Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-04 / 97. szám
XXI. (VII.) évfolyam 97. szám Szék szard . 1911 decem Előfizetési ár: Egész évre . .16 korona. Eél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 1 'Etalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekazárdon. Egyes szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szam: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezeréd] lstván-utca 5. szára. Ida küldendők a lapot érdeklő (feszes közlemények. Kiadóhivatal Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, na az előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő : Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Egy bukás tanulságai. A politikai életnek ismét megvan a maga pikantériája : a vezérkari főnök bukása. Azért a politikai életnek, mert ez a másutt talán kizárólag katonai kérdés, amint most kiderült, minálunk szerves összefüggésben yan más egyéb országos kérdésekkel is. Nem Conrád, a kemény, schneidig katona bukott meg, de Conrád a — politikus, aki, amint maga is elismeri, erősen belekanalozott a külügyminiszter leveses fazékjába, egy kicsit elsózta, sőt igyekezett abba belecsempészni egy pár kemény, megemészthetlen gombócot is, amely nem csak Magyar- országnak, Ausztriának, de főleg Olaszországnak,, sőt talán egész Európának is könnyen megfekhette volna a gyomrát. Mik és kik buktatták meg a kemény katonát, az u. n. «háború pártot*, vitatkozzanak erről a világlapok. Annyi tény, hogy Conrád bukásával egyelőre a katonai túlzott követelések szorultak háttérbe. Most kellene tehát a mi parlamentünknek az úgynevezett jobbik eszét elővennie. Az a fényes sáv, amelyet e becsvágyó katona alulról felfelé futó szerencse csillaga irt le a politikai horizonton — egy pillanatra bevilágít a múltba, a jelenbe, sőt a jövendő koromsötétjébe is. így, csak a vak nem Játhatja már, hogy mily nagy hiba volt — főleg a hosszas parlamenti technikázással lehetetlenné tenni Schönaichot, a szimpatikus, derék katonát, a magyart mégis csak megértő hadügyTÁRCA. Meggyőzve ... — Triebler Sári. — Tehát ma jön, mondá Tury Klára, miközben egy levelet összehajtott és kék szemeivel barátságosan rámosolygott Földessy doktorra . .. E hir fölötti örömében nevetgélt oly boldogan s ezért roppant bosszankodott Földessy. Tudta, hogy a leány szinte ekzaltált bámulattal csüng kedvenc barátnőjén — Vermes Dórán— s csiptetőjét feltéve kissé élesen mondá: Már megbocsát Klára nagysám, ha engem nem hoz oly extázisba Vermes Dóra sápadt arca, zöld szemei és túlmagas karcsú alakja, s ha nem tudok rajta annyi szépséget felfedezni mint ön ?! És mégis bájos ő, tüzelt a kis Klára s őszinte kék szemeivel meggyőződve Földessyre kacsintott ... Az egész jelenlevő társaság mulatott rajtuk, hogy az általánosan szeretett és megcsodált szép lány miatt ellenkeztek. És különben — folytatá Klára — mit törődik valaki a részletekkel, ha az egész oly kedvesen hat. Még tovább is folytatta volna, — de berobogott a ház nagy kapuján a kocsi — s utána belépett mindjárt Vermes Dóra, ki a társalgás tárgyát képezte. —=■ Vörös virág volt kékesfekete hajába tűzve és dacára, hogy éz ellenkezett az akkori divattal, mégis mindenki úgy találta, hogy igen emeli bájos kis arcának, hófehér bőrének szép- ségét , . . minisztert, a mérséklet, az egyenes szókimondás emberét, ki nem a le, de a felfelé való bátorságának áldozata. Azóta már tető alatt lehetne a katonai törvényjavaslat, amely óriási teher, nagy áldozat, de értékes dolgokat és vívmányokat is hoz. Hogy hoz, azt az ellene szőtt ezer intrika mutatja legjobban. Lám a katonai körök, a bécsi sajtó kapva-kaptak rajta, amikor arról volt szó, hogy az uj hadügyminisztnr vissza fogja vonni a ház előtt fekvő javaslatot. Bizonyára ebben bizakodott — talán ezért várt idáig a most távozó vezérkari főnök is, de most már belátja, hogy ezidőszerint, legalább egyelőre hiába várna. Conrádbukásával ugyanis még fényesebben beigazolódott az a körülmény, hogy ősz, Öreg királyunk a béke záloga, ki nem csak az európai békét akarja, de békességet, konszolidált állapotot akar idehaza is. Kétségtelen ugyanis, hogy az ő békeszeretete állt Khuen és Aerenthal mellé s gyűrte le ezt a becsvágyó, harcias katonát s azokat, akik a háta mögött állanak. Nem volna szabad tehát a dolgozni kezdő, de még most is — többet beszélő parlamentnek sokáig huzni, halogatni a katonai kérdések tető alá hozását. — A felmerült provizórikus megoldás szerencsétlen ideáját egyenesen el kell ejteni s véglegesen elintézni ezt a nehéz kérdést. Mert nem mindég áll az, hogy a ki időt nyer, életet nyer. A gyors cselekvés, az alkalmas pillanat el nem szalasztása dönti el az ütközet sorsát. Magyarországnak ma még él ősz, • öreg Ahogy végigment természetes eleganciájával a szalonon, kedves mosollyal vérpiros aj kain — nem volt senki a jelenlevők közt, kinek bensejében önkéntelenül ne visszhangzottak volna Klára előbbi szavai. Aki Dóra közelébe került, mindjárt vonzódást, szimpátiát érzett iránta és jelenléte nagy varázzsal volt mindenkire. Még a gyermekek is szeretettel hallgatták lágy hangját és örömmel nyújtották feléje kezecskéiket. A férfiak körülrajongták, dongták, döngi- csélték, — mint a méhek a virágot. Öröm volt nézni, hogy versenyeztek' mosolyáért. Csak Földessy Kornél szedte ráncba homlokát s erőltetett komoly kifejezést magára Dóra jelenlétében. Ma is a mulatozás közben mogorva pillantásokkal fikszirozta a lányt s amint az — véletlenül-e vagy készakarva — mellette termett js kissé bátortalanul és nevetgélve kérdé, miért :nem táncol ? — éles hangon visszavágta, hogy nem ölel át minden leányt a táncért . . . A leány gúnyosan nevetett és továbbtáncolva csak annyit mondott még, — tehát olyan féltékeny természetű■?! A doktor belátta, hogy' kissé nevetségessé tette magát és aznap még barátságtalanabb volt a lányhoz. Azonban ettől a naptól kezdve Földessyt mégis mindig Dóra társaságában lehetett látni. Vermesék . különben js nyílt házat . vittek, igen vendégszeretők voltak. Dora mindég1’ sóstó * férfitól volt körülvéve és' így 'tőiként,- nö^y ' á / többivel együtt a doktor sem vonta vissza^mai- gát. — Azonban mindég talált valami kifogást Dórán. Tudja-e Dóra, hogy maga a legkacérabt? lány a földön ? — mondá megint egyszer nyprkirálya, aki már csak koránál fogva sem szereti a harcot, a torzsalkodást, népei egymásra való nyelvöltögetését. Most még tehát van kivel megkötni a végleges békét s jó hosszú időre két part közé szorítani a katonai terhek mindent elnyeléssel fenyegető, feltartózhatlan áradatát. De az emberi kor véges. Egy év, egy hónap, egy nap, óriási vá tozást hozhat. S hoz is, kétségtelenül hozni fog. Finom műszerek ezer mértföldekről is megérzik még a gyengébb földrengést is. Az ártatlan félhivatalosok is az ő színtelen, inkább sorok között rejlő célzataikkal ép igy mutatják, vagy legalább sejtetik azt a tőlünk nem is olyan messzire lefolyt nagy vulkanikus forrongást, amelynek ezidőszerint más áldozata még nincs, csak a kissé tulheves, de egyébként derék katona Conrád, a volt vezérkari főnök. Ne feledjük el, hogy Conrád — most már hadseregfelügyelő ur »teljes kegyelemben távozott«, az ő ideje, a »katonai haladás gyorsabb tempója«, az ezzel járó tengersok millió, tehát még csak ezután következik. Ezt nem szabad bevárnunk. Meg kell szavazni, gyorsan elfogadni tehát a kétségtelenül súlyos katonai javaslatokat, hogy legalább egyhamar még súlyosabbat, elviselhetetlenebbet ne kapjunk helyette. Nem kell tanulság okáért a Sibillákra hivatkozni, amelyek száma mindég kevesebb lett, áruk azonban maradt, sőt fokozódott. Van példa rá itthon is. Itt a Széll-Kórber- féle kiegyezés, amely azt mondják, jó volt, sen. Maga nem tudná elviselni, ha nem mindenki magát bámulná, sőt még a hízelgéstől sem irtózik, csakhogy megnyerjen mindenkit. — Igenis, én mindenkitől szeretve akarok lenni — válaszolt kedvesen a lány. — De mennyi fáradságot vesz magának, hogy engem tanulmányozhasson — kedves doktor! Földessy hirtelen megfordult és foga közt valamit mormogva otthagyta Dórát. Ő is szeressen engem ! Éppen ő .. mondá magában Dóra — s az egyenlőtlen harc megkezdődött. Mikor látta, hogy Földessy egynéhány perc múlva az előszoba felé ment s az inas a kabátját ráadta — táncosával arrafelé lejtett. A férfi kénytelen-kelletlen, bucsuzásképen meghajtotta magát előtte — a lány erőltetétt kimértséggel visszaköszönt és arrogáns gúnnyal utána kiáltott: Adieu ! — majd megint találkozunk a bálon . . . — Feltétlenül, felelt öntudatlanul Földessy s az ajtó becsapódott utána. Az1 utón menve, egy barátja csatlakozott hozzá s ; nem kérdve tőle jöjjön-e, vágy sem, felment vele a lakására, Felérve szobájába, Földessy odaállt az ablakhoz és szótlanul kibámult a- éjszakába. Barátja sejtette, hogy mi okozza rossz kedvét. Egy ideig ő is hallgatott, de hogy végre ő is mondjon valamit elkezdte: — Úgy-® nagyon szereted Dórát? ... — ■ Npcn 1 h^térö^pft es,ti}relmetlen válasz. jt — De egy kis jóindulatot érzesz'irányában legalább ?' — mit tetteted magad előttem, legjobb barátod előtt ? . ; Hátralékos előfizetőinkettisztelettel kérjük a hátralékos összeg mieiébbi beküldésére- UK
