Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-28 / 69. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK ldi :. augusztus 28. Haypál ki akarta tudni híveinek vélekedését a papról, kezdte tehát egy polgártárssal: — Hát a termés ? — Hála Isten jó volt, — Széna ? — Az is csak vöt. ... — Hát a papjuk milyen, szeretik ? — Egész célarányos ember... — De hát a szava ? — Hm . . . hm . . . azzal is csak megvagyunk, ámbátor izé . . . Mert a szavának csak megvóna az echója, de hiányzik a — melódiája. Sajnos, Kossuthhal ez esetben megfordítva vagyunk : Az ő szavának megvolna a melódiája, de hiányzik az — echója.... B. Aranylakodalom. Lélekemelő módon folyt le csütörtökön, délután 4 órakor, a szekszárdi izr. templomban __ és a megjelent rendkivül nagyszámú ünnepi kö zönség előtt feledhetetlen marad — Leopold Sándor és nejének aranylakodalmi ünnepélye. A templom minden zugában szorongásig megtelt közönséggel, melynek sorában városunk egész társadalma álláskülönbség nélkül megjelent. Az uj orgonán felhangzó gyönyörű nászinduló hangjai mellett vonult be az ezüstfürtös, az évek súlya szerint agg, de még mindig délceg házaspár, kiknek puszta megjelenése köny- nyeket csalt a jelenlévő nagyszámú rokonok, jóbarátok és tisztelők szemébe. — Utánuk az unokák, mint nyoszolyópárok sora következett, élükön a legkisebb unoka, az aranyruhába öltözött szőkefürtös, bájos kis Leopold Éva Livia. Majd öt házaspár, a jubiláns pár gyermekei : Leicht Lajos és neje Leopold Róza, Lemberger Rezső és neje Leopold Ernesztin, Leopold Lajos és neje Leopold Janka, Leopold Gusztáv és neje Honig Matild, ifj. Leopold Lajos és neje Jacobi Livia és a deli ifjúságában elhunyt Leopold Samu neje, jelenleg Auemheimer Raoul ismert bécsi, kitűnő Írónak felesége szül. Guttmann Irén és leánykája, Leopold Klárika következett. Ezután a többi rokonok egészítették ki a násznép impozáns felvonulásu sorát. Áhitatos figyelem és csend közepette lépett az oltár elé a jubiláns pár és a nászkiséret. — Egy zsoltárének elhangzása után maga a boldog jubiláns lérj mondott eszmegazdag és az érzések melegétől áradozó megható imát, melyben a biblia verseit idézve, hálaadó fohászt küldött az Egek mindenható Urához. Egyúttal követve nemes szivének emberbaráti sugallatát, a nagy nap emlékére tízezer koronás jótékony alapítványt tett, melyből két-kétezer korona a szekszárd-tolnamegyei nőegyletnek, a szekszárdi izr. nőegyletnek, a főgimnáziumnak, a polgári fiú- és leányiskolának és a szekszárdi izr. szentegyletnek jut —i Menjünk — szólt szelíden hozzájuk Balog és maga vezette egy közeli házba, ahol az őt örömmel fogadó házigazdának azt mondta : — Édes felebarátom, egyedül kell beszélni ezen két másik felebarátommal. A gazda szívesen átengedte szobáját. * — Mit kiván csendbiztos ur ? Kérdi Balog a nagyobbiktől. — Ismer ? — kérdi meglepetve Klemm. — Magát is, Kukás urat is. Tettem olyanokat is, hogy szükséges volt tudnom, kitől kell félnem. Mikor csatlakoztak, megismertem. Elárult valaki, mert hej, olyan könnyen akad áruló. De én megbocsátok neki, pedig azt hiszem unokaöcsém volt ? — Az, felelt Klemm megvetéssel — de hát ő keveset tudott. Nekünk pedig, Laucsik urnák pedig csak kell, majdnem minden. — De nem lehet! — Laucsik pedig azt mondta, hogy minden kell. — Nem lehet. — Muszáj. — Muszáj 1 ? — kiáltott ekkor Balog — nézzenek ki, akik ott vannak, azon sok ember közül egy sem fog hinni maguknak, nekem pedig mind és csak egy szavamba kerül s pár pillanat múlva nagyitó üveggel sem lehet találni Klemm Justin és Kukái Mátyásból egy porcikát sem. — Ez igaz — felelt Klemm és intve Kukainak, eltávoztak. Nagyot sóhajtott Balog. — Minden elveszett, de legalább még ezeket hazavezetem. És szeretettel tekintett ki, a kint sürgőnyüzsgő sokaságra. Utána Perls Armin dr., a pécsiek országos hirü főrabbija intézett hatalmas szónoki művészettel előadott, költői szárnyalásu beköszöntő beszédet, a