Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-06-02 / 44. szám

XXIIS. IX. évfolyam

44. szám

Szekszárd. 1913 június 2

Előfizetési ár :

Egész évre . Eél évre Negyed évre . Egy szám ára

16 korona. 8

4 „

16 fillér.

■löfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár-féla könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon.

Egye* számok ugyanott kaphatók.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. aelyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi teleion-szam: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szára : 13 és II.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő nss*. közlemények.

Kiadóhivatal :

Béri Balog Ádám-ulca 42.

Az előfizetési pénzek és hirdetések td» küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre elör te küldik, 8 kor.

Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Simontsits Elemér

porsrammbeszéde.

Ünnepi hangulat suhant végig vasárnap a bonyhádi országgyűlési képviselőválasztó kerület összes községein. Már a kora hajnalban valóságos népvándorlás indult meg a községekből Bonyhádra, kocsin, gyalog, lóháton, hogy részt vegyenek a képviselőjelöltség okából föispáni állásáról lemondott Simontsits Elemér program mbeszédén, akihez nemcsak a járás intelligenciája, de a köznép is igaz tisztelettel és hűséges ragaszkodással viseltetik és akinek érkezése délelőtt 10 órára volt jelezve.

A pontosan érkező jelöltet Bonyhád határánál bandériumos küldöttség élén Forster István kerületi munkapárti elnök fogadta. A kölcsönös barátságos üdvözlés után a küldöttség hosszú kocsisorral vonult be Bonyhádra, a lakosság lelkesült éljen riadala között.

Miután a jelült néhány látogatást tett, isteni- tisztelet végeztével kezdetét vette a Forster István elnök lésével megnyitott pártgyitlés keretében a programmbeszéd, melynek megtartására az elnök szólította föl a jelöltet, kérve, hogy fejtse ki politikai elveit, melyek az övék is és amelyek meggyőződésük szerint hazánk fejlődésének és boldogulásának alapjait és előfeltételeit képezik.

A több ezer főnyi, túlnyomóan választókból á'ló közönség dörgő éljenzéssel, a szeretet látható meguyilvánitásával fogadta a népszerű jelöltet, aki jelöltetését megköszönve, kijelentette, hogy a nála megjelent tekintélyes küldöttség őt váratlanul ért megtiszteltető kérésének, mostani állását elhagyva, azért tett eleget és a bonyhádi kerület munkapártjának rendelkezésére bo csátva csekély tehetségeit, azért váilalta a jelöltséget, mert ő a szabad polgárok szabad rendel • kezéséből keletkezett bizalmat egész életében a legértékesebb dolognak tekintette. — Azért jött, hogy a küldöttség látogatását a kerületnek visz- szaadja és hogy megismertesse az irányelveket, amelyek a kerület polgárai előtt nem ismeretlenek, mert hiszen azokat ő eddig is vallotta és követte és azok a jövőben is politikai magatartása és cselekvései vezérfonalát fogják képezni.

Előbb azonban, tekintettel a nagyszámban jelenlévő németajkú választókra, pár komoly, egyenes szót akar hozzájuk intézni németül és erre Simontsits Elemér választékos, de azért világos német beszédben fejezte ki érzelmeit és ál láspontját, hangsúlyozva, hogy ha a németnyelvű szónoklatban hiányzik is a gyakorlottsága, de ezt a hiányt pótolja érzelmeinek tisztasága és igazsága. Azt akarja, hogy az a kötés, mely közte és a kerület között létrejött, legyen tiszta, az adott szó legyen érthető, mert csak úgy lehet kötelező Kegyeletes szavakkal emlékezve meg a kerület elhunyt nagynevű képviselőjéről, akivel a legnemesebb szivü emberek, a legjobb hazafiak egyike szállt sirba, szükségesnek tartja, hogy e nagy ember árván maradt kerületének ügyei gondos ápolásban részesüljenek, hazafias érzületei tovább fejlesztessenek és erősittessenek, az általa megkezdett munka tovább folytattassék és a kezeiből kihullott zászló magasan lobogtattassék.

