Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-05-08 / 37. szám

2 Ha tehát nincs reménység rendszer- változásra, a jelen rendszer keretében igye­kezzék az ellenzék teljesíteni hazafias kö­telességét. Engedje elvonulni Justh Gyulát Makóra — kiskirálynak s mivel Makótól egy kicsit messze van Jeruzsálem, ne ide, de a közelebbi képviselőházba vonuljon be egy kicsit — vezekelni. Ismerje be, hogy tévedett, túllőtt a célon, vegye át ismét fontos ellenőrző hivatását, igy még vissza­szerezheti megcibált presztizséjét, vissza- küzdheti régi tisztes pozícióját, ellenesetben azonban nem ő, de a nemzet csinálja meg a végső „schluszt“, amely börzei nyelven nem csak azt jelenti, hogy: kötés vagy zárlat, de azt is, hogy : „vége — nincs tovább!“ B. A kertészkedés terjesztése. Gazdasági viszonyaink javítására és a drá­gaság ellensúlyozására Serényi Béla gróf föld mivelési miniszter egy jelszót dobott ki a köz­életbe. Ez a jelszó: „Termeljünk többet“. Két­ségtelen, hogy ez a jelszó igen tetszetős és egy­szerű, természetes dolog, amely biztos sikerre is vezethet. Sajnos, Magyarország termőföldterületeit megnagyobbítani nincs módunkban, de azt igenis elérhetjük, hogy termőföldeinket jobb műveléssel, a vetőmagvak kiválasztásával, jövedelmesebb ter­melési ágak felkarolásával, a munkaerők takaré­kos felhasználásán és a hasznos beruházásokon alakuló okszerű gazdálkodással több termelésre kényszeritsük. Különösen a kertészkedés az, mely nagy mértékben alkalmas a több-termelés biztosítására. Ezen művelési ág előmozdítására, mely hazánk­ban eddigelé igen alárendelt keretekben mozgott és pedig leginkább azért, mert a mi földmives osztályunk túlnyomóan a szem-termelés hive és az úgynevezett külterjes gazdálkodást szereti, — a földmivelési miniszter már eddig is az ország több pontján állami zöldségtermelő telepeket lé­tesített, ahol a földmivelők a bolgár-rendszerű zöldségtermelést, mely aránylag óriási jövedelmet biztosit a termelőnek, gyakorlatilag megtanulhat­ják, hogy aztán azt akár saját földjeiken, akár bérelt területeken űzhessék és igy a hazai termő- területek minél belterjesebb kihasználását el­érhessék. E zöldségtermelő telepek számát a föld­mivelési miniszter szaporítani fogja, ami remél­nünk engedi, hogy íSzekszárdon, mint Tolna­vármegye székhelyén, szintén létesül ily telep, melynek megbecsülhetetlen kihatása lenne Szek- szárd népességének munkakeresetére és munka­szeretetére. Egy-egy ily telep munkásszükségletének fedezésére állandó munkaerő-tartalékra van szük­ség, melyek pályázat utján szereztetnek be, külö­nös előszeretettel a kisgazdák köréből. A kikép­ménnyel. Ezt Thaly a tanulmányok VI. részében közli, a 407. lapon. Hogy hol látta ezt felje­gyezve, nem irja. Csak annyit jelez, hogy régi népballada, Udvarlielyszéken Jél a Nyikó völgyé­ben és Szeged—Makó vidékén. így tehát itt a népnek firól-fira szálló száj- hagyományára támaszkodik. Sajnos, nincs módomban, hogy Esztergom­ban s az Országos levéltárban utána nézzek a kéziratnak, vagy Udvarhelyszéken s Szeged, Makó vidékén meghallgassam a nép ajkáról a Bujdosó Rákóczit, igy tehát a kezem között levő nyers szövegből próbálom megállapítani