Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-03-03 / 18. szám

XXIII. IX. évfolyam.

18. szám

Szekszárd. 1913 március 3,

Előfizetési ár:

Egész évre . .16 korona.

Fél évre 8 „

Negyed évre ... 4 „

Egy szám ára . 16 fillér.

■ löfl/.et«seket éa hird«tések«l a kiadóhivatalon kivül élt >gad a Molnár féle könyvnyomda óa papirkereakedéa r.-t. Szekszárdim.

Egyes számok ugyanott kaphatók.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelelik hefenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és Hm

SzerkesztiSaég :

"Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő össze közlemények.

Kiadóhivatal :

Béri Balog Ádám-u'ca 42.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ld. küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egeaz e\re «Ifire e küldik. H k«r.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők.

Refleksziók.

—lk Végre törvényhozási elintézés alá kerül a választójogi probléma, amely már egy évtized óta annyi szevedélyes- séggel foglalkoztatja az összes politikai köröket és a társadalom legszélesebb rétegeit és amely kérdésnek aktualitását fokozta és a vele karöltve járó szenvedélyességet pedig folyton szította az a körülmény, hogy a politikai jogok kiterjesztése terén 65 év óta semmi sem történt.

Nagyon helyesen teszi tehát a kormány, hogy a választójog kérdését, mely annyi izgalmat okoz és amely a jogtalanok és jogfosztottak részéről érthető idegességgel és türelmetlenséggel döngeti a törvényhozás kapuit, az ugyancsak sürgős és fontos katonai reformok életbeléptetése után siet dűlőre vinni és bizonyos nyugvó pontra juttatni. A javaslat minden jogos igényt nem elégít ugyan ki, de minden esetre igen nagy haladást jelent az eddigi állapottal szemben és lesz rá mód a javaslat hibáit korrigálni, a jogkiterjesztést pedig folytatni.

Az ellenzék, amely néhány hónap óta egyesült erővel a radikális álláspotra helyezkedett, legkevésbbé jogosult a kormányt a mulasztás és késedelem vádjával illetni és a javaslatot érdemleges tárgyalás' helyett á limine visszautasítani, mert ugyanezen ellenzéki vezérférfiak, mint a koalíciós kormány tagjai egyáltalán nem siettek a választójogi kérdést megoldani és az általuk benyújtott pluralitásos javaslat vajmi távol állott azoktól a követelésektől, amelyeket ma hirdetnek.

A radikális szélső álláspont helyett mi a középuton állva, a magyar nemzet hagyományainak és szükségleteinek leginkább megfelelő demokratikus és szabadelvű felfogást valljuk, amely számot vet a fejlődéssel, a haladó kor követelményeivel, de amellett kerüli a szélsőségeket.

Szívesen konstatáljuk, hogy a választó- jogi törvényjavaslat a bizottság nívós tárgyalásai során igen előnyös módosításokon ment keresztül, amelyek az ipari munkások teljes méltánylást Ígérő érdekeit szolgálják. így a kormány beleegyezett annak a rendkívül sérelmes rendelkezésnek törlésébe, amely a választói jog elnyerését az ugyanazon munkaadónál két, illetve három évig való folytonos alkalmaztatástól tette függővé és ilyen módon a munkások politikai jogai, vagyis egy fontos közjog a munkaadók tetszésének és akaratának nem lesznek kiszolgáltatva.

A kormány belátta, hogy a jog, az erkölcs és egyéni szabadság szempontjából egyaránt megengedhetetlen volna, hogy a munkásnak választójoga a különben is aránytalanul erősebb félnek : a munkaadónak szabad elhatározásától és önkényétől, esetleg pedig a gazdasági viszonyoknak a munkások önhibáján kivül való alakulásától tétessék függővé.

Még azt szerettük volna, ha a kormány az ipari munkások érdekében nem

ragaszkodott volna a javaslatban megjelölt 30 éves korhatárhoz. A 30 éves korhatár egyáltalán visszaesést jelent a 48-iki törvénnyel szemben, amely a választói korhatárt a 20-ik évben állapította meg és első sorban az ipari munkásokra nézve igen sérelmes. Az ipari munkások átlagos életkora tudvalevőleg rövidebb a többi társadalmi osztályokénál és a korhatárnak 24 év helyett 30 évben való megállapítása a munkások 25,97°/o-át fosztja meg a választói jogtól.

Nem tartjuk indokoltnak nemcsak a jogegyenlőség elvénél fogva, hanem állami érdekből sem az ipari munkások szavazati jogának nagyobb mérvű korlátozását és nem tartjuk jogosaknak azt az idegenkedést és azokat az aggályokat, amelyeket bizonyos körök éppen az ipari munkásokkal szemben támasztanak.