Országunk szerencsétlen viszonyairól szólva, érzi, úgymond, hogy erről sokat lehetne beszélni, de meggyőződése, hogy e téren inkább több meg- gondoltságra, mint beszédre van szükségünk, többet, kell dolgoznunk, mint lakomáznunk. (Zajos helyeslés !) Megingathatatlanul ragaszkodik a 67-iki kiegyezés szilárd alapjához, melyen államiságunkat kiépíthetjük. (Nagy tetszés) E magasztos célt tartva szem előtt, zavartalan egyetértésben, a

hagyományok által megszentelt szövetségben kell lennünk a koronával. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és helyeslés.) A szemünk előtt lefolyt belpolitikai válságok szomorú tanulságai óva intenek minket attól, hogy fejjel a falnak rohanjunk, óvakodnunk kell attól, hogy országunk belső rendjét a koronával való ellentétek erőltetett felidézésével megingassuk. A külpolitikai események, a háborús veszedelmek arra tanítanak, hogy bármily terhesek is különben a hadsereg készenlétére szükséges kiadások, aki azok ellen beszél, nem más, mint üres fecsegő.

A kormányban megvan a tehetség állami érdekeink előbbre vitelére, csak engedni kell őt dolgozni. Legfőbb állam-szükség, hogy anyagilag erősbödjünk. A közgazdaság minden ágában több termelésre kell törekednünk. Fejlesztenünk kell iparunkat, a kereskedelemnek szabadabb mozgást kell biztosítanunk. Időt és alkalmat kell adnunk a kormánynak és a munkapártnak, hogy kitűzött feladatainak eleget tehessen. (Helyeslő felkiáltások.)

Ha, mint képviselő, méltóságától, mely eddigi működésének csúcspontja, megválik, uj hivatása csak kifejlesztése lesz eddigi közéleti munkásságának és ha megválasztása esetén törvényhozói kötelessége elszólitja is, szive itt marad a megyé ben és a bonyhádi kerületben, mely szivéhez kora ifjúságától fogva legközelebb áll és amelynek adott szavát meg fogja tartani.

A nagy tetszéssel fogadott német' beszéd után a jelölt magyarul folytatta programmbeszé- dét. A jelöltség felajánlása után úgy látja, bogy nem egy beszéd esetleges sikerétől függ az ő sorsa. 21 évi becsületes, fisztességes közszolgálata alapján úgy érzi, nem szorult arra, hogy népszerűséget hajhásszon és büszkeségét, hiúságát épen az képezi, hogy ismert közéleti működése alapján fordult feléje a kerület bizalma. Szive legtitkosabb redőibe bőséges alkalmuk nyílt betekinthetni a kerület választóinak, mert ő addig, mig a jelöltséget el nem fogadta, mig a főispánságról való lemondását be nem terjesztette, a nemzeti munkapárt tagja volt és ez az ő politikai irányára vonatkozólag semmi kétséget nem hagy fent. Elmondhatja, hogy ő egész életében Tolnavármegye közönségével szemben nagy kötelességeket teljesített. Nem idegen ő itt, a megye egyetlen községében sem, mert nincs a kerületnek, a vármegyének egyetlen polgára se, akinek érdekében, akinek javára ne dolgozott volna. Ifjúságát itt töltötte a járásban, hova időközönkint vissza-vissza tért, hogy barátait, elvtársait politikai küzdelmeikben bátorítsa, hogy példás elvhűségökből maga is lelki erősödést merítsen.

De nemcsak közös küzdelmei voltak a kerülettel, hanem közös diadalaik és közös emlékeik is. Ez emlékek között legmegkapóbb egy frissen hantolt sir hangulata. 4

„Sokat vesztettetek, bonyhádiak“, mondá a jelölt megindult hangon. — „Elvesztettétek e kerület hűséges, atyai, igaz gondozóját. De nyertetek is. A frissen hantolt sirbó1 kitündöklik egy martirkorona aranyragyogása és e ragyogás a ti bámulatos, az egész világ előtt példányképül szolgáló elvhüségtek visszfénye.“ (A több ezernyi gyülekezet a mély meghatottság látható jeleivel hallgatta a meginditó szép szavakat.) Ennek a kerületnek politikailag érett polgárai mindenkor szabadon szokták állásfoglalásukat dokumentálni. Egy ily kerületet képviselni minden polgárnak a legnagyobb büszkesége lehet. (Nagy tetszés.)

Rátérve a politikai kérdésekre, hibáztatja az ellenzék eljárását, mely a választójog kérdését, bár a törvény már meghozatott, nem akarja nyugodni hagyni. Hangsúlyozza, hogy nála szabadelvűbben senki se gondolkodhatik és hogy ő hive a választói jog széles kiterjesztésének, de ő első sorban magyar ember és öngyilkos politikai irányzatot soha, senki kedvéért nem fog támogatni. Őszintén sajnálja, hogy hazánk lakossága nem csupa magyar és német nyelvű, amely két faj igazi testvériségben él egymással e hazában és különösen vármegyénkben. De vannak, sajnos,

oly népelemek is, melyek határainkon kifelé te- kintgetnek és épen ezért nagyon óvatosan kell megvonni a határokat, anjeddig a választójogot kiterjesztjük. Es itt kapcsolódik e kérdésbe a külpolitikai helyzet, a Balkánon végbement nagy átalakulás reánk való kihatásának mérlegelése.

