Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-01-07 / 2. szám
XXIII, IX. évfolyam 2. szám Szekszárd. 1913 január 7 Előfizetési ár; E;íész évre . . 16 koroha. ?él évre .... 8 „ Negyed évre , . . 4 >r. Ezy szám ára . . 16 fillér. ■IBflze'éseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekázárdon. Egye* számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. lein. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Sflegjelenik heftenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleíon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-száin : 13 és II. • Szerkesztőség : ' Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze közlemények» Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. Az e'ötizetési pénzek és hirdetések ld. küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész evre előre 1 e küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A választójog. —lk. Lukács miniszterelnök a kormány Ígéretéhez képest az elmúlt év utolsó napján a képviselőház elé terjesztette a választójogi reformjavaslatot. Az utolsó évtizedek egyik legfontosabb kérdése kerül végre elintézés végett a törvényhozás elé. Abban — elenyésző kivétellel — egyetért mindenki, hogy a mostani választói jog teljesen elavult és gyökeres átalakításra szorul. Hogy ezen átalakítás csak a politikai jogok széles kiterjesztésével történhetik, szintén nem szorul bizonyításra.' Az a nagy társadalmi és gazdasági átalakulás, amely Magyarországon az utolsó ötven évben végbement, az a nagy kulturális és gazdasági haladás, amely az egész vonalon hatalmas arányokban jelentkezik, a voltaképpen hatvanöt év előtt alkotott választói törvény szellemét és intézkedéseit anakronizmussá zsugorította ösz- sze, annyira mögötte maradt az időközben bekövetkezett nemzeti iejiődes természetes követelményeinek, teljesen figyelmen kívül hagyva a fejlődés nyomán szükségszerü- leg támadt uj társadalmi osztályok, uj társadalmi rétegek jogos igényeit. A választójog kérdése a müveit európai nemzeteket — miután a haladásban egyéb téren szintén előttünk jártak — már korábban foglalkoztatta, most pedig a törvényszerű fejlődés szülte -viszonyoknak kényszerhatása alatt a mi törvényhozásunk kapuit döngeti ez a nagy, nehéz és fontos kérdés. Bármennyire érezzük, hogy a mostani választói jogszabályok rendelkezései tarthatatlanok, igazságtalanok, a jogegyenlőség eszméjével össze nem egyeztethetők, egy kulturállamnak élő törvényei között helyet nem .foglalhatnak — tartózkodnunk kell ennek az életbevágó törvénynek megalkotásánál minden túlzástól, minden szélsőségtől, nehogy állami létünket és egyéb fontos nemzeti érdekeinket rázkódtatások- nak avagy kockázatnak tegyük ki. Ennek a reformnak megoldásánál tehát sem egyoldalú osztályérdekek, sem általános jelszavak szempontjainak nem szabad érvényesülniük. Viszont azonban amilyen irreparabi- lis hiba volna a szélső és szertelen jog- . kiterjesztés, épannyira helytelen ezt az elodázást tovább nem tűrő kérdést máskép, mint az igazi liberalizmus és becsületes demokrácia szellemében és jogos követelményei szerint megoldani. Teljesen osztjuk azt a felfogást, hogy mi nem indulhatunk mindenben külföldi példák után, hogy dV Ank a saját szükségleteink és viszonyaink szabják meg egy ilyen korszakos reform megalkotásánál a direktívát, hogy azok, kik felelős állásban vannak, nem indulhatnak ködös teóriák és tetszetős jelszavak után — azonban a fél utón sem szabad megállítunk, a haladás utján minden félénkség nélkül szilárd léptekkel kell előrelépnünk, hogy a haladó kor igényeinek teljes mértékben, önzés és fukarkodás helyett, a magyar nemzet szabadelvű és jogtisztelő géniuszának megfelelő bőkezűséggel feleljünk meg, hogy a parlamentbe a demokrácia és a népakarat termékenyítő eszméit vigyük bele. A benyújtott javaslat, bár van benne haladás a múlttal szemben, nem rombolja le a. mostani igazságtalanságokat és a politikai jogokat nem terjeszti ki eléggé arra. az osztályra, amely arra a legméltóbb. Mi a mostani helyzetnek fonákságát, a legkiáltóbb hiányt és injuriát abban látjuk, hogy az ipari munkások nem bírnak választójoggal, vagyis azok az elemek, a melyek értelmi színvonaluknál és hasznos, produktiv munkájuknál fogva az ország- mai fejlettségének, kulturális és gazdasági színvonalának számottevő tényezői, ki vannak zárva a legminimálisabb politikai jogok gyakorlásából. A javaslat pedig azért nem elégíti ki jogérzésünket, hogy éppen az ipari munkásokkal szemben tanúsít nagy szükkeblü- séget és sokoldalú méltánytalan kautélák- kal emel az ő választói joguk elé torlaszokat. A nemzeti munkapártnak nem szabad az alkotmány sáncaiból kirekesztet azokat, kik éppen a nemzeti munkának szentelik egész életüket. A javaslat azzal a követelménnyel fosztja meg az ipari munkások nagyobb részét a választójogtól, hogy csak olyan 30 éves, irni-olvasni titdó ipari munkást ruház fel választói joggal, aki ugyanazon munkaadónál legalább két év óta van állandóan alkalmazva. Ezzel a rendelkezéssel a munkaadó szabad hatalmat nyer a kezébe a munkások politikai jogainak gyakorlása fölött, mert az ő kénye szerint elbocsáthatja TÁRCA. Gyermekvédelmi és ápolási intézmények külföldön. 