Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-05 / 2. szám
s TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK szivet, azt a lelket a becsület zománca, a honszerelem erős paizsa óvta és vedte az elvérzés ellen.... Tudva azt, hogy vármegyénk közönségét közelebbről is érdekli hűséges fiának eme legnagyobb politikai sikere, itt adjuk az őt üdvözlő beszédet s az általa elmondott választ egész terjedelmében: Mélyen tisztelt Elnökünk ! Kegyelmes Urunk 1 Eljöttünk hozzád, hogy az uj-év első napján kifejezést adjunk érzéseinknek, amelyek irántad érzett őszinte szeretetünkből és igaz nagyrabecsülésünkből fakadnak, s amely szeretettel és nagyrabecsüléssel tartozunk néked hosszú évekre visszanyúló közéleti működésedért, amelynek célja mindenkor a haza igaz érdekeinek szolgálata volt. (Élénk tetszés.) Ezért a célért zajtalanul, feltűnést nem keresve, de akadályokat nem ismerő, szívós kitartással, sikerekben gazdag eredményekkel dolgoztál. (Úgy van 1 Úgy van !) Pedig akadályokban nem volt hiány. Hisz mindnyájan tudjuk, a legtöbben tapasztalhattuk is, hogy a közélet munkásának tövises az útja. De az igazi férfiúi jeHem valódi értékét éppen az mutatja meg, hogy bármennyire érzi a méltatlanul ért bántalmakat, azok nem képesek eltéríteni kitűzött céljától, nem képesek megállásra bírni utján, melyet helyesnek ismert. (Zajos helyeslés.) Á te közpályád, mélyen tisztelt Barátunk, talán a szokottnál is gazdagabb volt az utad elé tornyosuló akadályokban, de éppen az a méltóságteljes magatartás, amelyre lelkiismereted tisztasága vezérelt, (hosszantartó zajos éljenzés) fokozta elismerésünket, tiszteletünket, nagyrabecsülésünket és bizalmunkat. (Zajos éljenzés.) Ennek, tisztelt Barátunk, most veled szemtől-szemben kifejezést kell adnunk. De, tisztelt Barátunk, amidőn ma együttesen jelentünk meg előtted, mert akik ma itt vagyunk, a nemzet hálával fogadott bizalma folytán ismét tényezői vagyunk a magyar politikai közéletnek, mi benned nemcsak barátunkat, de ennek a pártnak nagyérdenü elnökét is üdvözöljük, (lelkes éljenzés) a párt elnökét, élő kifejezését a pártegységnek, annak a szoros összetartozásnak és tel es egyetértésnek, amely bennünket összekapcsol. (Úgy van !) Amelynek alapja a meggyőződés. (Zajos helyeslés.) Állandóságának záloga a párt vezérébe és a kormányba vetett rendületlen bizalma. (Úgy van! Úgy van 1 Célja és reménye : az ország számos bajai- orvoslása, (Úgy van!) Jutalma pedig semmi más, mint önérzetünk nyugodtsága. (Zajos tetszés.) Mert nyugodt önérzettel mondhatjuk el, hogy abból a nagy és mélyreható változásból, amely a letűnt esztendőben végbement, a magunk számára nem vártunk soha és ma sem várunk egyebet, mint hazafiui lelkiismeretünk megnyugtatását és ezt megleltük abban, hogy amidőn a politikai küzdőtérre visszatértünk, azokat az elveket hoztuk vissza, amelyek kimunkára, kitartásra neveltek jó szüleim és emlékük is erőt fog adni. Ervin küldött már hajójegyet. De nem megyek el, mig le nem vizsgáztattam tanítványaimat. És most Isten veled édes Arankám! Remélem, majd egyszer sokára ismét viszontlátjuk egymást. Kívánom, hogy Te itthon találd meg azt, amit én csak a nagy vizen túl fogok fellelni. Pá Édesem! Sokszor csókol szerető Mártád. U. i. Mikor otthon érzem magam majd ott künn, — akkor ir az amerikai asszony á boldogságáról. II. New-York, — november 