Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-05-01 / 35. szám
XXIII. IX. évfolyam. 35. szám. Szekszárd 1913 május 2, M DAMME# Előfizetési ár : Egész évre . ?él évre . . Negyed évre . Sgy szám ára 16 korona. 8 4 16 fillér. ■ !ofl7,etéaek<H ás hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár fal. «On/vnyomda és papirkereskodés r.-t. Sy.ekazárdon. Egye* számolt ugyonott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. aeiyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Regjeiének hetenkini kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telelon-szám: IS és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: "Bezerédj István-utca 5. szóm. Ide küldendők a lapot érdeklő össze közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre elör t e küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL, j Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmúnkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Román gazdák TolnamegyéDen. Lapunk legközelebbi számában már jeleztük, hogy a jövő hó 15-én 25 tekintélyes román gazda, érkezik hozzánk, tanulmányozni akarván e vármegyének meglehetősen magas tokon álló állatenyész- tését. Erre a dologra ismételten visszatérünk, mert bár tudjuk, - hogy egy fecske nem csinál nyarat, szeretjük hinni mégis, hogy ez az első tömegesebb látogatás, bevezetője, megteremtője lesz annak a szorosabb gazdasági kapcsolatnak, amely nemcsak minekünk, de az éppen most újjá született balkáni államokra nézve is talán még inkább: életkérdés. Ma még meglehetősen borús a láthatár, Európa nagyon is elkényeztetett ölebecskéje, a kis Montenegró vicsorgó fogakkal még egyre keresi a lábikránkat, hogy a kellő pillanatban beleharapjon. Romániával azonban eddig is fegyverbaráti viszonyban éltünk s úgy látszik Bulgária is ki tudja vonni magát a minden oroszok atyuskájának elébb-utóbb agyonszoritó karjai közül és sokkal önzetlenebb jó akaratot remél mi tőlünk, akiknek elvünk: élni, de másokat is élni hagyni, —- igy az egymásra utalt nemzeteknek nagyon is helyén való összekeresgélni a mesterségesen széttépett érdekközösség vékony szálacskáit s úgy a hogy, ismét összekötözni azokat. Annyi bizonyos, hogy a magyar gazdasági termelés válságos napoknak néz elébe. Egyfelől az osztrák gyáripar kapzsi felkinálkozása a balkáni győzteseknek, másfelől a máris Ausztria gazdasági súlypontjává erősödött Csehország szláv szeretkezése tüzes parazsat kapartat majd a magyar gazdákkal, hogy a szépen megsült gesztenyét a felszabadult testvérkéknek juttassa. S kivált, ha itt benn sem szűnik a gazdák iránt való kenyéririgység, egészen bizonyos, hogy talán már a vámszerződések lejárta előtt is, meglehetős engedményeket kell adnunk, például a hús import terén, kedves szomszédainknak, feltéve, ha lesz elég erőnk az állattenyésztésünket nagy veszedelemmel fenyegető nagyobb élőállat-import tervének visszaverésére. Egy kétségtelen, az, hogy készülnünk kell a gazdákat sújtani akaró ökölcsapások lehető felfogására s védelembe venni azokat, akik Magyarország gazdasági élő- haladásában még is csak mondhatni a legintenzivebb munkát végzik. A világ nagy nemzetgazdái most kezdenek észretérni s mindenfelé belátják, hogy hasztalan a legfejlettebb gyáripar, ha nincs elég földetturó kéz, az ipari termelés egyoldalúsága végeredményében drágaságot szül, legalább is karöltve kell tehát a kettőnek járni, mert ha a gyárak, műhelyek folyton csak nyelik és nyelik az embereket, végezetre nem terem — kenyér. A magyar mezőgazdák ellen sem szabad tehát könnyelműen kijátszani az utolsó „ütőkártyát“, de lehetőleg kárpótolni őket azért, ha a balkáni földrengés s az ennek nyomában járó általános keleti evolúció megingatná lábaik alatt a talajt. A világért sem szabad ezért elsietni a balkáni államokkal való egyezkedést s amennyire lehet, meg kel! óvni a magyar gazdák érdekét. A hús behozatali kontingens felemeléséért mindenesetre rekompenzálni kell gazdáinkat azzal, hogy minél szorosabb piaci összeköttetést teremtsünk a velünk békében élni akaró nemzetekkel, például Romániával és Bulgáriával. Ezek a nemzetek ugyanis még nincsenek ott állatanyaguk felfrissítésében, ahol mi vagyunk s igy valósággal ránk vannak utalva. A mi gazdáink milliókat áldoztak a svájezi, hollandiai importra s most itt az alkalom reá, hogy szomszédaink a hosszas háború által megcsappant, amúgy is silányabb állatanyagukat, a mi elsőrangú állattenyésztésünk segítségével frissítsék fel. Sok-sok milliót hozhat a magyar gazdaközönségnek a geográfiái közelség által is fokozott előnyös helyzete, ami egyúttal haszon a szomszéd államok állattenyészetére is, mert úgyszólván, teljesen akklimizált állatokat szerezhetnek be, mindenesetre olcsóbban, mint mi szereztünk be a távolibb külföldön. Kölcsönös érdek tehát ez a jó gazdabarátság. Nagyon helyesen teszi ezért vármegyénk Gazdasági Egyesülete, ha tárt karokkal fogadja ezt a békés