Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-06 / 11. szám
2 hill februii 6. hogy ilyen értelemben fogja tájékoztatni a minisztert. S a tanács ehhez képest a szükséges területet a vasút mellett már ki is jelölte s kimondta, hogy azt »ingyen átengedi a város az államnak s ha esetleg a földmive- lésügyi kormány a város támogatását más irányban is igényelné, ez esetben sem talál visszautasításra, mert a tanács át van hatva annak tudatától, hogy az állami borközraktár felállítása nemcsak a termelőknek az érdeke, hanem abból haszna lesz magának a városnak is.« íme tehát már itt tartanak a derék pécsiek s minálunk úgy látszik elaludt a borközraktárra vonatkozó minden mozgalom s mi nagy álmosan észre sí vesszük, hogy a mozgolódás nagyon is sürgős dolog lenne, mert ezt a bortermelőink érdekeit megvédeni hivatott uj intézményt még ebben az | évben felállítani szándékozik a kormány. Pedig hogy mily hatalmas konkurrensei | vagyunk Pécs városának, ezt maga az imént említett lap is elismeri a következőkben: »Ugyancsak versenyez ezen borraktárért Szekszárd is, de az értékesítés szempontjából jóval előnyösebb, ha azt Pécsett állítják föl, ami nem zárja ki, hogy kisebb méretű borközraktárt Szekszárd is kapjon, mivel évi 30-4-0.000 hectoliter bor, — ennyinek befogadására tervezik a pécsi raktárt, Baranya vármegyéből és Tolna vármegyének Pécs felé gravitáló bortermő vidékéből is kitelik.« Amikor a létért való küzdelemben valaki ennyire elismeri a másik jogát, akkor kézzel fogható tény, hogy annak a — másiknak van igaza. Vagyis a jelen esetben úgy áll a dolog, hogy Szekszárdot sokkal, de sokkal jobban megilleti a nagyobb borközrak- tár is, mint Pécset, mert itt egy sok századon keresztül kivívott és megtartott világhírnév megmentéséről van szó. Bor, sőt kitűnő bor a pécsi is, de a szekszárdi bikavér világ-specialitás s ha törvényes védelmet tudtak a hegyaljaiak a tokajinak kierőszakolni, ezen a jog címén nekünk is kidukál a kormány részéről legalább egy kis jóakarat s érvényesülnie kell egy nagyobb bor- közraktárhoz való kétségtelen jussunknak. Nem szabad tehát sokáig késedelmes- kednünk. Egész városunk, sőt mondhatni Vitéz Antonius vigyázz, Gyönyört hamar követi gyász! Vészt hozhat minden percenet, Oktávián útban ellened! Te bizol, a győztes hajóhad Világ ellen megvéd, megóhat. De hölgyed, bár most szive lágy, Rút számítással cserbe hágy! Cleopatra szivekkel ne játssz! Oktáviánus megaláz; Átallát a selyem szitán A hideg-rideg puritán — És menedeked lesz a kígyó — És végső sóhajtásod : »így jó U IV. Tristan és Isolde. A szerelem, ha számítás, És másnak tudva vermet ás, Gyászos kudarcot ér hamar, Hint skorpió magába mar. Nem lehet boldog, mi hamis, De az igaz szerelem is, A lobogo nagy szenvedély, Mely bóditó mint bájital, Boldog, kurta éltet él! Most erről szól bús nászi dal. Strassburgi Gottfried rég megírta, S Wágner Ricbárd utána sírta. Marke király, angol király, Sok országokat te bírál, A szomszéd Irhont is legyőzted. Ám Tristántól eredt a hőstett, Ki a királylány, szép ísolda, Szivét is ekkor megrabolta. Nőül mégis márt te kívántad ? Hisz’ ellenzést érzett irántad; S vészes próbára mért tevéd Ifjú hősöd ifjú hevét ? Tristán merő hűség, erény, És párja nincs a föld terén ; Ezért b zád rá az arát Hajón hogy hozza. S ő urát Szolgálta rendületlenül, Egész utón kormányon ül. De amint zsongnak a habok, A szívben újra fellobog Régi szerelmük fojtott lángja; Köteles hűség ércpalánkja, Mely gátnl állt, imé megrendül A lángoló nagy szerelemtől. TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK egész borvidékünk boldogulása függ attól, hogy most a tizenkettedik órában egyérte- lemmel talpra álljunk. Foglalkozzék ezzel a kérdéssel városunk tanácsa azonnal, a polgármester ur pedig vigye a képviselő testület elé mihamarabb ezt az ügyét, vonja be a környék érdekeltségét is, hogy mennél nagyobb súllyal léphessünk fel s megmentsük a talán már is elveszett fejszének legalább a — nyelét ... B. ’ KÖZSÉGI ÜGYEK. A Központi Jőrűs jegyzőinek gyűlése. A központi járás jegyzőegyesületének jegyzői folyó hó 31-én gyü'ésie jöttek ö sze — teljes számban — Szekszárdon, melynek egyedüli tárgya volt a «községi és körjegyzők országos bankja részvénytársaság« részvény- jegyzése. Purt Adolf elnök tartalmas és kimentő beszédben ismertette az alakulóban levő bankot, megvilágította azt erkölcsi és anyagi szempontból, ismertette annak célját, rámutatott humánus szándékára a nyugdijpótlást illetőleg, felolvasta az alapítók névsorát, kiknek sorában túlnyomó rész a jegyző s hogy ekként eleve ki van zárva annak eshetősége, hogy a jegyzők bárminő tekintetben, akár politikai, akár társadalmi, akár hivatali téren lekötve lennének, sőt ekként inkább oly pozícióba jutnak, melynek birtokában hozzájárulhatnak egy kevéssel céljaik eléréséhez. Hosszú, szép, tartalmas és minden tekintetet felölelő magas szárnyalásu beszéde végén kijelentette, hogy meg van győződve bár, hogy ezáltal a jegyzők ideálisan magasztos hivatásukba a legkevesebb üzérke- dési szellem sem fog bejutni, mely az annyira kívánatos tömörülés helyett széthúzást támasztana, mégis nem akarja a jegyzőket semmi tekintetben befolyásolni, az ügyet a legrészletesebb objektivitással előadta s kéri a közgyűlés őszinte határozatát. Csóry Ferenc interpellációja, Rommandinger Kálmán, Janosits Károly, Zsigmond Elemér, Virányi Károly és Kardos István felszólalásai után Sörös Gyula határozati javaslatát fogadta el a közgyűlés, .mely szerint addig, mig az alakuló bank a jegyzők érdekeit mozdítja elő s a jegyzők exponált. állását — ha a jegyzők javára bár, de a községek kárára — üzérkedési célra ki nem használja, aggálytalannak, sőt kívánatosnak tartja a részvényjegyzést. A részvényjegyzés azonnal megtörténvén, elnök konstatálja, hogy 20 részvény 4000 korona értékben jegyeztetett. Ülés után a jegyzők társasebédre gyülekeztek, mely a legkedélyesebb hangulatban a Szivükben ez feltornyosui, Lobogva dúl, tombol vadul, És nyugtot többé nem talál, Mig meg nem váltja a hal .1. Nem tudom, így volt s igaz volt-e; Ám e két név: Tristan s Isolde Lelkűnknek legmélyébe cseng, S szánó rokonszenvért eseng. V. Dante és Beatrice. Isteni Dante! Dante, halld Kérésem s szóm most te sugalld I Tárgya a tiszta örök eszmény, — Áradjon tőled rá nemes fény — Égi szerelem szűzi dísze: Az ég kegyeltje, Beatrice, Az Isten bájos liljomszála! Nyolc éves volt, hogy rátalála Költőnk e büvszem tükörére ; Nyugalma akkor véget éré! Nem vált meg tőle soha többé, Mit gondolt, mindent ez töltött bé. Csodálatos volt Dante álma: Előtte Ámor isten álla, S tartá az alvó Beatricét; Ez meg kezében Dante szivét. Ámor most fölkelté a lánykát, S s/ólt : »Izzó bár, ne féld a lángját, Édes leányzó edd meg eztl« Ez megtevé! Ám sírni kezd Az isten most és abba’ nyomba’ Föl vitte, föl az égi honba — S im' meghal a lány nemsokára, Magával vivén Dante szivét. De ez többé nem hagyja hívét, Megnyílik néki poklok zára, S a purgatoriümon át , Eléri a mennyek honát, És túl a rögös földi léten Feltárul néki im; az éden, S most szemben áll Beatricével; A ki övezve fény dicsével Sasként a közel napba néz. Költőnk-é az övébe vész; S a mint sugári fellobognak, 0 ámuló, de látnoki Jós elmével olvassa ki Megfejtését a nagy titokna'-. késő esti órákig tartott, melynek folyamára Purt Adolf elnök a budapesti István-uti szanatóriumban súlyos operációt szenvedett Duzs Dánielre emelte poharát. Majd magas szárnyalásu beszédben az egyleti jegyzői tisztétől megvált Zsigmond Elemér érdemeit méltatta, ki oly lelkesen és nagy tudással forgatta az egyleti jegyzői tollat. Zsigmond Elemér szép szavakkal köszönte meg a mé'tatást s örömének adva kifejezést az egylet szerenc-és választása felett,, az egyleti székben utódját, Várkonyi István,, bátaszéki jegyzőt éltette. Várkonyi István megköszönte a bizalmat, melyet nemcsak előlegül, hanem buzdításul is vesz a jövőre s beszédjében kéri kartirsai szerető támogatását továbbra is működésére. Kardos István egy gyermekkori epizódjára kitérve, élteti az elnököt, ki a jegyzői jogok oly lelkes és buzgó előharcosa volt s kívánja, hogy azt a zászlót, melyet az elnök most kezében tart, még sokáig lobogtathassaSimontornya lakossága. Tekintetes Szerkesztő ur 1 Becses lapja legutóbbi számában a nép- számlálás eredményére vonatkozólag közölt kimutatás téves adatokat tartalmaz, mert Simon- tornyán nem mint ott jelezve van 2844 jelenvolt: és 196 távollevő, összesen 3040, hanem 3386 jelenvolt és 203 távollevő, összesen tehát 3589 lakos lett összeírva. A tévedés bizonyára onnét származik, hogy a kimutatást egybeállitó a községi összesitő-ivnek csak az első lapját nézte,, a második lapot pedig figyelmen kívül hagyta.. Ezen téves adatok szülték az ugyanakkor megjelent vezércikket is, melyben Simontornyára vonatkozólag tett sajnálatos megjegyzések azt hiszem, most már tárgytalanok. Kérem az igen tisztelt cikkíró urat, hogy jövőben ne csak az érem másik oldalát, hanem a községi összesitő-iv második japját is betekinteni szíveskedjék. Simontornyán, 1911 február hó 4-én. Tisztelettel: Bereczk István, községi főjegyző, népszámlálási felülvizsgáló. * Készséggel konstatálom, hogy a Simontornya nagyközség népszámlálási adatait feltüntető kimutatásunkba — a kijegyzésnél — megfoghatatlan módon hiba csúszott be. Simontornya lakossága 1900-ban 3191 volt; ennek az országos átlag szerint 10 év alatt Szaporítani kellett volna 319-et, szaporított azonban 398-at, úgy hogy jelenlegi lakossága — a távollevőkkel együtt 3589, ami; 12-4°/0 szaporulatnak felel meg, arr.i a mai. viszonyok között igen szép eredménynek: mondható. VI. Tihamér és Enikő. Leszállunk ismét földi rögre, S a mely legdrágább m ndörökre : Hazánk földére. Szép Dunántúl! Képzeletűn« most erre rándul. Itt élt költőnk, ki e regét — — Megörökítvén énekét — Ránk hagyta: ontani könyüt. Ah csupa könny, könny mindenütt! Hol forrnak a sági borok, Ott éltek a vad Káldorok; A róna szélén más felül A Sámson-ok vérsége ül; Két szomszédvár, örök gyülölség Készté, hogy bosszujok kitöltsék. Első Sámsonfi, Tihamér, A harcba száll; s mig kardja mér Súlyos csapást külellenségre, Ráront a Sámson nemzetségre A Káldor nép s kiirtja mind. Jön vissza Tihamér; s a mint Megérti, itt mily bősz bosszú dőlt,. Iszonyú megtorlásra zúdult. A hány a Káldor férfija, ifja Mindet halálos bajra hívja Három testvéren már kitőlté Bosszúját s végül atyjukon ; Ennek páncélját most felö té S megy át a sági kapukon, Föl egyenest a várterembe; Káldor szüzével szemtül szembe. Szűre sölni bosszú vértorát, S látni a legboldogtalanb — — A nyílsujtotta bús galamb — Bájos Enikő nyomorát. Enikő, szegény Enikő Azt véli győztes atyja jő 1 Ráomlik, örvend: a .nagy gyászban,. Mégis ez egy vigasztalás van! Oh Tihamér, szegény lovag! Maradjon zárva a sisak! Ne lássuk a legbájosabb Galambra karvaly hogy lecsap I Ott elalél, majd ajka nyíl’, Ám a szó gyilkol mint a nyíl: »Éjfél előtt, éjfél után Meglátjuk egymást I« Azután Elszáll a lelke és te állsz, Nyugalmat sehol nem találsz — A kép elbűvöl 8 összetör: És csak gyötör, mindig gyötöri:
