Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-06-05 / 45. szám
XXIII. IX. évfolyam. 45- szám Szekszárd. 1913 junius 5 Előfizetési ár: Egész évre . . . ; .16 korona Fél évre ......................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: (8—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Magyar sazdagyülés. (B. L.) Gyönyörű gondolat volt, akárki agyában is fogant meg az eszme, hogy a magyar gazda- gyűlés ez idén Kassán tartassák meg, ott, ahol Rákóczi hamvai önzetlenségre és forró hazaszeretetre intik a tanácskozókat. A tanácskozás helyétől néhány lépésnyire ngugosznak a most már igazán utolsó nyugvóhelyükön annak a nagy embernek csontjai, kinek neve a magyar szabadság fogalmával összeolvadt, ki csaknem az összes hét német választó-fejedelemével fölérő vagyont dobott el magátél azért, mert „fölhallatott az égre a sanyargatott nép jajgatása“ s ő nem tudta be dugni fölét, hogy ne hallja meg. A fejedelem, a Nagyur, ki a király után az első volt Szent István birodalmában, az elnyomott szegénységért, melyhez pedig egyénileg igazán kevés köze volt, emelt fegyvert, a föld sanyargatott népének sorsa javítására s nem azért, hogy „magának privátumot kívánt volna“. Midőn a vereckei szoroson átlépve, hazánk fölszabadítására megindítja az eleinte oly sok diadallal koszoruzott hadjáratot, hiába intézi kiáltványait a magyar nemességhez, hogy keljen föl, mert soha jobb alkalom nem kínálkozik a hazának az idegen iga alul fölszabadítására, mint most, — a nemesség nem hallgat a fejedelem szavára s nyúzza tovább jobbágyait, — lengyel módra. Parasztlázongások előzik meg Rákóczi bejövetelét, a. föld népe csatlakozik csak a szabaditóhoz. A szegény felvidéki ruthénség az, amelyik igazán életét és vérét áldozta Rákócziért és a magyar szabadságért, azért hívjuk hálából azt most is „Rákóczi népé“ nek. A nagy fejedelem emlékirataiból, melyek ajánlása az utókornak szól, tisztán látjuk minden tényének indokát. Az ő célja a magyar föld felszabaditása volt, ugyanaz a nagy eszme, melyet majdnem kétszáz év múlva a magyar agrárizmus atyja, gróf Károlyi Sándor, Rákóczi tábornokának egyenes utódja tűzött ki programúiul a gönci pontokban. Tenorja a pontoknak az a röpke szóvá lett követelés, mely körül annyi tinta folyt el ádáz toilliarcokbau, hogy ,,Magyar- ország a magyaroké legyen“. Ez volt Károlyi Sándor gönci levelének második pontja s ez volt. Rákóczi egész hadjáratának célj i „Nem félek:“ — igy ir Rákóczi emlékiratában „őszintén kinyilatkoztatni előtted“ éli örök igazság!... hogy egyedül a szabadság szeretete és a vágy hazámat felmenteni idegen járom alól, volt célja minden tettemnek. Nem vezérlett bosszúvágy, nem a korona, vagy fejedelemségre törekvő nagyravágyás, sem hatalmi ösztön, hanem egyedül azon hivsá- gos dicsőség : eleget tenni hazám iránt kötelességemnek“. Két század évnek vérzivatarjai sok mindent adtak e ponthoz a gyakorlati megvalósítás eszközei gyanánt, a főkövetelés azonos maradt. A sza badság és az idegen járom alul fölmentés, e két követelés foglaltatik a gönci pontokban is. A nyomorult jobbágyság, mint a fejedelem emlékirataiban olvasható, csak a lelkét tekintheté saját tulajdonának, egyebe mindene elnyomóié volt. A leglelketlenebb uzsora foly akkor a nyomorult nép kizsákmányolására. A gönczi pontok elseje igy szól : „Kívánjuk az uzsoratörvény revízióját. Az uzsora legyen tilos, ha pénzben vagy terményekben, állatban és egyéb áruban folyik és hi vatalbél üldöztessék.