12. Drága Arankám! Sokszor gondoltam vissza már búcsúlevelem végszavaira, »majd ir az amerikai asz- szony a boldogságáról«. Hát ir az amerikai asszony. Ah, de hogyan . . . A tenger végtelensége még inkább el töltötte szivemet édes, boldog vágyódással az ismeretlen föld után, a sejtelmes világ után, melyben egy férfi lesz csak az enyém, meg a négy kis fiú, kinek meghalt az anyja. Igen, négy mostohafiam is lett. Ezt akkor nem mondtam meg senkinek, mert talán rosszul Ítéltek volna meg engem. De én elég erős voltam igy is nekimenni az ismeretlen világnak. A kikötőben megesküdtünk. A négy mostoha fiam otthon fogadott. Én összecsókoltam őket és boldog voltam, mikor a legkisebbik legbátrabban közelitett hozzám. De egészen boldog csak* az első napon voltam. Másnap, mikor megtudtam, hogy üzlete nincs, alkalmazása is silány, már nem egészen állották a tüzpróhát (Hosszantartó, zajos éljenzés.) Kiállották abban az irányban, hogy ez elvek alapján a nemzet koronás királyéval egyetértésben, teljes sikerrel munkálhatja az ország szellemi- és anyagi előmenetelét, szabadelvű intézményeinek fokozatos fejlesztését és biztosíthatja alkotmányának s ebből kifolyólag állami és nemzeti önállóságának sértetlenségét.' (Zajos éljenzés és taps.) Az után a hatalom után, amelyhez jutottunk, mi soha nem törekedtünk. Hisz ezeknek a termeknek ajtói, amelyek ezt a pártot itt befogadják, csak a felébredt nemzeti közvélemény erős kopogtatására nyíltak meg újra. (Lelkes tetszés.) Az eltökéltség teljes elhatározásával jelentjük mi ki most, hogy bármily magasra csapjanak a hullámok, azok felkorbácsolásának részesei nem leszünk, de azok előtt meghátrálni egy hajszálnyira sem fogunk. (Zajos éljenzés és taps.) Mélyen tisztelt Barátunk, engedd meg, hogy hozzád forduljunk érzéseinkkel még egyszer és kívánjuk szivünkből, adjon az Isten néked és családodnak igaz boldogságot 1 (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) PerczéL Dezső pártelnök az üdvözlésre a következő beszéddel felelt: Igen tisztelt Barátom 1 Igen tisztelt kedves Barátaim és Elvtársaim 1 Fogadjátok azért a meleg üdvözlésért, amelyet a ti nevetekben igen tisztelt szónokotok, az én régi barátom hozzám intézni szives volt, legmelegebb, legforróbb hálámat. • (Lelkes éljenzés.) Engedjétek meg, hogy csak egy pár rövid szóval végezhessek azokra vonatkozóan, amelyek szubjektive tartoznak reám. Azt hiszem, hogy azok, akik engem immár négy évtizedes közéleti működésem alatt ismernek, azok el fogják ismerni azt, — s ezt hivalkodás nélkül mondhatom, — hogy engem kétségtelenül érdemen felüli kitüntetésekkel és emelkedésekkel járt szerény pályám sikerei el nem kábítottak s egyensúlyomban nem zavartak, azonképpen a kálvária is, amelyet hazafias kötelességteljesitésem után (zajos helyeslés, éljenzés és taps) az országnak félrevezetett akkori többsége járatott velem, épp úgy nem tudott egyensúlyomból kihozni, hanem öntudatomnak, lelkiismeretemnek tisztaságával akkor is megmaradt bennem az egyensúly. megingathatatlan volt az bennem, mert él bennem a meggyőződés, hogy lesz idő, amikor terem számomra elégtétel. (Zajos éljenzés.) Hogy ilyen hamar következzék ez be, arra igazán nem mertem szád^Ltani. S tisztelt Barátaim, ezzel végeztem is arra vonatkozólag, a mi az én csekély és igénytelen személyemet illeti, s csak