Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-04-17 / 31. szám
XXIII. IX. évfolyam 31. szám Szekszárd 1913 április Előfizetési ár: Eí?ész évre . .16 korona. 7él évre .... 8 ,, Negyed évre ... 4 „ szára ára . . 16 fillér. Üöflzetéseket és hirdetéseket & kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár-fél* 'rünyvnyonida és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleíon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és ii. Szerkesztőség ' Bezerédj István-ulca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő üss*«' közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-ulca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések ld» küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre b küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Létszámemelés. Senki se hitle volna, hogy a hadseregnek alig tető alá hozott reformja után létszámemelésre kerül nálunk a sor és a nem várt dolog még is bekövetkezett. A külügyi bonyodalmak és különösen a német hadsereg fejlesztés figyelembe vételével többé nem lehet kétséges, hogy a létszám- emelés kérdésével nekünk is meg kell birkóznunk, bár erre vonatkozólag hivatalos kormánynyilatkozat még nem történt. A legnagyobb mértékben különösnek kell tartanunk, hogy egy parlamentáris országban, aminő Magyarország, ahol a kormánynak domináló pártja van, a tervbe vett létszámemelésről az ország először osztrák lapokból értesül. Igaz, hogy az országgyűlés elnapolt állapotban van és igy interpellálni nem lehet, de ha a létszámemelés nem örvendetes dolog is, mégis a legéletbevágóbb, a legfontosabb kérdések egyike és igy a magyar nemzet méltán elvárhatja, hogy ily kérdésben a legillvtékesebb helyről tájékoztatást kapjon. De ha tájékoztatást nem kapunk is, azt feltétlenül bizonyosra vehetjük, hogy úgy az osztrák, mint a magyar törvény- hozás meg lógja szavazni az újabb létszámemelést, amely mintha igazolni látszanék a magyar ellenzéknek Auffenberg közös hadügyminiszterrel szemben tanúsított magatartását, amely abban csúcsosodott ki, hogy. a magyar ellenzék kevesellette a hadügyi szolgáltatások mértékét és késznek nyilatkozott többet is megajánlani. Most tehát itt van a hadügyi többszükséglet, a pénzügyminiszterek megőszülhetnek a fedezet Meszelésében, az adózó polgárok kétségbe eshetnek a költségek kiizzadásá- ban, a kormányok hivatkozhatnak az előre nem látott eshetőségekre és a „salus rei publicae suprema lex“-re, csak a magyar ellenzéknek van könnyű és hálás szerepe, ha következetes marad fent jelzett álláspontjához. Bajos is feltenni valakiről, aki több kiadást kínált az egyik hadügyminiszternek, hogy azt a másik hadügyminisztertől megtagadja. És ha mégis megtagadja, ha Krobatinnak nem adja meg azt, amit Auífenbergnek tányéron hozott, akkor önmaga szolgáltatja a perdöntő bizonyítékot arra, hogy sem Auffenberg, sem Krobatin idejében nem az állami szükségletek irányították elhatározásában. Ez azonban csak mellékkérdés. A lő : a létszámemelés, mely ólomsullyal nehezedik a hadügyi kiadások terhe alatt amúgy is görnyedő költségvetésünkre. Szerencse még, hogy a legújabb létszámemelés csak mintegy pótlásul, aránylag korlátolt mértékben terveztetik és annak költségei, bár állandó természetűek, ideiglenes hadi készültségünk jelenlegi szükségletei mellett eltörpülnek. De ha igy van is : a hadügyi kiadások terén elérkeztünk