1. A tejcsöpp Franciaországban. A tejcsöpp intézmény magánkezdeményezésre alakult Franciaországban. — Az intézmény nagy szolgálatot tesz az oly anyáknak, akik nem képesek gyermekeiket szoptatni — s ezek száma egyre növekszik — amennyiben kicsinyeiknek egészséges és higiénikus táplálékot biztosit, amely útját állja nem egy komoly betegségnek. Az intézmény, amelyet eleinte közömbösen, sőt némi hidegséggel fogadtak, elért eredményeivel lassan- kint meghódította a közönséget és ma már elmondhatjuk, hogy nyert ügye van s évről-évre jobban terjed. Az intézmény célja nagyon egyszerű ; abban áll, hogy ingyen vagy nagyon alacsony áron sterilizált és tudományosan megvizsgált jó tejet juttasson az oly anyáknak, akik nem tudnak szoptatni, vagy akiknek gyönge vagy beteges gyermekeik vannak. Ehhez a tevékenységhez olykor a csecsemők ingyenes orvosi megvizsgálása vagy a bizottság hölgytagjai vagy ápolónői részéről való házi látogatás is járul, akik aztán gyakorlati .és egészségügyi tanácsokat adnak a tapasztalatlan vagy tudatlan fiatal anyáknak. A tejcsöpp intézmény tulajdonképen nem orvosi, hanem társadalmi egészségügyi intézmény s ezért mindenkit egyaránt érdekelhet. Ez az intézmény a különböző francia városokban teljeseu önnállóan, egymástól függetlenül alakult meg s teljesen különböző módszerek szerint működött; ezért az egyes ilynemű intézmények semmi kapcsolatban nem állottak egymással. A nyár folyamán Fécamp normandiai városban tartott, nemzeti értekezlet ezeket a különálló egyes intézményeket egy közös nemzeti intézménnyé egyesítette, egy közös szervezetbe foglalta össze, mely közös erővel fog a nagy cél elérése érdekében működni. A fécampi gyűlésen előterjesztett adatók és munkálatok meggyőző erővel igazolják ez intézmény szükséges és áldásos voltát. Legyen szabad ezekből az adatokból, egy francia folyóirat (Főiét Vie, szeptember 16.) nyomán a fontosabbakat bemutatnunk. Dr. Dufour fécampi orvos előterjesztése szerint Fécamp városa a „tejcsöpp“ előtt a következő, elég magas gyermekhalandóságot mutatta. 1881-ben 22'19o/0 1886-ban . . 22'93o/o 1891-ben 21-370/0 tejcsöpp“ után : 1896-ban . . 19—°/0 1906 ban 17-94% 1907-ben . . 12-61> '1bo/w Szakaráról! Állami LntHár tos csökkenése, mely a jobb, higiénikusabb táplálkozásnak köszönhető, nemcsak a végtelen lassan szaporodó, sőt stagnáló francia nemzetre nézve fontos, hanem általában a népjólét és a szociális haladás minden barátjának figyelmét teljes mértékben megérdemli. — Ha a gyermekhalandóság ezen csökkenését a lakosság általános számával összehasonlítjuk, úgy találjuk^ hogy.mig a lakosság a „tejcsöpp“ előtt évenkint 69 cel, a „tejcsöpp“ után 88 al szaporodott, dacára annak, hogy a születések száma Fécámpban is, mint egész Franciaországban, folyton alábbszáll, amiből méltán lehet következtetni, bogy a magasabb lé- lekszám tisztán a gyermekhalandóság csökkenésének tulajdonítható. E megfigyelés is megerősíti azt az ismert mondást : „Könnyebb a gyermekek halálozását megakadályozni, mint újak születését eszközölni !“ A tapasztalat kétségtelenül igazolja, hogy mindenütt, ahol a „tejcsöpp“ működik, a gyermekhalandóság számbavehető arányban csökken. Ezt a tényt, a fécampi értekezlet után, általános törvény gyanánt mondhatjuk ki. Egy másik tény, amely az értekezleten kitűnt, már szomorúbb, mert ez azt mutatja, hogy a gyermekek anyai szoptatása részint fiziológiai, részint szociális okokból, egyre jobban alábbszáll. Dr. Maupas orvos széles körre terjedő vizsgálat után megállapítja, hogy 100 anya közül csak 7 képes tetjesen szoptatni gyermekét, 64 részben képe3 szoptatni, 29 képtelen szoptatni. Dr. Maupas utána járt s kikutatta, hogyan nevelték fel azokat az anyákat, akik most vizsgálatának tárgyát képeztek. Kutatásai kiderítették, hogy ezek közül csak 24°fo-et volt képes az anya szoptatni, 56ü/o csak részben szopott, 19°/o et nem tudott az anyja szoptatni. Ha e számokat az előző számsorral összehasonlójuk, konstatáljuk, hogy egyik nemzedéktől a másikig a szoptatási képesség ijesztő mértékben hanyatlott : a szoptatni tudó anyák száma, csökken 17°/0-tel, pgr Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére.
