Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-04-14 / 30. szám
gője, a kohók, a gyárak dübörgő masinái kenyeret kínálnak. S ez lesz még csak az igazi nemzeti csapás s szomorú betetőzése az idei vigasztalan, siralmas esztendőnek . . . B. 2 ________ A gyáripar tultengése Amerikában. Félszázados elkoptatott jelszó nálunk az iparban való elmaradottságunk, melyért aztán hallatlan erőfeszítéseket tettünk, legutóbb is a koalíciós kormány uralkodása alatt. Nem kutat juk itt, volt-e az országnak pozitív haszna ebből, most csak arra akarunk rámutatni, hogy a világ legnagyobb gyáripari államszövetsége, az észak- amerikai Unió is sajnosán érzi az ipari tultengés óriási hátrányait s a legnagyobb 'erőfeszítéseket teszi oly irányban, hogy a gyáriparral a. mező- gazdasági termelés valahogy lépést tartson. Nehéz vállalkozás ez, mert a gyáripar óriási előnyben van (különösen az északi, úgynevezett „vas államokban {í) a mezőgazdaság felett. Az Unióba évrŐl-évre mind nagyobb számmal beözönlő európai népesség pedig nem a mezőgazdasági termelés javára esik, hanem a gyáripar munkásai számát szaporitja még az a népesség is, (mint pl. a magyar) mely otthon kizárólag mezőgazdálkodással foglalkozott. Ennek természetes okaira valamikor szintén rá fogunk mutatni, most csak jelezni kívánjuk az Unió gazdasági politikájának nagy fordulatát, mely főleg a mezőgazdaság intenzív fejlesztését tűzte ki céljául s melyet a szövetségi kormány 12 éven át változatlanul megmaradt föld- mivelésügyi minisztere, kit történetesen szintén Wilsonnak hívnak, mint az Unió uj elnökét, eszközölt és folytatott szívós kitartással. Okot erre főleg a hihetetlenül magasra szökött élelmiszer árak adtak. Húsz év alatt megkétszereződött Eszakamerika lakosainak száma, főleg az óriási bevándorlás folytán, kétszer annyi száj evett, de nem termelt kétszer annyi kéz. Az élelmicikkek árai a háromszorosukra szöktek fel s az Unió, mely a múlt század nyolcvanas éveinek kezdetén gabonájának Európába behozatalával az iiteni mezőgazdaságot egyszerre válságba juttatta. (Öregebb gazdáink még emlékeznek az 1884 ben rájuk oly végzetessé vált 6 forintos búzaárakra.) Ez az Unió ma ott áll, hogy az európai bevitel réme fenyegeti, mert aránytalanul több a fogyasztó, mint a termelő s a papiros-búza spekuláció, mely élelmes üzéreknek milliárdokat szerzett, még óriásibb New-Yorkban és Chicago ban, mint Londonban vagy Párisban. Ugyanez eset van a fogyasztásra szánt hús termelése körül, mely annyival érzékenyebben érinti az ame rikaiakat, mert az angol faj a húsevő ragadozók közé tartozik, innen kegyetlenebb természete is, melyre már Taine Hippolit, a nagy francia iró is rámutatott. A termelés megmaradt a régi alapon, mert a bevándorlottak a gyárakba tolongtak, hol gyor sabban tehettek szert pénzre, mintha a földmive lésre adták volna magukat, mihez a megfelelő anyagi erejük is hiányzott. A bevándorlók az Piroska. Te, latokban számitsz, nem dekában. Leóna. No, te ugyan elmaradtál a világiéi ! Minden igaz háziasszony fontban és latban beszél. Látszik, bogy téged az apád adott férj hez. Milyen szomorú is a sorsa az olyan leánynak, aki anya nélkül nőtt föl ! Tessék, nincsenek is latjai. Piroska. De hiszen nem is árulnak már manapság ! * Leóna. Az ilyesmit nem