Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-05-02 / 35. szám

2 Idii május 2. getni. Olyan gyakorlati intézmények életre hívására törekszik, melyek egyfelől a ter­melő gazdát a fogyasztóval közvetetlenebb összeköttetésbe hozzák, másfelől pedig a gazdák hitelszükségletét sajátlagos igényeik­hez alkalmazkodó hitelezési .módok beveze­tésével jobban szolgálják. A kongressus tehát értékesítő szervezetek és mezőgazda­sági pénzintézetek létesítésére kíván serken­tést adni. Az alakítandó hitelintézet hivatása nem lehet más, mint az, hogy a gazdaságilag és társadalmilag kívánatos birtok típusokat, igy a társas bérletek és középbérletek rendsze­rét támogassa s alkalmas hitelezési módok bevezetésével elhárítsa a középüzemek bol­dogulásának és fejlődésének mesterséges akadályait. Evégből a járadékrendszer és különösen az ingójelzáloghitel megvalósítá­sára kell törekednie, mert az ingójelzálog­hitel legegyszerűbben oldja meg a gazda személyes hitel kérdését, a szükséges üzleti forgótőkét gyorsan mozgósítja s a vállal­kozási készség érvényesülését különösen a középbérleteken hatékonyan elősegíti. Az életbiztosításnak kombinált járadékelv be­vezetése pedig az egyedüli lehetőség arra, hogy az eladósodott gazda mint járadék­birtokos nagyobb befektetéssel gazdálkod- hassék a birtokon s azt tehermentesen hagyhassa gyermekeinek. A pénzügyi világban készség mutatkozik oly intézetek alapítására, melyek a gazda hitelszükségletét, tevékenységéhez jobban alkalmazkodó eszközökkel és modernebb alapon kívánják kielégíteni. A szükséges jogi reformok és törvényhozási intézkedé­sek kieszközlése sem ütközetik nehézsé­gekbe, mert úgy a kormány, mint a parla­ment készséggel fog közreműködni olyan reformmunkálatokban, melyek a középosztály érvényesülésével együtt a mezőgazdaságban működő erők hatékonyságát is fokozzák. Ez a középosztálypolitika nem bizonyos előnyök egyoldalú kisajátításában és kizá­rólagos kedvezésekben akar érvényesülni, de az egész mezőgazdaságra kedvezően ható intézkedésekkel és ezért minden oldal­ról támogatásra tarthat számot. Valóban a közvélemény meleg rokonszenvére méltó az a törekvés, mely közérdekű intézmények szervezésével igyekszik segíteni egy erő­dámnak, amúgy tréfásan, nehogy szomorúnak lásson. — Én csak hűséges szolgád akarok ma­radni, felséges király uram, — válaszolta ő. Mire én keserűségemet nem tudván visszafoj­tani, mondtam: — No, Ambrus, akkor alighanem magad maradsz ebben a minőségben. Vagy látod-e, mint sietnék hozzám az én hiv nemeseim ? 1 Mikor lefeküdtem, ott kinn a pihenő tábor valami szomorú nótát dúdolt. Azzal aludtam el. Ercsi, 1526. jul. 24. Az első fecske 1 Báthori András, a nádor öccse, csatlakozott ma hozzánk. A többieknek nem sürgős. Furcsa, az emberek itt elvesztették a szivöket! Vagy az eszöket is ? Péterváradról nem jó híreket küld Tomory. Ha az ország kulcsa elvész, Isten legyen nekünk irgalmas, a kik ennyire nem szeretjük egymást. A hegyek felől ma nehéz szelek mozdul­nak. Nem a mi végső romlásunknak a szele ez ? Mi tartson vissza attól, hogy ne ezt higyjem ? Tomory pénzt kér, vagy katonát. Hát van nekem valamim ? Ilyen király vagyok én. Dunaföldvár, 1526. jul. 27. Mai utunkban, Pentelén várt a János vajda követe, Basi György. Nem azt üzente a gazdája, hogy már itt van, hanem kérdezted túl a Tiszá­ról, hogy mit tegyen, hogy jöjjön-e ? A ki szereti a királyt, az nem alakoskodik, hanem azt mondja: itt vagyok. Szapolyai nem érkezik meg, már látom. Ne is számítson rá az ország; sem más, sem én. János vajda úgy cselekszik, a hogy neki jó. Úgy gondolkozik, mint egy budai szatócs s nem mint az ország főura. Ravasz szemével ő már látja az én uta­mat a halálba. És még valamit: egy megürese­dett királyi széket Budán s már bókol is feléje. János, 'szivemből kívánom, hogy el ne érd ! Majd csak elülnék benne én is. De ha mégis hozzá­TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK teljes és egészséges középosztály