Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-11-27 / 95. szám

XXI. <VM ) évfolyam.

95. szám.

Szekszárdi 1911 november 27Előfizetési ár:

Egész évre . .16 korona.

Eél évre .... 8 „

Negyed évre ... 4 „

Egy szám ára . . 16 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyel&ség hivatalos lapja.

'Szerkesztőség:

Bezeréd] István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények.

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám.

■jioflzetéseket és hirdetéseket a kiadó* b vatalon kivül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskédés r.-t. Szekszárdon,

Egyes számok ugyanott kaphatók.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II.

&.Z előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre be* küldik, 8 kor.

Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. | Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN.

Fómuhkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

A IMIeM) ut Boszniába.

— Bar tál Béla kir. kamarás indítványa a vármegye

f. hó 30-iki közgyűléséhez. —

Bartal Béla, vármegyei közéletünk eme jelese ki, mint az egykori Cató Karthágó lerombolását, már évtizedeken át sürgeti a Szeksüárdon át vezető legrövidebb boszniai ut kiépítését, ez ügyben ismét nagyszabású indítvánnyal lép a vármegye csütörtöki közgyűlése elé.

■ A7 ő nagy tudása, magas nézőpontról szinte szédítő perspektívában lárja elénk ez országos fontosságú kérdés nagy hord- erejét, meggyőző érveléséhez, nagy, súlyos argumentumaihoz, amelyek mint kemény pörölyütések döngetik s zúzzák porrá a vele netán szembekerülő ellenvéleményeket

— felesleges egy szót is hozzá csatolni, épp azért biztosra vesszük, hogy ezt a nagy- horderejű indítványt általános helyesléssel emeli közhatár ozattáf. hó 30-iki közgyűlésünk s hogy az megdönthetien igazságával most már barátainkká, küzdőtársainkká teszi még azokat a közeli szomszédokat is, akik saját jobb boldogulhatásuk reményében eddig velünk szemben ellentétes irányban fejtettek ki nagyobbszabásu akciót.

Bartal Béla indítványa a következő :

Tolnavármegye közönsége — még az utolsó kiegyezés alkalmával — sürgette azt, hogy az abban elvállalt dalmát vasútépítés által aránk nézve megbontott forgalmi egyensúly Boszniára nézve — egyrészt a vukovár samáci Duna-Száva csatorna, másrészt a Budapest—Bátaszék—Eszék—szerajevői legrövidebb vasúti összeköttetés létesítése s az erre szükséges — bátaszék—mohácsi, illetve baranyavár! szakasz sürgős kiépítése által egyenlittessék ki. Sajnos, egyik irányban sem történt semmi.

A boszniai vauthálózat kiépítése pedig,

— különösen a Banjaluka—jajcei szakasz, mellyel közvetlen .összeköttetés létesül Bécs és Spalató, illetve Serajevó közt, — forgalmi helyzetünket — e mulasztások folytán direkt válságossá teszi, mivel az úgy is óriási befektetési és üzemköltségekkel építendő Károlyváros—lika—spalatói vonalról a Bécs—dalmát forgalmat a rövidebb, könnyebb üzemü Zágráb—Banjaluka - spalatói vonalra vezeti, úgy, hogy kivált a Knin — Petrovác—Ribnika iparvasutnak a bosnyák tartománygyülés által tervezett megvétele után, a mi Károlyváros—likai, a tengerforgalom által legjobban szorított vonalunk úgy is kis teher és személyforgalmát a banjalukai vonalra elveszti s az osztrák- trieszti hajózás pedig úgy a Knin, mint a jajce—banjalukai vonal által két uj bevonuló utat nyer Bosznia belsejébe.

Elismeri ugyan Tolnavárríiegye közönsége azt, hogy a likai vasutak kiépítésének kötelezettsége nem csupán a múlt kiegyezésből, hanem társországunk iránti természetes kötelezettségünkből is ered, hogy annak forgalmát is vezetve, annak természetes forgalmi szükségleteiről is gondoskodjunk ;

elismeri továbbá azt, hogy úgy politikailag, gazdaságilag, mint hadászatilag —

különösen a megtörténi annexió után a leg- elhibazottabb dolog lenne, ha mi Bosziia épen legelhanyagoltabb nyugoti részének feltárását, Dalmácia fejlődését a fenti vasutak megakadályozásával meglassítanánk s evvel az eddigi horvát vasúti politikánk némi tévedései által szült ódiumot meg Boszniában és Dalmáciában is hatványoznánk ;

elismerve továbbá azt, hogy a Banjaluka— jajcei összeköttetés a dalmát személy- és gyümölcsforgalom óriási fellendítését eredményezve, nemcsak Zágráb környékének, hanem a Dunántúlnak, különösen Somogy, Vas és Zalának is hasznára fog válni, mégis a forgalmi diszparitá-» varható hatványozása folytán a legsürgősebben követeli most már először is a budapest—boszniai legrövidebb vonalnak, a magyar forgalmi politika kezdetén is már Slavonia közelebb csatolása céljából kontemplált és a Magyar Hitelbank által kidolgozott bátaszék - mohács- baranyavári csatlakozásnak a bosnyák vasúti építkezésekkel kapcsolatos, sőt azokat megelőző kiépítését, továbbá a vukovár— samáci csatornának, a tervbe vett Duna— Tisza csatorna helyett való megépítését. A bosnyák személyforgalomnak a gombosi vonalon való átvezetését, pedig—annál is inkább ideiglenes és elégtelen intézkedésnek tekinti, mivel a budapest—zimonyi egy vágányu, avult sinű vonal — nagy inter- nacionális feladatának t. i. nemcsak a folyton fejlődő közel Kelet, hanem a kisázsiai bagdad - rendszer, a kap—kairói nagy keletafrikai és a szalonik—pyreus—alexandria— indiai posta- és málhaforgalom jövőbeni lebonyolítására napról napra elégtelenebbé válik s ennek elégtelensége az országot és a fővárost is annak a nagy veszélynek teszi ki, hogy az ezután fejlődő természetes, reális és lukrativ, nemzetközi, nagy idegen és teher forgalom Kis-Ázsia, India, Afrika és a Balkánról, ezen természetes vonal magyar szakaszának silány volta folytán a hosszabb, de jobban vezetett trieszt-müncheni, Oroszország-felé pedig a Constanca—cser- novici irányra terelődik.

Minthogy pedig sem Bosznia tehertor- galmát, sem pedig Szlavónia és Dél Baranyának a drávavölgyi vonal által hatványozott forgalmát a zimonyi vonal még másod- vágányositásával sem veheti át, viszont a fiumei vonal tulterheltetése sem pénzügyi, sem forgalmi szempontból fenn nem tartható s ezenfelül a főváros iparának, élelmezésének is eminens érdeke — különösén a hatványozott osztrák versennyel szemben az, hogy ez Szlavónián át Boszniával mihamarabb egy egyenes vonal által bonyolit- tassék le s viszont igy a Baranya vármegyében létesített cukorgyár és Tolnamegye nagy mezőgazdaságának s a baja—bátaszéki hid által teremtett uj forgalmi rendszer kiegészítésének okvetlen szüksége az, hogy a mohács —bátaszéki kapcsolat létesüljön s ezen eszek—bátaszék—sárbogárdi vonallal az ország és főváros, már kevés költséggel (18 resp. 31 kilométer Baja—Mohács, Mohács—Baranyavár) és a legrövidebb idő alatt egy olyan vonalat nyer, mely a fiumei vonalnak Adony Szabolcsig már jövő évben, Sárbogárdig -pedig két év alatt létesülő

másodvágányositásával, a boszniai forgalmat lebonyolítja, a fiumei és zimonyi vonalakat teher mentesiti, Slavómát a fővároshoz közelebb hozza s a Bécsböl Boszniába menő forgalom egy részét a budapesti irányban megtarthatja, az osztrákoknak a likai és banjalukai vonalakkal nyújtott előnyöket kiegyenlíti és nélkülözhetetlen előfeltételét képezi a brbd— szex aj evői vonal teljes vágán\\ositásának \

Tolnavármegye 1. felír ezen vonal, illetve a Bátaszék Baranyavár, vagy legalább a bátaszék—mohácsi szakaáznak sürgős, már az 1912. évben való létesítése iránt

a) a főrendiház és képviselőházhoz,

b) a magas kormányhoz,

2. felhívja hasonirányu állásfoglalásra jelen határozatának megküldésével, Budapest fővárosának, Fejér- és Baranya vármegyének közönségét, Mohács, Eszék városokat, a budapesti és pécsi kereskedelmi és iparkamarákat és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségét,

3. megküldi e határozatot a megye összes országgyűlési képviselőinek és főrendiházi tagjainak is.

Kiváló tisztelettel

Fadd, 1911 november 22.

Bartal Béla»

Megyei drágasági pótlók és közegészségügyi alapítvány.

Nagyszabású, országszerte feltűnést kelteni hivatott javaslatot dolgozott ki Simontsits Elemér alispán, melynek célja elsősorban, hogy a vármegyének a gyámtári tartalék alapok fel- használásához való kétségtelen jogát, melyet azonban a koaliciós belügyminiszteri omnipoten- cia elhomályosított, biztosítsa és érvényesítse, továbbá, hogy a szűkölködő tisztviselői nyugdíjalapot gyarapítsa, a vármegyei tisztviselők drágasági pótlékára — pótadó kivetése nélkül — fedezetet adjon és egy nagy, százezer koronát meghaladó megyei közegészségügyi alapot létesítsen, melynek kamataiból az egészségügyi zárlatok alkalmával keresetükben meggátolt sze- génysorsu megyei lakósok kártérítést kapjanak, a községek pedig járványkorházak létesítésében segélyben részesíthetők legyenek.

A megyei pénzügyi szakosztály folyó hó 14 én Kovács S. Endre elnöklésével tartott ülésében foglalkozott az alispán javaslatával, melyet nem csak elfogadott, hanem érette az alispánnak köszönetét szavazott.

A gyámtári tartalék alapoknak a megyét illető és felhasználható évi részletei 1904-től kezdve az 1911 év végéig felszaporodtak 193148 koronára, mely összeg egyszersmindenkorra felhasználható; 1912-től kezdve pedig évenként 22614 K áll a vármegye rendelkezésére.

Ez összegek felhasználására az alispán javasolja, hogy a) 2000 K fordittassék a múlt évi kolerajárvány alkalmával magukat kitüntetett 4 tisztviselő jutalmazására, amely jutalom részökre már előzőleg megszavaztatott, b) 16148 korona 83 fillér adassék a megyei nyugdíjalap nevelésére ;

c) 50000 K adassék a vármegyei tisztviselők drágasági pótlékára, amely drágasági pótlék nyújtását a vármegye közgyü’ése Szinger Bálint indítványára már előzőleg megszavázta.

d) 125 ezer koronából pedig egye vármegyei közegészségügyi alap létesittesséke) az évenként esedékes 22614 K pedig, mindaddig mig a vármegye é tekitetben másként