Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-01-23 / 7. szám

XXIII. IX. évfolyam. i 7. szám. Szekszárd. 1913 január 23. Előfizetési ár: Egész évre . .16 korona. Fél évre .... 8 ,, Negyed évre ... 4 „ Efy szám ára 16 fillér. ■lőflzetósoket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad a Solnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. 8zek8zárdon. Egye« «zömök ugyanott kapható«. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. bir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 13 és (i. Szerkesztóseg : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összep közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-ulca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések ld. küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egosz évre elő. e e küldik. R kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A miniszterelnök Perczel Dezsőről. A nemzeti munkapárt Perczel Dezső vbtt., országgyűlési képviselőt, a párt el­nökét, ki hosszabb gyengélkedése miatt a pártelnökségről lemondott, ez alkalomból a legmelegebb ovációban részesítette. — Spontán és lelkes módon adott kifejezést annak az igaz tiszteletnek és nagyrabe­csülésnek, amellyel közéletünknek e régi, puritán, kipróbált vezérpolitikusa iránt vi­seltetik. A visszavonuló elnököt az elhunyt Csáky Albin gróf helyére‘a párt diszelnö- kévé is megválasztották s egyúttal elhatá­rozták, hogy arcképét a munkapárt nagy­terme részére megtestetik. A lelkes, lélekemelő ünnepségről a következőkben számolunk be. Lukács László miniszterelnök : Igen tisztelt konferencia! (Halljuk! Halljuk:) Mint a felol­vasott levélből értesülni méltóztattak, pártunknak őszintén szeretett és tisztelt elnöke, Perczel Dezső ő excellenciája egészségi állapotának kedvezőtlen voltára való hivatkozással egy hozzám intézett levélben lemondását jelenti he és kéri, hogy a párt ezt elfogadni méltóztassék. Az ok, a mellyel tisztelt barátunk ezen lépését megindokolja és a mely, fájdalom, mindnyájunk előtt eléggé isme­retes, annyira fontos és annyira kényszerítő, hogy — bármennyire sajnáljuk is az esetet — uem tehetünk mást, mint fájó szivvel bár, de kény­telenek vagyunk az ő kívánságába beleegyezni és a megváltozhatatlan esetbe belenyugodni. Én, tisztelt konferencia, nem vagyok e perc­ben abban a helyzetben, hogy Perczel Dezső egyéniségét, jellemét, érdemeit, működését kellően méltathatnám. Mindenesetre gondoskodni fogunk arról, hogy ez a maga idejében megtörténjék ennek a pártnak keretében, a melynek ő élete legnagyobb részét és legjava részét áldozta. (Élénk felkiáltás k : Igaz! ügy van!) Ez alkalommal csak annak kijelentésére kívánok szorítkozni, hogy a kik régebb idő óta foglalkoznak politikával és a kik ismerik Perczel Dezsőt személyesen, azok igazat fognak nekem adni, midőn azt állítom, hogy ö úgy is mint ember, úgy is mint hazafi, az elsőrendüek közé tartozik, (Igaz ! Úgy van ! Élénk éljenzés.) ha azt állítom, hogy a 67-es alapnak, a szabadelvű pártnak, a nemzeti munkapártnak hivebb, oda- adóbb, kitartóbb és önzetlenebb munkása nálánál nem volt. (Igaz ! Úgy van !) Minden erejét, min- deu tevékenységét az országos érdekeknek és a pártérdekeknek előmozdítására fordította. S ez volt az oka annak, hogy ellenfelei részéről mér-, betétién gyűlöletet összpontosított magával szem­ben, a minek következtében végtelen sok meg­aláztatáson, meghurcoltatáson és szenvedésen ment keresztül élete során. (Igaz ! Úgy van !) Mindezek a szenvedések és azok a súlyos családi csapások, a melyek őt, fájdalom, igen gyakran érték, nem voltak képesek őt egy pil­lanatra is megrendíteni és elterelni álláspontjától, sőt híven, becsületesen, kitartóan és lelkesen tel­jesítette a haza és pártja iránti kötelességét (Igaz ! Úgy van !) az utolsó