek fel jogos panaszok. Bár a legmelegebb rokonszenv él bennünk a régi vármegye és annak-hagyományai iránt, mégis a modern kor elkerülhetetlen követelménye gyanánt örömmel .üdvözöljük a kormány abbeli törekvését, hogy az önkormányzat meghagyásával, sőt erősítésével, a vármegyei tisztviselők kinevezését a „legrövidebb idő alatt“ megvalósítani kívánja. Nagyon megszívlelendő tanácsokat adott a jó, gyors és alapos közigazgatásról Sándor János, az uj belügyminiszter, aki beköszöntő beszédében a bürokratizmus ellen, a sok irka-firkától ment egyszerű és gyors közigazgatási eljárásról nyilatkozott igen szakszerűen és energikusan. A közigazgatási reform többi részét, amely a rendőrség államosítását, a városok immár tűrhetetlen pénzügyi helyzetének javítását és a községi adminisztráció korszerű átalakításával, a községi élet vezetésének nehéz és felelős munkáját teljesítő községi jegyzők anyagi helyzetének szerves és gyökeres javítását célozza, szintén a legnagyobb mértékben csak helyeselni tudjuk. Az uj sajtótörvény megalkotása ugyancsak sürgős közszükségletet jelent. Napnap után tapasztaljuk, hogy a mai sajtó- törvény elavult és lényeges átalakításokra szorul. Örömmel konstatáljuk, hogy Tisza István miniszterelnök is erősen hangsúlyozta, hogy ennél a reformnál magának a. sajtószabadságnak elvét érinteni nem kívánja. A sajtószabadság mellett felburjánzó kinövéseket, amelyek féket nem ismerve már a legnagyobb mérvben elvadultak és elfajultak, szigorúan kell üldözni. Különösen a magánbecsület és a családi élet ellen intézett sajtó támadásokat kell kérlelhetetlen eréllyel és szigorral megtorolni. Ennek első föltétele, hogy a sajtó utján elkövetett bűncselekmények — a politikai természetűek kivételével, amelyek továbbra is az esküdtszék elé valók — a szakbíró- ságok elé utalandók. Láttuk a Désy-perben, hogy a szak- biróság is mennyire meg tudja őrizni minden pártpolitikai beavatkozás ellenében a maga függetlenségét és hogy milyen megközelíthetetlen piedesztálon áll a magyar bíróság és az igazságszolgáltatás, ami közszabadságainknak egyik büszke erőssége és szilárd biztosítéka. Amennyire helyes tehát a sajtó elfajulásaitól a társadalmat intézményesen megvédeni, épp annyira érintetlenül kell fenntartani a sajtószabadság nagy és magasztos elvét, ami a bírói függetlenség mellett közszabadságaink egyik alapvető és legértékesebb kritériuma. Minden intézménynek, álljon az a legnemesebbcélok szolgálatában, vannak hibái, fogyatkozásai, visszaélései, ezeknek jogos orvoslása és üldözése közben azonban magát az intézményt bántani nem szabad. A sajtószabadság, bár nyomában súlyos visszaélések burjánoznak, közkincse az országnak. Egyrészt az alkotmányos életben és kulturális téren tölt be áldásos missziót, mint a nemzeti ideálok és modern eszmeáramlatok szellemi fáklyavivője, vezet az eszmék harcában és azok befogadására teszik termékennyé a közéletet, másrészt pedig a köztisztesség ügyének tesz a korrupció kutatásával es üldözésével megbecsülhetetlen szolgálatot. Örömmel látjuk, hogy az uj kormány hatályon kívül helyezte „Az Est“ kolportázs jogának elvonását, ami. erősen beleütközött a sajtószabadságba. ,,Az Est“ legelterjedtebb és egyik legnívósabb sajtó- orgánumunk, amelynek hírforrásai mindig a legkitűnőbbeknek bizonyultak, mint azt a külpolitikai válság alatt, a világlapokkal kiállva a versenyt, tapasztalhattuk, amely lap, mindert irányban való függetlenségét megőrizve, hasábjain pártkülönbség nélkül a magyar köz- él et 1 egk i vá lóbb alakj a i n a k: Kimen-Hé der v áry grófnak, Csernoch János hercegprímásnak stb. beszélgetéseit közölte napról-napra, köz- gazdasági részében ugyancsak nyílt szókimondásával kelt feltűnést, egy ilyen lapot a kolportázsjog megvonásával életeksziszten- ciájában megtámadni nem szabad (taktikailag is nagy hiba volt belőle vértanút csinálni) valamint nem helyes és ugyancsak beleütközik a sajtószabadságba a lapok árusításának az ország tulajdonát képező pályaudvarokról való kitiltása. Intézményes biztosítékokkal kell a sajtó- szabadság nagy elvét — a sajtószabadosság legszigorúbb megbénításával — körülbástyázni. Az erre irányuló törvényjavaslat bízvást számíthat az egész ország józan közvéleményének helyeslésére. A horvát kérdésben, úgyszintén a nemzetiségi kérdésben a magyar állam nemzeti egységét leghatékonyabban megoltalmazó álláspont érvényesül a kormány
