Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-04-24 / 33. szám
Előfizetési ár: Eíész évre . .16 korona. Tél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Ejy szám ára . . 16 fillér. Itöfizetéseket és hirdetéseket a kiadóit '■a'alon kivül elfogad a Molnár-féle r.inwnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdira. Egyet számolt ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teieion-szám: 13 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és Id. Szerkesztőség: 'Bezerédj István-utca 5. szára. Ide küldendők a lapot érdeklő ősst. közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések Id. küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre b küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A Náv bajai. A Magyar Államvasutak ügyeiről szólva, mindig és unos-untalan belekeverik a cikkírók a politikát. Mindenki abból a szempontból nézi vasúti ügyeinket, hogy milyen politikai pártálláséi. Aki kormánypárti, annak mindig jó az államvasut, aki ellenzéki, az mindig talál kifogást az államvasutak működésében. És talán ez az oka annak, hogy az államvasut — objektiv és őszinte, politikától mentes kritika hiányában — nem az, aminek tulajdonképen lennie kellene. Mert azt az egy tényt meg kell állapítanunk a politikától teljesen függetlenül, hogy nem vall sem fegyelmezettségre, sem rendre az, hogy naponkint távirati jelentések hozzák hírül, hogy egyszer a Máv egyik vonalán, egyszer a másikon történt valami nagyobb vagy kisebb, de mindig az alkalmazottak pusztulásával járó szerencsétlenség. Maga ez az egy tény olyan szomorú világot vet a Máv-ra, hogy megérdemli, hogy a legkomolyabban foglalkozzunk vele. A Magyar Államvasutak egyáltalában lem felelnek meg ma a modern követel- nényeknek és nem felelnek meg annak a :élnak, amelyet be kell tölteniük. A Magyar, államvasutak sinhálózata nem elegendő, íz a legelső és legnagyobb baj. A forga- om — úgy a teher-, mint a személyforgalom — folyton emelkedik és egymásután illitják be az uj gyors- és személyvonattárokat egyes vonalakon, anélkül, hogy a inhálózatot növelnék vagy megnagyobbita- lák. Olyan egysinpáras vonalon, mint a iumei, állandóan szaporítják a vonatokat és gyorsítják azok menetét. Ezt a Máv sinhálózata nem bírja el. Nem lehet ugyanazon terjedelmű síneken kétszeres forgalmat lebonyolítani anélkül, hogy az a forgalom biztonságának és gyorsaságának hátrányával ne járna. Ezt tapasztalhatjuk a fiumei vonalon, de tapasztalhatjuk más vonalakon is, ahol a beállított menetrendszerű gyorsítás, dacára épen a hálózat gyengesége miatt állandóan késnek a vonatok. Ahogy a sinhálózat nem elég a forgalom lebonyolítására, ugyanúgy nem elég az államvasutak munkájának elvégzésére a forgalmi személyzet sem. Lehet, hogy az üzletvezetőségek és igazgatóságok irodai személyzete talán feles számban van, de a forgalmi személyzet száma kicsi és elégtelen és csak ebből az elégtelenségből magyarázható az, hogy szolgálati ideje is túlságosan nagy. Rendesen huszonnégy óráig van szolgálatban a vasutas, hogy azután tizenkét óráig pihenhessen. De ebből a tizenkét órai pihenőből is elvesz valamit az, hogy oda kell utaznia, ahol pihennie lehet, ahol otthona van. E: tehát olyan emberfeletti munka, oly kevés pihenővel, hogy nem csodálható, ha az emberi gondolkozás is felmondja a szolgálatot, ha a kéz megcsúszik, vagy a parancsot adó nyelv megbicsaklik. Ilyen fáradt, kimerült személyzettel valóban nem lehet forgalmat lebonyolítani, mindössze szerencsétlenségeket lehet előidézni. De vannak a Máv-nak egyéb hibái is. Ilyen a kocsik, mozdonyok, szerelvények elégtelensége, az állomások szűk volta és még sok más, ami mind hozzájárul a vasutak zülléséhez és romlásához. Aki tehát ennek az országnak az érdekeit tényleg szivén viseli, aki azt akarja, hogy ez az ország tényleg felvirágozzék, annak elsősorban vasutainkra kell gondolnia, arról kell gondoskodnia, mert ha a tatárjárás és más istencsapása nem pusztított el bennünket, vasutaink romlása magával ránthatja egész iparunkat, kereskedelmünket, igy egész országunkat. Reformok korszaka. Atnig a politikában általános a csönd és a törvényhozás munkája szünetel, addig a törvény- előkészítés műhelyeiben, a minisztériumokban egész serege készül a fontosabbnál-fontosabb törvényjavaslatoknak. Elsősorban a belügyminisztériumra bárul a föladat, bogy a választójogi törvénnyel kapcsolatos törvényjavaslatok idejében elkészüljenek. A minisztérium törvényelőkészítő osztálya elsősorban a választókerületek uj beosztásáról szóló javaslaton dolgozik. A javaslathoz szükséges óriási anyag már csaknem föl van dolgozva és a munkálatok annyira előrehaladtak, hogy még ez év őszén a törvényhozás elé kerülhet a tervezet. A választási bűncselekmények és a választások feletti bíráskodásról szóló javaslatokat az igazságügy minisztériumban már letárgyalták és most a belügyminisztériumban tanulmányozzák azokat és a legközelebb tartandó ankét fog felettük dönteni. A választási bűntettekről szóló javaslatnak az a célja, bogy a választások