a végső határ- területhez. Szegény ország vagyunk, kedvezőtlen gazdasági viszonyok között, túlnyomó agríkultúránk következtében korlátolt kereső képességgel, az állandó és nagyarányú kivándorlás miatt gyengülő népszaporodással, a ki nem elégített anyagi és szellemi szükségletek miatt elégedetlen néprétegekkel. Mindezek oly okok, melyek paran- csolóan követelik, hogy a hadügyi költségek és berendezkedések terén számot vessünk anyagi helyzetünkkel és szüntessük meg azt az állapotot, melyben a hadsereg : bálvány, melynek oltárán legbecsesebb értékeinket fel kell áldoznunk, amint azt valamelyik belügyminiszter követelni jónak látja. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha a hadügyek igazi parlamenti ellenőrzés alá vétetnek. A mai parlamenti ellenőrzés csak formai és kimerül abban, hogy a szükségelt hadügyi költségeket a delegációk megszavazzák. Hát jól van, szavazzuk meg, de ennek a megszavazásnak legyen egy ára : a parlamentárizmus erejének érvényesítése a had ügyek terén. F. M. Az nlkobollsmus Frarzlaorezósfian. I. Az alkohol és a halandóság. Franciaország évi halandósága 1906-ban 778,400 lélek, 1910-ben 704,770 lélek volt, a közbeeső években elhaltak száma e két szám közt ingadozott; percentekben kifejezve: 1906-ban elhalt ezer lakos közül 19 86, 1907-ben 20’24, 1908-ban 19, 1909-ben 19 27, 1910-ben 17 98°/0; megjegyzendő, hogy az 5000 lakosnál népesebb városokban a halandóság átlag 1 percenttel magasabb, mint a kisebb városokban és falvakban. Ez adatok szerint a halandósági arány Franczia- országban magasabb volt, mint Németországban, Svájezban, Belgiumban, Angolországban és Hollandiában. Akkor, amikor a halandósági coeffici- ens Németországban 17• 17, Svájezban 16'09, Belgiumban 15-77, Angolországban 1445, Hollandiában 15 07, Francziaországban — dacára a kedvezőbb éghajlatnak, a lakosság vagyoni jólétének, a kötelező népoktatásnak — 1910-ben e szám 17‘98 százalék volt. A halandósági coefficiens ezen emelkedését Francziaországban főként a tuberkulózisnak lehet tulajdonítani, mely 1910 ben 85,088 lakost vitt a sírba, akik közül 47,250-en 5000 nél népesebb városban, 37,838-an 5000-nél kisebb városban laktak. Mirman, a francia közegészségügyi. és népjóléti intézet igazgatója szerint: „a legminutiosusabb megegyezés található azon departement-ok között, amelyekben a legtöbben balnak el tuberkulózis folytán és azok közt, amelyekben a legtöbb alkoholt fogyasztanak.“ Ugyané véleményben vannak Baudran és Brouardel orvosok is, akik a következő táblázatot állították össze: A tüdővészben elhunytak és az alkoholismus: 10,000 lakosra esik fogyasztás 30-40 haláleset 12-47 lit. alkohol 40-50 ;? 13 21 )) ;; 50-60 ;; 14 75 ;; 60-70 i) 16 86 ) 5 70-80 )> 1716 )) V 80-90 >) 17-80 S a tüdővészben elhunytak száma 90 nél több tizezer lakosonként ott, ahol az alkohol fogyasztása fejenkint 30 liternél magasabbra emel kedik. De az alkoholismus nemcsak a 85,0Q0 tüdővészes elhunytéért felelős; hány halálesetet kell annak rovására Írnunk azon 27,320 halott közül, akik erőszakos halállal múltak ki, azon 7,895 halott közül, akik májdaganatban vesztek el, azon 22,719 kisded közül, akik veleszületett gyengeségben pusztultak el s vájjon azon 88,033 gyér mek közül, akik 0—1 éves korukban haltak el, mennyi lehet olyan, aki az apai alkoholismus áldozata, úgy, hogy e modern méreg legalább is a