pillanatig, mindaddig, a mig súlyos betegség nem kényszeritette arra, hogy az aktiv politikai tevékenységtől visszavonuljon. És még azután is, betegségének egész ideje alatt a legélénkebb érdeklődéssel viseltetett a párt ügyei iránt és szivén viselte a párt érdekeit. (Élénk helyeslés.) Ezért, tisztelt konferencia, most, a midőn kénytelenek vagyunk tőle, legalább a hivatalos minőségében elszakadni, megérdemli, hogy leg- nagyobb elismerésünket fejezzük ki személye cs működése iránt, hogy ismerjük el teljes mérték­ben a nagy érdemeket, a melyeket az ország és a párt körül szerzett. S ha már nem lehetünk szerencsések, hogy őt abban a hiyatali kötelék­ben, a mellyel velünk eddig állott, megtartsuk, legalább füzzük magunkat jövőre is a tiszteletnek és szeretetnek elszakíthatatlan láncaival hozzá és válasszuk meg ezen párt örökös tiszteletbeli elnö­kévé. (Hosszas, élénk tetszés, éljenzés és taps.) Ghyllány Imre báró mint elnök határozati- lag kimondotta, hogy a párt egyhangú lelkese­déssel megválasztotta Perczel Dezsőt örökös tisz­teletbeli elnökké és egyúttal javasolta, hogy ezt átiratban adják tudomására Perczel Dezsőnek. A munkapárt átirata. Nyegre Lász'ó jegyző erre felolvasta az át­iratot, a mely igy hangzik: Nagyméltóságu bonyhádi Perczel Dezső urnák ő Felsége valóságos belső titkos tanácsosának, az I. oszt. vaskorona rend lovagjának, stb., stb. Bonyhád. Kegyelmes Urunk! Nagy méltóságodnak e hó 9 én miniszter- elnök ur ő excellenciájához intézett leveléből, a melyet ő excellenciája mai pártértekezletün­kön terjesztett elő, — részvétteljes megillető- déssel és őszinte sajnálattal vettük tudomásul, hogy gyengélkedő állapota Nagyméltóságodat arra késztette, hogy elnöki tisztéről, a melyet pártunk élén annak megalapítása óta szinte páratlan bölcsességgel töltött be, nagy fájdal­munkra lemondjon ! A mély megilletődés érzé­sét mindnyájunk szivéből Nagyméltóságod meg nem változtatható elhatározásának részvétet keltő indokolása: Kegyelmes Urunk állandó gyengélkedésének hire váltotta ki, az igaz sajnálatot pedig az a lesújtó tudat kelti ben­nünk, hogy Nagymóltóságod távoztával a po­litika porondján küzdő soraink éléről oly párt­elnököt veszítünk, a ki mindnyájunknak nem­csak mély - tiszteletét, de éppoly mértékben igaz szeretetét is kivivta. Egy szorosra fűzött kötelék fájdalmasan szakadt ketté, a mikor Nagyméltóságod elnöki székünkből távozik, a melyben bizalmunk és nagyrabecsülésünk egy­aránt vette körül Excellenciádat. Ez az oka annak, hogy nem is vagyunk képesek Nagyméltóságodat pártszervezetünk vezetőinek sorából teljesen elbocsátani, ha­nem -—- midőn a pártunknak csaknem három éven át lankadatlan buzgalommal tett felejt- lietlen szolgálataiért, a melyeknek emlékét mindenkor hálás kegyelettel fogjuk őrizni, le­kötelező köszönetünket küldjük — egyúttal A veréb. Homályos a reggel, homályos az este A déli napfény is homályba van festve. Daru, gólya elszált, elrepült a fecske, Derültebb ég alatt szebb hazát keresve. Csak egy maradt itthon esőben és sárban Szellős eresz alatt s ott künn a határban Eső nem űzi el, nem űzi el a fagy, Igaz magyar madár: kicsi vereb te vagy. KÁLMÁN DEZSŐ. A balkáni és a keleti kérdés, a XVIII. század elejetöl napjainkig. Irta és előadta a szekszárdi múzeumban, 1913. évi január hó 12-ikén : Dr. Szalay László. A temerdek szállitóhajót, melyek a körül­belül 60000 főnyi sereget szállították, egy 23000 matrózzal és háromezer ágyúval felszerelt ha­talmas hadiflotta escortirozta. Az orosz hajó­had, amely a hires Nachimoff admiral vezény­lete alatt a sinopei tengeri csatában oly köny- nyen bánt el a török hajóhaddal, menekült az egyesült angol francia flotta elől s Sebastopol- ban egymásután gyújtotta és robbantotta fel legszebb hajóit úgy, hogy az orosz