Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-03-10 / 20. szám
4 TOLNAVARMEGYE é* a KÖZÉRDEK u. 3. március 10. Irta: Kovách Aladár. Éptile ek falun kivül a határban. Némelyik asszony az ajtó körületét mintegy 20—30 cm szélességben kimeszeli fehérre ; ez azután úgy mutat, mintha keretbe volna foglalva. Az ilyen lakóknak bizony semmiféle gazdaságuk sincs. Vannak azonban partlakások, melyeknek előcsarnokuk,, vagy előterük van. Az egyik módszer az, hogy először is nagy magas boltíves üreget vájnak ki, melynek elején a földből egy kis mellvédet, kikönyöklőt hagynak ; ebben az előtérben szoktak' k ét felől a partba vájni egy kis éléskamrát, réce- és tyukólaf, ugyanitt helyezik el a nyári tűzhelyet, a mellvédre néhol néhány virágcserép' is kerül. Ezt az előteret szépen, mellvédjével együtt, ki is szokták, meszelni. Ezen belül következik azután a tulajdon- kepeni pinceüreg, mint lakótér, ajtajával, ablakjával. A másik módozat pedig az, hogy az uttérből kerítenek el egy. darabot ajtós léckerítéssel s ezen belül foglal helyét a baromfiketrec, egy kis nyári tűzhely, bedeszkázott éléskamra, no meg két, a földbevert oszlopra szegezett deszkán muskátli, fuxia, rezeda stb. virágok, sőt még, egy szépen virágzó- leánderfa is. Bent a lakótérben egy vagy két ágy egymás hosszában elfér, ezzel szemben a másik oldalon egy almáriom vagy fiókos szekrény a ruhaféléknek, rajta tányérok, csészék, üvegpoharak, a falon, olcsó képek diszlenek ; az ablak melletti sarokban pedig egy takaT.ékíüzhe.iy, mely egyúttal kályha gyanánt is szolgál, húzódik meg;. ezenkívül még egy-két szék egészíti ki a szerény bútorzatot. Az ilyen lakásokban sok helyen rend és tisztaság uralkodik ; de vannak aztán kivételek is, a midőn az ember semmikép se kiván belépni.- A rend és tisztaság a legnagyobb szegénység mellett is kellemes érzé-st kelt, a piszok és szenny visszataszító. Itt bemutatok néhány fényképet a szekszárdi partlakásokról a 25. és 26-ik ápbrákban. Ugyaneffélék a nagyszékelyi, dunaföldvári, mórágyi, dunaszekcsői partlakások is. Ezek mind tisztán csak emberi lakások. Ezektől különböző kép tárul elénk azonban Mi szí in. Ez a falu magas löszdomboktol, mondhatni hegyektől körülvett szűk völgykatlanban fekszik. — A főutca kelet-nyugoti irányban húzódik s a házsorok észak és délfele néznek. A déli sor északra néző ablakjaival közvetlen egy hosszú, akacos, fiatal tölgyes és gyümölcsfával borított löszhegy alatt vonul,. Úgy hogy az udvarterek hátulja maga a hegy. A falu a török és kuruc időkben kipusztult; 1718—1720 ban települt újra, az ezen évi conseripitókban mint possessio neo-populata van felvéve ; tehát nem több, mint kétszáz éves a lakossága, de a tapasztaltam körülmények azt mutatják, hogy ott abban a települési időben egy partlakásos falu alakult magukkal hozták. Ugyanis, mint emlitém, a falu főutcájának déli sora a hegyoldalnak dűl; igen sok német falu lakossága, mely hasonló területi viszonyok közt van, szívesen venné, ha felényi udvartere volna, mint a mekkora éán a miszlaiaknak ott a hegyoldalban. Mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy a legnagyobb udvarteres gazdának is elől van a csinosan felépített háza, van is benne konyha, sőt kamra is, ámde ezek a helyiségek éppen csak arra valók, hogy vannak, mivelhogy a mi-szlai észjárás szerint ilyenféle a ház-épület tartozéka. A tulajdonkép való