mindenki által annyira méltán tisztelt és nagyrabecsült aranylakcdalmas párhoz Az ünnepi beszédet Rubinstein Mátyás dr. szekszárdi főrabbi tartotta és a nála megszokott ékes előadásban igen szépen méltatta a házaspár kiváló erényeit és érdemeit, különösen kidomborítva ritka szivjóságukat, mély vallásosságukat, példás családi életűket, áldásos közéleti működésüket. Végül Ungár Simon dr. eszéki, volt szekszárdi főrabbi — a család régi barátja — egy’ szerű, keresetlen, de mélyen megindító szavakban mondott áldást az ősz házaspárra. Az egyházi énekek szabatos előadása Benau Lipót főkántor énekművészetét dicséri. Azután a násznép a bevonulás sorrendjében hagyta el a templomot, melynek falai között ez volt az első aranylakodalom. Az egyházi szertartás után az üdvözlők egész sokasága nagy csoportokban kereste fel az ünnepelt házaspárt és késő estig százával jelentek meg a lakodalmas háznál a tisztelgők, hogy üdvözöljék a ritka köztiszteletnek és közszeretetnek örvendő jubilánsokat, kik a családtagoktól körülvéve és gyengéd szeretettel körülrajongva, meghatva fogadták a sok üdvözlést. A fogadásnál a család hölgytagjai a legelőz ékenyebb vendégszeretettel asszisztáltak, előtte való este pedig 52 terítékes családi ebéd volt a jubiláns házaspárnál. Az ország minden részéből ezerszámra érkeztek üdvözlő levelek és táviratok. Gratuláltak többek között: Perczel Dezső vbt. tanácsos, a Nemzeti Munkapárt elnöke, gróf Széchenyi Sándor vbt. tanácsos, a főrendiház alelnöke, gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos, főispán, Bezerédj Pál vbt. tanácsos, Batthyány Tivadar gróf orsz. képviselő, Balthazár Dezső dr. debreceni ev. ref. püspök, Bartal Béla cs. és kir. kamarás, báró Hatvány József főrendiházi tag, Visy Imre Pécs szab. kir. város főispánja, Sztankovánszky János kamarás, Kämmerer Ernő országgy képviselő, Simontsits Elemér alispán, dr. Fent Ferenc apát, Kiss József (Budapest), Ignotus (Budapest), Forster Zoltán, Bajó Pál, Őrffy Lajos, dr. Éri Márton, dr. Kiss Ernő tiszti főügyész, Szévald Oszkár, Bernrieder József, Bernrieder János, Kovács S. Endre, Perczel Lajos, Lamm Mór, Vizsolyi Ákos, bogiári Simon Jakab udvari tanácsos, a budapesti tőzsde alelnöke, Sass László, Mezei Mór, az izr. országos irodájának elnöke, Kelecsényi Ambró, Steinekker Ferenc kir. tan., Dömök Péter ev. ref. esperes, Kunffy Károly, Bus Lajos ev. ref. lelkész, Fejér Adorján cisztercita rendű áldozópap (Baja), Bacher Vilmos tanár, Bogyó Samu kir. tanácsos, Schneider Gábor törvényszéki elnök (Sopron), Lehocky Sándor törvényszéki elnök (Miskolcz), Pataki Gyula kir. táblai biró, dr. Simon József kir. tanácsos, Auernheimer j Raoul (Bécs), Jálics Géza, dr. Várhelyi Rózsa Izsó kir. tanácsos, a szegedi ügyvédi kamara elnöke, Fink Kálmán kir. tanácsos, dr. Pesthy Pál, Heltay Jenő és Mészöly Áron főszolgabirák (Sárbogárd), Kun Lajos római katholikus segédlelkész, Mehrvverth Ferenc kereskedelmi tanácsos, dr. Gál Hugó (Budapest), Tóth Károly főmérnök, Pirnitzer Gyula és Blum Brúnó bankigazgatók, dr. Haidekker Béla, Wigand János, dr. Mezey Ferenc kir. tanácsos, Berkovics Ferenc dr., a nagyváradi ügyvédi kamara elnöke, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája, az Országos Magyar Izraelita Tanitó-Egyesület, a szekszárdi, mohácsi, dárdai, bátaszéki, siklósi hitközségek, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank, a Molnár-féle nyomdai müintézet, a Bátaszék—Sárközi Takarék- és Hitelbank, a Molnár nyomda művezetői, Őcsény község elöljárósága stb. Testületi eg jelentek meg a szekszárdi izr. hitközség képviseletében annak 30 tagból álló képviselő-testülete Leopold Kornél dr. hitközségi elnök vezetésével, az izr. szentegyiet elöljárósága Rron Feienc dr. elnök és az izr. nőegylet választmánya Leopold Kor- nélné elnök vezetésével. Az adófelszólamlási bizottság folyó hó 22-én tartott gyűlésén Őrffy Lajos elnök szép beszédben üdvözölte