még egyet említek meg: hogy annál nagyobb hálára, annál nagyobb köszönetre érzem magamat veletek szemben kötelezve, mivel ti akkor is nemcsak bensőleg, hanem külsőleg is nyilvánítottátok irányomban való érzéseteket, amikor ezt nyilvánítani nem volt olyan kényelmes dolog. (Lelkes éljenzés.) Tisztelt Barátom 1 Újév napján szokás, hogy az ember visszatekint a lezárt esztendőre, jól éreztem magam. De szerettem őt és négy fiamért elhatároztam, hogy dolgozni fogok. A munka itt nem szégyen. Es erős akarattal újra megalapíthatunk egy üzletet. Nem úgy lett. Egy hétig dolgoztam és közömbös lettem férjem iránt, mert megismertem szivét. Még egy hétig dolgoztam és akkor már meggyülöltem őt, mert ő nem dolgozott, hanem botrányos dolgokat művelt a házban és különösen a házon kívül, velem durván bánt. Ezt már ,nem bírta el a szivem. Egyszerre megdermedt. Éltem tavasza után egyszerre tél lett. Búcsú nélkül szöktem el. Futottam boldod- ságom sírjától. Haza szerettem volna menekülni rögtön. De nem volt elég pénzem. Most együtt van a keservesen szerzett útiköltség. Egy jószivü magyar családnál húzódtam meg idáig és gyárba jártam. Most megyek. Megyek haza hozzátok. Jó szüleim sírjáról hozott liliom-tövem nem fog elszáradni és már visszaültethetem. Az lesz boldogságom halvány mása, ha ismét otthon járhatok köztetek. Talán nem vetnek meg jó embereim, ha néma ajkkal, hervadó arccal és megfagyott szívvel fogok közöttük járni, boldogságukat szemlélve és kenyeret keresve magam és öcsikém részére. Óh, bár otthon lehetnék már; otthon, hol habár még egy kis hajlékot sem fogok magaménak mondhatni, hol meghúzódom, egy kis földet sem, hol egy rózsát ápolhatnék, csak jó szüleim sirját; otthon, mégis otthon fogom magam érezni. Fogadjatok vissza kedveseim, nem kívánok tőletek mást, csak elnézést. Ezt üzenem előre, mig én is megyek a lassú hajón. Addig is számtalanszor csókol szerető, boldogtalan Mártád. 1911 január 5. Azt hiszem nekünkTs, amint azt az én igen t. barátom olyan szépen, olyan emelkedétetten tette, legelső kötelességünk, hogy könyveink lezártával visszatekintsünk. S há ezt .tenni akarjuk, eszembé jut, hogy csak az imént néhány nappal előtt forgattam egy német történeti könyvet s abban nemcsak olvastam, hanem reprodukálva láttam a nagy német császárnak, Vilmosnak egy olyan mondását, -amely a mi mai együttlétünkre is ráillik, hogy autogrammját láttam, amelyben egy döntő csata után azt irja a császárnénak : »Velche Wendung durch Gottes Fügung!« De találtam ugyanott szintén igy reprodukálva egy másik mondatát is a császárnak, amelyet nejéhez intézett a gravelottai csata után: »Vor unseres Fritzens Augen!« Ez nem vonatkozik ugyan közvetlenül ránk, de csak arra emlékeztetlek benneteket, hogy volt közöttünk is, aki azt mondotta nekünk : Nem lesz mindig éjszaka, megvirrad még valaha 1 Ezt az ő jóslatát az elmúlt esztendő valóra váltotta. (Úgy van 1) Ez az elmúlt esztendő többséget hozott nekünk, olyat, amelyet nem is reméltünk, mert teljes bizalommal mentünk ugyan a küzdelembe s bizton számítottunk rá, hogy többségünk lesz, de hogy ilyen nagy párt kerül össze, ez felülmúlta várakozásunkat. De t. barátaim nekünk nem szabad ezzel hivalkodnunk. (Úgy van 1 Úgy van !)' Nem fogja senki félremagyarázni, ha azt mondom, része van ebben ellenfeleink elkövetett hibáinak is. Mert ügyünk