konyha, kamra, istálló, tyúkól, mosókonyha, pince, sőt néhutt még a fészer is a partba vájt üregben vannak szépen sorjában egymás mellett, a mint az udvartér szélessége kiadja. A lakóház konyhája csak diszül való, ott nem szoktak főzni még télen sem. Több udvarban ezek a helyiségek nem is az udvar szintjén Vannak vájva, hanem följebb a partoldalba, hova a partból kivágott lépcsőkön jut fel az ember a konyhához ; innen kissé távolabb párkány- szerűen levágott utón a kamarához, majd a tyúkól és pince következik utánuk ; az utcáról szemlélve ezek az üregek — bar ajtó van rajtuk —- ősi barlangokul tűnnek fel. Egy iyen ház asszonyától megkérdeztem, hogy 27. á. A pásztorkunyhó alaprajza, s ezt a lakásviszonyt a települők már 28. á. Ereszes pásztorkunyhó a dunaszekcsői szigeten. hat mindig odafent szokott főzni ? megbizonyitotta, Hogy bizony télen át is oda feljár, pedig sokszor alig bir fel- vagy lejutni a síkosság miatt; a házban levő konyha tiszta marad mindig. Ugyanezt a feleletet kaptam azután másoktól is ; tehát a nyári kényelmi szempont itt figyelembe nem jöhet s ezt az elődöktől átöröklött régi szokásnak kell vennünk. 2 udvar- eret azonban még, hogy úgy modjam, ,ősi állapotban találtam Nevezetesen az eleg tágas udvartér néhány gyümölcsfán kivül teljesen üresen állott; az utca felől vesszőfonásos sövénykeritésselel volt zárva ; kapuja is sövényből volt; bent az udvartér hátulján az istálló üregje tátongott, föleje egy kis ereszfele alkotmány volt építve, hol a lovak nyári időben állanak ; fent a partoldalban pedig a lakóüreg, konyhaüreg, éléskamra üregje nézett le az üres udvarra; mindegyik helyiségbe egyiktől a másikig mintegy félméternyi széles, parkányszerü átjáró vezetett. Másut pedig néhány átmenetet láthattam ; az üres udvartérén vert falból felig már elkészült ház állott, de a tulajonos még a partlakást élvezte. Ezekből már most egyszerűen kitűnt az, hogy valamikor az' egész falu kepe olyan volt, mint a fentebb leírtam két udvartér, vagyis csak egy üres, sövénnyel elkerített tere volt mindenkinek, lábasjószág, ló, tehén, alul vájt üregben, a gazda pedig családjával vagy szintén a. földszinten, vagy az oldalba vájt üregekben tanyázott. Egyik-másiknak vagyonosodá- sával lassanként az üres udvarterek beépültek házakkal, de a régi,, mondhatnám ősi lakásviszonyt még ezek is megtartották azzal, hogy az állandó használatra való konyha még mindig a partban van. Hogy valóban helyes ez a következteté-, történeti hiteles .okiratok bizonyítják. Ugyanis a X.Vill. században, a szatmári békekötés után, a török és kuruc időkben kipusztult területek betelepülése megindult s az 1715—20. evekben történt, országos összeírások mindenütt feltüntetik az akkori viszonyokat. így különösen Tolnavármegyére nézve feljegyezték, hogy a települni szándékozók ide-oda kalandozó csavargókból állanak nagy részben, kik egy helyen alig maradnak esztendőnél tovább, képességük nine-, vagyis a földmive- léshez való igásjószágaik nincsenek, nyomorult kunyhókban és földbe- vajt lyukakban laknak. Ilyen lyuklakásokból állott a XVHL. szazad első évtizedeiben Tolnamegyeben egy egy ujratelepült falu s ilyen volt valamikor hosszú ideig még maga Miszla is, sőt amint a tényleges állapot mutatja, részben ma is ilyen s ha az utcasorra épült házakat elképzeljük, előttünk áll a 200 év előtti falu képe. Miszla a világtól.jól beeső agyaghegyek mögött szintén agyaghegyek közt