Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-03-21 / 23. szám
TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1913. március 21. — Tavaszi állatszemle. Spalz Mór m. kir, járási állatorvos jövő hó 10-én reggel 7 órától délután 5 óráig ejti meg a vásártéren a lovak tavaszi vizsgálatát. A szarvasmarha, juh és sertések szemléje pedig házról házra járva ejtetik meg. — A permetezés sikerének ku'csa a gyorsaság. Aki 3—4 nap alatt képes egész szőlőjét bepermetezni, annak, ha a munkához mindig idejében fog hozzá, sohasem lesz szőlőjében peronos pora kára. Háti permetezőre szerelt Haizler-féle ,,Tempus‘‘ segélyével naponként 2 és több kát. holdat lehet bepermetezni és a permetezőoldatból is kevesebb kell, mint a rendes szóróval. Azért minden szőlősgazda saját érdelvében szerelje fel permetezőgépeit „Tempus“ permetszóróval Megrendelhető a ,,Borászati Lapoké nál (Budapest, IX., Üllői ut 25.). ■ — Uj hajóállomás. G^rjen község képviselőtestülete elhatározta, hogy Gerjen községgel szem közt, a Duna balpartján Meszesnél létesítendő hajóállomás költségeihez 10 éven keresztül évi 200 koronával hozzájárul. A hajóállomást a cs. és kii'. szab. Dunagőzhajótársaság fogja felépíteni s 1914. évben a teher- s személyforgalomra berendezve, a forgalomnak átadni. A hajóstársaság köteles ezen hajóállomást 10 évig fenntartani. — Keresztül ment rajta a kocsi. Kosa Ferenc 53 éves hátai lakos f. hó 10 én gabonahordás közben a kocsijáról leesett, a kocsi a két lábán ment keresztül s lova hasba rúgta. Mindkét lába eltört és egyébb súlyos zuzódásokat szenvedett. Ápolás végett a Ferenc-közkórházba szállították. — Vasúti alkalmazottak családtagjai, valamint vasúti nyugdíjasok és ezek családtagjai részére uj arcképes igazolványok kiadása. A m. kir. államvasulak igazgatóságától vett újabb közlés szerint, a vasúti alkalmazottak nejei és gyermekei, továbbá a vasúti nyugdíjasok és ezek nejei és gyermekei részére az előző években kiadott .vörös szinü összes régi arcképes igazolványok — tehát azok is, amelyek az 1913. évre érvényesítve vannak — 1913. március hó 31-vel érvényüket veszítik. A régi igazolványok helyébe az 1913. évre érvénnyel kiadandó uj igazolványok kiállítása megkezdődött és igy azok most már az eddigi eljárás szerint ké- relmezhetők. Azok a nyugdíjas államvasuti alkalmazottak, kik 25 évnél rövidebb ideig szolgáltak, azt, hogy díjazással egybekötött állást nem viselnek, továbbá mindazok a nyugdíjas államvasuti alkalmazottak, kik nejük és 18 éves vagy ennél idősebb gyermekeik részére kérik az igazolvány kiállítását, azt, hogy nejükkel együtt élnek, illetve, hogy gyermekeik szülői ellátás alatt vannak és még kereset nélküliek, a lakhelyükre illetékes közigazgatási hatósággal igazoltatni tartoznak. Az említett korban levő gyermekekre nézve, a fenti körülményt a m. kir. államvasuti alkalmazottak nyugdíjas özvegyeinek is igazoltatni kell. A nyugdíjasoknak saját maguk és családtagjaik részére az igazolvány kiállítását attól a hivataltól kell kérni, ahol a nyugdíj folyósittatik. Az igazolvány kiállításához uj arcképet kell beküldeni és kezelési illeték fejében m. kir. postai értékjegyben igazolvánvonkint 1 koronát kell leróni, A magyar vasutakra kiadott azok a kék szinü igazolványok melyek az 1913. érve érvényesítve vannak, továbbra is érvényesek maradnak, — Ki a gyilkos? Vasárnap