igazságán kivül igen jelentékenyen járult a sikerhez az a négy éven át követett igen sok hibás eljárás, amelyet a mi egykori ellenzékünk a kormányon elkövetett. — De ha ' az ország bizalma többséget adott nekünk, tudnunk kell, hogy micsoda felelősség jár ezzel, hogy mivel tartozunk az országnak s amint én rajtatok végignézek, mindnyájatok szeméből kiolvasom azt a határozott, férfias és eltökélt szándékot, hogy a párt egészében és minden egyes tagja is azon lesz, hogy az ország bizalmát minél teljesebb mértékben ki is érdemelje. (Úgy van 1 Úgy van 1 Zajos tetszés.) Mert szép volt az a múlt év t. barátaim s értünk el sikereket, de azért még nem könnyű napok várnak reánk. Teljes bizalommal vagyunk kormányunk iránt, hisz mi emeltük arra a polcra, amelyen áll és meg vagyunk győződve róla, hogy olyan irányba fog vezetni bennünket, ahol mindig és mindig a győzelem teljes kilátásával vehetjük fél a csatát. (Úgy van 1 Úgy van 1) De hogy a győzelem fényes legyen, szükség van a párt minden egyes katonájának leglelkesebb, legelszántabb és legtántorithatlanabb közreműködésére és én, aki pedig dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ha valaki ismeri a pártot, hát én vagyok szerencsés azt ismerhetni, a legjobb reményekkel vagyok eltelve. (Lelkes éljenzés.) Meg vagyok győződve, hogy a kormánynak ezzel a párttal vállvetve sikerülni fog azokat az akadályokat legyőzni, amelyek útjában állanak annak, hogy Magyarországon hosszú időre berendezett, békés, nyugalmas, alkotmányos élet fejlődhessék. (Úgy van 1) Ezt a küzdelmet meg Kell vívni 1 Ha az előjelek nem csalnak, meg kell vívni talán már a ma rá/nk virradt esztendőben és én azt hiszem, hogy mindnyájan el vagyunk tökélve reá, hogy valamennyien teljesíteni fogjuk azt a kötelességet, amelyet méltán vár el tőlünk az egész ország. (Lelkes éljenzés.) Mi teljes bizalommal vagyunk, teljes hűséggel és kitartással a kormány iránt s el vagyunk tökélve, hogy annak javaslatait törvényerőre emeljük. — Nem fogjuk megtenni ellenfeleinknek azt a szolgálatot, hógy önmagunk között harcolva, kockázatossá tegyük a sikert s nem fogunk arra gondolni, hogy mi lesz velünk, hanem csak azzal, hogy mi lesz az országgal. (Zajos tetszés.) Jól tudom azt, hogy egy 250 és néhány tagból álló pártnak nem minden agya gondolkodhatik egyformán, egyes!' kérdésekben, szakkérdésekben egyik ember igy,! másik amúgy gondolkodik. De az alapvető, a fundamentális kérdésekben tökéletesen egyek va-. gyünk. (Zajos tetszés és taps.) Tudjuk, miért egyesültünk, tudjuk, mit akarunk a jövőben. (Úgy van ! Úgy van 1) Ebben a biztos tudátban s ezek reményében esik nekem kétszeresen jól az az üdvözlés s az a beszéd, amelyet mindnyájatok nevében szónokotok előadott s engedjétek meg, hogy még egyszer kifejezzem legmelegebb köszöne- temet és kívánjam nektek egyenként és kedves családaitoknak is, hogy minél boldogabb esztendőt adjon az Isten, de adjon ennék a szegény, sókat hányatott országnak is, amelyet különösen a legutóbbi évtizedben annyi válság járt keresztül, nyugodalmat, békét, társadalmi, kulturális és gazdasági téren, hogy ez az év a békés fejlődés nyugodt esztendeje lehessen. (Hosszantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps). Per ez el Dezső pártelnök ezután kü>ön- külön ÍS( megköszönte a párttagoknak a szives éá meleg Üdvözlést.