rendjét, szabadságát és törvényszerűségét úgy az ország- gyűlési, mint a közigazgatási választásoknál bizto sitsa. A választások feletti bíráskodásról szóló tervezetben novum és mindenesetre nagy feltűnést fog kelteni az az intézkedés, bogy a választások feletti bíráskodást a közigazgatási bíróságra ruházza. Ezzel az intézkedéssel egyrészt a kúriát kívánják mentesíteni, másrészt tovább feljleszti azt a már, a választási törvényben kimondott TÁRCA. Újra otthon. — Novella. — Irta: Fényes Samu. Sohase hitte volna, hogy ilyen tehetetlen az rzései irányában . . . Érzések ! . hát érezett lég valamit elvált ura iránt? Legfeljebb hara- ot, nem még azt se, csak valami olyan nehez- alést, mint aminőt olyan ember iránt éreziink, ki a lábunkra tapodott. A lánya kezét megkérték és bár a gyermket Magda nevelte, tartotta — leányuknak a ozományt is ő fogja adni — a gyámság, a tör- ény valamely érthetetlenül ostoba intézkedésé- él fogva azonban mégis az apát illeti. Az okmá- yok, apai beleegyezés stb. dolgát restelte eliu- éztetni az ügyvédjével — azután meg . . . Nem akarta magához sem kéretni. Háló- zobájában az ágy fölött ott függött még min- ig az ura képe. Restelte volna, ha meglátja ott. !sak később jutott eszébe, hogy hiszen erre is itt volna jó kifogása. A gyermekek kedvéért ell a falon tartania a képet, mert ha meg is sünt a férje lenni — de nem szűnt meg a gyermkek apja lenni. Miért nem akarta hát, hogy volt férje őt itogassa meg. A hálószoba ajtaja különben is e van zárva, hogy lehetett volna alkalma oda elépni. Nem akarta magának bevallani, hogy volta- ép ő volt kiváncsi volt férje otthonára. Már at év óta váltak el. Ennyi idő alatt csak belehelyezkedik egy másik nő egy férfi életébe és ha belehelyezkedik, hát az nyomát is hagyja a lakáson. Hátha azt a nőt magát is ott találja. Hisz még válásuk előtt is egyre féltékenykedett Magda. Az igaz, hogy férje oly ügyes volt, hogy soha semmiféle hűtlenségen sem lehetett rajtakapni, de még voltaképen gyanúba se hozni senkivel, de az köztudomás szerint nem jelent sem* mit. Magdának férje hűtlenségére elég bizonyíték volt, hogy rajta kivül egyáltalán van még nő a világon. Kiváncsi volt, — a véletlen is kedvezett neki. Mikor szivdobogva belépett — miért dobogott úgy a szive ? — a takarítónő azt mondta, hogy a nagyságos ur nincs itthon, de egy negyed óra múlva itthon lesz. Magda várt a szobában. No a takarítónő ug \ látszik, csak címzetes hivatalnoknak tekintette magát, mert különben a rendetlenség, a parkett, a por iszonyú vádbeszédet tarthatott volna ellene. De ilyen volt ő mindig. írni sem úgy irt, mint más, hogy szépen kivesz egy iv papirt, teleirja, gondosan elteszi a fiókjába, azután ha épen kedve tartja, újra elővesz egy iv papirt és igy tovább. Háromhetes írásai, pápirnyelvek, könyvek, hamutartó rendületlenül egymáson. Az asztalon voltaképen egyetlen tenyérnyi hely sincs, ahol írni lehetne. Evégből a legkülönfélébb tárgyakat össze kellett tolni az asztal szélére. — Persze az első mozdulatnál lehulltak és a földről kellett felszedni, azaz, hogy felszedni sem volt szabad, hátha épen egy regény vázlat, vagy egy novella. Ilyen volt mindig egész álló életében, mennyi vesződsége is volt vele Magdának, milyen nehéz élete is volt mellette ! És most is ilyen ez az ember. Az íróasztal egészen olyan, mint tegnap volt, mikor utoljára látta. Eszébe se jutott hirteleDében, hogy ez a tegnap hat éve volt már. Nem is állhatta meg, természetes ösztöne feltámadt, elkezdte rendezni az íróasztalt, mint régen. A könyveket s az írásokat nagyság és forma szerint. A tenta- tartót kimosatta. Kerek hat év óta nem lehetett kimosva. Ami nem illett az asztalra, azt a fiókba tette. Természetesen most is nyitva minden fiók. Az egyikben még pénz is van. — No ebből dézsmálhatott a takarítónő. Ha már nyitva a fiók, hát kutatni kezdett az Írások között. — Nagy, mély fiók, lehetett benne néhány száz levél, irás, szerződés, kézirat, számla. Pontos átnézésére kellett volna vagy három nap, de a Magda keze az első percben ráakadt a bárom női kézirásu levélre, ami a fiókban volt. Asszonyok az ilyesmiben valóságos lángelmék. A levelek nem mondtak semmit, gyanú, gyanú, semmi más, ilyeneket ő máskor is elfogott már, de nem jelentősek, . . . azaz, hogy ... az egyik levél 23 éves, akkor még nem is ismerte, a másik az ő idejéből való, már annak idején csinált miatta patáli át. A harmadik — tegnapi keletű, de inkább koldulni látszik valamit. — Ámbár az az ember olyan könnyelmű, hogy szép szóval is el lehet szedni az utolsó garasát ... és az ilyen kolduló nők rendesen csi- nosabbak a kelleténél és nem hogy ők koldulnának, hanem ők az adakozók. . . Az asztalfiókot is szépen rendbe hozta, becsukta és kulcsát felakasztotta a szegre. Ezt a szeget még ő verte be a kulcs számára, de most a szegen egyéb lógott, egy tavalyi falinaptár és egy selyem nyakkendő. A nyakkendőt is helyére kell tenni, a ruhaszekrénybe. A ruhaszekrény a hálószobában. Bement hát a hálószobába. Ott is minden úgy volt, ahogy hat évvel ezelőtt — csak