is szokás venni. Az ilyesmi nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra, akarom mondani anyáról leányra száll, mint a családi képek és ereklyék Piroska. Hát akkor a te mamád most mit használ, ha neked adta az övét V Leóna. Az az ő dolga. Tehát végy 20 lat rizslisztet, felényi vajjal. Piroska. (Mormolva.) Felényi vajjal. Hol kapni azt a felényi vajat? — Merre van az a Felény V Leóna. Fele annyi! Ne bolondozz annyit! Piroska. Rendben. Fele annyit fogok bolondozni. Leóim. Fele annyi vajjal három Miatyánk hosszáig keverendő. Piroska Te, megállj, katholikus volt Ra detzky ? Leóna. Mit tudóin én? Mit tartozik ez ide ? Piroska. Csak azért mondom, mert a református Miatyánk valamivel hosszabb). Hátha az ártana a tortának. Leóna. Veled nem lehet komolyan besz'dni. Piroska Már hogy ne lehetne! A Temesi doktor meg azt mondja mindig, hogy velem nem lehet tréfálni. Melyikteknck van igaza? Leóna. Bánom is én ! írd : 3G tojás fehérje... olcsóbb munkaerőt képviselvén, gyűlöletesek a bennszülött amerikai előtt, ki bennük a lefelé licitálót látja, mi miatt az ők eddigi fáradságnélküli, kényelmes megélhetésük van veszélyeztetve. Az örökös bérharcokban az idegen elem, melyet a megélhetés gondjai jobban nyomnak, többnyire a munkaadó oldalán áll. Elgondolja, hogy otthon mily csekély volt a legnagyobb keresete az itteni legalacsonyabb munkabér mellett is és nem hajlandó részt venni az erőszakos munkaszünetben, mely őt és családját nyomornak teszi ki, mert mig a yankee sztrájkoló a maga hivatalos segélyét mindenképen kivasalja a pártvezetőségtől, addig az élhetetlen idegent üres szavakkal fizetik ki s ő sanyarog családjával eg3Tütt. A gyáripar tultengése miatt Amerika örökös gazdasági válságokkal küzködik. Egyik bérharc a másikat éri ; a pártvezetőség mindég melegen akarja tartani embereit és a bérharc kérdését. Legtöbbször nem is a munkások megélhetéséről van szó, hanem a hatalmi kérdésről. A két fél mindenképen mérkőzni akar, megtudandó, melyik az erősebb. A legrövidebbet ebben az ártatlan külföldiek húzzák, kiket agyba főbe vernek bennszülött munkástársaik, ha sztrájktörőknek állanak be, — éhenhalni hagy a pártvezetőség, ha kiál Iának ők is a munkából. Éhez járul a négy-négy évenként megújuló elnökválasztási küzdelmek általános rázkódása. Már egy évvel a választás előtt rendesen korlá- toltatik vagy éppen megszűnik a gyáripari tevékenység nagy része. Az európai ember előtt ért kötetlen ez. Miért kell a gyáraknak redukátniok üzemüket, amiért elnökválasztás lesz? Ha azonban tudjuk, hogy ott csak két nagy politikai párt van s ezek egyikének vagy másikának diadalra jutása teljes nemzetgazdasági rendszerváltozást jelent, (mint pl. most a demokraták győzelme, a túlzásba vitt véd vámrendszer bukását és a szabad kereskedelmi elv diadalát jelenti,) érthetőnek fogjuk találni, hogy a nagy gyárak nem dolgoznak előre bizonytalan készletekre, nem fektetik tőkéjüket esetleg el nem adható árukba, melyek a rendszerváltozással nyakukon maradnak s őket a bukásnak teszik ki. Redukálják tehát vagy esetleg egészen beszüntetik üzemüket, melyet ismét felvesznek, mihelyt biztosak abban, hogy termelvé- nyeiket elhelyezhetik. A nagy gyáripar e válságai kényszeriték tehát az Unió vezető szellemeit a rendszerváltozás