A körülöttünk levő szláv gyűrűnek oly megerősödését látjuk itt, amely, ha félelemre nem is ád okot, de meggondolást igényel. Ez ellen egyetlen biztositék csak az lehet, ha az osztrákmagyar monarchia keretében a magyar és az osztráknémet elem összefog és megadja a monarchia igazi karekterét, aminek úgy a külpolitika, mint a belső ügyek terén érvényesülnie kell. Ha ezt nem tesszük, az egymást meg nem értő két irányadó elemmel szemben a harmadik (a szláv elem) lesz a győztes.

A parlamenti krízisről szólva, helyesli, hogy a fenyegető külpolitikai viszonyokra való tekintettel Tisza István gróf (Ztjos éljenzés.) mint házelnök, tultéve magát a házszabály formaságain, elfogadtatta a uéderőreformot. A Gondviselés kegyelme volt az nemzetünk iránt, hogy ezt elérhettük. Ha ez nem történik, máig talán orosz hordák taposták volna le vetéseinket. (Általános helyeslés.)

Az ellenzék távolmaradását a parlamenti életből a legsúlyosabb kötelesség mulasztásnak tartja. Az ellenzéki képviselőket nem azért küldi a törvényhozásba a kerület, hogy ott aprehen- dáljanak, hanem, hogy ott megjelenve, a legerélyesebben ellenőrizzék a kormányt és a többséget.

A házszabálysérelmekkel foglalkozva, idézi a történelemből III. Fülöp spanyol király esetét, akinek lábára a kandallóból egy szikra pattant ki, de a szigorú udvari etikett szabályait betartva, senki se mert akörülállók közzül a király testéhez nyúlni és a király égési sebeibe belehalt, így jártunk volna mi is, ha előbbre való lett volna Tisza és a többség előtt a házszabály, mint a lényeg, mert elmondhattuk volna : Magyar- ország meghalt, de a házszabály megmaradt. (Zajos, szűnni nem akaró é'jenzés és taps.)

A kisebbséget képező ellenzéki pártok magatartást, mely a kisebbségnek követeli a döntést, egyenesen alkotmányba ütközik. A többségé a jog és felelősség, a kisebbségé az ellenőrzés. Ha a kisebbség döntene, ez nem volna más, mint koronázatlan kiskirályok önkényuralma. De mi, mint nagykorú, önálló, alkotmányos nemzet, csak koronás király uralmába nyugodhatunk bele.) Nagy tetszés.)

Az ellenzéki pártok fúziós kísérleteire vonatkozólag helyeselné, ha eddigi elveik megvalósit- hatatlanságát belátva és bevallva, uj programmot alkotnának, de ha e bevallás nélkül elveiket a kormányképességhez szabnák, az immoralitás volna. Lehet, hogy a köpönyeg, melyet igy a maguk beburkolására szabnak, jó és szép lesz, de okve- tetlen testcsonkitással íog járni.

A normális parlamenti állapotokra való visz- szatérést nemcsak a belső ügyek, de a külpolitikai viszonyok is kívánatossá teszik. Meggyőződése, hogy ez előbb utóbb be is fog következni. Mindenki nyíltan látja már, hogy közgazdasági és kulturális érdekeinket kell minden erőnkből szol gálnunk, előmozdítanunk, mert hisz a függetlenség a gazdagsággal, műveltséggel jár karöltve. Ha 1867 óta csak közjogi szőrszálhasogatással foglalkoztunk volna, érhettünk volna-e el ily előrehaladást belső ügyeinkben. Az idő a iegjoi b orvos, már sok bánatot, sajgó sebet beheggesz- tett, e gyógyító hatás végre nálunk is érvényesülni fog és meggyőződése, hogy a magyar politikai pártok vezetői s baráti jobbot fognak végre egymásnak nyújtani. (Nagy tetszés )-Ha megválasztják, nem szakad el a megyétől, de minden erejével részt vesz a megyei közéletben. A tiszta, valódi közélet szolgálata volt előtte mindig a kitűzött cél. Erre törekszik a jövőben is, de emellett hűséges gonddal fogja előmozdítani a kerület és a kerület minden lakó-