hi­telességüket. „Esztergom megvétele“ 1706-ban, kevéssel a város elfoglalása után íratott. A győzelem­okozta, öröm, a Rákóczihoz való hűség nyer han­got benne. Megfelel a többi kuruc költemény hangulatának s annak, hogy ez események nyo­mában születtek a kuruc költemények. A domb földjének süveggel való bordása is népies ere­detű gondolat, akár igaz, akár nem a történet. A kuruc büszkeség megnyilatkozása (Szép tá­bora felett végigtekinthessen. A sok nyalka kuruc . . .) is kurucos. A verselés darabossága, a régies összetételek (perzsia szőnyegen, éjten- ójjel, hajdu-ezereit), a régies szavak (garanattul, hevesség, álgyuim), a gondolatok hézagos kifeje­zései (Hejh, s megbődülének Rákóczi ágyúi, Hejh, s megrendülőnek Esztergom tornyai), a szubjektiv érzelmek balladás bevitele (Hajh, sok anya fia borul ott be vérrel . . . Ha kérded, ki irta? — egy igaz magyar fi, igaz örö­mében, elhiggye akárki; Odafent a tokos csak elhivé magát, berdót igen kajált . . . Vég-Eszter- gom vára, jobb lesz, add meg magad! stb.) arra TOLNAVARMEGYE én H KÖZÉRDEK zett munkásanyagot a miniszter a kiképzés után is támogatja és irányitja; igy az önállósítás után, akár saját, akár bérelt területen folytatják is a zöldségtermelést, a miniszter gondoskodik arról, hogy az első évben minden szükségletűk, amely telepök berendezése körül fölmerül és az illetők erejét meghaladja, esetleg állami segéllyel fedez­tessék. Különösen támogatja a miniszter azokat, akik banda szerüleg vállalkoznak egyes nagyobb városok mentén ily zöldségtelepek felállítására. Ezeknél úgy a viziberendezést, mint az összes melegágyi berendezéseket, trágyát, a terű let előkészítését, vetőmagvakkal való ellátását, sőt az első esztendőben a terület bérletét is haj landó a miniszter fedezni ésj alkalmat nyújt arra is, hogy az egyes munkáscsoportok további bol­dogulása, a telepről való elbocsátásuk utáu is a lehetőségig biztosíttassák. Oly nagyarányú és messzemenő kedvezmé­nyek ezek, melyek bizonyára csapatosan fogják a kisgazdákat az állami kertészetekbe vezetni, ahol úgy a fagondozásban, mint a gyümölcs csomagolásban és zöldségtermelésben a jártassá­got megszerezvén, mint gyakorlott munkások az állami kertészet-telepeken, vagy magánosok ker­tészeteiben alkalmazhatók, vagy községek részére mint fagondozók átengedhetők lesznek. A felvételi kellékek : nőtlenség, a magyar nyelv birása, 17—30 éves életkor, ép, erős test­alkat, fertőző betegségtől mentesség, községi er­kölcsi bizonyítvány. A kiképzés ideje alatt a munkások munka- naponkint 3 korona napszámbért kapnak, mely kéthetenként fizettetik ki. Ha a munkások meg felelő gyakorlati előmenetelt nem tesznek, vagy ellenök kifogás merülne fel, 3 napi felmondás mellett elbocsáthatók. Vizmenti, vagy gyümölcs- termelő vidéki lakosok, vagy ahol zöldségterme lés nincs, vagy a zöldségtermelés idegen kézben van — előnyben részesülnek. Felvételért 1 koro­nás bélyeggel ellátott kérvénnyel a földmivelési miniszterhez kell fordulni, megjelölve, hogy a kertészet melyik ágában (zöldségtermelés, gyü­mölcstenyésztés) kíván az illétő foglalkozni. — A kérvények a minisztériumnál, vagy a községi elöljáróságnál nyújthatók be. A miniszter ez akciója