szándékú román-inváziót s ha egyúttal meleghangú feliratban ajánlja figyelmébe úgy az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, valamint ennek révén az országos kormánynak is az önként kínálkozó kitűnő alkalmat az uj piaci összeköttetés megteremtésére, felhíva az érdekelt körök figyelmét, hogy a vámszerződések tapétra jutása alkalmával ne csak a Balkán államoknak nyújtandó kedvezményekre gondoljanak, de a magyar gazdáknak - életkérdést jelentő — rekonpenzációkra is. S hogy ezt sürgeti, senkisem fogja vádolhatni a Gazdasági Egyesületet azzal, hogy pro domó beszél, mert bár vármegyénk bonyhádi tájfajta tenyészete, kitűnő lóanyaga, sertés és merino juhtenyészete s a Blascsok-féle angol és magyar sertés keresztezési kísérletek messzeföldön elismertek, de ezeken felül az erdélyi szászok, a Muraköz, Vas, Sopron, Mosony megyék kitűnő szarvasmarha tenyészete s a biharmegyei jeles mangalica tenyészet is biztos és állandó piacra tehetnének szert S ha tekintetbe vesszük, hogy Romániának és Bulgáriának nem csak egyes tenyésztői, de állami állat- tenyészáilomásai is ide fordulnak a vérfrissítő állatanyagért, minden gyáripari exportnál — melynek tejfelét úgy is Ausztria szedi le — sokkal elsőbb rendű és kilá- tásosabb haszonnal kecsegtető az e fajta állat-export. Ezért nem csak a vármegye, de az egész ország érdekét tekintve is, teljes szivvel és lélekkel örülünk az ide érkező idegeneknek, óhajtva, hogy az etajta baráti közeledések mindjobban-jóbban megérleljék bennünk az egymásra utaltság ellentéteket elsimító érzetét. B. Jegyzögyülés. A Tolnavármegyei Községi és Körjegyzők Egyesülete április 30-ikán a vármegyei székház nagytermében rendkivüli közgyűlést tartott, melyen a tagok Part Adolf elnöklésével szép számban jelentek meg. Part Adolf elnök az ülést megnyitván, erüelkedett szellemű beszédben vázolta a jegyzői kar szervezkedési törekvését, melynek eredménye hosszas küzdelem után az lett, bogy a jegyzői karban az összetartozás érzete felébredt. Ezt az összetartást veszélyezteti az a túlzó irány, mely a legutóbbi időkben a jegyzői kar kebelében megnyilvánult és a vezetőség ellen való bizalmatlanságban, személyeskedésben tör ki Ó3 a jegyzők sorsa javítását és rendezését erőszakos eszközök alkalmazásával veszélyezteti. Kéri a tagokat, hogy mindenki szabadon fejtse ki meggyőződését, higgadtan, tárgyilagosan, vegyenek részt az eszmei harcban és az egyoldalúságon, személyeskedésen felülemelkedve küzdjenek tovább a célért : a jegyzői kar jogainak, igazainak elismertetéseért. A tagokat üdvözölve elismeréssel szólt a helyi sajtó megjelent képviselőjéről. A nyilvánosság utján alkalom nyilik, úgymond, a nagy közönség alapos tájékoztatására és bizonyára módunkban lesz az eddiginél nagyobb mértékben megszerezni a közvélemény pártfogását és elérni kitűzött céljainkat. — A közgyűlés az elnöknek, a sajtó működését elismerő szavait zajos helyesléssel fogadta. A jegyzőkönyv hitelesítésére Gangl József és Thary Sándor kéretvén fel ; az elnök ismertette a közgyűlési tárgysorozat 3 pontját, amelyek egybefoglalva tétettek vita tárgyává. Az első pont: Szegedy Albert felhívása; a második: a dombóvári járási egylet határozata; a harmadik: Hegedűs Mátyás indítványa. Virányi egyesületi főjegyző felolvasta a) Szegedy Albert rákoskeresztúri jegyző felhívását, aki az országos egyesületi vezetőség iránt való bizalmatlanság nyilt hangoztatásával igen agresz szív hangon tárgyalja a jegyzői kar követelményeit és május 4—5. napjaira országos nagygyűlést hívott egybe Budapestre, — b) a dombóvári járási egyesület határozatát, mely bizalmatlansági szavazatot indítványoz az országos vezetőség iránt és c) Hegedős Mátyás pincehelyi jegyző indítványát, mely abban csúcsosodik ki, hogy az országos vezetőség, ha képtelen a kari követelmények biztosítására, mondjon le. E három tárgyra vonatkozólag Purt Adolf a következő, szépen kidolgozott és meggyőző hatással előadott elnöki jelentést tette : „ Tisztelt Közgyűlés! Egyrészt a Községi és Körjegyzők Országos Központi Egylete választmánya által folyó hó 19-én. Budapesten megtartott ülés lefolyásának rám gyakorolt benyomása, az ott megnyilvánult irányzatok megfigyeléséből merített tanulságok, másrészt a jegyzői karban általánosságban elterjedt türelmetlenség, elégedetlenség és elkeseredettség, mely igaza tudatában mielőbbi, teljes kielégítést kiván és a Szegedy Albert vezetése alatt indított mozgalom hullámverése elengedhetetlen kötelességemmé tette, hogy haza térvén az országos központi egylet választmányi üléséről, haladéktalanul rendkivüli vármegyei közgyűlést hivjak egybe azon célból, hogy 1. Egyleti tagtársaimat a legnagyobb részletességgel, pártatlan tárgyilagossággal tájékoztassam az országos központi egylet legutóbbi választmányi ülésén történtekről, hogy ezáltal megismervén a helyzet kialakításában működött, sőt azt előidézett titkos és nyilvános rugókat, maguk 4