a bizottságnak évtizedek óta működő tagját, Leopold Sándort, aranylakodalma alkalmával. Javaslatára a bizottság tisztelete jeléül folyó hó 24-én nem tartott gyűlést. Leopold Sándor meghatva mondott köszönetét az üdvözlésért. HÍREK. — Személyi hir. Hazslinszky Géza kir. törv. elnök hazaérkezett szabadságáról és átvette Kövessy Ödön h. elnöktől a kir. törvényszék vezetését. Schneider Gábor, a soproni kir. törvényszék elnöke pár napig Szekszárdon időzött. Tihanyi Domokos kir. tanácsos nyug. tanfelügyelő Lovranából, hol 4 hétig üdült visszaérkezett Szekszárdra. Wigand János főgimnáziumi igazgató hazaérkezett párisi tanulmányújáról. — Királyi tanácsosi címadományozás. A király Kurz Vilmosnak, Tolnavármegye árvaszéki elnökének sok évi buzgó szolgálatának elismeréséül a királyi tanácsosi címet díjmentesen adó mányozta. A királyi kitüntetéshez mi is legőszintébben gratulálunk. — Alapítványi helyek adományozása A király az 1911—12. tanévtől kezdődőleg a bécsi Teré- zianumban üresedésben levő két bátaszéki Mária Terézia-fele egész alapítványi hely egyikét Keresztényszigeti Toepke Alfrédnek, a másikat pedig j Berneczei Szokolyi Alajosnak adományozta. — Eljegyzés. Grósz Lajos Kajdacsról eljegyezte Léderer Ella kisasszonyt Bátaszéken. A délutáni istentisztelet után a rendfőnök magához hivatta Balog Pétert. Amidőn a nagy szobába lépett, ott látta Klemm és Kukáit, akik ekkor már egyenruhában voltak. — Fiam — szólt az ősz pap — harminc év óta ismerlek s mert azt hiszem ismerlek, nem tudom elhinni, amit ezek az urak rólad mondanak. Balog Péter körülnézett. Ha nem mint elő énekest, tehát ebben az elvállalt foglalkozásában éri ily kérdés, nincs az a hatalom, ami egyenes választ vehessen ki belőle. De most még az áhitat hatása alatt volt s mint valódi nazaré- nus, ő is egyenesen felelt: — Pedig igazuk van szent Atyám! — Hogy te fiam — szörnyüködött a rendfőnök — hogy te orgazda vagy, tolvajokat, rablókat segítettél ? — De ne tessék elfeledni, hogy abban az időben történt, amikor a főurak is dicsőségnek tartották kijátszani a törvényt, a zsandárokat, a hivatalnokokat. — Ah fiam, csekély mentség. Tehát te beismersz mindent ? — Mindent, amit magam tettem. — Nem elég — szólt közbe Justin — nem elég. — Több nincs — felelt határozottan Balog. — Nekem Laucsik azt mondta, hogy több lesz. Balog ránézett Klemmre. — Valami fortély van ? — ■ kérdé. — Semmi fortély, Balog uram — felelt Klemm — nézze, itt a rendelet, kettő is, Laucsik- tól is, Ráday Gedeontól is. Az van benne, hogy ott, ahol találják, tartóztassák le. A vermet I pedig együtt bontjuk ki. — Miféle vermet ? — Ezt is tudta Laucsik. A vere n ott van a konyhában, a földre tett ágyat félre kell huzni, egy ásónyi földet kivenni s aztán jön az ajtó, az alatt a verem, amibe talán egy szekrény holmi is befér. Balog erre egy szóval felelt: Igaz. — Most pedig azt mondom — folytatta Klemm — hogy maga most a foglyunk. Itt a karperec. Balog halott halvány lett. — Most mindjárt ? — így szól a parancs. Balog könyörgött. — Bűnös vagyok, igaz, mindent beismerek, de legalább engedjék meg, hogy az a sok nép még az én énekem mellett menjen haza. — Épen ez nem lehet. — Haza érve, azonnal megyek Szegedre. — Most indulunk mindjárt, maga jön velünk láncon. Balog kezeit tördelte. — Csak- ezt ne, ezt ne. Nincs más megoldás ? — Lehet — szólt könnyedén Klemm — van szóbeli utasításom is. Ha itt a rendfőnök ur előtt bemond mindent. — Magamról ? '— Nem, mindenkiről. Habozott Balog. Gyalázatosságnak tartotta megmondani másról valamit, de aztán eszébe jutott, hogy azoknak az embereknek nagy része már úgyis a csillagtömlőcben van, hiába is fognak tagadni, úgyis minden ki fog sülnir mert hát a szőke, mosolygós ur nagyon jól tudja az embereit felhasználni, meg eszébe jutott, hogy ezek. az emberek itt kint, több mint ezer ember, épen azért jöttek vele, hogy vissza is vele menjenek,—nagy küzködés után megszólalt.