keresztülvitelére, mely a mező- gazdaság nagyobb fölkarolásában nyilvánul meg. A szekszárdi munkásgimnázium záróünnepélye. A szekszárdi munkásgimnázium vasárnap, folyó hó 13 án délután 4 órakor tartotta meg most befejezett harmadik tanévének záróünnepá- Jyét, a muzeum nagy képtártermében. A váratlanul téliesre fordult zord, hóviharos idő s még inkább talán az általános, csüggedt hangulat, mely a csapásszerü, minden terméskilátást tönkre tevő fagy nyomán a lelkekre borult, sokakat távol tartott a megjelenéstől és igy az ünnepély TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK Piroska. Az ég szerelmére, ebben a drága világban ! Megér az uram 36 tojást, párját 24 fillérjével ? Leóna. Ha gondolod, hogy nem ér annyit, majd megizenem neki, hogy mikor lesz nálunk megint Radetzky torta . . . Piroska. Csak az kellene ! Isten néki, 36 tojás fehérje. Leóna. Tíznek a sárgája. Piroska. A sárgája. (írja.) Leóna. Egy szál vanília, fél lat citronát, fél lat édesgyökér porrá törve. Az egészet vékony lapokba gyúrjuk, a lapok közé .. . Piroska. No hallod, tisztelem-becsülöm ezt a Radetzkyt, hanem azt megengeded, hogy sok pancsolás van vele. Leóna Ott a szakácsnőd, majd segít ! Piroska. Az én szakácsnéra ? — Eltaláltad Buta szegény, mint az éjszaka. írni' olvasni sem tud. Leóna. Hát az olyan nagy baj ? Piroska. De még mekkora! Képzeld, a múlt kedden elküldöm a Szentmarjaynéhoz, hogy kéretem, küldje el Jókai „Szép Mikhál“-ját. Megmagyarázom neki töviről-hegyire a házat s a boldogtalan még se talált oda. A házszámot nem tudt elolvasni és betévedt a szemközti házba. Egyenesen fölment a II. emeletre, benyit valami Stern Mihály nevű vigéc feleségéhez azzal, hogy (hadarva) ,,a naccsága tisztelteti a naccságát és kéreti a naccságát, hogy legyen szives a naccsága a naccságának elküldeni a szép Mihályt“. No lett erre haddelhadd ! — A naccsága nekiesett a szegény Stern Mihály fejének, hogy győzött menekülni előle. Nekem meg irt egy goromba levelet, hogy hagyjak békét az ő hites urának. Látod, ha a Csőre olvasni tudna, mindez nem történik. Leóna. Ez még hagyján ! Az én Julimnak csak gyér közönség előtt folyt le. Az ünnepélynek Förster Zoltán alispán megjelenése adott nagyobb jelentőséget, ki mint a TKF. elnöke, első Ízben vett részt a munkásgimnáziumi össze jövetelen, tanujelét kívánván adni meleg érdeklődésének. Az ünnepélyt a munkásgimnáziumi haliga tóság «Törekvés» dalosköre jelmondatának el- éneklése, majd egy szép énekszám precíz előadása nyitotta meg. — A munkásgi-mnáziiuni bizottság elnökét, Simontsits Elemér főispánt a távolléte, Wigand János igazgatót pedig más elfoglaltsága akadályozván a megjelenésben, a bizottság alel nö ke : dr. Krainolin Gyula lépett ezután az asztalhoz és hosszabb beszédben fejtegette a vonatkozásokat, melyek minden oktató működést és igy a munkásgimnáziumot is az élethez és az emberiség érdekköréhez kapcsolják. Köszönetét mondott az előadóknak önzetlen buzgalmuk és fáradozásukért, a hallgatóságnak szorgalmáért s ezután igy folytatta: „Ha egy fárasztó hegyet megmászva, megpihenünk a tetőn és visszapillantunk a völgybe, egész utunk átfoglaló képe tárul elénk, magába ölelve annak nehézségeit és szépségeit egyaránt. Ha felszállunk gondolatban arra a magaslatra, melyre az emberiség — ősidőktől fogva egész napjainkig — töméntelen erőfeszítés árán felküzdötte magát, szintén áttekintést nyerünk évtizedek története felett. Látjuk a létért való keserves küzdelem nyüzsgő harcait; látjuk a büszke alkotásokat és a ledőlt romokat, melyek az emberi munkát jelzik. És az óriási panorámából éles körvonalakkal emelkednek ki — nundmegannyi templom — az emberiség ideáljai, vezéreszméi, melyek a nemzedéket fokozott tevékenységre, erőfeszítésre ssr- kentették. Igen sok e templomok száma: Ott látjuk a hazaszeretet templomot, ott a szabaságét, ott, egyenkint, mind a tételes vallásokét. Ámde mindezen templomok falai vérrel, embervérrel vannak bemocskolva; mindazok körül patakokban folyt a vér. Csak egyetlen egy templom áll előttünk, tiszta, hófehér falakkal, mint egy nagy, hatalmas, kéttornyú székesegyház : a közművelődés temploma, két hatalmas, égnek törő torony nyal, az eraberszeretet és a tudomány tornyával ékesitve. Ennek a templomnak is voltak, vannak és lesznek vértanúi, ámde ezek önként, lelkesedésből áldozták fel magokat; de ezen templom nevében öldöklés, gyilkolás sohase folyt, ez az egyetlen, mely tanai propagálása közben vért soha sem ontott. Ezért a legszentebb előttünk ez a templom, melynek mi is igénytelen sekrestyései, apró ministrans gyerekei, fanatikus hívői vagyunk !“ Több példával illusztrálja ezután, hogy a vidéki város szűk határok közé szorított, szerény kulturmunkájának is joga van részt kérni a művelődés előrehaladásának dicsőségéből, akár csak a milliónyi tábor messze előretolt névtelen őrszemének, aki éber lelkiismeretességgel, viharral da colva őrködik a hadsereg biztonsága felett, miaLtt a vezérkar, relativ kényelemben, a vízhatlan asbest- sátrak alatt hortyog. A közművelődés temploma nak kapuja felett egy uj Dante azt olvashatni: „Hagyjatok fel a reménytelenséggel, kik ide beléptek !u Ed kellene elolvasnia a folyton a tudó13 i 3 április 14. meg az a baja, hogy tud írni olvasni. A nyáron az uram Piliscsabán volt a táborban. A születése napjára írtam neki egy bolondos levelet, tele mindenféle mókával. Irásközben jön a frizirnőm. Amig az végzett velem, beoson a Juli, szokott kíváncsiságával egyenesen neki az íróasztalnak, és nemcsak elolvasta, de hamarosan le is másolta a levelemet és elküldte a saját külön unokabátyjának, aki káplár az uram századában. Az meg egy rostokolás alatt hangosan fölolvasta a pajtásainak. Az uram csak fülel, csak liallgatód- zik, hogy a Juli levele szóról-szóra egyezik az enyémmel. Azóta vérig szekál, hogy a Juli diktálja nekem a szerelmes leveleimet. Piroska. Leónám édesem, mondanék neked valamit. Leóna. Nos, ki vele ! Piroska. A kettőnk baján könnyű volna segíteni. Leóna. Hogyan ? Piroska. Hát cseréljünk szakácsnőt! Neked adom a Csőrét, te meg nekem adod a Julit, aztán kvittek vagyunk. L°óna. Az nem megy. Piroska. Miért ? Leóna. Miért, miért .... Azért. Hát csak azért. Én különben meg vagyok vele elégedve. Piroska. Én is a Csőrével. Te is meg leszel vele elégedve. Leóna. De ne beszéljünk róla. — Ez egyszerűen lehetetlen. Piroska. Hogy volna lehetetlen ? Csak jóakarat kellene hozzá. Leóna. (Epésen, kurtán.) Kérlek ? ! Piroska. Igenis, jóakarat, semmi más. — Csakhogy ........no de nem folytatom. Nem szólta m semmit.