halálesetek egyharmadáért felelős. ,,Francziaország igazi ellenségei — jegyzi meg Mirman — a tuberkulózis és az alkoholismus s ez utóbbi talán még veszedelmesebb, mint az előbbi, mivel ennek befolyása, noha kevésbbé szembetűnő, különböző módokon érvényesül, mert ez nem a maga számlájára hat, hanem nagy bőségben más csapások ártó csiráit fejleszti ki úgy, hogy a bekövetkező halálozást más rovatok alatt könyvelik el. De az alkoholismus ellen való küzdelemben az egészségügyi bal óságok teljesen fegyvertelenül állanak.“ Mennyire igaz ez a tétel, az alkoholismus káros utóhatása az egészségre, bizonyítja dr. Jacquet Lucien-nek, a ípárisi Szentantal-kórház igazgatójának nem régen a köztársasági elnök előtt — annak a kórházban való látogatása alkalmával — tett következő nyilatkozata : „Megkérdeztem összes betegeinket 1912 május 1-től kezdve az általok elfogyasztott szeszes ital mennyiségére s élő vagy meghalt gyermekeik számára nézve s úgy találtam, bogy 111 beteg, aki mérsékelt alkohol fogyasztó volt, 66 gyermeket veszített; 80 beteg, aki erős alkoholfogyasztó volt elveszített 73 gyermeket; 117 beteg nagyon erős alkohol fogyasztásai, elveszített 220 gyermeket. E rettenetesen lesújtó számokból és tényekből nyilvánvaló, hogy az alkoholismus egyik oka Francziaország fokozato néptelenedésének, de viszont az is nyilvánvaló, hogy a szeszárusitó helyek szaporítása az alkoholismust is emeli.“ II. Az alkoholfogyasztás emelkedése, a népesség csökkenése. Francziaország 1911-ben 1.574,000 hektoliter alkoholt fogyasztott el. De ez alatt 100 percentes alkohol értendő, minthogy pedig a pálinka s más ebhez hasonló szeszesital csak 40—50 fok szeszt tartalmaz, ez 3—4 millió hektoliter vagy 300—400 millió liter pálinkát jelent s ha literen- kint 40 porció pálinkát számítunk, ez 12—16 milliárd porció pálinkát' jelent; ha ezt 10 millió ember közt, ennyi felnőttet lehet fölvenni Francziaországban, elosztjuk, fejenkint 1200—1600 porció esik. De nemcsak az elfogyasztott alkoholmennyiség szörnyű, hanem e fogyasztás szabályos és fokozatos emelkedése. íme e tekintetben az utolsó öt év adatai: 1907- ben volt a fogyasztás 1908- ban ,, ,, ,, 1909 ben „ ,, „ 1910- ben „ „ „ 1911- ben ,, ,, 1.289,408 bekt. lit. 1.329,578 „ „ 1.342,006 ,, „ 1.399,024 „ „ 1.574,018 A fogyasztásjemelkedése már az előző években is szembetűnő, de 1911-ben, midőn egyszerre több, mint 170,000 hektoliterrel, 1700 millió porcióval emelkedett, egyenesen megdöbbentő. Bizonyos, hogy az 1912-dik év újabb emelkedést tog mutatni ; következtetni lehet erre abból, bogy a szeszfogyasztási adó 33 millió frank több bevételt eredményezett, ami körülbelül 150,000 hektoliternyi emelkedésnek felel meg. Igen, de ez a statisztika még nem is a teljes alkoholfogyasztást mutatja, mert ehhez hozzá kell még venni a titokban gyártott vagy a külföldről becsempészett alkoholt, amelynek mennyiségét megközelítőleg sem lehet megállapítani. S ezzel szemben mit látunk a külföldön ? Angolországban a fogyasztás ugyanazon idő alatt 1.0o0,000 hektoliterről 780,000 hektoliterre szállott le, dacára a lakosság tekintélyes szaporodásának ; Németországon ugyanazon idő alatt a fogyasztás 3.794,000 hektoliterről 3.376,000 hektoliterre szállott alá, itt is a lakosság igen jelentékeny szaporodása ellenére. A lakosság száma, tudjuk, Francziaországban oly csekély mértékben szaporodik, bogy a