hajnalban Székesfehérvár külvárosának egyik utcájában, ahol napirenden vannak az éjjeli verekedések, agyonlőttek egy embert, akiről megállapították, hogy Heiner György tolnamegyei mucsii illetőségű 4l éves iparosségéd. Találtak nála egy budapesti bankház, a „Hermes'* által 1912 november 12-iké ről kiállított sorsjegyárusitásra szolgáló igazolványt. Zsebeiben mindössze 58 fillér pénz volt. A gyilkosságot megelőzően Heiner megfordult egy fehérvári mulatóhelyen ittas állapotban s nemsokára rá az utcán vérben fekve találták meg. A golyó Her ner szivét fúrta keresztül. Az eddigi nyomozás szerint valószínű, hogy Herner az utcán valakivel összetűzött, aki támadóját sejtette benne és lelőtte. A közelben lakók hallották a vitatkozást és nyomban utána a lövést, majd hogy valaki futva menekült. A rendőrség már többeket kihall gatott, de eddig még nem kerítették meg a tettest. — Lopások Keres tes István 40 éves sár- egresi születésű, vándor cipőfoltozó a napokban Ózsák pusztán dolgozott, honnan úgy kellett neki megszökni, mert Varga János kocsisnak záratlak kamarájából 4 sonkát, 3 oldalast és több pár kalbászt lopott el A csendőrség nyomozza. — A sál-pilisi úttesten eddig ismeretlen tettes egy töl szedett hídnak farészeit ellopta. A tettest nyomozzák. Fogorvos. Kovács J. Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cement- és email-töméseket, Arany, platina és porcellán koronákai és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nélkül fogaikat. Foghúzás érzéstelenítéssel! Műfogak és javítások szükség esetén 2-4 órán belül készíttetnek. Lakás: a gimnáziummal szemben. Sirolin "Roche" orvosilag ajánlva a légzőszervek mindennemű megbetegedése ellen, tüdőbetegségek, gégehurut, szamárhurut, gyermekek görvélykórja ellen. fíephötő minden gyógyszerl~árban. Egy Üveg óra 4 korona. Gyönki strófák. Csodállak és csodálatomnak Most érthetően nincs határa; Vérre hát felvilágosodtál S vettél pár lámpát valahára. Óh Gyünk, kedves falum — ki voltál Örök sötét és mindig sáros — Zavarba ejtesz, nem tudom most, Hogy voltaképp nem vagy e város. Van telefonod, országutad, Utcáidat befutja járda, Járda, melyen nyakát kitörné A balha is, ha rajta járna. Van hivatalod sok, van gyárod, Van iskolád, van adósságod S lesz zálogházad is, ahol majd Tenmagadat zálogba vágod. És van, dehogy is van, sőt vannak, Vannak kiváló „három“ lámpák. Több millió csillagfénnyel égők, Ha őket póznavégre rántják. Világos most az al- s a főtér, Világos lett {való, nem frázis) Világos lett a Kossuthtéren A fecskendő, a mázsa-ház is. Utcák, közök és bolti sarkok Úgy úszna* most a fényben este, Ahogy a legyek szoktak úszni Ecetbe, vízbe, tejbe esve. Igen, világos itt most minden, Mint a suviksz, mint a vakablak. És nem csupán világos utcák: Világos fejek is akadnak. SZABATONI. Hogyan készülnek a kották? Irta : Koritsánszky Ottó. Leipzig, 1913 március 11-én, Nem hinném, hogy tulmerésznek volna minősíthető állitásom, ha azt mondom, hogy a művészi ág-azatök közt alig van egy is, amely megközelítőén is olyan általánosan megérthető s vele karöltve legjobban kultivált is volna, mint a zene. Sőt tovább megyek. A zenével lehet — az összes művészetek közt — a legjobban hatni a tömegre s az azt alkotó egyesekre is anélkül, hogy azok részéről mélyebb tudásra, ismeretre, átérzésre vagy hozzáértésre volna szükség. Mondjuk igy., a