“ Rákóczi korában az irvdigénák zsákmányol tatták ki az országot, a kevés fölhajtható pénz külföldre vándorolt olyanok által történő elpaza- roltatásra, kik sohasem látták az országot, csak jöveoelmeit húzták. A gönczi pontok másodiká- ban e követelés is foglaltatik. „Az itr-birtokos nem-magyar honpolgárok adója tetemesen emeltessék' föl. Azoknak a birtokosoknak adója pedig, kik Magyarországon nem is laknak, még sokkal nagyobb mértékben emelendő föl. Rákóczi korában, mint fönnebb érintettük is, a földmivelőé nem volt a föld haszna. Hisz a lelke sem v'dt az övé, nemhogy a föld haszna az övé lett volna. A nálunk még mindig meglevő visszásság megszüntetését célozza a gönci pontok hai madika, melynek bevezetése igy szól: „Kívánnunk kell a földmivelési és ipari termel- vények oly árképződését, mely mellett a termesztés jutalmazó“. A termelő tehát ne csak az államra keressen, de fáradozásának jutalmát is lássa. — Mily eszközökkel, azt a kor követelményei mondják meg s ezek vannak a további pontokban részletezve. „Követeljük a létminimum adómentességét!“ — mondotta továbbá a gönci pontok hetedike. Ez a követelés akkor ismeretlen volt még egész Európában, mert csak jóval később fejlődik az angol „homestead“ fogalma ki. — De hát ha Rákóczi egész mozgalmának egyik lényegi része a pórság állapotának javitása, nem benne lett volna ebben az is, hogy a megélhetésre okvetlenül szükséges birtokra se az udvari kamara pre ceptorai, se a megyei „domestica cassa“ hiénái ne tehessék rá karmaikat. De mikor jutunk el odáig, ahol már más müveit nemzetek állanak, legalább a mezei munkásság védelmében ! Magyar gazdák, kik Rákóczi városában fogtok e hó 18 án gyülekezni, szívleljétek meg e sorokat! A nagy fejedelem szelleme nyilatkozott meg a gönci pontokban, — áldozzatok a nagy fejedelem emlékének, mikor újból követeljétek a gönci pontok egész terjedelmében végrehajtását ! Emlékezés báró Eötvös Józsefre. — Padányi Andor kir. tanfelügyelő beszéde a Tolnavármegyei Általános Tanitó-Egyesület május 29-én, Tolnán tartott közgyűlésén. — Igen tisztelt Közgyűlés! Elmúlt ismét egy esztendő és reméljük, nem múlt el nyomtalanul. Az a mag, amit elvetettünk, ki fog kelni, meg fog gyökeresedni és termése is lesz. Termését közéletünk fogja learatni. Vájjon tudatosan vetettük-e, számot vetettünk e arról is, hogy rendes viszonyok között, normális időjárás mellett, milyen aratásra lehet kilátásunk? Mi válhatik gyermekeinkből, nevelt jeinkből az életben? A szükölködés ijesztő mérveket ölt közéletünkben ; a szántó vető tanítónak talán sohasem • kellett még annyira vigyáznia, hogy gondosan készítse elő a talajt és termőképes, tiszta magot vessen, mint most, a szokatlanul sivár társadalmi viszonyaink között. Ila nem javul a termésünk, elsorvadnak közállapotaink az erkölcs nélkül pe nészedő kenyéren. Ne ámítsuk magunkat, ne tetszelegjünk a vakon hitt őserőkkel ! Nincs őserő, csak az Istennél, mely minden körülmények között fertőzetlen marad és jót fakaszt. — Mi mindnyájan a ma gyermekei vagyunk, a modern villamosság áramával telitve. Kelet és Nyugat hatásai alatt állunk s ha nem nevelünk önálló faj egyéniségeket, ha nem adunk nemzeti szint, erkölcsi izt az elplántált tudománynak, a magyarok istene nem segít rajtunk, elnyel a chaos, a zűrzavar! Fejlődünk, haladunk, művelődünk, hiszem magam is és nem tagadom. Ur és paraszt olyan viszonyok közé emelkedett, hogy a múlttal szemben szerzett kényelméről lemondani s talán csak a harmadizigleni ősapáink állapotába visszaesni a mai tapasztalatokkal senki sem vágyódik. De hogy nem boldog a magyar, azt a sok kábító fény, pompa, cifraság, zene-bona dacára is merem állítani ! Ha van boldogság, az csak elvétve, egyesek csendes hajlékábau szorong. Nem fogom elemezni a boldogtalanság állapotának a tüneteit; nem élünk négy fal közé zárva, miénk az egész világ. Nemcsak a szomszéd kerítése, de messze távolságok sem vetnek gátat a látni akaró és tudó szemnek. A technika vívmányai és az emberek szeretetlensége leleplez mindent és mindenkit, még a szeretet cégére alatt dulakodó apostolokat is. Nem fogom elemezni társadalmunk bajait, inkább egy férfiú emlékét idézem fel Önök elé, kinek bölcs tanácsait követve javíthatunk közállapotainkon. Szeptember 13 án lesz száz esztendeje annak, hogy az isteni gondviselés megajándékozta nemzetünket báró Eötvös Józseffel. Ő sem élte túl az emberi korhatárt, de eszméi élnek és mi — tani tők — az ő kertjének a mnnkásai vagyunk. Báró Eötvös József az a férfiú volt, ki nem tett, nem irt és nem beszélt semmit ismert, tudatos cél nélkül. Tanitott még akkor is, amikor szórakoztatott és nem tanitott soha üres, alaki szépségekre, vagy az anyagi világ puszta megismerésére, hanem az egész életre, az egész élet viszonyainak a megismerésére. Petőd Sándor, Tompa Mihály, Arany János voltak a magyar nép lélek első klasszikus költői, báró Eötvös József volt az első igazi magyar demokrata államférdu, szintén klasszikus, mert nem csak a mnló jelennek, hanem a mesz- sze jövő számára is szolgáltatott eszméket. — A költő elhamvadhatott a nép lélek fölgerjedt tüzé- ben, a nép gondolat megtestesítője fölötte lebegett még a magasan fölcsapó lángoknak is és azután ... a nagy katasztrófa után — közénk szállt újra, bele hatolt az üszkös romokba ; épített, alkotott, mint a hogy hivatása ez a céltudatos akarattal párosult gondolatnak. Ö hangoztatta azt, hogy „nevelés nélkül az egyenlőség semmi, csak puszta szó ; a nevelés, az, mely által az alsó néposztálybeliek az állam által nekik adott jogok élvezetére képesekké tétetnek“. Lázas munkával nekilátott a kötelező népoktatás szervezetének a megalkotásához s amit nem tudott keresztül vinni az egyenlőség megszületésének a hajnalán, első minisztersége idején, keresztül vitte alkotmányunk helyreállítása után, a második minisztersége kezdetén ; megalkotta az 1868 : XXXVIII törvénycikket, megelőzte vele Ausztria, sőt Poroszország alkotmányos törvényhozását is. Nála elemi "szükség volt ez, ez volt nála az alkotmány bástyája, mert szerinte „az állam biztonságát semmi inkább nem veszelyezteti, mint midőn legfontosabb ügyeiben olyanok határoznak, akikben az arra szükséges műveltség hiányzik“. Mit érthetett vájjon báró Eötvös József az állam biztonságán ? Nem a küzjólétet-e, nem azt e, amit mi is keresünk ma és nem találjuk : a boldogságot ? — De hát meg van e a biztositéka, aminek megszerzésével ő sürgette: a műveltség? A műveltség nem az ismeretek lexikon- szerű tárházában rejlik, nem is ílz agyafúrt gondolkozásban és hamis következtetések útvesztőiben rejlik ; a műveltség alapja a jóság, a jóság szabályozója a morál, az erkölcsösség, mely örök és változatlan, mint forrása az Isten és nem változó és alkalmazkodó, mint a .— divat. A műveltség tetőzete, teljessége, tornya a szeretet, mely fölemel, a fellegeken is túl az égbe tör és megnyilatkozása, a kötelességtudás, a kötelesség- teljesítés. — Ezzel a műveltséggel akarta biztosítani báró Eötvös József az egyenlőségben a közjólétet, ez a műveltség az állam biztonsága! Igen tisztelt Közgyűlés ! Báró Eötvös József ránk bízta ennek a műveltségnek a terjesztését és befogadására kötelezővé tette egyaránt a nemzet minden rétegét. Azt mondotta „A XIX. század uralkodó eszméi“ című munkájában: „A tanító pedig, ha méltó e névre, nem a politikát szolgálja, hanem a művelődést“, mert „nem a felsőbbség, nem a hatalom szabályozza a tanítás és nevelés eredményeit, hanem a tanító személye“. Ragyogó tiszta életismeret ez, igen tisztelt Munkástársaira, mert igy X£,n és igy lesz és eb- ben gyökerezik a mi teljes nagy felelősségünk ! A műveltséget nem a tanterv, a vallásosságot nein a katekizmus, a biblia szolgáltatja, hanem a tanító személyisége. — „Ki számlálhatja meg élőre, mondja báró Eötvös József, mely benyo-