hadi flotta minden harc nélkül semmisítette meg önmagát. Az expediciós hadsereg Eupatóriánál a Krimi, félszigeten szeptember 15-én szállt partra és egy borzasztó viharban eltöltött éj után rendbeszedvén magát, megindult az Alma-patak mögött erős védelmi' állásban elhelyezett orosz sereg ellen. Mencsikoff, a konstantinápolyi affér hőse nem bizonyult szerencsés hadvezérnek. Véres küzdelem után, melyben az egyesült francia-angol seregek jobb fegyverzetük, na­gyobb fegyelmezettségük és jobb vezetésük foly­tán diadalt arattak, az orosz sereg nagy ren­detlenségben húzódott vissza Sebastopol falai közé. Az almai ütközetben a franciák, Bosquet és Canrobert tábornokok hadosztályai tüntették ki magukat különösen. A napóleoni véres csil­lag Franciaország egén fényesén ragyog ismét. Ezzel az ut szabaddá vált a szövetsége­seknek Sebastopol alá és megkezdődött Sebas­topol ostroma, melynek két éves tartama az orosz sereg katonai kudarcainak és vereségei­nek szakadatlan sorozata. Csak egyszer 1855 október 26-án mosolygott a szerencse az orosz fegyverekre. Szürkületkor sikerült egy orosz hadoszlopnak a köd védelme alatt meglepni az angolok balaklavai sáncait és két előretolt véd- müvet elfoglalni s azonkívül az angol könnyű lovasdan'árnak egy bár ritka hősiességgel és elszántsággal, de nagy könnyelműséggel és el­hamarkodottsággal az orosz ütegek ellen vég­bevitt és szerencsétlenül végződött rohama is nagy zavart támasztott a szövetségesek sorai­ban. Mert, habar az angol vörös huszárok nem egy orosz üteg legénységét kaszabolták le s nem egy gyalogsági négyszöget ugrasztottak széjjel, maga a könnyű lovasdandár csaknem teljesen megsemmisült s az egyik ezredből csak 81 em­ber tért vissza. A balaklavai ütközet után azonban a há­ború az orosz hadseregre igen szerencsétlen fordulatot vett. 1855 november 15-én Daunen­berg gyalogsági tábornok Inkermánnál véres vereséget szenvedett és 1856. nyarán a Tseher- naja völgyében Gortschakoff herceg sem járt különben, miután a moszkvai gránátos hadtest egész nap tétlenül, úgyszólván lábhoz tett fegy­verekkel nézte a véres ütközet lefolyását. A Tsehernaja völgyében vívott döntő üt­közet után az orosz sereg Sebastopol falai közé menekült s többet nyílt csatába bocsátkozni a szövetségesekkel nem mert. Habár a Napier angol admiral által Kron­stadt ellen vezetett tengeri expedíció eredmény­telen maradt is, miután időközben Oroszország ellen Ausztria Magyarország is beleavatkozott a háborúba s Hess és gr. Coronini tábornokok vezénylete alatt tetemes sereggel szállotta meg Moldva-Oiáhországot, Szentpetervárott kezdték belátni a további erőfeszítések céltalan voltat. Csak Miklós cár nem akart békét s miután a lángeszű fiatal orosz mérnökkari tábornok Totleben vitézül védelmezte Sebastopolt, a há­ború egy ideig folyt még tovább annál is in­kább, mert ebben az időben a szövetségesek hadvezetősége teljesen nélkülözte az erélyt és egyöntetűséget. Jelentékeny fordulat csak akkor állott be, midőn Pelissier marschal, egy kiváló katona került a szövetségesek élére. 1856. szeptembe­rében egy körülbelül 20,000 ember életébe ke­rült roham alkalmával Sebastopol egyik fő­erőssége a Malakoff-torony francia kézre kerül­vén, az oroszok a sebastopoli vár déli részét kiüríteni voltak kénytelenek. Miklós cár hirtelen halála a békekötés legnagyobb akadályát eltávolitván az útból, miután orosz katonai körökben belátták, hogy Sebastopol északi része sem tarthatja magát, általános lett a vágy a mielőbbi békekötés iránt. A párisi béke Oroszországot megfosztotta az előbbi két török háború gyümölcsétől. — Besszarabia Romániának jutott, mig Odessza szabad kikötőnek nyilváníttatott. A krimi háború a legvéresebb háborúk közé tartozott, melyek a lőpor feltalálása óta

Next

/
Oldalképek
Tartalom