és áldozatkészsége kétségtelenül nagy lépésekben viszi előre hazánk­ban a kertészkedést, amely földmivelési ágban eddig a bolgár telepesek nagy anyagi sikereket értek el nálunk. De épen mert a bolgárkertészek sikerei eltagadhatatlanok, épen mert népünk évek óta láthatta, tapasztalhatta, hogy a szorgalmas bolgár aránylag kis területű kertjéből mily sok jövedelmet tudott „kigazdálkodni“ — biztosra vehetjük, hogy végre a mi népünk is ráadja ma­gát a kertészkedésre és ezáltal ezer meg ezer törpe-birtokos jut biztos keresethez és meg­élhetéshez. A kertészkedés terjesztése és fejlesztése, miután az nemcsak a termelő osztálynak, de a fogyasztó nagy közönségnek is elsőrangú érdeke, megér minden áldozatot. mutatnak, hogy e költemény eredeti népi termék* Hogy Thaly helytelen értelmet tulajdonított a „torpad“ szónak, az nem döntő az eredetiségre nézve, sőt az ellenkezőjét is bizonyíthatja a Riedl feltevésének. Az sem lehet feltétlenül bizonyító érv, hogy e sorok : »Mire a fényes nap háromszor felsütne, Hej, magyar lobogó lesz oda felfűzve!« megvannak Aranynak egy 1853-ban irott költe­ményében, a Török Bálintban, igy: »Mire a nap még egyszer kisütne, Német zászló lesz oda felütve.« A verselés is más és sok olyau költemény van, ahol igy, vagy ennél jobban egyeznek a gon­dolatok. Különben Thaly, ha tényleg az volt a szándéka, amit neki imputálnak, maga vigyázott volna legjobban arra, hogy a legkisebb gyanúra se adjon okot s ne tegyen pbele olyan sorokat, amelyek rögtön kétséget támaszthatnak müve hitelessége iránt. Amit itt elmondottunk, ugyanazt mondhat­juk az Ocskay Lászlóról való balladáról is. A mü szerzője, (ha lehet igy mondani) forró együtt­érzésben élt a többi kurucokkal, fájlalja, a nagyok árulását, a jók pusztulását, de örül a bosszúálló végzet büntetésének. Nem tud objektive beszélni, ami arra mutat, hogy szerzője részese, kortársa az eseménynek. Régi szavai, fordulatai, nyelvjá­rási alakjai, a gondolatismétlés (Álnok árulónak bosszúját megállóm, Álnok árulónak bosszúját megállóm), a szubjektiv hév megnyilatkozása (Verje meg az Isten az állhatatlanságát!) a szak- gatott előadásmód (Kiverik kezébül s úgy homlo kon vágják, — Vér elborította mind a két orcá­ját, stb.) különösen a hollók szerepeltetése: mind népi eredetre mutatnak. Erre mutat a 30. strófá­Óhajtandó, hogy a miniszter ez akciójában Szekszárdról és Tolnavármegyéről ne feledkezzék el. Szekszárd városa adjon magáról életjelt. Kér­jünk állami kertésztelepet Szekszárdra. fm. 1913 május 8. HÍREK. Előfizetőinknek, lapunk bará­tainak a legboldogabb pünkösdi ün­nepeket kívánjuk. Lapunk legköze­lebbi száma kedden jelenik meg. — Személyi hir. Iíésmáky István, a pécsi jogliceum igazgatója, a tegnapi hangversenyen közreműködő jogászdalárdával Szekszárdra érke­zett s itt ma délutánig dr. Fent Ferenc apát­plébános vendége volt. — Kinevezés. A belügyminiszter dr. Sass Elemért, néhai dr. Sass István Tolnavármegye tiszti főorvosának unokáját, miniszteri segédfogal­mazóvá nevezte ki és szolgálattételre beosztotta Szabolcsvármegye főispánja mellé, titkári minő­ségben. — Prohászka Oítokár Tolnán. Prohászka Ottokár dr., a székesfehérvári egyházmegye tudós püspöke kedden délelőtt titkárja kíséretében Tol­nára érkezett s ott Bezerédj Pál vbt. tanácsos és Fekete Ágoston prépost kalauzolása mellett megtekintette az orfelinátot. A főpásztor a látot­tak és hallottak felett őszinte elismerésének adott kifejezést. Prohászka Ottokár dr. délben Bezerédj Pál hidjai kastélyába kocsizott s a hatórai vonat­tal utazott vissza székhelyére.