zene a legjobb, leghálásabb közvetítő eszköz, mellyel a legkönnyebben átportálható a szerzőnek művé ben kifejezésre jutó érzése. A zene ellágyit, feltüzel, gyűlöletet ébreszt vagy szeretetet lop a szivbe ; fáradtságot, bút, bajt feledtet, lelkesedésre gyújt, nyugalmat teremt, minden a szerint, hogyan s mint vannak a szarkalábon álló fekete pontocskák a vonalak és közeibe, alája vagy föléje elite lyezve. Milyen különböző hatás árad ki Mozart, Wagner, Liszt, Puccini, Tschaikovszky, Berlioz és a többi szerzőnek tomboló érzést, szelídséget, szilái vadságot, édeskés elring# tást és minden egyéb érzületet k váltó hangjegyéből, mely mind ugyanazon és mégis milyen óriási és ellentétes, soha ki nem meríthető variálásra alkalmas. Gondolt e már valaki is arra, hogy a szerzők alkotó agyában megszületett hangok, melyeket ők odapontoznak az öt vonal és négy köze közé, hogy aztán ezen kéziratról valamelyik kiadó utján, (^akit aztán már persze az üzleti érzék s nem a művészet iránti vonzalom vezet) odakerülnek a kottatartó pulpitusra, hogyan is készülnek ? Eszünkbe jut-e, ha valamelyik elragadóan szép zenedarabot halljuk, hegy annak betanulása a kották után történt, amelynek nyomtatása sok időbe, sok fáradtságba került és hogy az nagy kézügyességről és a technikai alkotnitudás igazi készségéről tesz tanúságot? Mit ér a legjobb hadvezetői talentum, ha nincs térsége ahol a fölényt biztositó stratégiai helyzetet megteremthetné? A vívás világbajnoka is csak az az ember, mint aki soha vívásról sem hallott, ha nincsen kard a kezében, Az iró papirra veti alkotását tollával, ott aztán kell, hogy segítségére siessen az az ezernyiezer apró kis ólomöntvény, mely betű formában éltet, előbbre visz, golyó alakjában pedig a legádázabb pusztításra képes. Gutenberg neve jelent a kultúra történetében annyit, mint valamely nemzetnek áldott emlékű hőse, annak históriájában. . . . Gutenberg! E név kell, hogy e városban, a könyvnyomdák és könyvkereskedések em - póriumában eszünkbe jusson. A kontinensnek e tekintetben legjelentősebb városa. Ezeren felül vannak nagy könyvkereskedők s több százra rúg a nyomdák száma- Európa legnagyobb kiadói s vele legjelentősebb nyomdái itt vannak. Van egy, amely 1000 munkásnál többet foglalkoztat most is, amikor csaknem félszáz olyan géppel is dolgozik, mely 5—5 munkást helyettesit. E városban vannak a legnagyobb kotta nyomdák is s itt van ezeknek őse, az első ily es nyomda, amely a nagy Wagner világraszóló müveit röpítette szét a világba. Oscar Brandstetter nyomdája ez. Ma 700 munkást foglalkoztat s ezek-között 400 nál több a kotta készítő. A kiadótól a kézirat megérkezik. Boldog betűszedők! Még azok is, akiket az enyémhez hasonló kusza kézirattal gyötörnek (No-no, talán még sem! A szedő.). Látnák csak azokat a beja- vitásokat, törléseket, toldásokat, összevisszaságokat, amik pl. Liszt Ferenc müveinek kéziratában voltak. Dehogy vágyódnának a jobban dottált kot- tavésési állásba. Mert tudnunk kell, hogy a kottákat nem úgy szedik, mint ,a könyvnyomdái betűket, hanem egy alkalmas fémlapra bevésik. Először mérnöknek csap fel a — szedő. Már csak nevezzük igy. — Kimércsikéli pontos beosztással, hogy hány és milyen hosszutaktusokbó! áll a tnü, mert a zenemüveket nem lehet akárhol is elosztani. — Amikor ez a rendkivül minuciózus munka meg van, a fémlapot meg- vonalozza, beosztja és kicirkalmazza, hogy és mikép is lesz hát. Hegyes angol tűvel (esetleg gyémánttal megrajzolja az egészet; vonalakat, jeleket (kulcs, crescendo etc.) rávési a lapra a belüket -(forte, piano, dolce stb.) szép kaligrafice és a vonalakra, meg közéjük odabigyeszti a kottákat. Mindez csak felületesen — bár a legpontosabb más munkánál is lelkiismeretesebb ez a felületesség mert ezután jő a szúrás. Olyanféle szerszámmal, mint amivel a bőrre a cipőzsinór lyukakat ütik ki, kiveri a hangjegyeket s egy árformával erősrehuzza e vonalakat, hanjegyszára- kat stbit. Erre következik a vésés. Egyenlő mélyre kell a fordítva, tehát jobbról halira menő hangjegy Írásnak vésve lenni. Mikor ezt a nagy munkát elvégezték, akkor nyers levonatot készítenek róla. Egy házi korrigálásnak vetik alá. Ha hiba van, azt a kottaszedő saját költségére (vagyis ingyen) tartozik kikorrigá'ni. A betűszedésnél gyerekjáték ez. Ha rossz betűt szedett, kiveszi az árral, oda teszi helyébe a jót. A kottánál nem lehet. — - Itt egy lemezre van vésve az egész. Hátul finoman veregetik ki a lapot, mig a bemélyedés a lap többi szintjére emelkedik, óriási munka, amit leírni sem lehet, akkor aztán a helyes vonalra vagy közre fogja elhelyezni. A második átnézés után a kiadó kap egy levonatot, aki aztán rányomja az imprimaturt. Itt kezdődik aztán a kotta nyomtatása, amely ismét igen körülményes. A cinklemez negativját átviszik papírra, amely tehát a rendes positiv kottát adja. E papírlapot külömböző eljárással ráviszik egy nagyobb fénylemezre (4—8 kotta oldalt s ott újra kezdődik a kivésés mestersége. Ezeket a lemezeket aztán beleteszik a nyomdagépbe s végre átveszi az embertől ennek végzett nagy munkája után az utolsó vonások elkészítését az emberi agy találmánya, a rotációs. Az' említett legnagyobb kotta-nyomdában 3 rotációs és 12 kézi sajtó dolgozik. A rotációs naponta 12—14 ezer levonatot (egyszerre két oldalt) készít. És mégis — aránylag mily drágák a kot ták. Igen, mert a munkát, a szaktudást kell megfizetni, amivel ezek a munkások dolgoznak. Tessék elgondolni, egy sorra — átlagban — körülbelül 25 kottát számítva (2 jel, pauza, összehúzás stb. egy kottának számit a munka értékelésénél) soronként körülbelül 30 D = 36 fillért kap a munkás. A legjobb munkás heti 60 Márkát ke tes, ami azt jelenti, hogy 200X25=5000 kottát üt ki hat nap alatt. El tudjuk-e képzelni, hogy milyen óriási munka ez? 5000 fekete pont 6 nap alatt, naponta 834 pontot csinál, vagyis egy egy órában körülbelül 100 at. Értjük-e már, hogy mily sok tudással, kézi ügyességgel kell annak a munkásnak bírnia!• Érdekes az is, hogy a tanonc sem dolgozik ennél a szaknál ingyen. Annak az értéknek, amit mint használhatót beszolgáltatott, egy harmadát kapja négy évi inaskodása alatt. Ezek a viszonyok itt, a könyvnyomdák városában. Leipzigen kívül kisebb kotta nyomdák vannak Berlinben, Wieuben, Parisban, Londonban, Hamburgban és Ausztria némely városában. így készül a kotta ... A szet'ző agyából kipattan, papidra veti. Durva munkáskéz finoman kicicerózva átviszi a gépre, hogy ezerszám terjedhessen széjjel. Aztán a fehér papírról lelopódznak a pontok a hurok közé mint hangok, amelyek beférkőznek a szivekbe s a vértestecskék köze s a milliókból kiváltják azt az éizést, amely feledtet bút és bajt vagy megállít ja percre a tulcsap- kodó örömök árját . . .