Azokban az ezrekre menő műhelyekben és gyárakban, amelyekben sok százezer munkáskéz megfeszített izmokkal és verejtékesen dolgozik, a nemzeti termelés és gazdagodás nagy és hasznos munkája folyik, amely munka minél intenzivebb és eredményesebb lesz, annál közelébb viszi hazánkat a nyugot- európai államok szellemi és anyagi színvonalához.' Azok a munkások, kik ezt e nehéz és hasznos nemzeti missziót teljesítik, legnagyobb részben jó hazafiak is, kik a katonai szolgálattal járó véráldozattal és leginkább jelentékeny közvetett adózással az állam iránt tartozó kötelezettségeket kifogástalanul rójják le és akiknek legtöbbször csak önképzés utján megszerzett műveltségi foka a hat elemi osztályhoz kötött intellektuális cenzust túlhaladja. Az életben a gyakorlati problémák foglalkoztatják és edzik a munkások testi és szellemi erejét, azért a produktív politikai irányzathoz sokkal közelebb jutnak ezen szélesebb látókörrel bíró elemek és kevésbbé fogékonyak ama meddő közjogi témák iránt, amelyek a mi politikai viszonyainkat és a parlamenti pártalakulásokat eddigelé oly hátrányosan befolyásolták.

A kormány és a munkapárt, igen helyesen, nem teszik pártkérdéssé a választó- jogi javaslatot és valamint a bizottságban a legszabadabb mederben lefolyt érdekes és tanulságos vita mellett számos fontos érdemleges módosítás történt a javaslaton, úgy remélhető, hogy a plenáris tárgyalás során még a 30 éves korhatár is leszállítható lesz.

Mennél inkább szivén viseli az ellenzék a választójogi reform sorsát és mennél több hibát és sérelmet talál a javaslatban, annál inkább kötelessége a Ház tanácskozásaiban részt venni és termékenyítő munkával a javaslat hibáinak kiküszöbölésére törekedni.

Mindenki elismeri, hogy korszakalkotó jelentőséggel bir ez a javaslat, mely a nem- ; zet jövőjének megalapozója. Mégis össze tudja egyeztetni az egyesült ellenzék a maga hivatásával, kötelességérzetével és lelkiismeretével, hogy amikor ilyen vitális kérdés van napirenden — 150 képviselő sztrájkoljon és ne kövessen el mindent, hogy a javaslatból olyan törvény alkottassák, amely legjobban elégíti ki a nemzet érdekeit és amely a nemzet nyugalma és békés fejlőd- hetése érdekében végre véget vet azon részben jogos, részben mesterkélt izgalmaknak, amelyek ezt a kérdést lépten-nyomon kisérik.

Az ellenzék a maga erkölcsi felháborodásának teljes súlyával és exorbitáns erejével ép ezekben a napokban foglalkozott a választási célokra szolgáló pártkasszák kérdésével és a munkapárti pártkasszába állítólag illegitim utakon befolyt milliókkal.

Aki azt állítja, hogy állami üzletek és kincstári vállatok kapcsán nyújtott előnyök és kedvezmények ellenértéke gyanánt a pártkassza javára nem szabad adományokat kikötni, az teljesen igazat mond. Az államot és a kincstárt jogos jövedelmétől a leghelyesebb és leghazafiasabb célokat követő párt céljára sem szabad megfosztani, az állami és kincstári javak kezelésénél minden pártpolitikai szempont kizásával merev és kérlelhetetlen szigorral, egyedül a közérdek az irányadó.

Ezek a kérdések a legrigorózusabb elbánást igénylik úgy a közjó, mint a köztisztesség szempontjából.

íme itt a választójogi reform. Tessék az ellenzéknek a pártkassza intézménye ellen való dörgedelmeit ne csak pohárköszöntőkben és újságcikkekben, minden ellenőrzés nélkül, hanem az arra leghiva- tottabb fórum előtt, a parlamentben az illetékes tényezők füle hallatára és az ország szine előtt előadni és argumentumait itt feltárni.

Mi csak helyeselni tudnánk minden törvényhozási akciót, amely a választók szabad vélemény nyilvánítását minden terror (példa rá a legutóbbi ipolysági élet- veszélyes fejbevágás) és pénz ellenében biztosítaná. Itt az alkalom, hogy a törvényben megszabott választási költségek, a fuvar és napidijak eltöröltessenek és ezzel a választási kasszák intézménye intézményesen megszüntettetnék. Az a választó, aki minden öt évben fuvar és napidij nélkül nem akarja az ő politikai jogát érvényesíteni, akiben ennyi önzetlenség sincs a hazája iránt, az ne szavazzon és maradjon odahaza, de a törvény által előirt napidijat és fuvarköltséget meg kell szüntetni. A választások tisztasága országos érdek, tessék tiszteltellenzékiképviselőurak,asztrájkra való biztatás és sztrájkolás helyett, a parlamentben közreműködni, hogy a közvéleményt és a parlamenti többséget, a tiszta és költségmentes választások eszméjének megnyerjék. Nemcsak a választási költségek eltörlését —- hanem egyéb ezzel kapcsolatos igen fontos reformot lehetne ezen tárgyalás során megvalósítani. A képviselők j függetlenségét a választókkal szemben szintén törvényes rendelkezésekkel kellene biz- tositani. A képviselő urak az utolsó tiz évben rohamos tempóban sülyesztették alá a képviselői állás tekintélyét és függetlenségét. A koalíciós idők emlékéhez tapad