szűk, de hosszú völgyszorulat- ban feküdvén, itt az egykori erdőrengetegben megtartotta a partlakásos falu utolsó hírmondóit épp úgy, mint a vizközi Sárköz az ősi fészert. Kétségtelen, hogy a kalandozó települők nagy részé a szegény népből való volt; de ahhoz sem kell semmi bizonyíték, csak természetes logika, hogy ez a nép nem a település pillanatában találta fel a partlakást, hanem a lakásnak ezt az ősi, kezdetleges, szegény módját mar magával hozta arról a vidékről, ahonnan jött, mert bármily egyszerűnek lassek is az ilyen lakás készítése, mégis szükséges hozzá az ügyességnek és tudásnak bizonyos, ha nem is nagy készségé, amit csak előzőleg a környezettől, az utód az elődtől szerezhet meg. Ez nem feltétel, hanem bizonyosság s messze visszavilágit a hazai lakásviszonyoknak a múltjába. 5. A pászlorkuiujhó. Bár a sorozat szerint előbb kellett volna szólnom róla. de mégis utolsónak tettem, mert, sajnos, nem Toina megyéből hanem tőszomszédságból, Dunaszekcsőről való. Bár utolsónak, mégis fel kellett vennem, mert, mint a fészernél is láttuk a kerek gunyhó csak néhány évtized óta tűnt el Tolna megyéből, a pásztorok köréből. Rácz József, kiérdemesült 80 éven felüli öreg juhász, kinek még a dédapja is juhász volt itt Tolna megyében s ki a tolnamegyei egykori juhászélet felől sok értékes adattal szaporította feljegyzéseimet, szintén kerek kunyhóban tanyázott kora ifjúságától fogva, miglen ki nem öregedett belőle. Azután meg egy későbbi cikkemben egy ilyen kunybóberendezésre többször kell majd hivatkoznom s igy a szóbeli bemondás mellett szükséges volt, hogy egyet legalább szinről-szinre láthassak. Sajnos, hogy ezért, bár nem igen messze, de mégis a szomszéd Baranyába kellett atmennem. Dunaszekcsőn a Jankovich-Bésán-féle háromezer holdas nagybirtok a Mohácsig leterjedő nagy dunai szigeten fekszik ; itt még a regi állat- tenyésztés dívik, fehér magyar gulyák, szilaj ménes, szabad aklas iuh- nyájak legelnek a sík területen. Johanidesz Géza kasznár ur szives kalauzolása mellett ismerkedtem meg itt a pásztorgunyhók berendezésével. Az idő rendkívül kedvezőtlen volt s igy fényképezni nem lehetett ; az uradalomnak is csak egy részét járhattuk be, mégis sikerült egy juhasz- és két gulyásgunyhót átvizsgálnom. Ezek közül a juhász- és az egyik gulyásgunyhó nádból való kerek, a másik gulyáskunyhó deszkákból való négyszögü alkotmány. A kerekkunyhók szerkezete a következő : 19 darab, mintegy négyöt méter hosszú sudár faágat vékonyabb végüknél vesszőkorccal lazán összekötöznek, azután felállítva alsó végüknél fogva, mintegy három méter átmérőjű kör kerületén az alábbi ábra szerint a földbe ültetnek (lásd a 27. á.). Az igy leültetett sudarakat még egymásfölé három-négy sor korc- kötéssel kapcsolják össze. Mivel a gunyhó vaza magasabb, mint a mekkorára a nadszál nőni szokott, igy a váz egy köpönyeg- és egy süvegburkot kap. Alul körülrakják szétbontott nádkévékkel s ezt a sort a kor- cokhoz erősitik ; ez a köpönyeg. 29. á. Juhászkunyfió. A) belső tér, B) eresz a kunyhó előtt, aa) ládák, t>b) fekvő helyek, c) tüzelő hely, d(l) szolgafák, er) tűzfészkek, //) famelencék, <j) sózóvályu, /i) vizes korsók, ii) nyeles szerszám, jj) szamárnyereg, A) tüzelőin, 30. á. Gulyáskunyhó. A) belső tér, B) eresz a kunyhó előtt, (ui) ládák, bb) fekvőhelyek, c) tüzetőhely, dd) szolgaiak, cc) tii/.fcszkek, ff) zabos zsákok,' (j) íelapritott tűzifa.