-- Pénztárorvosi helyettesítés. A szekszárdi kerületi munkásbiztositó pénztár néhai dr. Kovács Bálint volt bátaszéki munkásbiztositó pénztári orvos helyettesítésével dr. Horvát Alajos báta­széki orvost bízta meg. — Szerenád. Tegnap este 8 órakor a pécsi jogász dalárda szerenádot adott dr. Fent Ferenc apátp lebánosnak, aki szép szavak kíséretében mondott köszönetét a dalárda kedves figyelméért. — Két uj törvény. A hivatalos lap közli, hogy a király a totalizatőradóról és a képviselők választásáról szóló megszavazott törvényjavasla­tokat a szentesitési záradékkal ellátta. Az első mint 1913. évi XIII., a másik mint 1913. évi XIV. t.-c. jelent meg az országos törvénytárban. — Hivatalszolgai kinevezés. A szekszárdi kir. törvényszék elnöke Kis István tamásii járás- birósági napidijas szolgát a gyönki kir. járásbíró­sághoz III. osztályú hivatalszolgává nevezte ki. — Tiizoltófnnepély Bátaszéken. Szép ünne­pélyben volt része Flórián napján a bátaszéki tüzoltótestületnek. — E napon tette le foga­dalmát Pongrácz Lajos gyógyszerész. Ezután hivatalosan átvette a tűzoltóság vezetését s első hivatalos működése abban állott, hogy három tűzoltónak mellére tűzte a 25 éves tűzoltói szol­gálat kitüntető érmét. Az ünnepélyt este nagy társasvacsora fejezte be, melyen Bátaszék intelli­genciája is nagy számban meg elent. ban említett „szélvészek“ bevitele is. Tehát ezt.a költeményt is eredeti kuruckori, népi terméknek tarthatjuk. Mint a többinél, úgy ezeknél is meg van jelölve a találati hely. Nincs megjelölve a harma­diknál, a Bujdosó Rákóczinál. Ha ezt a költeményt vizsgáljuk, látjuk, hogy népies hangú, darabos előadással kezdődik, akkor egyszerre nekilendül s teljesen jó, pompás, költői nyelvű sorokban ad lelkesítő nógatásának hangot Rákóczi: Úgy verd: a föld rengjen, Ég is visszazengjen, Aki él, meghallja, Sőt azt is, ki halva Fekszik, felriassza: Rajta, rajta, rajta ! stb. A 3. strófa tehát stilizálva van, igy a 4. is; a patkó-forditás eszméje, a bucsuzás megható jelenete meg lehetett a nép ajkán élt balladában, de nem ilyen szépen kifejezve. Mintha Thalyt is megillette volna a fejedelméhez i'agaszkodó kuruc szeretete, a népéhez ragaszkodó jóságos fejedelem fájdalma, mikor a nép ajkán élt ballada hézagos részeit feljegyezte. Amit Riedl felhoz, hogy szerzője tudja azt hogy Rákóczi Rodostóban meghalt, arra a költe­ményben nem találunk célzást sem, hacsak az általam gyanúsnak tartott négy sort annak nem vesszük. Az is meglehet, hogy maga a nép toldott be egyes részeket s Thaly úgy jegyezte le. Azt pedig egész nyugodtan a szájába adhatta a népi költő Rákóczinak, hogy összeszedné még a magyar­ság az íH porhanyó csontjait. A Riedl által fel­hozott két sor: Idegen nemzetnek Beh súlyos a járma , . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom