Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-07 / 98. szám
XXI. (VII.) évfolyam. 98. szám. Szekszárd, 1911 december 7 TOMAVAU l ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár:. nmintlUBl UBIHII HEI S*«rkeBzt8ség: Fgész évre . Fél évre . . Negyed évre . f:gy szám ara 16 korona. 16 tiller. lóíizet^flekwt és hirdetésekéi a kiadó- ti fatálon kívül elfogad a Kölner féle »onyvnyomda és pa pirke résk ed és r.-t. Szeksv.arditi, Egyes szamok ugyanott kapható-. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szam: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő ö;shzo közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. A.z előfizetési pénzele és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha elótizetést eg-*8/, evre előre b - küldik, < kor. őszerkesziö : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Kamunké tát s: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A rendőrség és a Közegészségügy államositdsa. Két kérdés emelkedik“ ki a belügyi költségvetés vitájából, amely elsősorban a városi polgárságot érdekli: a rendőrség és a közegészségügyi szolgálat államosítása iránt hangoztatott követelés, amelyet mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalról egyaránt érvényesítettek. A rendőrség és a közegészségügy államosítását már érett dolognak kell tekintenünk. A rendőrséget részben már államosították és ez a rész kitünően be is vált. — Államosították a karhatalmi, a megelőző rendőrséget a m. kir. csendőrség behozatalával. — Ez volt az első lépés a rendőrség államosítása irányában és nem lehet tagadni, hogy a csndőrségi intézmény kitünően bevált. Ami hibát felhoznak ellene, az is inkább a kérlelhetetlen katonai szigorra vihető vissza, amely a csendőrség eljárását jellemzi. Ezen enyhíteni talán nem is lehetne célszerűtlen. Főként a fegyverhasználati utasítást kellene átdolgozni a célszerűség szempontjából, hogy a csendőrfegyverek által minél kevesebb embervér ontassék. E tekintetben némelyek a csendőrség szaporítását javasolják, mert legtöbb esetben azért kerül vérontásra a dolog, mivel a csendőrök csekély létszámuknál fogva többször oly kevesen jelenhetnek meg nagyobb zavargásoknál, hogy a csekély fegyveres erő láttára a rakoncátlan tömeg mintegy vérszemet kap és a csendőrséget megtámadja. Ez pedig — mint nem egyszer megtörtént — már jogos önvédelemből is kénytelen puskáját igénybe venni és a tömegre lőni. — Ámde a csendőrség megfelelő szaporítása már azért sem lehetséges, mert nincs elég jelentkező. Ezt a terhes, életveszélyekkel járó csendőri szolgálatot olyan csekély zsolddal javadalmazzuk, hogy még azok is, akiket kedvük és hivatásérzetük visz a csendőri szolgálatba, mihelyt alkalom kínálkozik valamely nyugalmasabb, vagy jövedelmezőbb állásra, nyomban ott hagyják a csendőrséget. Ekként a csendőrlegénység állandósága ingadozó. Uj elemek jönnek, tapasztalatlanok. a régi, kipróbált erők pedig eltávoznak, mert terhes a megélhetés. Többször még a mai létszám sincs betöltve, mert nincs alkalmas jelentkező. A rendőrség általános államosítása alkalmával a csendőrséget a városokba is beviszik és ekkor mindenesetre a csendőrségi legénység kellő ellátásáról is gondoskodni kell Nem lehet messze tőlünk az idő, amidőn a rendőrség általános államosítása bekövetkezhetik, mert azt minden komoly tényező akarja, látva, hogy a budapesti államrendőrségnek hivatása gyakorlása tekintetében mennyire föllötte áll a nem állami rendőri közegeknek. ♦ A közegészségügyi szolgálat fejlesztésére a mostani kormány rendkívül nagy súlyt helyez. Ezt főként bizonyította a tavalyi és az idei kolerajárvány elfojtása körül tett erélyes intézkedéseivel. Hiánya érezhető azonban, hogy a belügyi • kormány sem a városokban, sem a községekben nem rendelkezik saját közegekkel. A városi, a községi és a vármegyei orvosok és közegészségügyi hivatalok pedig különben bármily hivatott tk is szakmájukban, mégis egy országos, pláne egy világrészre kiterjedő járvánnyal szemben szükséges egyöntetű eljárásra és föllépésre nincsenek kellőleg előkészítve, begyakorolva. Ez csak egy egyeség, egész országra kiterjedő állami szervezetben lehetséges, amiként ezt az állatorvosi közszolgálat államosításának példája is fényesen bizonyítja. Ennélfogva közelfekvő belügyi közigazgatási reformnak tekinthetjük a közegészségügy államosítását is. Ezzel még azt a további célt is élérhetjük, hogy az országnak azok a kulturátlan, elhagyatott, félreeső helyei is orvoshoz és gyógyszertárhoz jutnak, ahol eddig napi járó földekre található csak egy magán orvos, mert a földnép szegénysége és gyámoltalansága miatt nem képes orvosokat eltartani. Pedig épen ezek a vidékek a legdusabb járvány fészkek, ahhonnet aztán a járványok csirá: legjobban terjedhetnek. Ezért is nagyfontosságu közérdek a közegészségügyi szolgálat államosítása. A Dunaföldvári Első Házassági Segélyegylet válságának megoldásáról. * A D. E. H S. krízise annyit foglalkoztatta már a közvéleményt és annak reagensét, a sajtót, hogy az én néhány szavam már feleslegesnek is latszik. Hogy mégis foglalkozni akarok ez ügygyei, annak oka az, hogy az eddigi közlemények elsősorban a baj okait kutatták, mig én a baj orvoslásának nehéz kérdésével szeretnék megbirkó^'ni Azt mindenek előtt evidensnek kell tartanunk, hogy minden megoldás eredménye ugyanaz, legfeljebb a forma lehet különböző. A tagok befizettek körülbelül 500 000 koronát, az egylet vagyona körülbelül 125.000 korona, a legsimább lebonyolítás mellett tehát mindenkit megilleti befizetésének körülbelül a negyedrésze. — Legelőnyösebb megoldás most már csak az lesz, amelyik legszebben fel tudja öltöztetni ezt a sivár meztelenséget. Ismeri mindenki ezt a közmondást: »Az idő pénz«. De fontosnak benne az ember mégis csak az utóbbit tartja. Pedig ez a két fogalom I igen gyakran olyan szoros összefüggésben van I egymással, mint a mennyiségtanban az úgynevezett függvény változói: ez egyiknek a változása a másiknak a változásával jár. Előnyös megoldásnak tehát azt kell tartanom, ahol az idő úgy változik, hogy változásával a pénzt szaporítja. Várnunk kellene tehát addig, mig a meglevő 125 000 kor. kamataival együtt 500.000 koronára szaporodikés ekkor mindenki megkaphatná a pénzét. Ez azonban oly hosszú idő, hogy annak bevárásába azt hiszem, senki bele * E cikket érdemes i ójára való tekintetből közöltük ugyan, bevalljuk azonban, hogy mi inkább a radikális megoldás hívei vagyunk. Nem hisszük ugyanis, hogy a visszafizetés batáridejét bármily tetszetős formában is, 60 évre el lehetne tolni. A károsult felek pánikszerű félelmükben inkább megragadják a veszett fejszének legalább a — nyelét, mintsem, hogy a most még: megmenthetőt is kockára tegyék. Szerintünk nincsen földi hatalom, aki megértesse s elfogadtassa e tervet a sok károsulttal. Utóvégre is ők akartak menyasszonyi kelengy éhez jutni, nem a — dédunokájuk Bizony nem igen van itt más kilábolás, mint lefolytatni a hivatalos vizsgálatot, kimondatni a fokozatos felelősséget s visszaszerezni a jutalék cimén jogtalanul szétosztott összegekből azt, amit lehet s aztán kiosztani az egészet a még ki nem elégített tagok között nem egyeznék. Ismerve azonban az emberek sokoldalú gyarlóságát, többek között a véletlen szerencsebe helyezett határtalan bizodalmát, lehet ezt a kamatoztatást elfogadhatóbb formába is önteni ; a befizetett dijak ne egyszerre fizettessenek vissza, hanem azonnali kezdettel, év<.n- kint és a sors döntse el, hogy ki, mikor kapja vissza a pénzét. Hogy e tervnek még egy kis varázst is adjunk, lehet az elhelyezett tőke kamataiból néhány kisebb nagyobb nyereményt is kisorsolni. Az általam javasolt megoldás tehát a következő : A megmentett 125.000 korona helyez- tessák el egy szilárd alapokon álló pénzintézetnél. A pé ízintézet bocsásson ki annyi kötvényt, ahány tagja van az egyletnek (körülbelül 1000). Hogy azonban tekintettel legyünk azon tagokra is, akik még nem fizették be az egész 500 koron/t, a kötvények több részre legyenek oszthatók, mondjuk, 100 egyenlő részré\ (Azért ajánlok ilyen sok részt, mert ezáltal mindenki, aki csak 5 koronát is befizetett az egyletbe, a többivel egyenlő eljárásban részesül, másodszor senki sem fogja pénzét épen az utolsó évben visszakapni, amint az elsőben sem, hanem időközben, részletekben, harmadszor pedig évenként nagyobb számú sorsjegy lesz kisorsolható, ami pedig az emberekben is nagyobb esély reményét kelti fel és azt be kell vallanunk, hogy épen e látszatra kell törekednünk). Röviden tehát: Kibocsát a pénzintézet 1000 kötvényivet, minden iv 100 jegyet tartalmaz. Mindenki annyi jegyet kap ingyen, ahányszor 5 koronát az egyletbe befizetett. Ezen jegyek, mondjuk, sorsjegyek évente 2 húzásban vesznek részt és 60 éven át játszanak. Minden sorsjegy legkisebb nyereménye 5 korona, igy tehát mindenki legalább annyit kap vissza, amennyit az egyletbe befizetett. Azonfelül kisorsolásra kerül néhány 10, 20, 50, 100, 200, 500, 1000, 2000, 5000, 10 000, sőt egy 40.000 koronás nyeremény, amelyet kombinálni lehetne 60000 koronás praemiummal, úgy, hogy a legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 100000 korona lenne. Ezen kötvényivek belső értéke akkora lenne, mint amekkora összeg egy egy tagra jutna, ha az egylet vagyonát szétosztanák, azt azonban talán mindenki tudja, hogy a sorsjegyek árfolyam- értéke rendesen jóval nagyobb, mint a belső értéke, mert az emberek a nyerési esélyt jobban megfizetik, mint amennyit az megér, úgy, hogy valószínű, hogy a kötvények árfolyamértéke már a kibocsátás alkalmával magasabb lenne, mint a belső értéke, úgy, hogy a tagok nemcsak Ígéretben, hanem pénzben is többet kaphatnának, mint a pénz szétosztá a esetén. — Kötelezni lehetne a pénzintézetet arra is, hogy akinek a megoldás nem tetszik, annak sorsjegyét belső értékéért beváltsa. Egyetlen akadálya ezen megoldásnak az lenne, ha a kormány ezen sorsjátékot nem engedélyezné, ez azonban nem valószínű, mert hiszen tudomásom szerint a békés megoldást ő is óhajtaná, annál is inkább, mert a belügyminisztérium mulasztása okozta a katasztrófát, azzal, hogy jóváhagyta egy oly intézmény alapszabályát, melynek feltétlenül a tagok megkárosítására kellett vezetnie. Dunafóldvár, 1911. évi december hó 1-én. Kelemen Izsó, polgári iskolai igazgató, mennyiségtan tanár. VÁRMEGYE.-- Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna vármegye közigazgatási bizottsága december havi ülését 13-án tartja meg, Apponyi Géza gróf vbtt., főispán elnöklésével. — Megyeblzottságl tagválasztások A választott bizottsági tagok sorában üresedések állottak be és pedig : A szekszárdi III, választókerületben, 1916. év végéig terjedő megbízatással. Az őcsényi. kerületben, 1916. év végéig Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. "W