kiválását, mert ez a tagozat vezeti legbiztosabban a mezőgazdasági haladást és a nemzeti életet. A túlzsúfolt jogi pálya. A ki közállapotainkat figyelemmel kiséri, megdöbbenve látja, hogy az utolsó évtizedekben indoktalanul tódul a fiatalság a jogi pályára, saját kárára és a köz rovására. A jogi pályák túlzsúfoltságával, évtizedek óta foglalkozik egész jogászi közvéleményünk, a napilapok, a szaksajtó, a kormány, szóval mindenki, kinek szivén fekszik az ország kul­turális fejlődése. A budapesti ügyvédi kamara, mint igazságügyi kérdésékben szakközeg, a törvény rendeleténél fogva hivatva van korszerű reformok életbelépése iránt véleményt nyilvání­tani és javaslatokat tenni. Ezen kötelezettségé­ből kifolyólag fordul a vallás és közoktatási miniszterhez és kéri, hogy a főigazgatók és az igazgatók utján az Összes gimnáziumokban és reáliskolákban felvilágosittassanak az érettségi vizsga előtt álló tanulók, hogy saját jól felfogott érdekükben ne lepjék el oly mértékben a jogi pályát, mint a hogy ezt eddigelé tették. Okfejtések helyett beszélnek az utolsó 10 évnek statisztikai adatai. Az ügyédek száma: 1899-ben , >■■'. . . 4744 1909-ben . . . 6404 Az ügyvédjelölteké : 1899-ben . , . . 1929 1909-ben..................4910 Az utolsó 10 évben tehát 35%-kal nőtt az ügyvédek száma és 155°/0-kal az ügyvédjelölteké. Ugyanazon 10 év alatt biró és ügyész volt: 1899-ben .... 2872 1909-ben . . . . 2915 Bírósági és ügyészségi fogalmazó-személy­zet (joggyakoronk, aljegyző, jegyző) : 1899-ben . . . . 1348 1909-ben .... 1375 A bírák és bírói alkalmazottak száma te­hát az utolsó 10 évben nem egészen 2#/o-kal nőtt. Ebből önként következik, hogy a jogi pályákra tódulok legnagyobb része kénytelen az ügyvédi pályára lépni, illetve azon maradni. Hangsúlyozandó, hogy a jog végzettség el­érése mindig nehezebbé tétetik. Már most szük­ségesnek látták a ma fennálló két alapvizsga mellé a 6. félév végére, illetve a 7. félév kez­detére beállítani a 3-ik alapvizsgát, a jogi tételes tárgyakból. A ma fennálló három évi joggyakor­lati időt öt évre fogják meghosszabbítani a közel jövőben, még pedig akként, hogy ezen öt év közül két év az ügyvédi vizsga letétele utánra esik. E szerint az ügyvédi oklevél elnyerése után is a fiatal ügyvéd nem nyithat azonnal jutsz, önző szivedért nem áld meg az Isten soha. A mi ebül jön, ebül is vész. Neked csupán két nagy kezed volt, a mivel kapari- tottál mindig, de soha sem segítettél. János, a nagysághoz más is kell! Paks, 1526. augusztus 4. Pétervátad már elveszett, a török tehát megnyitotta az ország főkapuját. Elhullanak: Újlak, Erdőd, Vukovár. Tomory megint segít­séget kér, én mit tegyek mást: körülhordatom az országban a véres kardot és küldöm a futá­rokat, — szintén segítségért. Az urak alusznak, vagy megsiketültek. Mintha az ő életükről nem volna szó, csupán az enyémről! Még mindig nem vagyunk többen négy­ezernél. A hatvani gyűlésre tizennégyezeren jöttek el szónokolni. Most nagy szükség volna rájuk. De csatára kelni, úgy látszik, nehezebb, mint beszélni. Este van, szép holdas nyári este. Én szo­morú sorsomra gondolok és Máriára, a ki olyan szép és kedves, mint ez a holdas est. Lerogyok az ágyam elé, meztelen tér­demre és imádkozom ... Jó Istenem, gondolsz-e a királyokra is ?! Azokra is, a kik kicsinyek és szerencsétlenek 1 ? Tolna, 1526. augusztus 9. Borzongató, riasztó híreket hoznak a tö­rökről. Szulejmán : emberevő, Ibrahim, a nagy­vezér : seregfaló. A mi kisded hadunk reggelire sem lesz elég nekik. Azt mondják, már Eszéken vannak. Itt Tolnán pedig, a hová budai paran­csom szerint már egy hónappal ezelőtt egybe kellett volna gyűlnie a hadaknak, mondom, itt még tegnapelőtt nem találtam senkit. Már azt gondoltam, hogy összeesküdtek ellenem. Királyi parancs, véres kard, személyes könyörgéseim, leveleim, a pogánynak tengernyi hada; mind kevés, hogy az országért lóra ülje­nek. Mindent megadtam nekik, amit kértek; külön törvényeket hozattak velem a főurak és irodát, de kénytelen még két évig, vagy bíró­ságnál, vagy ügyvédnél gyakornokoskodni. — Ezenfelül nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a tudori fok elérésétől fogva veszi kez­detét a joggyakorlati idő, mert sok oldalról követelik a reform ily irányú keresztülvitelét. Bizonyosra vehető az is, hogy mihamar egy- ségesittetni fog a bírák és ügyvédek kvalifikáci­ója, minek az lesz a szükségszerű következ­ménye, hogy lényegesen meg lesz nehezítve a bírói pályára való lépés is, mert a birójelöltek- től is meg fogják kívánni a tudori fokot és az ügyvédi vizsga letételét Egyrészt tehát minden oldalról neheziteni akarják a jogi pályára való lépés előfeltételeit, másrészt az ügyvédi kereset folyton csökkenő­ben van, ami okszerű következménye annak, hogy a jogállapotok ma nálunk már sokkal konszolidáltabbak, mint voltak évtizedekkel ez­előtt. A magyar fiatalság ne tóduljon csupán a jogi pályára, hanem szentelje erejét a gyakor­lati jellegű technikus pályának is. E tekintetben a statisztika igen szomorú képet tüntet fel. Az 1906/07. tanévben a jogi főiskolákon 6135, a technikai főiskolákon csak 1300 hallgató volt beírva. Sokkal jobb az arány más országokban. Ausztriában ugyanazon időben a jogi főiskolá­kon 10.490, a technikai főiskolákon pedig 9434 hallgató volt. Ha ez a szaporulat a jogi pályán továbbra is igy tart, a legközelebbi jövőben az ügyvédi karnak lehetetlen lesz megélnie és kötelességét a jogszolgáltatás és a társadalom terén teljesítenie. Budapest, 1911. április 9. A budapesti ügyvédi kamara: Dr. Szlvák Imre Dr. Pap József elnök. titkár. VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna­vármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését e hó 10-én tartja meg. HÍREK. — Vasutasok előléptetése. Hieronymi Ká­roly kereskedelmi miniszter már beváltotta a vasutasoknak tett ígéretét, amennyiben a múlt héten már megjelent egy hivatalos füzet, amely közli a májusi előléptetéseket. Nemcsak azok léptek elő, akiknek a várakozási idejük lejárt, hanem sokan olyanok is, akiket az üzletvezető­ségek terjesztettek elő kizárólag szolgálati érde­meik elismeréséül. Az altisztek és szolgák is oly nagy számban részesültek előléptetésben, hogy az az előző évek számarányát jóval felül­múlja. ismét külön engedményeket tettem a nemes uraknak Hatvanban. Most a törvényre mutat­nak , . . Mintha csak nekem ajtót mutatnának: »Eredj, király, végezd el a dolgot magad! Ben­nünket a törvény nem kötelez « Adassák azonban hála a menynyei Ur­nák, jöttek már néhányan. Úgy dobogott a szivem az örömtől, mikor a püspök ur Várady Pál egri hadait megláttam, mikor nyomában a Perényi Ferencz hada bukott föl a porfelhőből. Ez a Perényi mégis csak hálás pap, nem felejti el, hogy már nyolc, éves korában lett Várad püspöke. Itt van már a János vajda öccse is, György, szepesi gróf, lovas- és gyalogsereggel, ő szentsége, a pápa ur segitő hadait Ciprusi Hannából hozta); a megyék lovasbandériumai szintén gyülekez­nek. Azt mondják az érkezők, jönnek még mások is. A jó Isten hallgassa meg további könyör­gésemet is 1 Igen aggodalmaskodtam. Egy hó­nap alatt húsz esztendővel öregedtem. A hajam egészen fehér és az arcom igen sápadt. Alig al­szom, alig eszem valamit. A királyné meg se is­mer, mire viszontlát. Ha ugyan még lesz — viszontlátásunk 1 Báta, 1526. augusztus 17. Ma itten szent misét hallgattam, meg­gyóntam és magamhoz vevém az Urnák szent testét. Meghagytam, hogy az egész táborban hasonlóan ájtatoskodjanak. Fájdalommal tapasztalom, hogy a királyi táborban nagy a marakodó kedv. Jelenlétem­ben is összetűznek és szinte egymásra törnek. Senkit, de senkit nein tisztelnek, mert mindenki csak magát szereti. Én alázatosabb vagyok a legkisebb emberemnél is, holott én volnék a ki­rály. Ha visszatérek a harcból, papjaimnak meghagyom, hogy a lelkeket jobban palléroz­zák, mint eddig. Ma különben azt is észrevettem, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom